Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-17 / 193. szám

•961. augusztus 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 6 Ősz előtt a madocsai Igazság Tsz-ben Mintha nyáreleji mulasztását akarná pótolni a Nap, neki- neki durálja magát. Ennek ellenére készülünk már az őszre, a télre. Mert hiába az augusztusi kánikula, magtárban van már a gabona, tarkul a szőlő és egy-egy megsárgult levéllel játszik a szél. Ez pedig az ősz közeledtének csalhatatlan jele. Meg kü­lönben is, maholnap szeptembert írunk, s el kell kezdeni a beta­karítást, gyorsítani kell most már a szántást, s néhány hét múlva vetni kell a kenyérnek valót. A KÖZELGŐ ŐSZI TENNIVALÓK elvégzése tükrében néztünk szét a madocsai Igazság Tsz-ben, s kedvező tapasztalatokkal tértünk haza. Most közre adjuk ... A közös gazdaságban augusz­tus 2I-én kezdik a silózást. Eh­hez már minden szükségeset előkészítettek. Tiszták a silógöd­rök, jók a járvasilózó kombáj­nok, s van elég szállítóeszköz. Csak az nem éppen kedvező, hogy a silónak való kevés. A nagy szárazság következménye, hogy a silónak való takarmá­nyok alig feleannyi termést hoz­tak, mint amit tervezett a szö­vetkezet. Ebből kiindulva a kö­zös gazdaságoknak gondoskodni kell arról, hogy valamilyen mó­don pótolják a szárazság okozta silónak való takarmányvesztesé­get. A madocsaiak ezt a követ­kezőképpen teszik: Egy 50 holdas tábláról szep­tember közepén letörik a ku­koricát (a csövek addigra beér­nek, mert rövid tenyészidejű, len gyei kukoricafajtáról van szó), s a szárat azonnal lesilózzák. Ily- módon 3000 mázsa silóval többet tudnak eltenni a télire. A későb­ben lekerülő kukoricák szárából is silóznak be Madocsán. Cukor­répafejjel, nyers répaszelettel és melasszal vegyítik az összetépett kukoricaszárat, így javítanak a tápértéken. A közös állatállománynak, ha nem is bőségesen, de ELÉG LESZ A SILÓ, amit el tudnak tenni télire. A háztáji jószágoknak azonban nem tud adni silótakarmányt a szövetkezet. Ezt már tudtára ad­ták az illetékeseknek, hogy ide­jében intézkedhessenek, a meglé­vő takarmánykészletekkel úgy gazdálkodjanak, hogy kitartson újig. Az Igazság Termelőszövetke­zet gazdáinak őszi teendői kö­zött egyik legfontosabb, hogy jó kBzségfejlesztési munka üteme jobb a tavalyinál A községfejlesztési tervek me­gyénk falvaiban egyre inkább valósággá válnak. A tervek meg­valósulási üteme megyei viszony­latban kielégítőnek mondható. A féléves tervet például a megye 52 százalékra teljesítette, s azóta is számottevő előrehaladás tapasz­talható. A paksi járásban eddig 3 millió 700 ezer. a szekszárdi járásban 3 millió 500 ezer. a dombóvári járásban 3 millió 300 ezer. a ta­mási járásban 3 millió 300 ezer, a bonyhádi járásban 2 millió és a gyönki járásban 1 millió 700 ezer forintot fizettek ki eddig az idei évben a községfejlesztési felada­tok megoldására. (Meg kell je­gyezni, hogy a felsorolás nem a százalékos eredmény sorrendjé­ben történt, tehát a verseny sor­rendje ezzel nem azonos.) Eddig 32 kilométer hosszú jár­da készült el. A villanyhálózat- bovítés az idei évben községfej­lesztési alapból meghaladja a hat kilométert. Elkészült a simontor- nyai és a naki óvoda. Simontor- nyán egy teljesen új óvodát épí­tettek jelentős költséggel. Nakon egy régi épületet alakítottak át. A községfejlesztési létesítmé­nyek zöménél rohamos ütemben folynak az építkezési munkála­tok. és így minden remény meg­van arra. hogy az év hátralévő részében is szép eredményekről számolhatunk be. Igen előrehala­dott a szedresi orvoslakás és ren­delő építése. Előreláthatóan szep­temberben átadják rendeltetésé­nek. A községi tanács mintegy 600 ezer forintot fordít erre a célra. A tanév kezdetére elkészül a dunaszentgyörgyi négytanter­mes iskola, amelynek