Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-17 / 193. szám
4 fOEtfC IWEÖtfl NBPtJJSAö 1961. augusztus 17. P inceszeren Emberek munka után A gyertyafényben az egymás mellett sorakozó hordók árnyéka rávetődött a salétromos pincefalra. A fülledt borszagú pincelevegőt megülte az egyre sűrűsödő dohányfüst. A bejárat melletti szúrágta, kecskelábú asztalra hajoló két ember időnként szájához emelte a poharat, s ilyenkor a szavakat szűrcsö- lés, kortyogás zaja váltotta fel, majd néhány csettintés után ismét a szavak kerültek elő. Szavak, melyek érzések tengerét, indulatok orkánját, események hosszú egymásutánját elevenítették fel, furcsa kísértetek gyanánt, a rosszul világított földalatti üregben. A szócsata harmadik fordulójában, amely a megérkezés utáni harmadik órában kezdődött, három liter bor beöntése után. a csontosarcú, szélestenyerű gazda kezdett hosszú beszédbe. — Te nem ismered a falut! Városon nevelkedtél, gyárban dolgozol, tudsz politizálni, okos vagy, művelt, de minket nem ismersz, pajtás! Igaz, én sem ismerem pontosan a ti életeteket. Csak azt tudom rólatok, hogy gyárba jártok dolgozni! Semmi mást. Érted? És te? Te is csak a felszínt látod, amikor néhanapján találkozol velünk. Amikor átszervezéskor itt jártál, úgy beszéltél, mintha brosúrából olvastad volna a mondanivalódat. Szépen mondtad, jól mondtad, de én rögtön láttam, hogy a mi életünket csak könyvből ismered. Könyvből! Ez pedig nem elég! Most mit tudsz rólunk? Azt, hogy kis- parcellák helyett hatalmas táblákon dolgozunk, hogy több már a gép a határban. Ezt tudod! Igen, ezt! Ne is tagadd. A lényeget nem tudod. A gazda előredőlt, arca csaknem súrolta a szemközt ülőjét, s bütykös mutatóujjával a szívéhez bökött. — Nem tudod, hogy itt bent mi tombolt! Mi változott. Mi volt régen, és mi van most. Ez nem felszínes dolog! Ezt nem lehet látni. Ezt könyvből is nehéz kiolvasni... Akkor, amikor az átszervezés tartott, amikor bujkáltam egy ideig, hogy ne találkozzam veletek, úgy éreztem, hogy egy egész világ omlik össze bennem, nem láttam és nem éreztem azt, amit most érzek! A bizonytalan elé néztem. Most a beteljesedett ígérgetések talajáról szemlélem régebbi életemet, és szégyenkezem a sötét foltok miatt. A lélek sötét foltjai miatt, amelyeket a föld ejtett rajtunk. — A föld! Ne csodálkozz! Jól mondom! Nem tévedésről van szó. A föld miatt vártam titkon elöregedett apám halálát. A föld miatt veszekedtem tíz esztendeig a testvéremmel. Le- köpdöstük egymást. Nem köszöntünk, ha találkoztunk az utcán. Pedig egy anya szült bennünket! Tudod, mennyi föld miatt gyűlölködtünk? Négyszáz öl miatt! Neki eny- nyivel több jutott, s én akkor azt hittem, a világ legjobban becsapott, legjobban megcsalt embere vagyok. sistergő folyama, s csak mederre volt szükség, amely irányt ad neki. Negyvenöt után már a cselédek támadtak! — Mennyi könny hullt, mennyi átok felröppent, menynyi elfojtott és kiöntött harag, és szilaj, vad cselekedet, menynyi tragédia és csúfos bukás! Úristen, mennyi, de mennyi összetorlódott ebben az ötven esztendőben, amit leéltem itt, a látszólag csendes, derűs dombok közé bújt Duna menti falucskában. A beszélő arca, amely eddig nagyfokú belső feszültséget tükrözött, hirtelen barátságosabbá vált. — És ez már teljes egészében a múlté. Megoldódott a földkérdés, amelyért rokonok és nem rokonok, szegények és gazdagok birokra keltek. A múltkor járt itt nálunk egy aranyszájú ember. Nagyon szépen tud beszélni. Hírneves kommunista. Sokat emlegette az egységes paraszti osztályt, amely a szövetkezeti tulajdonon alapul. Minden szavát mélyen az agyamba véstem. — Amikor tavasszal az első közös szántást kezdtük, valami egészen új vette kezdetét. Akkor még nem tudtuk! Most már biztos vagyok benne. Itt most