Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-29 / 203. szám

4

tfööra MEGYEI WEEÜJSÄÖ

1961. augusztus 29.

Szín vonal emel kedés és az érdeklődés megnövekedése jellemezte az 1960-61 évi szekszárdi hang verseny idényt

Szekszárd a zenei élet terén az ország városai között igen sokszor járt az élen. Már a múlt században, elsősorban Liszt zajos szekszárdi tartózkodásai biztosítottak Szekszárd zenei életének hírnevet. Később a híres szekszárdi dalárda révén vált megyeszékhelyünk zenei élete országszerte ismertté. Aztán a sok sikert aratott szimfonikus zenekar eredményes működése biztosította a város számára azt, hogy zenei élete a vidéki városok zenei életével felvehette a versenyt.

A felszabadulás után zenei Vonatkozásban is nagyszerű fejlődés indult meg. Az elmúlt 15 esztendő alatt két korszakot kell egymástól megkülönböztetni: az 1946—49 között megrendezésre került 30 hangversenyt, majd pedig a zeneiskola megszervezése utáni 5 esztendő zenei életét.

Kétségkívül a sok külföldi művészt is szóhoz juttató első korszak vol.t a fényesebb, de a mostani is szép fejlődést mutat. Legalábbis az 1959—60. év; átmeneti visszaesés után ezt bizonyította a most zárult hangversenyévad, amely komoly színvonalemelke- dést, és az érdeklődés megnövekedését eredményezte.

A MÁV Szimfonikus Zenekar, majd júniusban a Liszt-versenyre készülő fiatal magyar művészek hangversenyével lezárult hangversenyidényben 9 felnőtt és 3 ifjúsági hangverseny került megrendezésre. A 12 rendezvénynek közel 2500 érdeklődője volt és különösen a felnőtt hangversenyek sikerültek nagyszerűen. A hangversenylátogatók közül ki ne emlékeznék vissza szívesen az opera-ést szereplőire, a MÁV Szimfonikus Zenekar, a Pécsi Zeneművészeti Szakiskola zenekarának hangversenyére, Kocsis Albert hegedűművészre, a három fiatal lengyel művészre és a többi szereplőre, úgyhogy bátran elmondhatjuk. egyik hangversenyről sem távozott a közönség azzal, hogy nem kapott annyit, amennyit várt, sőt a legtöbb esetben a produkció felülmúlta a várakozást.

vező munkával kellett toborozni az érdeklődőket és még így is a hangversenyek látogatottsága az 1958—59. évi 190-es átlagszámról 170-re esett vissza.

Az elmúlt hangversenyévadban megalakult a Zenebarátok Köre, amely hangversenyről hangversenyre 170 törzslátogatót biztosított az egyes rendezvényekhez. Részt vállalt a szervező munkából a Zeneiskola Szülői Munka- közössége is és nem kis része van a sikerben annak a sokszorosított formában közreadott lapocskának, amelyet a szekszárdi zenekedvelők „Zenebarát” néven ismernek. A hónapról hónapra megjelenő, a város zenei életéről beszámoló, az egyes rendezvényekre mozgósító lapocskának nem kis része van abban, hogy a felnőtt hangversenysorozaton az átlagos hallgatói létszám 170-ről 230-ra emelkedett és pl: az opera esten közel volt az érdeklődők száma a 350-hez. Az érdeklődés növekedésében része van annak is, hogy ma már a hangversenyek 50 százaléka a volt megyeháza impozáns nagytermében kerül megrendezésre, amelynek falai Liszt Ferenc szellemét sugározzák és a környezet lényegesen jobban megadja a hangverseny alaphangját, mint a zsúfolt zeneiskola.

Az érdeklődés növekedését mutatja a bevételi terv túlteljesítése is. A tervezett 17 870 forinttal szemben 20 360 forint volt a bevétel, azonban még ez sem fedezte a kiadásokat. Itt mondunk köszönetét a megyei tanács támogatásáért. amellyel lehetővé tette, hogy ilyen színvonalas rendezvényekben gyönyörködhettünk.

Helytelen lenne azonban, ha

ebben az értékelésben csak az eredményekről számolnánk be. Az egyébként igazán sikeres évadban is akadtak negatívumok. A negatívumok felszámolásánál elsősorban azt kell megemlítenünk, hogy az érdeklődés megnövekedése ellenére sem sikerült hangversenyeinket szélesebb alapokra helj'ezni. A hangversenylátogatók zöme a zenét tanulók szüleiből és az értelmiségből tevődik össze, de még az értelmiség minden rétege sem képviselteti magát arányosan ezeken a rendezvényeken.

Az elmúlt évben ugyan már történt kísérlet arra, hogy az egyes vállalatok, üzemek kollektíván vásároljanak bérletet, de az itt elért eredmény még mindig kezdetnek, próbálkozásnak számít csupán.

Negatívuma volt a tavalyi évadnak az ifjúsági sorozat kudarca is. Az ifjúság ugyan megvásárolt 250 diákbérletet, de már az első hangversenyre is csak 150-en jöttek el, a másodikon pedig mindössze csak 50-en lézengtek. S bár ezután még a szekszárdi születésű Áldór Lili hangversenyén mintegy 100-an összejöttek, a rendezőség nem kapva meg a kellő támogatást (tisztelet a kivételnek), a város oktatási intézményei vezetői és nevelői részéről, jobbnak látta a sorozat második részének megrendezésétől eltekinteni.

Az elmúlt évben is fennállt a ruhatár-probléma, a kezdési időpont be nem tartása és méltán hangzott el kifogás a hangversenyjegyek drágasága miatt is. (Itt szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a drágasággal nincsen kapcsolatban az a kívánalom, hogy a város hangversenyéletét szélesebb alapokra kell helyezni, mert igaz ugyan, hogy a megyeházán rendezett hangversenyek legmagasabb belépődíja 24 forint volt, de az elszámolások bizonyítják, hogy ugyanakkor 6 forintos jegyek is eladatlanok maradtak.) Uj idény előtt állunk. A TIT és a Zeneiskola, amely az elmúlt idényben is vállalta a rendezés nem kis munkáját, minden bizonnyal levonja az eredmények és hiányosságok tanulságait és az októberben kezdődő idény végén ismét további fejlődésről számolhatunk majd be. O. I.

Franciaországi találkozások:

Az óceán - Cassino de Dinárd - Fürdőruhás nők a templomban

Az óceán csodálatos. A Páráméi »Hotel Eden«-szálló közel fekszik a parthoz. Esténként órákig nézem a végtelen vizet. Dagály idején a legszebb. A habok dühösen ostromolják a parti sziklákat. Minden találkozáskor más színt mutat. Láttam már zöldnek, kéknek, lilás színben játszónak, szürkének és feketének. Éjszaka félelmetes.

St. Maloba úgy sétálok át, mintha Fenyvesről Fonyódra men nék. A két kis parti város összenőtt. A St. Maloi vár előtt egy kalóz szobra áll. Beszélik, hogy a németek minden szobrot ledöntöttek a megszállás idején, csak ezt hagyták meg, mert ez Anglia felé mutat. A vár ormán a kalóz zászlaja leng. Van ebben valami szimbólumszerűség! De Gaulle Franciaországa is kalóz-lobogó alatt vergődik.

Kompon át lehet jutni a tengeröböl egyik legjelentősebb, leg- festőibb városába; Dinárára.

A kíváncsiság áthajtott. Megnéztem a hírhedt játékkaszinót. Pénzem kevés volt, de nem is játék kedvéért merészkedtem a márványfalú bűnbarlangba. A játékosokra voltam kiváncsi.

Csupa sápadt arc. Ideges tekintetek. Feszültség. Csak a frakkos, csokornyakkendős játékmesterek nyugodtak. A mellettem álló játékmester dühös pillantással mér végig. Nem szeretik a bámészkodókat.

Vagyonok úsznak el órák alatt. Csupa ürestekintetű, léha ember. Egyiken sem látszik a fizikai, vagy szellemi munka nyoma.

Hasonlónevű városka Dinan.

Ahogy az első ház elé érek, táblát látok. A táblán feltüntették^ mikor kezdődnek a misék.

Itt a Breton tengerparton meglehetősen konzervatív, vallásos nép lakik. A jobboldali pártok innét kapják a legtöbb szavazatot. Évszázados tradícióvá lett a konzervativizmus. A polgári forradalmak idején is a legtöbbször innét indultak ki az ellenforradalmak.

A dinani templom jelentős műemlék. Ha belépsz a templom főbejáratán, jobboldalt kicsiny asztalkát látsz. Az asztalon képesújságok. A katolikus egyház kiadványai. Az újságok mellett persely. A jámbor hívű jóalakú, fürdőruhás nőt láthat a színes borítólapon: »Fürdőruhás nő a templomban!« — kiált fel egyik barátom meglepetten, majd kitör belőle a nevetés.

