Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-24 / 199. szám

1061. augusztus 24.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

Kitüntetett tsz-elnök

C " . ■ I r I n I r

ozureti készülődés

A

bátaapáti Aranykalász Tsz irodájában azon a délelőttön, amikor ott jártam, csaknem állandóan szólt a telefon. A drót túlsó végéről beszélők a tsz elnökét, Simon Ferenc elvtársat keresték.

— Egy órán belül ott leszek, még van itt egy-két elintézni valóm, s azonnal indulok — beszélt a telefonba Simon elvtárs.

— így van ez, ha az ember két termelőszövetkezetet szolgál — mondja tréfásan, majd magyarázatképpen hozzáteszi. — Ha itt vagyok a bátaapáti Aranykalász Tsz-ben, a mórá- gyi II. Rákóczi Ferenc Tsz-ből telefonálnak utánam. Ha történetesen Mórágyon vagyok, biztos, hogy a bátaapátiaknak akad valami sürgős mondanivalójuk.

Simon Ferenc elvtárs valóban két termelőszövetkezetet szolgál, helyesebben két tsz- községben látja el az elnök tisztjét. Idestova egy év óta »felezi a napokat« és mint mondja, munkaidejének egy részét a bátaapáti Aranykalász Tsz-ben. a másik részét a mórágy! TI. Rákóczi Ferenc Tsz- ben tölti.

— Hogy került Szekszárdiéi Bátaapátiba, majd Mórágyra?

— A mezőgazdaság átszervezése idején Bátaapátiban dolgoztam, mint falufelelős. Amikor befejeződött a szervezés, a a tsz alakuló közgyűlésén legnagyobb meglepetésemre elnöknek választottak meg. Az első évben, 1959-ben 25 forint volt egy munkaegység értéke, 1960-ben pedig már 31,50 forint részesedést kaptak a tagok — mondotta.

Irányításával fejlődött, erősödött a tsz, s a gazdálkodás mellett jó érzékkel kereskedett is. Elsősorban ezzel magyarázható, hogy egy évvel ezelőtt a mórágyiak is elfogad- clnöknek.

A két község határa közvetlen szomszédságban van. A Mecsek nyúlványai teszik változatossá a vidéket. Hegyeit, völgyek váltakoznak, s ez a mezőgazdasági művelést igen megnehezíti. Bátaapáti és Mórágy határában kettőzött erőt kell kifejteni a talaj jó előkészítéséhez. A meredekebb hegyoldalakon az aratás ideién két traktor húzott egy aratógépet.

A szorgalmas tsz-tagok nagy munkakedvvel dolgoznak. AuTalálkozás Gagarin őrnaggyal

— A Gagarin őrnagy tiszteletére rendezett országházi fogadás előtt két nappal kaptam meg az értesítést arról, hogy én is részt vehetek a világ első űrutasa, Gagarin őrnagy tiszteletére rendezett fogadáson — meséli a felejthetetlen élmény hatása alatt Gombai Kálmánná, a gyönki Vörös Csillag Tsz tagja.

— A két nap az öröm és az izgalmas várakozás napja volt. Férjem és két kisfiam velem együtt örült és izgult.

— Anyu, ugye kérsz autogramot a Gagarin bácsitól. Képzeld el, hogy mennyire örülnének a gyönki srácok és milyen nagy lenne a meglepetés, ha tényleg sikerülne megszerezned Gagarin bácsi névaláírását. Tudod mit tennék? Odaajándékoznám az iskolának. Vagy talán mégsem. Megőrizném családi ereklyeként — beszélt nagyobbik fiam.

A kisebbiknek még ennél is nagyobb kívánsága volt. Azt mondta: beszéljem meg Gagarin bácsival, hogy ha ő megnő, űrhajós szeretne lenni és Gagarin bácsit választaná tanítómesterének. Ilyen volt a találkozást megelőző két nap hangulata a családban.

