Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-12 / 189. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGVESÜI.JETEK1 Szombat 1961. augusztus 12. XI. évfolyam 189. szám * ARA: 50 FILLER Tyitov őrnagy sajtóértekezlete FÖL. Ez a repülés jelentőségű újabb történelmi győzelem volt Moszkva (TASZSZ): A moszkvai egyetem aulájában Tyitov őrnagy pénteken sajtóértekezletet tartott, amelyen beszámolt a második szovjet űrhajón végzett sikeres repüléséről. A tömeg zsúfolásig megtöltötte a több mint 1500 főt befogadó termet. Jelen voltak a szovjet és külföldi lapok, távirati irodák, rádió- és televíziós társaságok tudósítói. Meghívták az értekezletre a szovjet tudományos élet kiemelkedő képviselőit, a diplomáciai testületek tagjait. Jelen voltak a Moszkvában megnyílt nemzetközi biokémiai kongresz- szus 57 országból érkezett résztvevői is. A sajtóértekezletet Keldis akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. — Jurij Gagarin hőstettét — jelentette ki a többi között — annak idején joggal hasonlították össze Columbus és Magelhaes hőstettével. German Tyitov repülése viszont nem hasonlítható össze semmi olyasmivel, ami az emberiség történelmében ismeretes. F.jf a repülés újabb hatalmas lépés volt a világűr meghódításának útján, újabb történelmi jelentőségű győzelem volt. Az akadémia elnöke hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a rakétatechnikában elért rendkívüli eredményeit a béke és az emberi haladás szolgálatába állította. — A szovjet űrhajó-szputnyi- kok útjai azt mutatják, hogy nincs messze az idő, amikor az ember megvalósítja a nagy álmot: elrepül a Holdra, a Marsra, a Venusra és még mélyebben hatol be a világmindenségbe. Azok az új jelenségek, amelyekkel más bolygókon találkozunk majd, a földi élet megjavítását fogják szolgálni. — Az űrhajó útja — folytatta Keldis — igen értékes tudományos eredményeket hozott. Feldolgozásuk után közzétesszük és az egész világ tudósai számára hozzáférhetővé tesszük ezeket az eredményeket. Az akadémiai elnök ezután kijelentette, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia elismerve Ger man Tyitov űrrepülésének óriási tudományos jelentőségét, a Ciol- kovszkij-aranyérmet adományozta a pilótának. Keldis akadémikus viharos taps közepette át is nyújtotta Tyitovnak a megtisztelő kitünte- Í test. German Tyitov beszéde Ezután Tyitov szólalt fel. Kijelentette, hogy négy feltétel mozdította elő az űrrepülés sikerét. Először is — mondotta — a Vosztok—2. tudósaink, mérnökeink, technikusaink és munkásaink alkotása. Alaposan kitanulmányoztam az űrhajót, szerkezetét és felszerelését, többször is kipróbáltam a repülőút során. Másodszor tudtam, hogy mindent, ami az ember életműködését biztosítja, az űrhajó kabinjában a földön és repülés közben számos kísérlet során kipróbálták. Harmadszor az űrrepülés sikerének fontos eleme, hogy irányítani tudjuk az űrhajót. Én vadászrepülő vagyok. Ez segített. A negyedik feltételként az űrhajós az erkölcsi tényezőt említette. — A büszkeség hazámra és az irántam tanúsított bizalom lelkesítőén hatott rám — mondotta. Ezután Tyitov kijelentette, hogy jól bírta azt a folyamatot, mialatt a rakéta kijutott pályájára. — A súlytalanság kezdetén az első benyomásom az volt — folytatta —, hogy lábbal felfelé fekszem, de néhány másodperc múlva minden rendbejött. —• Moszkvai idő szerint tíz órakor, feladatomnak megfelelően bekapcsoltam az űrhajó kézi irányító készülékét. Az irányítás könnyű volt és kényelmes, a hajót be lehetett állítani minden megadott helyzetbe és minden pillanatban oda lehetett irányítaná, ahova szükséges volt, — Az űrhajó urának éreztem magam — jelentette ki Tyitov. — Készségesen engedelmeskedett parancsomnak, minden kézmozdulatomnak. Amikor a hetedik kört tettem a Föld körül, a tudományos megfigyelési programnak megfelelően újból bekapcsoltam a kézi irányító művet. Az űrhajós megelégedéssel emelte ki, hogy egész repülőútja során megbízható kétoldalú kapcsolat állt fenn a Vosztok—2. és a Föld között, rövid- és ultra- dövid rádióhullámok segítségével. — Amikor a második kört tettem a Föld körül — folytatta — jelentést adtam Nyikita Szerge- jevics Hruscsovnak, az SZKP Központi Bizottságának, és a szovjet kormánynak az útról. Hamarosan megkaptam Hruscsov választáviratát, amely igen meghatott. Repülőutam során rádióüdvöz- letet küldtem moszkvai elvtársaimnak, a Szovjetunió, Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Ame rika, és Ausztrália népének. Tyitov kijelentette, hogy rendkívüli szokatlanul szép látvány tárul az ember elé, ha a világűrből tekint a Földre. A Földet