— J’ en ai assez!

(Ebből elegem van!)

Ezt kísérőnk mondja, aki nem kommunista, csak afféle radikális polgár, de néhány kérdésben ő is egyetért a kommunistákkal.

— J" en ai assez!

Sokáig vibrál bennem a mondat. A radikális polgár kitörése. És csodálkozom a Breton-környék parasztjain, akiknek jelentős része még ma is a vallásosság hínárjában éviekéi, s nem tud szabadulni a rendkívül intenzív egyházi propaganda hálójából. Ez a vidék megrekedt azon a ponton, amelyen más francia vidékek már száz évekkel ezelőtt túljutottak.

Következik: A kövek beszélnek. — Eszmecsere. — Parázs

a hamu alatt.

HAYPAL TIBOR

TUDJA-E, HOGY...

... létezik egy cápafajta, amely kétszázhetven kilogrammos önsúlyát játszi könnyedséggel a víz felszíne felett 9 méter magasságba tudja feldobni.

... lázas állatok lehetőleg nem esznek semmit, de sokat isznak,

hogy kimossák szervezetükből a kórokozókat.

... kutyák, lovak és macskák irtózva kerülik azokat a helyeket, ahol sugárzásmérő műszerek tanúsága szerint a földnek erős kisugárzása van.

mi

Séta a szekszárdi szőlőhegyen — kadarka-ügyben —

Tavalyhoz viszonyítva határozott színvonalemelkedés jellemezte az előadásokat és már ez a tény egymagában is biztosítékot nyújtott az érdeklődés növekedésére.

Az érdeklődés növekedését azonban elsősorban mégsem ezzel, hanem a jó szervező munkával magyarázhatjuk.

Az 1958—59. hangversenyévadban a bérletesek száma ' csak mintegy 70 fő volt. A következő évben a hangversenyeket rendező TIT és a Zeneiskola nem hirdetett bérletet, aminek az lett a következménye, hogy minden egyes hangversenyre szívós szer„Noé bárkáiénak“ fakóival a föld alatt

Tizenkét olasz tudós a napokban egy hónapra egy valóságos állatsereglettel együtt beköltözött a vaksötét Frabosa Sottana földalatti barlangba. A tudományos kísérlet célja: eldönteni a következő problémákat:

1. Miért tojnak a tyúkok többet a sötétben?

2. Miért kukorékolnak a kakasok hajnalban a vaksötét barlangban is, ahol nincs napkelte?

3. Több tejet adnak-e a tehenek a föld mélyén, mint a szabad legelőn?

4. Hány napi földalatti tartózkodás után válik az ember színvakká?

5. Milyen mélyen kell behatolni a föld mélyébe, hogy védelmet nyerjünk a rádióaktív sugárzással szemben?

Noha a tudósok a felsorolt kérdések egynémelyikére már ismerik a választ, nem tudják még a jelenségek pontos okát. Az expedíciót a torinói egyetem tudósai és diákjai hajtják végre, és igen érdekes eredményeket várnak tőle.

— Egy palack szekszárdi kadarkát kérek.

— Sajnos, elfogyott. A hét végére talán sikerül szekszárdi bort szerzünk. Egyébként ön a tizenötödik, aki szekszárdi bort kért.

A vendég közelebb hajol a

pincérhez:

— Kedves főúr, tessék elhinni, nem leszek hálátlan, csak keressen a raktárban egy üveggel. Nézze meg. hátha akad még egy-két üveggel.

— Aranyos vendég, ha orvosságként kérné, akkor sem adhatnék, mert nincs.

A siófoki Motelban voltam fültanúja e párbeszédnek.

Ez csak egy eset, de meglehetősen tipikus: mindenütt keresik a szekszárdi bort, de sajnos. nem mindig lehet kapni, mert nincs. Tehát sokkal nagyobb lenne az igény annál, mint amennyit forgalomba tudnak hozni. A jelenlegi mennyiségnek a többszöröse is elfogyna a szórakozóhelyeken — még akkor is, ha bőségesen van badacsonyi és tokaji bor. A külföldi vásárlókról nem is beszélve ...