Én magam is nagyon készülődtem a személyes találkozásra, kézitáskámban elvittem fiam töltőtollát és egy kis jegyzettömböt. Úgy intéztem, hogy táskám mindig kéznél legyen, hogy adódó alkalommal teljesíthessem fiam kérését. Pontosan 8 óra volt, amikor Gagarin elvtárs és kísérete belépett az országház kupola- csarnokába. A várakozás lélegzetfojtó csendjét fergeteges taps váltotta fel. Mindenki látni akarta, s közelébe akart kerülni. Én is. Tánc közben aztán sikerült is közvetlen közelébe kerülni. Láttam kedves mosolyát, és ahogy nyugodtan beszélgetve keringőzött feleségével. Ahogy néztem, az jutott eszembe: íme, egy szovjet ember, aki a tudománynak és a béke ügyének nagy szolgálatot tett, és aki a világhír, az ünneplések közepette is egyszerű, szerény ember maradt.

Ez jutott eszembe és úgy intéztem, hogy közelébe kerülve, táncosát tartó karját egy kicsit megsimogassam. Gagarin elvtárs észrevette, rám nézett, és mosolygott. Az autogrcm megszerzése nem sikerült. Bármennyire is

megígértem fiamnak, Le kellett erről mondani, mert mi is lett volna, ha az országházi fogadáson jelenlévő több mint ezer ember hasonló kívánsággal lép fel.

Úgy érzem, hogy egy életre szóló, felejthetetlen élményben volt részem. Ehhez hozzájárult az is, hogy egy ilyen nagy esemény alkalmával voltam először az or- szágházban, egyszerű tsz-asszony létemre.

P-né

28.

— Fent a dúcban, a kis házam tetején galambokat neveltem. — Leó ajkaira bizarr mosolyt varázsolt a visszaemlékezés — Kisfiú koromban a legjobb galambászok közé számítottam, azután elhanyagoltam repülőpostásaimat, de négy mindig hű maradt hozzám. Ha az ezüstszárny is itt lenne velem, repülne már haza az üzenet.

— Express-levél egyszerűbb lenne. Wintson Churchill úrnak, Nagy-Britannia miniszterelnökének, London. Downing street 10. Sürgős ajánlott.

— Talán nem is hinne a levélnek...

... Elkészültek! öt héten át bukdácsoltak gyengén sikerült kísérletek között, amíg végre kikerültek a gépek alól a tökéletesnek számító próbanyomatok. Kruger megtapogatta a bankókat. Elővett két valódit — kon- kurrense, az Angol Bank nyomtatta őket —, s mint a kártyás, aki egymásra tett lapjait csúsztatja lassan, hogy szemébe tűnjék értékük, vonalról vonalra, karcról karcra hasonlította a bankókat.

Wegner árgus szemmel figyelte a mozdulatokat, de biztos volt dolgában:

— Nos, főnök?

— Első látásra megfelelnek.

— Ezeket nyugodtan mikroszkóp alá tehetik.

Amennyire örült a százados a sikernek, annyira bosszantotta helyettesének túlzott magabiztossága, s a szerény szavak mögül kibuggyanó öndícsérete. Wegner félreértette Kruger hallgatását, ismét rá kezdte:

— Az eredmény nem lehet kétséges, a szervezettséget siker koronázza. Megjegyezném, hogy

gusztus 20-ig — úgy, ahogy

ígérték is — befejezték a csép- lést. A hegyoldalakon a betervezett 8 mázsával szemben búzából 10—12 mázsát, őszi árpából 12—16 mázsát termeltek.

— Fáradhatatlan ember a mi elnökünk — mondják a báta- ;ípátiak, de hasonlóképpen vélekednek a mórágyiak is. És ez így is van. Simon elvtárs vezetésével sok minden megváltozott a két tsz-községben. Első dolga volt a tsz-ek gépesítése. Ma már a két falunak tíz erőgépe és két tehergépkocsija van, s ez igen megkönnyíti a tsz-tagok munkáját.

