Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-05 / 183. szám
I EGYESÜLJETEK! TOLNA k °2ekszárd p|c-0QiQa KöWvtár S2ePessy u.3.52. ./A; MAGTÁR .SZOCIALISTA MUNKÁSPATT TClNA- MEGYEI BIZOTTSÁGA. ÉS Á MEGTEI TANaCS XI. évfolyam, 183. szám. ARA: 50 FILLER Szombat, 1961. augusztus 5. A Szovjetunió kormányának jegyzéke az Egyesült Államok kormányához német békeszerződésről a Moszkva (TASZSZ). Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter augusztus 3-án fogadta L. Thompsont, az Egyesült Államok rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét és átnyújtotta neki a szovjet kormány jegyzékét a német békeszerződés megkötéséről és a nyugat-berlini helyzet ennek alapján történő rendezéséről. A jegyzék válasz az Egyesült Államok kormányának jegyzékére, amelyet július 17-én juttatott el a szovjet kormányhoz. A jegyzék bevezetőül hangsúlyozza, a szovjet kormány bízott benne, hogy az Egyesült Államok kormánya kész őszintén együttműködni a béke megszilárdításában, az államok kapcsolataiban meglévő feszültségek felszámolásában, az időszerű nemzetközi problémák békés megoldásában, ahogyan ezt az Egyesült Államok jelenlegi kormánya ünnepélyesen kijelentette. Ámde a Szovjetuniónak arra a felhívására, hogy együttesen oldják meg a jelenkor egyik legfontosabb és legélesebb kérdését, amelytől Európa békéje és nyugalma függ, nevezetesen, hogy kössék meg a békeszerződést Németországgal — az Egyesült Államok kormánya korábbi állásfoglalásának kifejtésére szorítkozott, s ez igen távol áll az .európai és a világbéke iránti őszinte gondolkodástól. Az Egyesült Államok hosz- szú évek óta megtagadja a német kérdés békés rendezését, meghatározatlan időre elhalasztva ezt a problémát. Az amerikai jegyzék láthatólag azt tanúsítja, hogy az Egyesült Államok kormánya továbbra is ragaszkodik ehhez az irányvonalhoz. Ebben a vonatkozásban meglepetést kelt az Egyesült Államoknak az a kísérlete, hogy önmagát majdhogynem a német kérdés rendezése bajnokának tüntesse fel, a Szovjetuniót pedig ellenkezőjeként állítsa be. Jellemző azonban, hogy a diplomáciai archívumokból csak egyetlen egy olyan adalékot tudott előkeríteni, amely szerint az Egyesült Államok javaslatot tett a német békeszerződés előkészítésére. Ez 1946-ban történt. Közvetlenül a háború befejezése után, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok szövetségesekként léptek fel, általában nem volt köztük nézeteltérés arra vonatkozólag, hogy meg kell semmisíteni a német militariz- must, biztosítani kell Németország demokratizálását és meg kell kötni a békeszerződést, ahogyan azt a potsdami egyezmények előirányozták. Következésképpen, akkor lehetségesnek látszott gyakorlatilag megállapodni a békeszerződés megkötésének ügyrendjében. Hamarosan azonban az Egyesült Államok kormánya a többi nyugati hatalom kormányaival együtt szöges fordulatot tett német politikájában. Ezáltal pedig ismét a német militaristákat ültette nyeregbe. Érthető, hogy az Egyesült Államok politikájában bekövetkezett ilyen fordulat után nem tartották szükségesnek a német békeszerződés megkötését. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország ezután feleslegesnek tekintette á békeszerződés megkötésének ügyrendjéről szóló s már a befejezéshez közeledő tárgyalásokat és kátyúba is juttatták ezeket a megbeszéléseket, A következő évek során a nyugati hatalmak elutasították a Szovjetuniónak a békeszerződés előkészítésére vonatkozó javaslatait. így volt az 1949-ben, amikor a szovjet kormány azt javasolta, hogy három hónap alatt dolgozzák ki, majd vitassák meg a német békeszerződés tervezetét. Az Egyesült Államok kormánya 1952-ben sem volt hajlandó megvitatni a nőimet békeszerződés kérdését, amikor a szovjet kormány a nyugati hatalmak elé terjesztette a szerződés alapelvére vonatkozó tervezetét. 1954-ben ugyancsak nem találtak kedvező fogadtatásra az Egyesült Államoknál a Szovjetuniónak a békeszerződés megvitatására tett javaslata. Az Egyesült Államok az ezt követő években is elutasító álláspontot foglalt el ebben a kérdésben. Elegendő megemlíteni, hogy ellenségesen fogadták a Szovjetunió új kezdeményezését, az 1959. januárjában előterjesztett német békeszerződés-tervezetet ÍS; Ehhez hozzá kell fűzni, hogy az Egyesült Államok kormánya a maga részéről 15 éven át egyetlen esetben sem javasolta, hogy kezdjünk hozzá a német békeszerződés előkészítéséhez, sőt tartózkodott minden olyan kijelentéstől, amely arra utalt volna, hogy véleménye szerint a békeszerződésnek milyen pontokat kell magában foglalnia: Ezek a tények önmagukban is bizonyítják, milyen keveset segít az Egyesült Államok kormányán a történelemre való hivatkozás; A szovjet jegyzék a továbbiakban megállapítja: az amerikai jegyzék egész tartalmának tanúsága szerint az Egyesült Államok kormányának az a fő gondja; miként mentegesse politikáját a világközvélemény előtt, s a lehetőség szerint elhárítsa a felelősséget azért, mert mind ez ideig nem tettek pontot a második világháború végére, és azért mert Európa közepén ma sincs stabilitás és nemzetközi jogrend, s mert