Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-19 / 221. szám

4­TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 19. dlátoáuiíjú$j érdekes aalt a kaaaédelmi nap m Vasárnap reggel egy kisebb népvándorlás indult meg Öcsény felé. Kerékpárok, motorkerékpá­rok százai, autók, teherautók, vontatók verték fel az út porát. Ezreket vonzott az évről évre megrendezésre kerülő honvédel­mi nap sok-sok látványossága. Különösen nyolc óra után élén­kült meg a forgalom, amikor Észak felől feltűntek a Tréner- kötelékek. A honvédelmi napra igyekvőben a repülőgépek láttán olyasféle izgalom lett úrrá, mint amikor a sportpályákon a játé­kos ki járóban feltűnnek a két fut­ballcsapat tagjai. Mire az őcsényi repülőtérre, a honvédelmi nap bemutatóinak színhelyére értek, a gyepen már ott sorakoztak katonás rendben a gépek, a karcsú Ifjúság, a fürge kis Trénerek, a zömök LI—2, és a szitakötőhöz hasonlító AN—2. Kilenc óra körül már húsz-hu­szonötezer ember hullámzott a repülőtér szélén. Ki a szomjúsá­gát csillapította egy-egy pohár sörrel, ki az éhségét, néhány virslivel, ki pedig lent, a nézőtér legtávolabbi pontján teljes üzem­ben lévő lánchintát látogatta meg. Jóllehet, a hivatalos meg­vány volt, hanem bemutatója is annak, hogyan készülnek fel tűz­oltóink a tűzkárok elhárítására, megfékezésére. Amit kint, a gyakorlaton lát­tak a tűzoltásról, azt az érdeklő­dők néhány sátorban, nem sokkal odébb láthatták egy kiállítá­son, a légoltalmi parancsnokság kiállításán. Ez a kiállítás már a megye több községét bejárta az­zal a céllal, hogy megismertesse a lakossággal a mai háború légi­támadásának eszközeit, főleg a gyújtó-, az atom- a hidrogénbom­bákat, azok hatását, az ellenük való védekezés eszközeit, mód­szereit. Nagyon sokan nézték vé­gig ezt a kiállítást, és okultak is belőle. Tíz óra volt, amikor a mega- fonokból megszólalt a himnusz, és hivatalosan is kezdetét vette a honvédelmi nap. A Himnusz elhangzása után Bacsa József, a Magyar Honvédelmi Sportszövet­ség megyei elnöke üdvözölte a honvédelmi napon szereplő spor­tolókat, a sokezer főnyi nézőse­reget. A sportolók felvonulása után Daradics Ferenc, az MSZMP me­gyei bizottságának titkára mon­Amíg a szekszárdiak a gya­korlatokat végezték, felállt a tol­nai iskolák leánytanulóiból kiala­kított tornacsanat. Impozáns lát­vány volt a zöld gyepen a zene ütemére egyszerre mozgó, 220 fehérruhás lány, és méltán tap­solt nekik az időközben harminc- ezerre szaporodott nézők serege. A tornabemutató záróakkordja volt a tolnaiak és a szekszárdiak által közösen bemutatott élőkép. Eközben a felszállóhelyre gu­rult egy kis kétfedelű gép, von­tatókötelén egy Ifjúság típusú vitorlázógéppel. A nézők izgatot­tan figyelték, mint száll a két gép egyre magasabbra, és majd­nem csak kis pontnak látszottak már, amikor a vitorlázógép le­kapcsolt, fordult, és 1000 méter magasságban megkezdte a mű­repülést. Dugóhúzó, bukfenc, bu­kóforduló után egyre lejjebb ereszkedett, majd ismét dugóhú­zó, rácsapás következett. A piló­ta, Szőts Tibor, I. osztályú sport­repülő teljes biztonsággal ura volt gépének. Alig ért földet a vitorlázógép, a repülőtér légiterében megje­lent egy kis motorosgép, a Tré­ner 226. Pilótája Pál Zoltán, aki ve jelezte, hogy befejezte mutat­ványát. Utána hármas Tréner-kötelék jelent meg. A vezérgép pilótája Fejes Péter, I. osztályú sport­repülő, a jobb kísérőgépé Fejér Miklós I. osztályú sportrepülő, a bal kísérőgépé Katona Sándor I. osztályú sportrepülő. Fejes Péter eddig 2450 órát, Fejér Mik­lós 2000 órát, Katona Sándor 1200 órát repült. dott rövid beszédet. Ismertette a nemzetközi helyzetet, különösen a Nyugat-Berlinnel kapcsolatban kialakult helyzetet, hangsúlyoz­ta a német békeszerződés meg­kötésének szükségességét. Méltat­ta a semleges országok belgrádi értekezletének jelentőségét. Ku­a múlt évben megrendezett Po­zsonyi műrepülő világbajnoksá­gon hetven részvevő közül az él­vonalban végzett. Hihetetlen bra­vúr, nagy figyelem, biztos tudás, tökéletes biztonság — ez jelle­Vezetett leborítás ékben, loo­ping, bal legyező, jobb legyező, zuhanás közben oszlopba rende­ződés, két looping oszlopban, füg­gőleges nyolcas, orsó, vezetett le­borítás — mindezt egyszerre vé­gezte a három gép. A