Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-13 / 190. szám
1961. augusztus 13. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄO GYERMEKEKNEK nyakkendő története U gye gyerekek, nem szívesen veszitek azt, ha nyári délután esik az eső. Az ablakban ültök, vagy a folyosón álldogáltok és pokolra kívánjátok a szürke felhőket, mert nem mehettek se fürödni, se focizni. De kérdezzétek csak meg édesanyátokat. Neki más a véleménye. örül az esőnek, a kukorica meg a szőlő jótevőjének. Engem is szobafogságra kárhoztatott legutóbb egy esős délután. Olvasgattam egy ideig, aztán gondoltam, rendet teszek a könyveim között. Amint töröl- gettem, sorakoztattam őket, a legalsó polcon egy régi iskoláskönyvem akadt a kezembe. A könyvben egy nyakkendőre leltem. Egy háromszögletű, kékszínű nyakkendőre. Ez volt az első úttörő-nyakkendőm. A széle egy kissé be van tépve. És ennek a betépett nyakkendőnek története van. Hatodikos általános iskolás voltam, amikor a történelem tanárunk megszervezte iskolánkban az úttörő-csapatot. Először csak öten voltunk. Aztán tizen, később húszán és a hetek múlásával egyre többen. Igaz, még így is kevesen voltunk, de ösz- szetartók. Kirándulásokat szerveztünk, tanultuk a térképjeleket, a sátorverést és egyéb hasznos dolgokat. Farsangra meg egy mókás kis színdarabot tanultunk. Az egyik próbán így fogadott bennünket a vezetőnk: — Na, fiúk, a próba szünetére meglepetést tartogatok a részetekre. Nem tudtuk elképzelni, mi lehet az. Kíváncsian néztünk a tanárunkra, egymásra és mindenre gondoltunk, csak arra nem, hogy megkapjuk a régen várt nyakkendőket. Az első felvonás szünetében aztán megkaptuk. Nem is képzelitek gyerekek, milyen örömmel kötöttük a nyakunkba. Rögtönöztünk is mindjárt egy indián-táncot a nyakkendők tisz teletére. Persze, hazafelé is ott díszelgett nyakunkon a kék nyakkendő. Meg is állítottak bennünket a járókelők sokszor: — Hát ti milyen nyakkendőt viseltek? Kik vagytok ti? — Úttörők! — feleltük büszkén. Mi laktunk á legmesszebb Laci barátommal. Amint befordultunk a ligetnél, két nyolcadikossal találkoz nk. Az egyik nek cigaretta lógott a szájában. — Álljatok meg! — szóltak utánunk. Megálltúnk. — Hát ti milyen izék vagytok? — Mi nem izék vágyunk, hanem úttörők! — feleltük önérzetesen. — Úttörők? — mondták gúnyosan. — Hát ez mi a nyakadon? — fordult hozzám az' egyik. — Láthatod, nyakkendő. Úttörő nyakkendő. — Mutasd! — Ezzel megfogta a szélénél és el akarta tépni. De nem sikerült, mert a hátunk mögött hirtelen megszólalt valaki: — Állj meg fiam! Ne tovább! Meglepetten fordultunk meg. Egy őszhajú, olajosruhás bácsi állt előttünk. Kivette a nyolcadikos fiú kezéből a nyakkendőt és visszakötötte a nyakamba. így szólt: — Viseld büszkén fiam ezt a betépett nyakkendőt! Aztán kettőnkkel kezet fogott. A másik kettőnek ezt mondta: — Ezek a fiúk úttörők. A ti büszkeségeitek. Fát ezentúl így nézzetek rájuk. Értitek? Hát eddig tart az én tépett nyakkendőm története. F- egyszer erre jártok, gyertek be hozzám. Szívesen megmutatom nektek. Kelemen Zoltán im»w Törd a fejed ! KARI—KAR CVIKKER i »tu i rm 11 „hullócsillagok története Tudjátok-e ? 1. Melyik az „ezer tó országa”? 2. A veszélyben lévő hajók milyen három betűvel kérnek segítséget! .. 3. Ki volt a kalapos király? A legutóbbi „Tudjátok-e?” A legutóbbi „Törd á fejed!” ] ... rejtvényünk megfejtései: 1. Négy-1 kérdések megfejtései: 1. Ameri- szemközt. 2. Kétes egyén. I ka. 2. Galilei. 3. Párizs. A Nap testvére A szegényembernek elfogyott a lisztje. Elment a földesúrhoz éí kérte, adjon neki valami munkát. A földesúr meghallgatta a szegényember kérését és megegyeztek. Azt mondta neki: — Rendben van, adok neked munkát. Egy napi munkáért kapsz egy zsák kukoricalisztet. A szegényember szorgalmasan dolgozott, amíg csak a Nap le nem nyugodott. Akkor fogta a zsákját és elment a földesúrhoz a béréért. A földesúr azonban felmutatott az égre, és így szólt: — Nézd csak ... most jön fel a Hold. A Hold a Nap testvére. Neked is addig kell dolgoznod, amíg az fenn lesz az égen. Akkor majd megkapod