Nyugat-Németországban ismét szervezkednek a militarista és a revansista erőik. Az Egyesült Államok kormánya rossz szolgálatot tesz a népeknek A szovjet jegyzék ezzel összefüggésben rámutat, az Egyesült Államok kormánya rossz szolgálatot tesz a népeknek, amikor jegyzékében úgy próbálja feltüntetni a helyzetet, mintha a német békeszerződés hiánya nem jelentene valóságos veszélyt Hogy e tekintetben a hamisítás milyen messzire mehet, azt a jegyzék ama állítása tanúsítja, hogy nem a békeszerződés hiánya veszélyezteti a békét, hanem a Szovjetunió álláspontja e szerződés megkötésének szükségességéről és hogy állítólag a német probléma egy teljes évtizeden át egyáltalában nem veszélyeztette a békét Mindenki előtt világos — folytatódik a szovjet jegyzék —, hogy Nyugat-Németország a háborús veszély tűzfészkévé válik Európában. Megalakították reguláris hadseregét, élén volt hitlerista tábornokokkal és tisztekkel: Már ma Nyugat-Németországnak van a legnagyobb számú hadserege az európai szárazföldön a NATO tagországai közül. Az NSZK képviselői egymás után ragadják ma gukhoz a kulcspozíciókat a NATO vezetésében. A nyugatnémet szoldateszka a tömegpusztító fegyverek megszerzésére törekszik: A Bundes- wehrt fejlesztik és képezik ki a nukleáris rakétaháború megvívására alkalmas hadseregként. Akárcsak a hitlerista Németországban, szoros kapcsolatok szövődtek a hadsereg és az ipari monopóliumok között, mely utóbbiak készek kielégíteni az előbbinek minden igényét. A Bundeswehr már most békeidőben számos megerősített állást kapott Nyugat-Európa több államának területén, köztük az Egyesült Államok NATO-beli szövetségeseinél — Angliában és Franciaországban. Ha a Német Szövetségi Köztársaság katonai-anyagi bázisát összefüggésben vizsgáljuk azzal a militarista és revansista szellemmel, mely — csakúgy, mint negyed évszázaddal ezelőtt — átszövi Nyugat-Németország egész állami és közéletét, világossá válik a veszély nagysága, amely az NSZK jelenlegi fejlődésének következménye. A tények azt mutatják, hogy a kapituláció óta el tát 16 év alatt a német militaristák és re- vansdsták az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország segítségével Nyugat-Németországban többet értek el, mint elődeik az első világháború befejezését követő 16 év alatt. Az NSZK kormánya a hidegháború szócsöve Nyugat-Németország lakossága a revansista szenvedélyek elha- rapózása közepette él. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya ugyanakkor követeléseket támaszt a jelenlegi határok megváltoztatására. Az NSZK kormánya a valóságban a „hidegháború” legfőbb európai szócsöve és az „erő helyzetéből” folytatandó politika legbuzgóbb hangadó- | jaként lép fel. Könnyű elképzelni, milyen J nyelven beszélnének a nyugatnémet militaristák, ha nukleáris fegyver lenne a kezükben, s ehhez úgy látszik, a nyugati hatalmak készek hozzájárulni. Vajon a szovjet kormány a hitleri hordák pusztító betörésére emlékezve, figyelmen kívül hagyhatja-e, hogy Nyugat-Németországban ismét teljes erővel folyik a »keleti hadjárat« előkészítése — teszi fel a kérdést a szovjet jegy- ók, majd így folytatódik: (Folytatás a 2. oldalon) Napi 2500 mázsával több brikett Új présegységet helyeztek üzembe a Nagymányoki Brikettgyárban Egyhónapi szünet után újra forognak a gépek a Nagymányoki Brikettgyárban. Befejezték a nyári nagyjavítást, de közben elkészült a harmadik présegység is, amely napi huszonöt vagonnal növeli a gyár termelését. Nagyszerű teljesítmény volt — állapította meg az ünnepségen Tóth József, a Brikett Termelő és Széndúsító Vállalat igazga- tója — amit a nagymányokiak végeztek. Vállalatunk a múlt év végén kapta azt a feladatot, hogy az idén harmincezer, jövőre pedig újabb hetvenezer tonna brikettel növelje a termelést. A nagymányoki üzemre esett a választásunk, mert egyrészt itt, Dél- Dunántúlon jelentkezett a legnagyobb igény a brikett iránt, de tudtuk azt is, hogy az itteni kollektíva meg tudja oldani e nagy feladatot. Az ötmilliós beruházás gyors megvalósítására összefogott az egész vállalat, sok segítséget kaptunk a többi vállalattól is. Határidő előtt készítette el a tervet a Bányatervező Intézet, határidő előtt építette fel az új üzemrészt a Bányászati Építő Vállalat, végezte el a szerelési munkákat a Komlói Tröszt villany- szerelő részlege. Daradics Ferenc, a megyei pártbizottság másodtitkára a párt- bizottság üdvözletét adta át az üzem dolgozóinak. Az ötmilliós beruházással másfélszeresre nőtt a gyár termelése. Többet mond azonban az a tény, hogy a termelés ilyen mértékű növeléséhez nincs szükség többlet-létszámra, mivel különböző ésszerűsítésekkel, — így többek közt a szállítás gépesítésével, a csillézés megszüntetésével — felszabaduló létszám elegendő az új présegységhez. Jelentősen csökken ezáltal a brikett önköltsége. Az új épület, amelyben már helye van a beépítendő negyedik présegységnek hk Tumpek János lakatos, Gasz János szerelő és Árpa Lajos ma» laxörkezelö megindítják az új prés egységet Kiváló minőségű a brikett — állapítja meg Tóth József igazgat^ ás Aszmann Géza üzemvezető.
