Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-27 / 202. szám
IRODALOM 'Mmét&et NÉPMŰVELÉS * Gizi kelengyéje — Szóval ma sem érsz rá? Pedig nagyon jó darabot adnak! — Ne haragudj, szívem, nem lehet, már mondtam, hogy ezt a néhány napot ki kell hagynunk ... Miska keserű mosollyal könyvelte el magában, hogy Gizi nem hajlandó találkozni vele. Mióta ez a titokzatos kelengyekészítés folyik, Gizi hetenként háromszor kibúvót keres. — Hát akkor szervusz! — válaszolta komoran a telefonba. — Te édes... — szólt ekkor hirtelen Gizi. — Nem mehetnénk holnap moziba?-i- Nem. Akkor nem adják már. •.. — Tudod mit. menj el magad! Megígérem, hogy nem leszek féltékeny, nem fogok les- kelődni utánad! — Te csacsi! — búgta vissza Miska. — No jó. hát elmegyek magam. De nem értem, miért ne lehetne a napokat felcserélni? Ma mozi, és holnap kelen- «**>«... .■ — ,Ne haragudj, édesem, nem lehet... így kell beosztanom az időmet.-Miska- bosszúsan tette le a kagylót. Mégis csak furcsa ... Míg nem voltak jegyesek, Gizi minden este ráért. Mióta közelebb kerültek egymáshoz,.csinálja a faksznikat. Kényszeredetten ült vissza íróasztalához. Talán igaza volt a családjának, mikor ellenezte ezt a kapcsolatot. Nem, nem Gizi jelleme, hanem bizonyos külső hiányok miatt. Gizi sohasem ismerte a szüleit, csak a nagynénje nevelte. Az általános iskolánál sem jutott tovább, állásba kellett mennie. így némely dologban egyoldalú, sőt határozottan makacs. Mint ez a kelengyekészítés. Pedig fene vinné az egész kelengyét! Egy lánynak nem fontos ma már a kelengye. Ha két fiatal összekerül, közös számvetést csinálnak arról, amijük van, azután apránként megveszik hozzá, ami még kell. És ez a leghelyesebb megoldás. Ez az igazi szerelmi házasság. Töltőtollával egész kerítésre való vonalat húzott egymás mellé, csak úgy, céltalanul. Valahogy le kellett vezetnie belső szorongását. Pedig mindez csak tüneti kezelés. Pillanatnyilag megnyugvást ad, azután minden kezdődik élőről. De hát mi ez nála? Hát ennyire szerelmes? Vagy ennyire önző? Féltékeny-e tulajdonképpen, vagy hiúságában érzi sértve magát? Igen, talán mégis a szüleinek van igazuk ... Gizi nem hozzá való. Határozottan érzi a kettőjük között lappangó intelligencia-különbséget. Legalább érettségije lenne! Viszont úgy látszik, házias. Térítőkét hímez ... vagy párnákat varr? Előtte a papíron tovább gyűlnek a vonalak. Csak akkor hagyta abba. mikor valaki rá- nyitott. Jóska volt, hóna alatt egy köteg papírral. — Szevasz! — köszönt rá mosolyogva, azután már le is telepedett az íróasztala sarkára. — A terveket hozod? — csúszott ki Miska száján kissé bágyadtan. — Zseniális .jóstehetség vagy! — köpte feléje Jóska, és a csomagot szétbontotta az asztalon. Miska némi szégyenérzettel hajolt a papírok fölé. Hát persze, miért fizetik őt. ha álmodozással tölti a munkaidejét? Még jó, hogy nem valami öreg szaki tört rá. Viszont azért kapóra jött ez a Jóska. Ö is fiatal vőlegény. Nem ártana egy kis tapasztalatcsere. Alig várta, hogy túl legyenek a hivatalos megbeszélnivalókon. — Mikor esküsztök? — kérdezte minden bevezetés nélkül, mikor a kellő pillanat elérkezett. Jóska grimaszt vágott. — Lakás nélkül? — Na és .ha albérletben kezdenétek? — Ugyan már! Akkor inkább meghúzzuk magunkat az apósoméknál. Mégiscsak olcsóbb. De hát az esküvő még messze van. Talán nyáron ... Addigra összeszedjük, ami kell. Miska türelmetlenül csapott az asztalra. — Hát látod, ez a2! Utálatos mindig azt emlegetni, hogy még ez hiányzik, még az hiányzik f, . — Apafej, aki szerelemből nősül, annak számolnia kell ezzel., is. .Nem minden lánynak van összkomfortos lakása, telepakolt szekrényekkel. .. No és ti? ... Veletek mi van? — kérdezett vissza Jóska. Miska szertartásosan vállat vont. — Nálunk is van probléma bőven. Igaz, hogy Gizi nagynénje felkínálta az egyik szobáját, de Gizi előbb még kelengyét akar varrni, vagy hírhezni, mit tudom én ... Szóval halasztódik a dolog. Jóska tűnődve bámult Miskára. Mintha valami szeget ütött volna a fejében. — Te ... — kezdett bele halkan, akadozva — ne haragudj, mondanom kell valamit... Gizit néha látom egyedül, vagy egy idősebb férfival előttünk eljárni. Nem veled tölti ő az estéit? Miskának arcába futott a vér. Mi ez, mit akar ezzel Jóska? De amint a barátja szemébe nézett, megnyugodott. Nem volt ott más, csak jóakarat, egvüttérzés. Mint mikor az iskolában az okosabb, a jobb számtanista segíteni akar a másiknak, a gyengébbnek, és csak úgy egyszerűen odalép eléje a maga megoldott példájával. Jóska is ilyen. Mindig is ilyen volt. Akármit akar mondani, meg kell hallgatni. Nem vezetheti más, mint az őszinte barátság. Bár kicsit furcsa hivatalban ilyesmiről tárgyalni, de hát ha már előjött a kérdés, essünk túl rajta. — Nem, nem minden estét töltünk együtt... Gizi arra kért. hogy hetenként háromszor ne keressem fel. Olyankor egyedül akar lenni, mert a kelengyéjén dolgozik ... — És . . . mióta van ez a ke- lengye-ünv? — firtatta komolyan Jóska. — Mit tudom, én ... talán ősz óta... Nem folytathatták. Újra nyílt az ajtó, és Vilmácska, az egyik gcpírónő dugta be a fejét. — Jóska kartárs! Keresik! Jóska lecsúszott az íróasztal sarkáról, és még egyszer rábökött uiiával a papírokra. — Hát akkor nézd á< ezeket-’ Sürgősen jelentést kell fogalmazni. Ami pedig a másik ügyet illeti, ne haragudj, de tapasztalatom szerint jobb óvatosnak lenni. Inkább még ma utánajárni mindennek, mint holnapra hagyni... Miska elnevette magát. — Köszönöm, öreg fiú! — És sandán nézte, amint Vilmácska libegő szoknyája mögött Jóska kirobog a szobából. Nem bánta, hogy előhozakodott ezzel a lelkét feszengető témával. Végre is kinek vesse fel az ilyesmit? Szülei túl idősek, meg különben is bizalmatlanok Gizivel szemben. Gizi... Hát igen, mégiscsak ez a szerelem! Ha az ember nem igazán szerelmes, akkor nem izgatják fel ilyen apróságok. Mikor sétálhat Gizi Jóskáék felé? Csakis ezeken a kihagyott napokon. És hol egyedül, hol egy idősebb férfival? ... Ki lehet az a férfi? Gizi szeret mesélni erről, arról, csak ezekről a napokról hallgat. Mindig azt válaszolja, hogy „várj, amíg együtt lesz a kelengyém. akkor nagyobb lesz a meglepetés...” Kell a fenének meglepetés! — gondolta magában, amikor némi borzongással elindult délután hazulról. Nem. nem a mozi, hanem Giziék felé vette a lépteit. Ha kelengyét készít, akkor otthon kell lennie. Majd mond valami kifogást, hogy miért tör rá ilyen szokatlan időben, megjátssza, mintha erre lett volna dolga. Végre egy vőlegénynek van joga váratlanul betoppanni. Elmélázva lépegetett a keskeny járdán. Eszébe jutottak első sétáik, és egyszerre minden ház. minden kerítés más színt kapott. Bár téllesre zor- dult az idő, Miska szívében határozottan tavaszi dalok szárnyaltak. Szinte örült ennek a rajtaütésnek. Jó hecc lesz! Gizi — ha talán sétált is valakivel Jóskáék előtt — nem hűtlenségből tette! Jóska gyanakvása bizonyára túlzott. Bár délelőtt őt is megrázta ez a beköpés. most már nevet rajta. Odaért a kis kerti kapuhoz. Lenyomta a kilincset, de zárva volt. Igaz, máskor is zárják a kaput, végre korán sötétedik. Keze a csengő után nyúlt. Otthonos mozdulattal nyomta meg a gombot. — Ki az? — hallotta nemsokára egy megnyíló ablakból Gizi nagynéniének a hangját, — Miska! — szólt vissza, csak azután fűzte hozzá: — Kezét csókolom! Tudom, nem vártak ma délutánra, de szeretnék valamit megbeszélni Gizivel. . . Kis csend után jött belülről a