a béredet. A szegény ember újból hozzáfogott a munkához. Egész hajnalig dolgozott szorgalmasan. Amikor látta, hogy a Hold is nyugo vóra tér, fogta a zsákját és még- egy zsákot, s ment a földesúrhoz/ — Jól van — szólt a földesúr — töltsd meg a zsákodat. A szegényember ment a kamrába, megtöltötte mindkét zsákot. Éppen indult volna hazafelé, amikor jött a földesúr és ráförmedt: — Hallod-e szegényember! Nem így egyeztünk ám! Azt mondtam neked, hogy egy napi munkáért egy zsák lisztet kapsz. Mi az a másik zsák a kezedben? — Ez uram, nem más, mint a másik zsák testvére — mondta a szegényember. Azzal fogta a két zsák lisztet és otthagyta a fösvény földesurat. Fordította: Antalfi István Gyermekversek JÓ A ZSIRÁFNAK Válogatott futballmeccsre nem kapni már egy jegyet se, megvették az ügyesek, nem tudom, most mit tegyek? A kerítés tetejére nem mászhatok föl már mégse. De jó is a zsiráfnak I Hogyha meccset akar nézni, jegy nélkül is beláthat. — Meghámoztad a barackot, kisfiam? — Igen, papa! — És a héja? — Azt utána megettem... A VONAT A vonat, hej, a vonat, ott, a nagy kőhíd álatt, nagyot sípol, úgy szalad. Én né?em csak, egyedül, szívemre vágy nehezül: jó annak, ki benne ül. FÜRTÖS GUSZTÁV Tarkabarka Miben különbözik? A festő és a török? Egyiknek ecsetje, másiknak mecsetje van. A Balaton és az esököpeny? Egyik állóvíz, másik vízálló. A fejkendő és a glicerin? Egyik keszkenő, másik kézkenő, A mókus és a fakereskedő? Egyik a fára felkúszik, másik a fára alkúszik. Az érem és az elszívott szivar? Egyik amulett, másik hamu lett. A gombostű és az autó? Az autó mondja: tű-tű, de a tű nem mondja: autó-autó. A gombostű és az autó tnég egyszer? Ha nem tudod, ülj bele. Egy füzetlap és a búrok kalapja? Egyik irkalap, másik búr kalap. A zászló és az ábécé? Egyiket kitűzik, másikat betűzik. A tehetség és egy koldus? Egyik egét kér, másik kéreget. Miben hasonlít? A könnyen hívő ember és az ajtó? Mindkettőt becsapják. Egy sonkászsemle és egy bájos kisbaba? Mindkettő ennivaló. A házasság és egy utazás? Mindkettőt jegyváltás előzi meg. A tízforintos és a katonai őrség? Mindkettőt felváltják. Manapság sokat hallani meteorokról. A mesterségesen fellőtt égitesteken meteorszámlálók találhatók, melyeknek rendeltetése a meteorok sűrűségének megállapítása. Az űrkutatás további fejlődésével egyre jobban előtérbe kerül a meteorok vizsgálata. Az űrhajós életét nagymértékben veszélyeztetik a meteorok. Fontos tehát felmérni gyakoriságukat, 1 sűrűségüket, és tudnunk kell pon tos irányukat. A távoli égitestek felkutatásakor igen hosszú ideig kell majd a jövő emberének az űrhajóban tartózkodnia. Egy ilyen hosszú utazás alatt pedig sok veszélynek ki lehet téve. Nézzük meg tehát közelebbről a meteorokat és azt, hogy mit tudunk jelenleg róluk. MIT NEVEZÜNK METEOROKNAK? Ha egy derült éjszakán hosz- j szabb ideig vizsgáljuk a csillagos j eget, csakhamar észrevesszük, ' hogy az égbolt különböző irányában egy-egy fényes csík tűnik fel melynek fényessége a legfényesebb csillagokéval egyező. Őseink — de még sokan ma is — azt tartották, hogy ilyenkor egy csillag hull le a Földre. Amióta pontosan ismerjük a csillagok méretét és szerkezetét, ez az állítás ihegdőlt. Ma az emberiség több ezer különböző méretű és összetételű meteor birtokában van. Laboratóriumi vizsgálatok alapján pontosan meghatározták ösz- szetételüket. Tudjuk, hogy a meteorok kő- és vastarta’mú anyagok. Sokban található szén és egyéb, a földi gyakorlatból ismert elem. Felépítésüket tekintve két fő csoportot különböztetünk meg. Vannak kő-meteorok — ezeket nehezebb megtalálni, mivel igen hasonlítanak a Földön előforduló kőzetekhez, — és vannak vastartalmú meteorok is. Az utóbbiakat könnyebb megtalálni felismerhetőségük miatt. HONNAN EREDNEK A METEOROK? Megfigyelések szerint a meteorok többsége Naprendszerünkhöz tartozik. Eredetüket az üstökösök pusztulásával kapcsolják egybe. Az üstökösök több hatalmas méretű kő- illetve vasdarabból állnak. 