költségeit ugyancsak községfejlesztési alap­ból fedezi a tanács. Befejezéshez közeledik a bátai törpevízmű 1961. évre tervezett üteme. A tan­év kezdetére elkészül a jelek sze­rint a cseresnyés-pusztai két- tantermes iskola. Ezt a pusztát a közelmúltban kapcsolták be a telefonhálózatba. A hálózatépítés ügye hosszú időn keresztül vajú­dott, míg végre sikerült meg­építeni a hétkilométeres vezeté­ket Paks község és a puszta kö­zött. Általános tapasztalat, hogy a községfejlesztési tervek megváló ben volt. Ez a körültekintő ter­vezés és alapos előkészítés ered­ménye. Amint közismert, nem bő­velkedünk építőanyagban, a köz­ségfejlesztési létesítményekhez mégis sikerült előteremteni a szükséges építőanyagot. Noha itt- ott mutatkoztak nehézségek, eze­ket azonban lényegében sikerült megoldani. A tanácsi vezetők mindenütt szívügyüknek tekintik a községfejlesztési munkát. Sze­rencsére teljesen elszigeteltnek mondható a nagymányolci eset, ahol a volt községi vezetők ha­nyagsága miatt félbemaradt a községi strandfürdő építése, s most utólag kell elvégezni bizo­nyos felméréseket, amelyek az építkezés továbbfolytatásához el­engedhetetlenül szükségesek. magágyat készítenek a gaboná­nak, idejében elvessék a jövő évi kenyérnek valót. Ez pedig Madocsán nem lesz könnyű. A már elfogadott tervek szerint ugyanis 1900 holdat vetnek be kenyér- és takarmánygabonával, ami a szántóterületnek több mint 40 százalékát teszi ki. Búzával vetik be a közös szántóterület 33 százalékát. Ezt indokolja az is. hogy az Igazság Tsz-ben a munkabíró tagokon kívül több mint 200 olyan nyugdíjas és idős szövetkezeti gazda van, akik dolgozni nemigen tudnak, kenyér szükségletüket viszont a szövet­kezetnek biztosítani kell. Ez pe­dig nem kevesebb mint 500 má­zsa búzát tett ki ebben az évben is. Az őszi vetések előkészítése Madocsán már javában folyik. Biztosított a 21 vagon vetőmag és a vezetőség éppen a minap intézkedett, hogy a Megyei Nö­vényvédő Állomás a közeli na­pokban végezze el a gabonacsá- vázást. Az őszi vetések talajelőkészí­tését is megkezdték a szövetke­zetben. Beszereztek a vezetők 18 vagon műtrágyát és szántás előtt szórják ki a földekre. A műtrágyaszóró gépeket azonnal követik a szántótraktorok. Je­lenleg kilenc traktorral végeznek vetőszántást a szövetkezet trak­torosai, s hogy a lovak se állja­nak az istállóban, fogatokkal munkálják el a felszántott föl­det. Amint értesültünk, a nagy szárazság ellenére JÓ 0'rw*''",fN FOLYIK A SZÁNTÁS, már 700 holdét, előkészítettek Ma docsán vetésre. Vagyis a kora őszi gabonafélék magáivá már kész. szeptember második heté­ben kezdik a vetést. A kapásnövények betakarítá­sával kapcsolatban megtudtuk, hoev ez a közösségnek nem okoz különösebb gor.dnt. Minden szö­vetkezeti tag tudia. hogy család­iéval együtt mekkora területről kell betakarítania a burgonvát. a kukoricát, a cukorrépát és ígv tovább. Az meg szint" termé­szetes, hogy a lehetőségekhez mérten igyekeznek betakarítani a megtermel terményeket, hiszen ez elsősorban a szövetkezeti gazdák érdeke. Dorogi Erzsébet A jövőnket látjuk... — Úgy érzem, az SZKP prog­ramtervezete, annak megvaló­sulása békét hoz a Földre. Mert erre van most szükség. Tizenhat éve múlt el a háború. Tudja, milyen szörnyűséges volt? Pe­dig én nem is voltam a fron­ton. Azaz, frontnak lehetett azt is nevezni... — Negyvenhárom tavaszán, nem is tudom hányadszor kap­tam az utasítást: »Horváth Já­nos mozdonyvezető katonavona­tot visz Pécsről Budapestre.