Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-25 / 200. szám

2 TOLVA MEGYEI NEPÜJSAG 1961. augusztus 25. Berlinnel foglalkozó újabb szovjet jegyzéket adtak át az USA moszkvai nagykövetségének Washingtonban (MTI): A Fe­hér Házban közölték, hogy az Egyesült Államok moszkvai nagy- követségének átadták a szovjet kormány újabb jegyzékét, amely elsősorban a Berlinbe vezető utak problémájával foglalkozik. Ken­nedy elnök most tanulmányozza az okmány szövegét és hivatalos körök egyelőre még nem is fűz­tek megjegyzést az ügyhöz. A német kérdéssel foglalkozó négyhatalmi munkacsoport szer­dán este két és félórás ülést tar­tott. A Franciaországot, Angliát, az Egyesült Államokat és Nyu- gat-Németorszógot képviselő dip­lomaták egységes nyugati állás­pontot kísérelnek meg kidolgoz­ni a kelet-nyugati tárgyalások előkészítésére. Az amerikai kor­mányhoz közelálló körök szerint Kennedy szeretné, ha hamarosan megegyezés jönne létre és így a Nyugat konkrét javaslatokkal fordulhatna a Szovjetunióhoz. A fenti körök ugyanakkor megálla­pítják, hogy mindeddig nem ala­kult ki egységes vélemény a szö­vetségesek között, cáfolták azon- han a komolyabb nézeteltérések­ről szóló híreket. Azt állítják, hogy a tárgyalások szükségessé­gét illetően már megegyeztek, csupán az időpontban nem. Az angol és az amerikai sajtó egyre erősebben bírálja a nyu­gatnémet politikát. A Daily Express című angol lap Mac- millant sürgeti: kezdeményezzen a tárgyalások kérdésében. A lap rámutat: a nyugatnémetek sze­retnék, ha a kelet-nyugati meg­beszéléseket a nyugatnémet vá­lasztásokig nem tartanák meg, mert Adenauer attól fél, hogy ez ronthatná kilátásait. „Ez őrült­ség — írja a lap. — Nem ránk tartozik, vajon Adenauer, vagy Brandt a nyugatnémet kancellár. Nagyon furcsa lenne, ha a Nyu­gat megengedné, hogy a német választások diktálják politiká­ját.” A New York Herald Tribune is hasonló hangon ír: „...jó len­ne, ha mind Adenauer, mind Brandt hívei belátnák, hogy Ber­linnel kapcsolatban sokkal sú­lyosabb kérdésekről van szó, mint a választás eredménye” — hangoztatja az amerikai lap. Csütörtökön hajnalban az öve­zethatáron állomásozó angol egy­ségek katonai gyakorlatot kezd­tek. I ke olyan messze ment, hogy azt javasolja a Nyugatnak, egysze­rűen semmisítse meg a övezet­határon elhelyezett szögesdrót- akadályokat, s ezzel tűzfegyver alkalmazását provokálja ki a má­sik fél részéről. Kennedy elnök, Dean Rusk külügyminiszter és mások e tanácsokat elutasították — írja a Daily News — azon az alapon, hogy az adott esetben a Nyugat létfontosságú érdekei nem szenvedtek csorbát.” A New York Herald Tribune „fogunk-e csatázni Kelet-Berli- nért?” című vezércikke a nyu­gatnak a berlini válsággal kap­csolatos további intézkedéseit la­tolgatva lényegében arra hív fel, hogy „hatoljanak be Kelet-Ber- linbe.” Általános lehangoltság Nyugat-Berlinben Berlin (MTI): Nyugat-Berlin­ben szerdán általános lehangolt- ság volt tapasztalható. A na­gyobb pályaudvarok környékét valósággal ellepték az emberek, főleg az idősebb nők, akik a de­mokratikus Berlinben élő hozzá­tartozóikat akarták meglátogatni. ,Meg kell egyezni, mert nincs más józan alternativa" London (MTI): Mivel a beha­rangozol i nyugati kezdeményezé­sek határideje már többször is lejárt, szinte mindegyik angol lap a franciákat vádolja a Ber­linnel kapcsolatos huzavona mi­att. Ezt a vonalat most már át­vette a New York Times is az­zal a megszorítással, hogy nem alapvető ellentét áll fenn az ame­rikai—-angol álláspont és a fran­cia felfogás között, hanem csu­pán az időzítés, a módszer és a megközelítés módozataiban jelent kezik különbség. A lap ugyanak­kor megemlíti, hogy más forrá­sok szerint az