válasz. — Gizi nincs itthon ... — Nincs? Mikor jön haza? — Úgy nyolc felé. azt mondta ... Vagy nem is tudom ... Miska szédülést érzett. Nvolc felé? Hiszen még hat óra, sincs . . . — Nem mondta, hova megy? — kérdezte halkan. — Nem ... nem mondta De ha meg akarod várni, gyere be. M'ske.... — tette hozzá a néni tétován. Csakhogy Miska nem akar1 bemenni. Köszönés nélkül lé nett odább. és kimér! en szén tani kezdte az ürés utcát. FI (Folytatás a 6, oldalon.) HIROSIMA . rT;. •.V? Akkor Is nyár volt. A modern Hálái Újfajta dühöngéssel tiport Hirosimára. Soha pillanat nem árasztott annyi pusztulás! lelket nem tépett örökre a testtől. Megvonagiott, mint roppant állat, a Föld is. Pompei és Herculanum lávapaplanja sok élőt betakart az ébredéstelen éjbe: ott a természet ősdiihe forrt rombolássá. Hirosimában az emberi tudás és gyűlölet cinkossága: a borzalmak lávája tört ki, zokogott a levegő, hörgőit az ég, a rémület gázként hódította meg a várost, feloldódott a testek szoros kötése, élő sejtek menekültek testvéreiktől, feljajdultak a csirák, sírtak a magvak, szenvedést verejtékeztek az ntcakövek, kiűzettek az épületekből a mértani formák, megcsúfoltatott az anatómia. Összefogód?,itt villámok gyilkolása volt ez. Hárommüliárd ember emlékezete ne halványítsa soha feledésbe Hirosima sorsai, jószándék és akarat kötözze meg a mérges vihar szárnyait, oltsátok be szelídséggel az eget, tegyétek az Értelem tenyerére Földünk jövőjét! FÜRTÖS GUSZTÁV. Veszélyes értelem (MANOLISZ GLEZOSZ) Nézd csak a zsarnokság mint ülteti padra e férfit: ezt a nemes főt is — vádakat ontva reá. Ó mer’ a tiszta értelem biz’ szörnyű veszélyes, míg csak az önkénynek bárhol is nyílhat tere. GARAI ISTVÁN Ssekssárd felé * • • Szekszárdon születtem Babits bölcsőjének ölén, melyet a dombok karja átlóiról, s ringat borszagú völgyeket szerelmesen. Aranyló, őszi fény csillant a tornyokon, * s az októberi avaron pihent a nyár. Virághulláskor szüle ttem, az alkonyat bús, őszi dalt dúdolt a présházak mögött- s a pincékben fejtették már a borokat. * Most újra meglátlak, csendes évek hona, elnézem majd a messzenyúló dombokat; az erdőt, a Siót, a m ezőt, a rétet, s benned te táj, látom az elmúlt álmokat. * Ifjú szívemben még a harcok ritmusa, Balogh Adóm rongyosainak lelke él. lüktet bennem tavaszos harci kedv, s dalom végig száguld a vágyak rozzant szekerén. * Szekszárd felé röpít a gyors nemsokára, te kedves táj, ölelj magadhoz engemet; s érzem az ifjúságom boldog hajnalán egy új tavaszban új dalt zúgnak a szelek . .. PILIST PÁL CSÖND Körülvesz, átfon, simogat puhán, megtapogatja fáradt idegem. Rám mosolyog, mint édcs-esókú lány. babusgat, dajkál és játszik velem. Ölébe vesz, fülembe dalt dalol, szívejtő nótát halkan, csendesen. Ilyet daloltak régen valahol erdők alján, vagy pusztai lesen, Langyos vizében fürdetem magam elnyúlok benne lágyan, boldogan, szívemre andalító álmot önt. Ha találkozunk ketten — két barát, eléje szórom lelkem mámorát, s beszélgetünk egymással: én s a csönd. MISZEAI GYÖRGY Piros kendő, piros szoknya Karcsú bokák, lenge fürtök, Tudjátok-e mért kerültök? Miért homlokán a felhő? Kiért borús vagy merengő? Piros kendő, piros szoknya, gondol-e rám néha, lopva? Ha a szérűk fele járna, nondol-e egy délutánra ? Gondol-e a halk legényre, s a lányra, ki messze nézve, haját bontva akaratlan, állt a dobon, állt zavartan. Szíve úgy vert. Szívem égett. Arcunk piros, majd fehér lett. Szemünk kérdett. S szólt: örökké, élem, jön vissza soha többé? Ti tudjátok, mi a titkai Mikor haját igazítja, kiért akar még szebb lenni? Tudnátok-e rá felelni? Ti se tudtok, ö se tudna, elfordulna csak pirulva, s amíg elindulna félve lengne búcsúi a köténye . .. HEGEDŰS T.ASZLŰ