« Elindultam 424-es sorozatú gép­pel. A pécsi rakodón sírt vagy kétszáz asszony, bakák rakták a felszerelést a marhavagonok- ba és elindultunk. Mentünk, száguldottunk. A mozdonyon ott állt egy tábori csendőr. Minden mozdulatunkat figyelte. Szent- lőrincnél légitámadást kaptunk. Csak arra eszméltünk, hogy alacsonyan, kéttörzsű vadász húz el fölöttünk és a mozdony­ból gőz tör elő. Fűtőm mellet­tem bukott le véresen, robbanó­golyótól találtán. Meghalt. A vonatot kisegítették. Másik mozdonyt hoztak. Arra ültem, és vittem a magyar bakát, só­goromat, barátomat, ismerőst a nagy húsdarálóba. Pesttől se­besült vonatot vitettek velem, így ment ez heteken, hónapo­kon át. Hat gépet lőttek ki alólam. Kétszer sebesültem meg. Négy fűtő halt meg a szemem előtt és egy tábori csendőrt vá­gott szét a robbanó lövedék ... Kegyetlen háború volt az. Még rá gondolni is szörnyű ... — És ez jutott nekem eszem­be, amikor a programterveze­tet olvastam. Az a rengeteg szenvedés, kín... S az, hogy lehet ez másképpen is. S kell, hogy másképp legyen! Felesé­gemmel együtt olvastuk az új­ságot. Egy-egy sornál, bekez­désnél megálltunk, és eszünkbe jutott mindig olyan kis törté­net, mely valahogy kapcsolódik a mi programunkhoz, a tni éle­tünkhöz. Mert a szovjet embe­rek valósítják meg a progra­mot, de mi is oda, a kommu­nizmusba jutunk. Tudja, milyen más lesz akkor az élet. öt órás munkaidő! Ingyenes közszolgál­tatás! Gyógykezelésért sem kell fizetni! Haj, de szép is lesz az! S az a legjobb benne, hogy még mi is érünk belőle valamit. Igaz, akkor már nyugdíjas leszek. De megérem azt az időt én is. A 22. A deszkafal időre elkészült. Az SS-tiszt átvette, egy szót sem szólt, ami a megelégedés legma­gasabb jele volt Az altisztek alig várták a végső bólintást, nekies­tek a fásoknak és dühödten ver­ték őket. A korbács csapkodott, a verésből hiányzott a szokott módszeresség, vagdalkozássá vált, üsd, ahol éreddé és nagyon fájt. Szegény Grünblatt bácsi rögtön az egyik kezeíigyébe került és az első ütés után térdrerogyott. A vadállat pihent volt még és fe­szült benne a bosszúvágy, a tér­delő ember csak olaj volt a tűz­re. Ütötte. Az SS-tiszt egykedvű­HARMATH—RÉTI: Jí Tofiiitt-tá TITKA punyi ajtaja becsapódott mögöt­tük, csupán annyit tudtak, hogy ez a titokzatos, rejtélyes valami elsősorban az ő bőrükre megy, de en nézte az iszonytató látványt, nem voltak képesek felfogni ér- Sarkonfordult, zsebéből egy szá- telmét. fiam meg életének jórészét mát a kommunizmusban tölti. —' Nem vagyok politizáló em­ber. Soha nem voltam az. Min­dig dolgoztam. Tizenhárom éves voltam, már inaskodtam. S így ismerem az élet nehéz oldalát, a jót is. Mert jóban is volt, s van részem. A gondtalanság, a jó fizetés, ami most van... Az már nekem a kommunizmust jelenti. — Azt mondja egyik társam, úgy jó tíz évvel ezelőtt, hogy akkor lesz majd kommunizmus, ha ott fönt, ember lesz. S már ember járt ott fönn, Gagarin és Tyitov. S ez is úgy, lépésről lépésre hozza közelebb a nagy szerű jövőt. Mert az lesz! A szovjet emberek programja az, de bennünket is érdekel. Ne­künk is szól. Mi a jövőnket látjuk abban. — Nincs olyan dolog a Föl­dön, s égen, amit én ne hinnék el, amit a szovjet emberek mondanak. Megtanultam hinni nekik. Még akkor, amikor a Balatonról súlyos sebesültekkel rakott vonatot hoztam ide, Dombóvárra, és egy kis katona, aki mellettem állt a gépen, azt bizonyította, hogy majd mi is elkergetjük az urakat, és a nép lesz az úr. Nem hittem elsőnek, hogy ez így lehetséges. S neki lett igaza. Azután meg a kom­munistáknak. Én nem tudom, milyen emberek, de, ha vala­mit mondanak, azt megcsinál­ják. Tartják szavukat a magya­rok, meg a szovjetek is. És ez a jó! A népet nem lehet, s nem szabad becsapni. Látja, itt van ez a program is. Olvasom az újságban, hogy az egész vi­lág beszél róla. Pedig nem is az ő dolgukról szól. Mégis ér­dekli őket, mert lehet, hogy látják ők is a jövőjüket benne. Pedig azt hiszem, azok sem po­litizálnak. Én azt is látom, hogy ez a program sok