Az állattenyésztés is egyre inkább nagyüzemi jelleget ölt. Féléves sertéshizlalási tervüket 20 százalékkal szárnyalták túl, de a második félévre, sőt a jövő év első felére is biztosítva van a hizlaláshoz szükséges alapanyag Ten yészüszőből 35-Öt adtak továbbtartásra a szomszédos községeknek, Mőcsénynek, Kisdorognak, Aparhantnak.

A bátaapáti tsz-ről a Nemzeti Bankban úgy beszélnek, mint önellátó termelőszövetkezetről és az olyan tsz-ről, amelynek pénzgazdálkodása rendezett. — Ésszerűen termelnek és jó érzékkel kereskednek — mondják.

A két termelőszövetkezetben Simon elvtárs irányításával jól megy a munka. Gyarapodik a tsz közös vagyona, de gyarapodik a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdasága is. A tsz- tagok többsége legalább egy hizlalt szarvasmarha és egy, vagy két hízottsertés szállítására kötött szerződést az idén.

Simon Ferenc elvtársról, mint elnökről és mint emberről elismeréssel beszélnek a tagok. Valamennyien együtt örültek, amikor hírül vették, hogy elnökük az Alkotmány ünnepe alkalmából Munkaérdemérem kitüntetést kapott.

Pozsonyiné

a szekszárdi (

Az Idei év az első, amikor a szekszárdi szőlősgazdák. mint termelőszövetkezeti tagok szüretelnek. A szőlőültetvényeket, mint ismeretes, nem vonták össze nagy táblába, mindenki egyénileg műveli, s a termés meghatározott há nyadát beadja a közösbe. Ez látszólag nagyon egyszerű. De csak látszólag, mert az egyénileg művelt szőlők termésének betakarítása a termelőszövetkezetben viszonylag sok adminisztrációval jár. s körültekintő, szervező munkát igényel. Ebből kiindulva látogattunk el Szekszárd város legnagyobb közös gazdaságába, a szüreti készülődésről beszélgettünk a Garay Termelőszövetkezet vezetőivel. A következőket tudtuk meg:

A télen, amikor a termelőszövetkezet alakult, olyan határozatot fogadott el a közgyűlés, hogy a szőlők átmenetileg egyéni kezelésben maradnak, a közösség íize ti az adót, s a minőségtől függően a termés 20—30 százalékát adják a szőlősgazdák a közösbe.

E határozat végrehajtásának ideje maholnap napirendre kerül. S mivel a szekszárdi termelőszövetkezetek között a Garay Tsz- ben van legnagyobb területen — 199 holdon — egyénileg művelt szőlő — a másik két termelőszövetkezet vezetői is kiváncsiak arra, hogyan oldják meg a Garay Tsz-ben a szüretet.

A vezetőség már intézkedett. A közeljövőben bizottságot alakítanak, amely a helyszínen állapítja meg, hogy a szőlőt — minőségtől függően — az első, a második, vagy a harmadik kategóriába sorolják. Ej, nagyon fontos, mert az elbírálás alapján kell a termelőszövetkezeti tagnak a termés 20— 25, illetve 30 százalékát a közösbe adni.

A Garay Termelőszövetkezetnek közös művelésű szőlője is van, 34 hold, s rendelkezik présházzal, meg hordókkal. így e gazdaságnak valamivel könnyebb a helyzete, mint a Jóreménység