mindönki a máról, meg a holnapról beszél. Most megoldódnak a régi feszültségek. Kibékülnek az egykori haragosok. — Újfajta megbecsülés, újfajta tekintély kezd meghonosodni. A végzett munka mindkettő alapja. Ha sokat dolgozom, nagy a tekintélyem. Ha keveset, semmi! — De azért most is vannak veszekedések! Ezek már mások, mint a régiek voltak. Ezeket nem is lehet tulajdonképpen veszekedéseknek nevezni, inkább vitáknak. Most is van küzdelem. A jó és a rossz küszködik egymással. A serények a lustákkal, a becsületesek a smucigokkal. az igazságosak a kiváltságokra, protekciókra törekvőkkel vitáznak. És a jó, az igazságos, a szorgalmas része a tagságnak mindjobban kiterebélyesedik, a másik rész pedig egyre zsugorodik, akár a beteg ember halála előtt. — Gazdagabbak a földjeink, több a műtrágyánk. Mélyebb a művelés Ahol régebben hat- nvolc mázsa búzát termeltünk egy holdon, most 12 mázsa terem. Ezt mindenki láthatja, de gazdagodtak, kulturálódtak az emberek is, és ezt nehezebb észrevenni. Aki azelőtt a földvételre kuporgatott minden garast, akit a földszerzési láz gyötört, most televízióra, ruhára, szebb lakásra fordítja a pénzt. A helyzet rákényszerít bennünket arra, hogy többet törődjünk magunkkal, hogy a keresetünket ne a földre, hanem a családra költsük. Soha ennyi szép. új ház, soha ennyi csinosan öltözött lány. ennyi rádió, könyv és szép bútor nem volt a faluban. — Attól féltem, ha belépek a szövetkezetbe, akkor föld nélkül maradok. Mind ettől féltünk. Úgy éreztük, hogy kicsúszik a lábunk alól a föld. Kellemesen csalódtunk. Mert ma mindannyian földbirtokosok vagyunk. Miénk a föld, amelyért nem fogunk többé hajba kapni egymással, amely nem aláz meg, nem embertelenít el többé bennünket. Ellenkezőleg! Ez a közös föld csinál belőlünk igazi embert. Mindannyiónké. Érezzük és tudjuk! Mi szabunk meg mindent. Mi válasszuk meg a vezetőket, és mi váltjuk le őket, ha nem kedvünk szerint cselekednek. Semmi rangom nincs, mégis sokat jelent a szavam. A közgyűlés tesz minden kényes ügy végére pontot. A közgyűlés a legfőbb erő, a sok száz ember marokra fogott bölcsessége és akarata. Magasba emelhet, vagy földre sújthat bárkit. Itt most végre teljes egészében mi vagyunk az urak. Soha nem volt még ilyen egységes, ilyen lelkes, s ilyen nagy hatalommal felruházva a mi falunk népe. A gyertya hirtelen sercegni kezdett, s a lángja nagyokat ugrált, vele ugráltak a hordók árnyékai is a f^'on. A enzda a legközelebbi, három hektó körüli hordóhoz lépett, tenyerével ütögetni kezdte a hordó tetejéből kiágaskodó fadugót, majd egy ügyes mozdulattal kicsavarta a lyukból. Miközben megszívta a lopótököt, kidülledtek nagy. véreres szemei. Mutatóujjával befogta a hosszúszárú lopó lyukját, az asztalhoz lépett, s a hangja rekedt volt, amikor ismét megszólalt. — Csak azért mondtam, pajtás, amit mondtam, mert azt szeretném, ha nemcsak a külső dolgok menetét ismernéd, hanem a belső változásokat is. Különben a meghívást, amit beszélgetésünk kezdetén említettél, elfogadom. Fellátogatok hozzátok Csepelre. Legalább megismerkedem veletek. Megnézem a gyárat is. ahol esztergályos vagy. Emlékszel? Amikor először koccintottunk, te mondtad, hogy olyan szövetséget szeretnél, amelyet a közös érdek mellett személyes jóba- ráságunk is megpecsételne. A gazda arca most valósággal lángolt. A mély barázdák kisimultak, s a tekintetéből végtelen lelkesedés áradt. — Igyunk az egységes paraszti osztályra, s a munkások és parasztok közötti megbonthatatlan szövetségre! A munkás, aki egy évvel ezelőtt. az átszervezés idején látta utoljára, azt hitte, álmodik. Nem ezt várta. Nem így gondolta. Kellemesen csalódott. Amikor koccintás után kiürítette poharát, ú"'' ölelte át a szikár embert, mintha egy régen várt testvérrel találkozott volna, s a szemében könny csillogott a meghatottságtól. Haypál Tibor Vadlovak munkában — Viszálykodásból állt az életünk! Nemcsak az enyém. Az egész falué. Csúnya dolgok történtek! Mindennek a föld volt az oka. Apák és fiúk, testvérek, közeli és távoli rokonok acsar- kodtak a földért. Szerelem nélküli házasságok születtek a föld miatt! Verekedések, késelések, arzénes gyilkosságok történtek a föld miatt! De nemcsak a rokonok között lángoltak fel a harcok! Nem. barátocskám! Itt mindenki harcolt mindenki ellen, s becsapta, ha tudta, a legjobb barátját is. Farkassá változtatta az embereket az élet! A szegények és a gazdagok között dúló háború még cifrább volt. A gazdag paraszt a lovát jobban kímélte, mint a cselédjét, s a cseléd gyűlölete úgy forrt, fortyogott, mint a láva Litvánia, Beloruszia és a lengyel keleti vidékek erdeiben valamikor csapatostól éltek a kistermetű vadlovak. A vadlovak a XVIII. század végén kivesztek, de sok tulajdonságukat örökölték az úgynevezett törpe parasztlovak. Jelenleg már ezek is ritkaságszám ba mennek, de a popielnai lengyel kísérleti intézet megpróbálja regenerálni a fajtát. A legkülönbö zőbb lófajtákkal keresztezik őket és lényegében már sikerült elérni egy értékes tulajdonsággal rendel kező lengyel törpeló kitenyésztését, amely a régi lengyel vadló sok vonását mutatja. A lovacskák fele súlyúak, mint a rendes lovak, de remekül felhasználhatóak különféle munkáknál, például kertészetben. Ma már lengyel törpelovak dolgoznak a holland tulipán-telepeken és a dán tehenészetekben. Béka-export Warmia és Mazur lengyel vi- | más nyugat-európai országokba dékek kereskedelmi szövetkeze- ; már az első negyedévben 42 tontei az idén 20 tonna éticsigát és 3 tonna étibékát exportálnak Franciaországba, Az NSZK-ba és na szarvashúst. 30 tonna vaddisznóhúst és 21 (szállítottak, tonna nyúlhúst E rovatcím alatt sorozatosan olyan emberekről írunk, akik napi munkájuk után a felüdülést, a pihenést újra a munkában találják meg. Mert munka ez az önként vállalt elfoglaltság is, de szórakozásból, szívvel-lélekkel végezve a legnemesebb szórakozássá válik. Nemes szórakozás, mert a közösséget szolgálja. Nyomában népi tánccsoportok, énekkarok, zenekarok, társadalmi munkások működése válik a közösség javára, körülöttük művelődnek, a politikai és gazdasági felemelkedésért, az új harcok új katonái. A nőtanács titkára A Dombóvári Fűtőháznál hozott ötssze a véletlen Rajna Jó- zsefnével. Bizonyára foglalkozásából adódó feladatait is jól igyekszik megoldani. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Kiváló Dolgozó kitüntetése. De most inkább arról beszélgetünk, mit csinál munka után. — Egy év óta vagyok a nőtanács titkára — sorolja —, de dolgozom időnként a népi ellenőrzésben és a népfrontnál is. — Van munkája tehát elég — vetem közbe. — Bizony van — majd mosolyogva teszi — habár úgyis mondhatnánk, ha akarja az ember van, ha nem akarja akkor nincs. Én pedig akarom. Rendszeres megebeszéléseiken vitatják meg a problémákat, körvonalazzák terveiket: hogyan működjenek a napközi szülői munkaközösségben, milyen rendezvényeket tartsanak, anyagi eszközeiket mire használják fel. A rendezvényekből befolyt ösz- szeg sok kedves emberi megnyilatkozás. esemény, kútforrása. Ennek örülnek a gyerekek, a felnőttek egyaránt. A gyermekek a gyermeknapon kapnak ajándékokat, de rendszeresen látogatja a nőtanács vezetősége a beteg és szülőnőket. És mindenütt jól esik a figyelem, a szerény kis ajándék. Nem lehet könnyű a dolga, hiszen magának is férjére és két kislányára is kell gondolnia. Nem megy ez nehezen — mondja. — Jó férjem van, aki otthon mindenben segít. A mosógép, a porszívó, tehát a műszaki dolgok az övé. — A nőtanácsban pedig a vezetőség igen jó. Horváth Sándcr- né, Esküdt