munkát kí­ván. Sokat kell dolgozni, hogy a papíron lévő tervek megva­lósuljanak. S mi is a magunk módján hozzájárulhatunk eh­hez. Ez kötelességünk. Még ilyen magamfajta, egyszerű munkásnak is, aki soha nem politizált. (PÁLKOVÁCS) lyedt világ belesűrűsödött az «■élet« kifejezésbe, mindaz, ami a 19-es barakon kívül történt, ez­után már valami más volt. ők bent, a többiek kint. Éhes em­ber ritkán filozofál, nekiestek a sűrű levesnek, felhabzsolták, utá­na töprengtek, — Emlékszel Leo, a Jancsi és Juliska meséjére? — kérdezte Gütig Krebstől. Az mérgesen né­zett. — ügy érzem magam, mint Jancsi a ketrecben — tette hozzá a kis ember — hizlalnak, hogy felfaljanak. — Fél fogukra se lennél elég — veregette vállán szokása sze­rint a törpét a gépmester, azután percekig némán ültek. Révedező ráz kölnis tégelyecskét vett elő — szinte nőies volt, ahogyan se­lyembojtjával játszadozott, aztán orrához értette, ellensúlyozta a Tizennyolcán voltak őslakók, így nevezték magukat azok, akik a sachsenhauseni táborból jöttek. Másnapra hatvanra szaporodott a ni helyéből a világot. Újra és újra a kínzó kérdés: mi lesz velük? Vagy inkább eb­ben a fogalmazásban: mit akar­nak velük? Ez, az utóbbi mon­datfűzés fejezte ki, hogy nem urai saját sorsuknak, hanem sakk szemük árulta csak el, nem a figurák egy élet-halál játszmá­ban, nem ők lépnek, hanem ve­lük lépnek. Miért adtak külön­nyugalom csendje ez, hanem a kínlódásé, a vajúdó gondolatokéj — Lehet, hogy kísérletezni fog­vér és veríték gyomorfelforgató számuk. A társaság még különö- leges őrséget melléjük — egyet- nak velünk? kérdezte magamagá­szagát. Lassan sétált a táboriroda irányába, nem érdekelte tovább az ügy. Megszűntek emberek len­ni. Az öreg Grünblatt bácsi vérbe­fagyva maradt ott, megtiltották, hogy bárki is segítsen rajta. Hat órán át nyögött és jajongott, a visszatérő tiszt engedett tarkójá­sebbé és vegyesebbé vált. Jelük között egyaránt volt piros há­romszög és sárga csillag, ha a tá­borokat és a börtönöket felsorol­ták, ahonnan egy-két nappal ez­előtt elszármaztak — a leigázott és megszállt Európa mappája len egy nem volt közöttük a már ismert SS katonákból. — Ezt sem gondoltam volna — mondogatta keserűen az egyik Fayerman és fivére sűrűn bólo­tól Gütig és mivel társa szólott, fecsegve folytatta: — Egyszer azt hallottam, hogy kísérleteket folytatnak, átültetés­ről beszéltek, tudod az olyanj gatott hozzá — hogy egyszer még hogy valakinek lefűrészelik a ezeknek a gyűlölt káposztafejű­rajzolódhatott ki. Az emberi ész eknek látására fog el a vágy. mindig a logikát kutatja, rend­ba egy lövést. Ezt hívják kegye- szert akar a rendszertelenségben lemlövésnek? Az öreget elsiratlák. Röviden és könnyek nélkül. De az egyen­és érteni kívánja az érthetetlent. Az emberi elme a biztos pont után sóvárog, és megkínzott, sat­volt. És amikor a kiválasztotta- sítása zökkenőmentesebb. mint kát a körülbástyázott 19-es ba- amilyen tavaly és az előző évek- vakba terelték s a deszkafal ka­letnek mind . több ismeretlené nyúló. formájából kivetkőzött testük mögött még dolgozott ez az elme. De nem lelték meg ezt a pontot és nem tudták kifordíta­Az élelmet is más kondérban kapták. Bizalomgerjesztőbb volt, és mélye valóban rászolgált az előlegezett bizalomra. Még a fá­sokénál is jobb volt valamivel, a kintiről nem is szólva, ahhoz képest elsőrendű éteknek bizo­nyult. Uj szavuk volt ez: a »kin­ti«. Ahogyan a múlt, az elsüly­karját, vagy a lábát, azután át­teszik a másikra, talán még a fejjel is megpróbálják ... — No, én nem tudnám elkép­zelni magam a te fejeddel — szakította meg csendesen a be­szédfolyamot Krebs, de a meg­jegyzésen nem nevettek. — Ki tudja? — sóhajtotta Gü­tig. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents