Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-05 / 183. szám

I EGYESÜLJETEK! TOLNA k °2ekszárd p|c-0QiQa KöWvtár S2ePessy u.3.52. ./A; MAGTÁR .SZOCIALISTA MUNKÁSPATT TClNA- MEGYEI BIZOTTSÁGA. ÉS Á MEGTEI TANaCS XI. évfolyam, 183. szám. ARA: 50 FILLER Szombat, 1961. augusztus 5. A Szovjetunió kormányának jegyzéke az Egyesült Államok kormányához német békeszerződésről a Moszkva (TASZSZ). Andrej Gromiko, szovjet külügyminisz­ter augusztus 3-án fogadta L. Thompsont, az Egyesült Álla­mok rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét és átnyújtotta neki a szovjet kormány jegyzé­két a német békeszerződés meg­kötéséről és a nyugat-berlini helyzet ennek alapján történő rendezéséről. A jegyzék válasz az Egyesült Államok kormányá­nak jegyzékére, amelyet július 17-én juttatott el a szovjet kor­mányhoz. A jegyzék bevezetőül hangsú­lyozza, a szovjet kormány bízott benne, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya kész őszintén együttműködni a béke megszi­lárdításában, az államok kapcso­lataiban meglévő feszültségek felszámolásában, az időszerű nem­zetközi problémák békés megol­dásában, ahogyan ezt az Egyesült Államok jelenlegi kormánya ün­nepélyesen kijelentette. Ámde a Szovjetuniónak arra a felhívá­sára, hogy együttesen oldják meg a jelenkor egyik legfonto­sabb és legélesebb kérdését, amelytől Európa békéje és nyu­galma függ, nevezetesen, hogy kössék meg a békeszerződést Németországgal — az Egyesült Államok kormánya korábbi ál­lásfoglalásának kifejtésére szo­rítkozott, s ez igen távol áll az .európai és a világbéke iránti őszinte gondolkodástól. Az Egyesült Államok hosz- szú évek óta megtagadja a német kérdés békés rende­zését, meghatározatlan időre elhalasztva ezt a problémát. Az amerikai jegyzék láthatólag azt tanúsítja, hogy az Egyesült Államok kormánya továbbra is ragaszkodik ehhez az irányvo­nalhoz. Ebben a vonatkozásban meg­lepetést kelt az Egyesült Álla­moknak az a kísérlete, hogy ön­magát majdhogynem a német kérdés rendezése bajnokának tüntesse fel, a Szovjetuniót pe­dig ellenkezőjeként állítsa be. Jellemző azonban, hogy a diplo­máciai archívumokból csak egyet­len egy olyan adalékot tudott előkeríteni, amely szerint az Egyesült Államok javaslatot tett a német békeszerződés előkészí­tésére. Ez 1946-ban történt. Közvetlenül a háború befeje­zése után, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok szövet­ségesekként léptek fel, általában nem volt köztük nézeteltérés ar­ra vonatkozólag, hogy meg kell semmisíteni a német militariz- must, biztosítani kell Németor­szág demokratizálását és meg kell kötni a békeszerződést, ahogyan azt a potsdami egyez­mények előirányozták. Követke­zésképpen, akkor lehetségesnek látszott gyakorlatilag megálla­podni a békeszerződés megköté­sének ügyrendjében. Hamarosan azonban az Egyesült Államok kormánya a többi nyugati hata­lom kormányaival együtt szöges fordulatot tett német politikájá­ban. Ezáltal pedig ismét a né­met militaristákat ültette nye­regbe. Érthető, hogy az Egyesült Államok politikájában bekövet­kezett ilyen fordulat után nem tartották szükségesnek a német békeszerződés megkötését. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország ezután felesleges­nek tekintette á békeszerződés megkötésének ügyrendjéről szóló s már a befejezéshez közeledő tárgyalásokat és kátyúba is jut­tatták ezeket a megbeszéléseket, A következő évek során a nyu­gati hatalmak elutasították a Szovjetuniónak a békeszerződés előkészítésére vonatkozó javas­latait. így volt az 1949-ben, ami­kor a szovjet kormány azt ja­vasolta, hogy három hónap alatt dolgozzák ki, majd vitassák meg a német békeszerződés tervezetét. Az Egyesült Államok kormánya 1952-ben sem volt hajlandó meg­vitatni a nőimet békeszerződés kérdését, amikor a szovjet kor­mány a nyugati hatalmak elé ter­jesztette a szerződés alapelvére vonatkozó tervezetét. 1954-ben ugyancsak nem találtak kedvező fogadtatásra az Egyesült Álla­moknál a Szovjetuniónak a bé­keszerződés megvitatására tett javaslata. Az Egyesült Államok az ezt követő években is elutasí­tó álláspontot foglalt el ebben a kérdésben. Elegendő megemlíteni, hogy ellenségesen fogadták a Szovjetunió új kezdeményezését, az 1959. januárjában előterjesz­tett német békeszerződés-terve­zetet ÍS; Ehhez hozzá kell fűzni, hogy az Egyesült Államok kormá­nya a maga részéről 15 éven át egyetlen esetben sem ja­vasolta, hogy kezdjünk hozzá a német békeszerződés elő­készítéséhez, sőt tartózkodott minden olyan kijelentéstől, amely arra utalt volna, hogy véleménye szerint a békeszerződésnek milyen ponto­kat kell magában foglalnia: Ezek a tények önmagukban is bizonyítják, milyen keveset segít az Egyesült Államok kormányán a történelemre való hivatkozás; A szovjet jegyzék a továbbiak­ban megállapítja: az amerikai jegyzék egész tartalmának tanú­sága szerint az Egyesült Álla­mok kormányának az a fő gond­ja; miként mentegesse politiká­ját a világközvélemény előtt, s a lehetőség szerint elhárítsa a felelősséget azért, mert mind ez ideig nem tettek pontot a máso­dik világháború végére, és azért mert Európa közepén ma sincs stabilitás és nemzetközi jogrend, s mert Nyugat-Németországban ismét szervezkednek a militaris­ta és a revansista erőik. Az Egyesült Államok kormánya rossz szolgálatot tesz a népeknek A szovjet jegyzék ezzel össze­függésben rámutat, az Egyesült Államok kormánya rossz szolgá­latot tesz a népeknek, amikor jegyzékében úgy próbálja fel­tüntetni a helyzetet, mintha a né­met békeszerződés hiánya nem jelentene valóságos veszélyt Hogy e tekintetben a hamisítás milyen messzire mehet, azt a jegyzék ama állítása tanúsítja, hogy nem a békeszerződés hiá­nya veszélyezteti a békét, hanem a Szovjetunió álláspontja e szer­ződés megkötésének szükséges­ségéről és hogy állítólag a né­met probléma egy teljes évtize­den át egyáltalában nem ve­szélyeztette a békét Mindenki előtt világos — foly­tatódik a szovjet jegyzék —, hogy Nyugat-Németország a há­borús veszély tűzfészkévé vá­lik Európában. Megalakították reguláris hadsere­gét, élén volt hitlerista tábor­nokokkal és tisztekkel: Már ma Nyugat-Németországnak van a legnagyobb számú hadserege az európai szárazföldön a NATO tagországai közül. Az NSZK kép­viselői egymás után ragadják ma gukhoz a kulcspozíciókat a NATO vezetésében. A nyugatnémet szoldateszka a tömegpusztító fegyverek meg­szerzésére törekszik: A Bundes- wehrt fejlesztik és képezik ki a nukleáris rakétaháború megvívá­sára alkalmas hadseregként. Akárcsak a hitlerista Németor­szágban, szoros kapcsolatok szö­vődtek a hadsereg és az ipari monopóliumok között, mely utób­biak készek kielégíteni az előb­binek minden igényét. A Bundeswehr már most bé­keidőben számos megerősített ál­lást kapott Nyugat-Európa több államának területén, köztük az Egyesült Államok NATO-beli szövetségeseinél — Angliában és Franciaországban. Ha a Német Szövetségi Köz­társaság katonai-anyagi bázisát összefüggésben vizsgáljuk azzal a militarista és revansista szel­lemmel, mely — csakúgy, mint negyed évszázaddal ezelőtt — át­szövi Nyugat-Németország egész állami és közéletét, világossá vá­lik a veszély nagysága, amely az NSZK jelenlegi fejlődésének következménye. A tények azt mutatják, hogy a kapituláció óta el tát 16 év alatt a német militaristák és re- vansdsták az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország segítsé­gével Nyugat-Németországban többet értek el, mint elődeik az első világháború befejezését kö­vető 16 év alatt. Az NSZK kormánya a hidegháború szócsöve Nyugat-Németország lakossága a revansista szenvedélyek elha- rapózása közepette él. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya ugyanakkor követeléseket tá­maszt a jelenlegi határok meg­változtatására. Az NSZK kormánya a való­ságban a „hidegháború” leg­főbb európai szócsöve és az „erő helyzetéből” folytatandó politika legbuzgóbb hangadó- | jaként lép fel. Könnyű elképzelni, milyen J nyelven beszélnének a nyugatné­met militaristák, ha nukleáris fegyver lenne a kezükben, s eh­hez úgy látszik, a nyugati hatal­mak készek hozzájárulni. Vajon a szovjet kormány a hitleri hor­dák pusztító betörésére emlékez­ve, figyelmen kívül hagyhatja-e, hogy Nyugat-Németországban is­mét teljes erővel folyik a »ke­leti hadjárat« előkészítése — te­szi fel a kérdést a szovjet jegy- ók, majd így folytatódik: (Folytatás a 2. oldalon) Napi 2500 mázsával több brikett Új présegységet helyeztek üzembe a Nagymányoki Brikettgyárban Egyhónapi szünet után újra forognak a gépek a Nagymányoki Brikettgyárban. Befejezték a nyári nagyjavítást, de közben elké­szült a harmadik présegység is, amely napi huszonöt vagonnal növeli a gyár termelését. Nagyszerű teljesítmény volt — állapította meg az ünnepsé­gen Tóth József, a Brikett Termelő és Széndúsító Vállalat igazga- tója — amit a nagymányokiak végeztek. Vállalatunk a múlt év végén kapta azt a feladatot, hogy az idén harmincezer, jövőre pe­dig újabb hetvenezer tonna brikettel növelje a termelést. A nagymányoki üzemre esett a választásunk, mert egyrészt itt, Dél- Dunántúlon jelentkezett a legnagyobb igény a brikett iránt, de tudtuk azt is, hogy az itteni kollektíva meg tudja oldani e nagy feladatot. Az ötmilliós beruházás gyors megvalósítására összefogott az egész vállalat, sok segítséget kaptunk a többi vállalattól is. Határidő előtt készítette el a tervet a Bányatervező Intézet, ha­táridő előtt építette fel az új üzemrészt a Bányászati Építő Vál­lalat, végezte el a szerelési munkákat a Komlói Tröszt villany- szerelő részlege. Daradics Ferenc, a megyei pártbizottság másodtitkára a párt- bizottság üdvözletét adta át az üzem dolgozóinak. Az ötmilliós beruházással másfélszeresre nőtt a gyár terme­lése. Többet mond azonban az a tény, hogy a termelés ilyen mértékű növeléséhez nincs szükség többlet-létszámra, mivel kü­lönböző ésszerűsítésekkel, — így többek közt a szállítás gépesíté­sével, a csillézés megszüntetésével — felszabaduló létszám ele­gendő az új présegységhez. Jelentősen csökken ezáltal a brikett önköltsége. Az új épület, amelyben már helye van a beépítendő negyedik présegységnek hk Tumpek János lakatos, Gasz János szerelő és Árpa Lajos ma» laxörkezelö megindítják az új prés egységet Kiváló minőségű a brikett — állapítja meg Tóth József igazgat^ ás Aszmann Géza üzemvezető.

Next

/
Thumbnails
Contents