körülvevő kék sugárzástól a szivárvány minden színe kibontakozik, amikor pillantásunkat a fekete égbolt felé fordítjuk. Néha úgy tűnt. hogy a földgolyó a fejem fölött függ — mondotta — majd megjegyezte, hogy a repülés egész idején az űrhajó kabinjában normális időjárási vi$'eJüv.3,„,. S z German Tyitov válasza az újságírók kérdéseire Az első kérdés így hangzott: a szovjet kormány közölte, hogy az űrhajó felbocsátása békés rendeltetésű. Vajon külföldi tudósítókat is odaengednek-e a felbocsátásra, mint ahogyan ez az Egyesült Államokban történik? Az első kérdésre Msztyiszlav Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke válaszolt. Igen, — mondotta — mindent megteszünk, hogy minél előbb külföldi tudósítók is ott lehessenek a felbocsátásoknál. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a hordozó rakétának nemcsak békés rendeltetése van Azt hiszem, — folytatta — ha az amerikaiaknak olyan tökéletes hordozórakétáik lennének, mint a mieink, ők sem mutogatnák külföldi újságíróknak. Mi mindent megteszünk, hogy ezeket a rakétákat csakis békés tudományos célokra használják fel. A szovjet kormány mindent elkövet, hogy tető alá hozza az általános és teljes leszerelést, s ha ez megvalósul, semmi akadálya sem lesz. hogy külföldi tudósítók bármilyen szov jet rakéta felbocsátásánál jelen lehessenek. A második kérdésre szintén Keldis válaszolt. A kérdés így hangzott: Mi lesz az űrrepülés következő állomása? Válasz: Tudósaink, tervezőink nagyvonalúan terveznek, széleskörű terveken dolgoznak. Az egyik irány: az úgynevezett vor- bitális repülések (a Föld körül keringő űrhajók felbocsátása) a másik irány: a naprendszer közeli bolygói felé irányuló repülés. Feladatunk, hogy tovább növeljük az űrrepülések időtartamát, tovább tökéletesítsük a rakétákat. A pozsonyi Pravda munkatársának kérdése így hangzott: Igaz-e hogy a súlytalanság bizonyos könnyed érzéssel, optimizmussal, örömmel tölti el az embert? Tyitov válaszában kijelentette, hogy már beszélt a súlytalanság állapotáról és megismételte, hogy ez az állapot nem hat a hangulatra. Hangulatom igen jó volt, de nem a súlytalanság, hanem a sok-sok újszerű élmény miatt — mondotta. A második kérdés: Hogyan tudott felébredni pontosan a megállapított időben? Tyitov válasza: Már mondtam bevezető beszédemben, hogy a program — program, azt mindenáron teljesíteni kell. Az űrhajózás közben minden perc ki van számítva, az ember hozzászokik ehhez. Igaz, hogy az alvási tervet »túlteljesítettem«: 35 perccel tovább aludtam. Kérdés: Milyen testhelyzetben* ülve vagy fekve aludt? Válasz: A súlytalanság állapotában nehéz meghatározni, hogy az ember ül, áll vagy fekszik-e. (Derültség.) Kérdés: Ismeretes, hogy az ember élete bizonyos 24 órás biológiai életritmusban folyik Nem érezte-e a nap és az éj sokszoros és pvors változása miatt ennek az élettani ritmusnak a megszegését? Milyen hatást tett volna (Folytatás a 2. oldalon.) szonyok uralkodtak. A légnyomás, a hőmérséklet, a levegő összetétele a megszokott volt. — Utam során nem éreztem különösebb étvágyat — mondotta ezután Tyitov. — Mégis moszk vai idő szerint 12.30 óra körül megebédeltem, a hatodik fordulóban pedig megvacsoráztam. A kidolgozott program a hetedik fordulótól a tizenkettedikig pihenést és alvást írt elő az űrhajóspilótának. Tyitov a tizenharmadik kör elején ébredt fel. Útja során tornagyakorlatokat végzett és az orvosok által előírt programnak megfelelően megfigyelte saját magát. — A tizenhetedik kör elején — folytatta Tyitov — a programnak megfelelően bekapcsolták a leszállást biztosító automatikus berendezést. Az űrhajó a megadott irányba helyezkedett, bekapcsolódott a fékezőmű és a Vosztok—2 rátért a leszállás pályájára. — A leszállás előtt nem zártam be a kémlelőnyílást és nagy érdeklődéssel figyeltem, milyen világosan ragyog az űrhajót körülvevő levegő, miközben a Vosztok—2 behatolt a légkör sűrűbb rétegeibe. Miután áthaladtam a magas hőmérsékletek és a súly- növekedés övezetén, üzembe lépett a földreszállást biztosító berendezés. — A Vosztok—2 szerkezete a földreszállás két módját teszi lehetővé — mondotta Tyitov. — Vagy oly módon, hogy a pilóta az űrhajó kabinjában marad és vele együtt száll le, vagy pedig kioldja az ülést és ejtőernyővel ereszkedik le. Elhatároztam, hogy a második módszert próbálom ki. Nem nagy magasságban az űrhajós ülése levált a hajóról és a továbbiakban a leszállás ejtőernyővel történt. Befejezésül Tyitov közölte, hogy jól érzi magát, semmiféle változást vagy rendellenességet nem tapasztal, és az orvosok sem észleltek szervezetében semmiféle elváltozást.