Ez a jelen. A holnapot illetően azonban reményteljes dolgokról számolhatok be. A minap szemtanúja voltam a történelmi nevezetességű szekszárdi szőlővidék rekonstrukciójának: Székely János, az állami szőlészet kormánykitüntetett vezetője megmutatta a szekszárdi szőlőhegyek jelenét és holnapját.

Mindenekelőtt meggyőződtem arról, hogy a gépesítésnek a szőlészetben is van jövője — ellentétben azokkal a nemrégiben még általános nézetekkel, melyek szerint a szekszárdi hegyek szőlőiben a kézi munkaerőt nem lehet pótolni soha semmivel.

A görögszói részen láttam a csörlős-kapát. A hegyoldalban lévő úton állt az erőgép, és csőrlővel húzta a sorok között a kapát. A permetezőgépet jelenleg még háton cipelik. Ez a jelen. Székely János jóvoltából azonban egy kicsit betekinthettem a jövőbe. Közölte, hogy foglalkoznak a permetezés teljes gépesítésének gondolatával, a télen elkészítik a gazdaságban a mintapéldányt, és jövőre már azzal permeteznek. A szőlőt nem karózzák, hanem dróthuzalokhoz kötözik majd legtöbb helyen, és ez az egyik előfeltétele a gazdaságos gépi permetezésnek.

íme egy másik példa a gépesítésre. A görögszói szőlőtőkék közül magas vasoszlopok ágaskodnak ki. Drótkötélpálya. Jelenleg a júniusi felhőszakadás okozta vízmosások betöltésére használják. A hegytetőn megrakják földdel a tartályt, s pillanatok alatt oda gördül, ahova kívánják. Ezután pedig motorral húzatják vissza a rakodóhoz. Mindez persze gyorsan történik. Amint Horváth József, a görögszói terület vezetője mondja, nagy előnye, hogy gyorsan szétszerelhető, és oda vihetik, ahol éppen szükség van rá. A drótkötélpálya természetesen más munkákra is használható, például a szüretnél szőlőhordásra. a trágyázás idején pedig trágyahordásra.

Ezen a részen néhány évvel ezelőtt haszontalan cserjés, néhány gondozatlan fa és rókalyuk volt. És természetesen egy csomó vízmosás. Senki sem művelte ezt a meredek hegyoldalt. Egy napon aztán megérkeztek az állami gazdaság munkásai, lánctalpas traktorai, és rövid idő alatt kultúrterületet varázsoltak ide.

Még „időben" érkeztem ide. mert akad egy kis minta is a környék régi képéről. A teraszok mellett — mert egy részen teraszokat képeztek ki — ott éktelenkedik még egy jókora cserjés. Ilyen volt az egész környék.

— Most pedig ezen a részen a sor — mondja Székely János —, ezt is feltörjük, nemsokára meg is kezdjük a munkát, utána pedig beültetjük szőlővel. Mert ez. amit itt látsz, még csak a kezdet. Mivel a teraszosítás bevált, még a júniusi felhőszakadás sem mosta le. a lehetőség szerint minél több helyen tera- szosítunk.

Dömperek, teherautók húznak el mellettünk, földet szállítanak. Koptatják, gyalulják a hegycsúcsot, másutt pedig feltöltenek.

Horváth József elmagyarázza mindennek a lényegét:

— Eddig erről a nagy területről az új telepítések irányába ömlött a csapadék. Ezt a jövőben a hegyvonulat túlsó oldalán vezetjük le. Ezzel nagy eróziós kárnak tudjuk elejét venni.

A Baktában már megkóstolhattam az új telepítések termését, a szőlőt. A háztető-meredek hegyoldalban nyoma sincs a júniusi felhőszakadásnak — a nagy költséggel készült védő- rendszer kiállta a próbát, megakadályozta az eróziót.

Megállunk az egyik óriás- pászta mellett. Ismét meglepetés következik: Székely János elmeséli, hogy ezt a pásztát nem kapálják, hanem vegyszeres úton gyomtalanítják.

Sokan megcsodálták már a Sötétvölgy képének a megváltoztatását — köztük én is.

A következő években pedig még gyorsabb ütemben fejlesztik a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlészetét. Éjjen-nappal azon fáradoznak a szőlészet ügybuzgó szakemberei, hogy a szekszárdi szőlőhegynek rövid idő múlva olyan híre legyen, amilyen még nem volt soha.

Közeledik tehát az az idő, amikor nem lesz hiánycikk a szekszárdi kadarka — még Siófokon sem. Bod a Ferenc