három pi­lótának a motor működésére, a figurák helyességére, a megfelelő sebességre, az irány, a magasság pontos betartására egyformán kellett vigyázni — és még egy­másra is, hiszen csupán néhány méter távolság választotta el sok­szor őket egymástól. Mutatványuk után ismét három Tréner Master szökkent a ma­mezte mutatványait, amelyek láttán nemegyszer felszisszent a harmincezer néző. Dugóhúzó, bukfenc, bukóforduló, vezetett orsó, szegletes orsó, és különböző lélegzetelállító műrepülő figurák, amelyek közben pillanatonként változik a kormányszerkezetek szerepe, s ezekhez tökéletes repü­lési biztonság kell. A befejező szám egy dobott orsó, a kis Tré­ner hátonrepülve elhúzott a né­zők felett, szárnyait megbilleget­nyitó még messze volt, de már számos látványosság hívta fel magára a figyelmet. A reptér fel­ső részén a tűzoltók tartottak ér­dekes, látványos bemutatót. Pa- lánkokon másztak át, felkúsztak a több emelet magas létrán, an­nak legtetejéről kötélen eresz­kedtek le, s végül kézioltókészü­lékekkel tüzet kellett eloltaniok. Majd egy rendkívül izgalmas ol­tási bemutató következett; a fel- tételezés szerint égő üzemanyag- raktárhoz hívták a tűzoltókat, akik két kocsival vonultak ki a helyszínre, és haboltóval oltot­ták el a tüzet. Érdekes látvány volt, amint az égő olaj sűrű, fe­kete füstjét hogyan váltotta fel a fehéren gomolygó, s a hab ho­gyan fojtotta el a többméteres lángokat. De nem csupán lát­darcot vallottak az imperialisták törekvései, mert nem sikerült az értekezlet részvevőit a Szov­jetunió politikája ellen fordítani — mondotta — sőt, a különböző kérdésekben a Szovjetunióéval azonos, vagy hasonló álláspontra helyezkedtek. A belpolitika ese­ményeiről beszélt még, a népre háruló feladatokról. Ezután megkezdődött a nagy­szabású parádé. Ekkor már mint­egy harmincezer ember szoron­gott a kordon mellett. Elsőnek az erős emberek, 8 szovjet katonák ragadtatták taps­ra a nézőket, súlyemelő bemuta­tójukkal. Utánuk a szekszár' gimnázium fiú- és 1 eány tornász r következtek szekrényugrásokka’ Minden egyes mutatvány után felcsattant az elismerő taps. 125-ös kategória versenyében az első körben többen nem tudták venni az egyik akadályt, néhá- nyan buktak, közben az 580-as í-ajtszámú Hepp Péter tökéletes biztonsággal egyre jobban elhú­zott a mezőnytől és fölényesen győzött. A 250-es kategóriában Ivicz Géza győzött ugyancsak nagy fölénnyel. A 350-es kategó­riában nagy küzdelem volt An­gyal János és a pécsi Takács kö­zött. A győzelmet végül is, An­gyalnak sikerült megszereznie. A harmincezer néző elégedet­ten távozhatott, a honvédelmi nap műsora bemutatta, milyen teljesítményekre képesek a hové- delmi sportok kedvelői. Bognár István—Jantner János gasba, izgalmas és érdekes be­mutatóra, ballonvadászatra. A vezérgépen Qvint János arany­koszorús pilóta, a jobb gépen Mandl Ernő aranykoszorús piló­ta, a bal gépen Horváth József ezüstkoszorús pilóta. Egymás után engedték a magasba a nagy piros léggömböket, a három gép nagy lendülettel rohamozta őket* és a légcsavarok egymás után pukkasztották szét a ballonokat. Csak néhánynak sikerült meg­menekülni. A ballonvadászat után az ej­tőernyősök következtek. Az AN-2 gép jelent meg először a reptér felett, amelyből zuhanó ugrással ugrottak az ejtőernyősök. Köz­tük Egervári József I. osztályú sportoló eddig 183-szor, a kom­lói Nagy Tibor 154-szer, a szek­szárdi Pem Vilmos pedig 118-szor ugrott. Majd a LI—2 gépből 600 méter magasból bekötött ug­rás következett. Érdekes és szép látvány volt a lefelé libegő sok fehér, sárga, kék, narancsszínű ernyő. A nézők körében az oko­zott izgalmat, hogy az ejtőernyő­sök közül melyik ér földet úgy, hogy állva marad. Az ejtőernyősök után a moto­ros akrobaták következtek, az öregek — a Budapesti Központi Motoros Klub tagjai, és a kez­dők — a tolnai motoros akroba­ták. A kezdők nem maradtak el semmivel a haladók mögött. Ez­után a munkásőrök látványos harcgyakorlatára került sor. Délután két érdekes versenyt láthattak a nézők. A bajai mén­telep lovasainak akadályverse­nyét, ügyességi számait, és a mo­torkerékpáros terepgyorsasági versenyt. A motorversenyen a szekszárdiakon kívül más város­beli versenyzők is indultak_ A

Next

/
Thumbnails
Contents