ellentétek igen élesek a nyugati szövetségen be­lül. A New York Times vezércik­ke — amelyet szintén ennek a kérdésnek szentel — miközben megismétli azt az álláspontot, hogy a szovjet javaslatok elfo­gadhatatlanok, egyben leszögezi: „Ha a Szovjetunió külön béke- szerződést köt Kelet-Németor- szággal, az nem casus belli Ame­rika számára.” Az újság szerint ugyancsak „nem jelenthet hábo­rús okot a Kelet- és Nyugat-Ber- lin közötti övezethatár lezárása.” Londonban úgy magyarázzák az amerikaiaknak ezt a kettős állásfoglalását —, amely szerint a javaslatok ugyan elfogadha­tatlanok, de lényegében nem le­het tenni semmit gyakorlati meg­valósításuk ellen —, hogy az Egyesült Államok kormánya te­kintélyét félti az érdemleges tár­gyalásoktól. — Kennedy már szívesen be­lemenne valamiféle tárgyalásos megoldásba, csak még azt nem tudja, hogyan lehet a tárgyalá­sok eredményét a republikánusok előtt amerikai győzelemnek fel­tüntetni — mondta egy London­ban tartózkodó washingtoni po­litikus. Kingsley Martin neves angol publicista erre megjegyezte: — Ha az amerikaiak presztízs okokból sokáig húzzák az időt a tárgyalások megkezdésével, ak­kor végülis úgy alakulhat a do­log, hogy a tárgyaló-asztal má­sik oldalán Hruscsov he­lyett majd Ulbrichtot találják, és meg kell majd egyezniük, mert nincs más józan alternatíva. — Vajon hogyan fogják ezt amerikai győzelemnek feltüntet­ni? Nem lenne-e helyesebb tehát minél előbb leülni tárgyalni és abbahagyni a nyugati háborús hisztéria fokozását olyan elké­pesztő nyilatkozatokkal, mint amilyent például Johnson alelnök tett Nyugat-Berlinben — mon­dotta Kingsley Martin. Az angol közvélemény köré­ben nagyon éles visszhangot kel­tettek ugyanis Johnsonnak azok a kijelentése, amelyek a nyugat­németeket „a szabadság bajno- kianak” tüntetik fel. Amerikai lapok provokációs felhívásai a nyugat-berlini kérdésben New York (TASZSZ): Néhány amerikai lap teljesen értelmet­lenül arra szólítja fel a nyuga­tiakat, hogy katonai erőszakot alkalmazzanak Berlinben. Mint a New Yorkban megjelenő Daily News jelenti, „a kormány né­hány befolyásos tanácsadója azt követeli Kennedytől, szükség esetén erőszakkal vessen véget azoknak a kommunista korláto­zásoknak, amelyek akadályozzák a demokratikus Berlinből Nyu- gat-Berlinbe irányuló forgalmat.” „Az egyik csoport, amelynek tagjai között található Dean Acheson volt külügyminiszter és Clay tábornok, az Egyesült Ál­lamok volt németországi katonai főkormányzója, olyan intézkedé­sekre szólít fel, amelyek meg­mutatják Hruscsov minjzzterel- nöknek, hogy a Nyugat nem óhajt semmilyen engedményt ten­ni Berlinben — írja a lap, majd rámutat: E tanácsadók némelyi­Ezek a félrevezetett emberek, akik múlt hét végén még John­son amerikai alelnöknek tapsol­tak a szenátusi palota előtt, de akik kedden már kíváncsiak sem voltak a hozzájuk érkezett Adenauer kancellárra, szerdán tanácstalanul ácsorogtak a de­mokratikus Berlin kezelésében lévő magasvasút állomásai előtt és a vasút alkalmazottai nál ér­deklődtek: hol működik Nyugat- Berlinben az NDK utazási iro­dájának az a két kirendeltsége, ahol a Német Demokratikus Köztársaság belügyminiszterének hirdetménye értelmében augusz­tus 23-tól kezdve engedélyt kell kérniök kelet-berlini látogatásra. Délben futótűzként terjedt el Nyugat-Berlinben a hír, hogy a szenátusban máris kijelentették, nem fogják engedélyezni, hogy az NDK utazási irodája kiren­deltségeket állítson fel Nyugat- Berlinben. Ez a hír nagy elkeseredést oko zott és sokan tették fel a kér­dést: „Meddig akarja még feszí­teni a húrt a szenátus?” Hát nem látja, hogy csak ő húzhatja a rövidebbet? Hogy csak mi isszuk meg a levét ennek a politiká­nak?” Friedrich Embert, a