Imréné, Gyarmati Jánosné, Apáti Etelka, ' Orbán Lajosné, Szekeres Ferencné mind mind nagyon lelkesen segítenek. Egyedül természetesen nem bírnám mindezt a munkát. S még egy, jó a kapcsolatunk a pártszervezettel. A jövő évi programba éppen a pártszervezet javaslatára vették be, hogy hetenként a legfontosabb kül- és belpolitikai kérdésekről vita-tíz- perceket tartanak, s ezeken az előadók, vitavezetők is nők lesznek. így folyik az’ élet ott, ahol a nemesebbért, a szebbért törekvő emberek közössége alakul ki. ________ (Sz—E) A mazon Pedig hányszor mondta az asz- szony; »... Te János! Mi a fenének neked az az iskola. A vén fejedre. Hát nem elég, ami már megvan. Aztán van neked elég gondod-dolgod az újságárulással. Éppen elég ez...« De most már nincs visszaút. Már reggel óta itt toporog a folyosón. Pedig csak 11-kor kezdődik a vizsga. A vizsga! Hm. Először földrajz lesz. Aztán a neheze, a számtan! Rágyújt. Hogy hányadik reggel óta? Hát bizony alig van már 20 abban a dobozban. Fújja a füstöt és sétál. Aztán leül. Térdére teszi a földrajzkönyvet. Belelapoz. De idegesen csukja be, m,ert a lépcsőház felől kopogást hall. Valaki jön. Nehogy azt mondhassa: izgul az öreg! — Na, te is megjöttél? — Meg. Kicsit korán van még. Nem? Megnézi az óráját. Sóhajt. Még fél óra. Aztán megvakarja a fejét. Hej, de szívesen állnék most a standon, és kiabálnám, hogy: »Legfrissebb hírekkel a mai újság!« Jönnek lassan a többiek is. Izgatottan beszélgetnek. Óráilcat nézik. Tizenegykor megkezdik. Jánost hetediknek hívják be. Izzadó tenyerét törölgetve áll a katedránál. Megkapja a kérdést. Leül. Hirtelen nem jut eszébe semmi. Olvassa a kérdést, látja a betűket, de nem érti, mit olvasott. Aztán később mégis dereng valami. Ahá! Hiszen ez megy. Együtt tanulták az unokával. Igen! Dél-Amerika lakossága, meg az országai, a folyók. Türelmesen vár. Csak ne izzadna a tenyere annyira! No, hát ez megy. Most. őt szólítják. Feláll. Kimegy a térképhez. Hej, ha ezt az unokája most látná!.., Szép feleletet kerekített. De a lakosság, az nem ment valami jól. — Hát János bácsi — szólt a tanár — mutassa meg Dél-Amerika leghosszabb folyóját. Hm. Melyik is az? Nocsak. Nyugodtan, öreg János, nyugodtan. Ujja tétován mered a térképre. Aztán rábök. Dehát ez nem jó — mormogja. Ez Spanyolország. De elkalandoztál, János! — Nem ott, János bácsi. — Amazon! — érkezik a drótnélküli segítség. Olaszországra bök. — Ez se jó, János bácsi. — Amazon — jön megint. — Dél-Amerika, ezt keresse! — így megint a tanár. Most már végképpen nem tud tájékozódni. Most már az üstöké is izzad. Legalább rágyújthatna! De bárhova bök, mindig csak: — Amazon! És most már a tanár is: — Amazon, János bácsi. Amazon. Az öreg most már végképpen elveszti a türelmét. Megtörli izzadó homlokát és így szól: — Hát már bocsánat, tanár úr, bármelyikre bökök, mindig csak azt mondják, amazon, amazon. De én nem találom amazon, meg emezen se! Hát akkor hol van?! KELEMEN ZOLTÁN Húsz ország vesz részt a nemzetközi George Enescu-fesztiválon Húsz országból több mint 150 fiatal zongora-, hegedű- és énekművész vesz részt a szeptember 5—22 között megrendezésre kerülő II. Nemzetközi Enescu-Fesz- tiválon Bukarestben. A részt vevő országok száma az 1958 évi első fesztiválhoz képest több mint megduplázódott. A fesztiválon idén első ízben vesz részt Argentina, Ausztrália, Finnország, Görögország, Izrael, Jugoszlávia, Kanada, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Spanyolország és Törökország. A Szovjetunióból és az USA- ból eddig 9—9 pályázó jelentette be részvételét, -az NDK-ból pedig 10. A három zsűriben többek között helyet foglal Nadia Boulanger (Franciaország), Halina Czerny-Stefanska (Lengyelország) John Barbirolli (Anglia), és Fritz Ehlers (NDK).