1872. nov. 27-én váratlanul nagymennyiségű meteorhullást észleltek. Kiszámították, hogy azon a napon kellet volna a Bie- la üstökösnek kereszteznie a Föld pályáját, ez azonban nem következett be. Később kiderült, hogy a meteorhullást az elpusztult üstökös maradványaival való találkozás okozta. Ettől az időtől kezd ve a későbbiek folyamán ezek a meteorhullások egybeestek azzal az idővel, amikor az üstökös a Föld közelébe kellett volna hogy kerüljön. A METEOROK GYAKORISAGA Meteorhullást az egész év folyamán megfigyelhetünk, vannak azonban olyan időszakok, amikor különösen gyakori. így augusztus 8—10 között és novemberben. Ezekben az időszakokban a Föld egy-egy meteorrajjal találkozik. E hónap folyamán is sok meteor- hullást figyelhetünk meg. Európában 1933-ban hatalmas méretű meteorzáport figyeltek meg. Ezek a záporok a megszokott meteorhullásoktól eltérőek. Ilyen esetekben tízezerszámra , kerül a légkörbe meteor. Szinte másodpercenként észlelhetők a 1 felvillanások. I MI A FELVILLAN ÁSOK ÉS A FÉNYCSÓVA MAGYARÁZATA? Bár a meteorok legnagvobb része parányi méretű, mindössze néhány milliméter, mégis erős fényjelenség észlelhető. E felvillanás oka, hogy a meteor a légkör sűrűbb részébe kerülve sebességénél fogva izzásba hozza a levegőt, és mi nem a meteor égését, hanem a levegő felvibrr.a-, sát észleljük, vagyis a meteor nyomát. A meteorok mintegy 100 —150 km-es magasságban jönnek izzásba. Ebből is láthatjuk, hogy képtelenség lenne ilyen nagy távolságról egy néhány milliméteres részecskét észrevenni. A nagyobb méretű meteorok a Föld felett mintegy 30 km magasságban kialszanak, mert a levegő sűrűsége itt már nagy ellenállást fejt ki, amiáltal sebességük jelentős csökkenést szenved. Az eredetileg 60—70 km-es sebességgel száguldó meteorok a Földre érve már csak 200 méteres sebességgel rendelkeznek. Ebből adódik, hogy viszonylag kis mélységig hatolnak a földbe. néhány jelentős METEORIT A meteorok mérete. a tized- milliméteres átmérőtől több kilométeres nagyságig terjed. Azokat, amelyek már nem izzanak el a Föld légkörében és úgy annak felszínére hullnak, meteoritoknak nevezzük. A legjelentősebb az Arizonában lehullott meteorit. Ez mintegy másfél kilométer átmérőjű krátert hozott létre, melynek mélysége a 100 métert is meghaladja. A becslések szerint legalább 150 méter átmérőjű é,s tízmillió tonna súlyú lehetett! Megállapították, hogy 500 méter mélységig fúródott be. Ez a meteorit vasból van, ezért próbálkozásokat tettek kibányászásárp, de abbamaradt. Jelentős még az 1900-ban Szibériában lehullott meteorit, amely hatalmas pusztítást végzett az ott lévő erdőben. Mindent kopárra égetett. A felkutatására indult expedíció, a mocsár miatt nem tudta teljesen megközelíteni e területet, ezért csak néhány apró vasdaraböt tudtak összeszedni. A meteoritok előrejelzése nehéz, hiszen soha sem tudjuk, mikor találkozunk egy hatalmasabb méretűvel. Nem kevésbé ütközik akadályba a megfigyelésük. Csak ritkán fordul elő, hogy egy távcsövén keresztül egyik-másikat le tudjuk fényképezni, ezért megfigyelésüket szabadszemmel végzik. Bárki vállalkozhat rá, aki ismeri a csillagképeket. Mindössze annyit kell tennie, hogy megjegyzi azt a helyet, ahol felbukkant, megfigyeli haladási irányát és feljegyzi a megjelenés és eltűnés idejét. Ezek az adatok jelentősek a meteorok származási helyének pontosabb megismerése céljából. A meteorok, ellen védelmet nyújt a földi légkör ezért csak a jelentősebb méretűek kerülnek annak felszínére. A rakétákkal fellőtt élőlények védelmét a rakétafal nagy szilárdságával tudjuk biztosítani. Ugyan akkor szem előtt tartják azt az időt, amikor gyakoriak a meteorra jók és ilyenkor élőlényekkel és fontosabb műszerekkel felszerelt rakétákat nem indítanak. A mesterséges holdak számlálói által szolgáltatott adatokkal közelebb kerültünk a meteorok megismeréséhez. így például tudjuk, hogy az ECHO egy négyzetméteres fé- lületére percenként mintegy 7—9 meteorbecsapódás jutott A III. Szputnyik és a többi szovjet mesterséges hold által szolgáltatott adatok felbecsülhetetlen jelentőséggel bírnak. Veszelovszky Gyula a TIT Tolna megyei csillagászati szakosztály tagja