demokra­tikus Berlin főpolgármestere szer dán levelet intézett Willy Brandt hoz, Nyugat-Berlin polgármeste­réhez, és az NDK belügyminisz­terének hirdetményére hivatkozva felszólította: a nyugat-berlini la­kosság érdekében tegye lehetővé, hogy az NDK utazási irodája két kirendeltséget állítson fel. A levélre még nem érkezett hivatalos válasz, rendszerint jól tájékozott körökben azonban ar­ról beszélnek, hogy a szenátus kelletlenül ugyan, de mégis kénytelen lesz a kérést teljesí­teni. Vége! ér! az eSsö kubai íré- és imészSmgresszus Havanna (TASZSZ): A kubai írók és művészek I. országos kongresszusa augusztus 22-én ért véget. A kongresszus jóváhagyta a szövetség szervezeti szabályzatát, elhatározta, hogy jövő év febru­árjában összehívják a latin-ame­rikai író- és művészkongresszust. Kedden este a havannai Chap- lin-filmszínházban tartották meg a kongresszus hivatalos záróün­nepségét, amelyen Fidel Castro miniszterelnök szólt az egybe­gyűltekhez. Castro a forradalom és a nép érdekében fáradhatalan munkára szólította fel az írókat és művé­szeket. Megállapította, hogy az írók és művészek szövetsége a kubai nép egységét erősíti. El­mondta, hogy a forradalom poli­tikai szakemberei most képezik magukat, s így a kubai szocialista forradalom egységpártjának nem­sokára megfelelő káderei lesznek. A kubai szocialista forradalom — jelentette ki Castro a hallgató­ság tapsvihara közepette — olyan valóság, amellyel az imperialis­táknak számolniok kell, akár tet­szik ez nekik, akár nem. Az ENSZ-közgyűlés szerda délutáni ülése New York (MTI): Mint már je­lentettük, az ENSZ rendkívüli közgyűlése szerdán, magyar idő szerint 20.37 órakor összeült és folytatta a bizertai kérdés meg­vitatását. A délutáni ülésen felszólaló Szaud-Arábiai küldött kormánya nevében támogatásáról biztosítot­ta a tunéziai népet, majd bírálta Franciaországot, mert nem telje­síti a Biztonsági Tanács határo­zatát, s nem vonja vissza csapa­tait régebbi állásaikba. Rámutatott a nyugati hatalmak felelősségére is, amelyek nem foglaltak állást a B Ízért át meg­szálló francia katonaság kivoná­sa mellett. A Szaud-Arábia képviselője után felszólaló indonéziai küldött megállapította, hogy a franciák Tunézia ellen indított agressziója rendkívüli mértékben növeli a feszültséget. Az indonéz küldött népének szolidaritásáról biztosí­totta a tunéziai népet. Követelte a tunéziai területen tartózkodó francia katonaság haladéktalan, teljes, és feltétel nélküli kivoná­sát, majd felszólította az ENSZ tagállamait, támogassák az afro­ázsiai országok határozati javas­latát. Albánia küldötte arra hívta fel a figyelmet, hogy Franciaor­szág bármikor újabb agressziót követhet el Tunézia ellen. A szudáni küldött szintén a bizertai helyzet »robbanékony- ságára« mutatott rá, és sürgette a válság gyors megoldását Afganisztán küldötte is arra kérte a közgyűlést, szólítsa fel Franciaországot a Biztonsági Ta­nács határozatának betartására, valamint csapatainak visszaren­delésére. Síkraszállt azért is, hogy Franciaország és Tunézia kezd­jen tárgyalásokat. Hollandia küldöttének felszó­lalása után a közgyűlés elnöke berekesztette az ülést. Továbbra is hősies ellenállást fejtenek ki az angolai hazafiak New York (TASZSZ). Az an­golai felkelők . csaknem féléve vívják egyenlőtlen harcukat a szabadságért és a függetlensé­gért a portugál csapatok ellen. A legmodernebb fegyverekkel felszerelt gyarmati csapatok tá­madásai elől az angolaiak kény­telenek voltak az ország északi részében lévő erdőkbe és he­gyekbe vonulni. De továbbra is hősi ellenállást fejtenek Ki, meghiúsítják a »lázadás villám­gyors és végérvényes elfojtására« irányuló terveket. Azok a külföldi tudósítók, akik felkeresték a felkelők egységeit, kiemelik a rosszul felfegyverzett angolai hazafiak hősiességét, va­lamint azt, hogy a portugál gyar­matosítók képtelenek megtörni a jogos ügyért küzdő nép ellenál­lását. Az AP tudósítója, aki egy sor felkelőtábort keresett fel, Észak- Angolában, San Salvadorból je­lenti, hogy bár a portugál csa­patok Angola főútvonalai men­tén észak felé nyomulnak, az ország északi részének igazi gaz­dái mégis a felkelők. »Az angolai felkelők erői — írja a tudósító — az erdők mé­lyében rejtőznek és csak légitá­madással sebezhetők.« A genfi értekezlet szerdai üléséről Genf (TASZSZ): A laoszi prob­léma rendezésére összehívott gen­fi értekezlet szerdán folytatta a vitát a Laoszban állomásozó kül­földi csapatok és a katonai sze­mélyzet kivonásának ellenőrzé­sére hivatott nemzetközi bizott­ság feladatköréről és meghatal­mazásáról. A szerdai ülésen fel­szólaltak a Boun Oúm-csoport, a Laoszi Hazafias Front Pártja, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság, a Kínai Népköztársaság, az Egyesült Államok, Kanada, Dél-Vietnam és Anglia képviselői Vongvichit, a Laoszi Hazafias Front Pártjának képviselője, va­lamint a vietnami és a kínai kép- I viselők élesen bírálták az Egye­sült Államoknak azt a követelé­sét, hogy a nemzetközi bizottság­nak adjanak olyan átfogó meg­hatalmazást, amely ezt a bizott­ságot Laoszban valamiféle »kor­mány fölötti hatósággá« tenné. Mint az említett felszólalók rá­mutattak, ez az amerikai követe­lés az oka annak, hogy az érte­kezlet nem tud előbbre jutni, s ilymódon késedelmet szenved a laoszi probléma rendezése. Mind­hárman felszólították az Egyesült Államokat, ne igyekezzék a nem­zetközi bizottságot olyan szervvé tenni, amely felelőtlenül és önké­nyesen beavatkoznék a laoszi ál- I lám belügyeibe. Amerikai hivatalos körök folytatják propaganda hadjáratokat a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetése ügyében Washington (MTI): Az amerikai külügyminisztérium szerdán 34 oldalas »könyvecskét« juttatott el az ENSZ-hez, azzal a kéréssel, hogy terjessze azt az Egyesült Nemzetek tagállamai között. A könyvecske — amely hivata­los amerikai politikai nyilatko­zatnak tekinthető — szerves része annak a propagandahadjáratnak, amely igyekszik elleplezni a nyu­gati atomhatalmak felelősségét a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetéséről szóló egyezmény aláírásának meghiúsulásában, és így próbál ürügyet teremteni ah­hoz, hogy az Egyesült Államok ismét elkezdhesse az atomrob­bantásokat. A nyilatkozat a többi között kijelenti: »Ha nem sikerül meg­egyezésre jutni a kísérleti rob­bantások megszüntetésében és újra kezdődnek a kísérletek, ez növelné a rádióaktív-szennyező- dés biológiai és örökléstani ve­szélyét, elhomályosítaná az em­beriségnek azt a reményét, hogy idejében száműzik a háború át­kát. A nukleáris kísérletek fel­vétele lehetővé tenné az új fegy­verek fejlesztését és a nukleáris fegyverek eljuttatását más nem­zetek kezébe.« A könyvecske ezután katego­rikusan felszólítja a Szovjetuniót, hogy fogadja el a genfi atomérte­kezleten előterjesztett nyugati ja­vaslatokat. Amennyiben a Szov­jetunió nem hajlandó magáévá tenni az amerikai és angol el­gondolásokat, — fenyegetőznek a nyilatkozat szerzői — »akkor a nyugati hatalmak kénytelenek megfontolni, milyen lépéseket kell tenniök saját védelmük ér­dekében és újrakezdik a kísérleti robbantásokat.« Mint ismeretes, a genfi atom­értekezleten előterjesztett nyugati indítványok ilyen vagy olyan for­mában törvényesíteni igyeksze­nek a Szovjetunió területén vég­rehajtandó kémkedést akkor, ami­kor indokolatlan hangsúlyt he­lyeznek az ellenőrzés kérdésére.

Next

/
Thumbnails
Contents