?aray Tsz-ben

és a Béri Balogh Ádám Termelő- szövetkezetnek. De a közös gazdálkodósra berendezett présház a Garay Tsz-ben is kicsi, így igénybevesznek több kisüzemi tanyát is. Ezen túlmenően a Garay Termelőszövetkezet is számít arra, hogy esetleg a volt szekszárdi pinceszövetkezet présházában is dolgoznak fel, illetve tárolnak szőlőt. A tervezés szerint a közös szőlőt és az egyénileg művelt szőlőket egyidöben szüretelik, mert így a feldolgozást meg tudják könnnyíteni. A Garay Tsz- nek két helyen, az Előhegyen és Lisztes-völgyben lesz szőlő átvevőhelye, ahova a szövetkezeti gazdák összehordják a közösnek járó részt. Hangsúlyozzuk, hogy szőlőben és nem borban veszi át a tsz az említett 20—30 százalékot, s közösen dolgozzák fel. Ettől a vezetőség csak akkor tér el* ha torlódás lesz, s a szőlő feldolgozását nem győzik. Ha ezt tapasztalják, akkor szőlőt is adnak át a Borforgalmi Vállalatnak, de ahhoz nem járulnak hozzá, hogy a szőlősgazdák borban szállítsák a tsz-nek járó részt. A termelőszövetkezetnek ugyanis kötelezettségei vannak. A közös gazdaság 750 hektó bor értékesítésére szerződött, ezt pedig lehetőleg egyöntetű minőségben kell átadni a Borforgalmi Vállalatnak.

Végül választ kaptunk az idei terméskilátásokkal kapcsolatban feltett kérdésre is. A szőlőket a termelőszövetkezeti gazdák mintaszerűen megmunkálták, s annak^ ellenére, hogy az időjárás nem volt kedvező, a 25 mázsát minden hold szőlő megadja. Ez nagyjából azonos a tavalyi termésmennyiséggel, ellenben jobb minőségű borra számítanak, mint amilyen az elmúlt évben volt.

HARMATH—RÉTI!

«4 Te í> fiit-iá

TITKA

időben sem csúsztunk el.

— Azért lassan a testtel. Még- egyszer nem akarom megütni a bokámat. Emlékezzen csak az első klisé-ügyre. A próba most következik. A táborirodába! Az őrségen kívül mindenki a táborirodába, és vezessék oda azt a két lengyelt is.

A Fayermann testvérek, miután kikerültek a 19-es barakkból, újra egyszerű táborlakókká váltak. Szerencsének, a sors különös kegyelmének tartották, hogy köny- nyebb munkahelyre küldték őket, s valahogy az ütlegeléseket is elkerülték. Nem tudták, hogy »őrangyaluk« különös feladatra tartogatja őket. Az újabb hivatás — hetek múltán — megzavarta mindkettőt, de már indulniuk is kellett. A kísérők még a két fivér összeszokott suttogását is letorkolták.

Az a százados, akivel egyszer már találkoztak, beszélt hozzájuk a táborirodán:

— A varsói bankban dolgoztak?

— Igen. A ... a devizaforgalomnál.

— Akkor adok egy feladatot — a százados íróasztala fiókjába nyúlt és egy bankjegy köteget vett elő. A testvérek úgy nézte!:: rá, mintha csodát láttattak volna velük.

— Ismerős pénzek — bizalmaskodott vigyorogva a százados, aki természetesen nem volt más, mint Bernhard Kruger — angol fontok. Vannak közöttük valódiak és hamisak. Osztályozzák. Adok rá két órát, válasszák ki a valódiakat és a hamisakat. Mint a Hamupipőke. Ismerik a Hamupipőke meséjét? — kérdezte katonásan Kruger.

A két fivér vigyázba vágta magát, úgy dadogta egyszerre:

— Igenis, ismerjük a Hamupipőkét.

— Ide a tiszta szemet, oda a többit. Ide a szemet, oda a többit, értették?! Valódit, hamisat, valódit, hamisat. De figyelmeztetem magukat — a Fayermann testvérek észre sem vették a nagy izgalomban, hogy a tegezés helyett magázzák őket, — ha hibát vétenek, súlyos büntetésben részesülnek. Ahány hamisat találnak, annyi cigarettát kapnak. De ha valódit mondanak hamisnak, akkor korbács lesz a szívni- való...

Két óra múlva, a nyárfalevélként reszkető fivérek hét bankjegyet tettek le Kruger elé és körülményesen magyarázták.

miért éppen azok nem valódink. \ százados biccente-1 Wemennek. Az egész köteg a 19-es barakkban készült.

— Milyen cigarettát óhajtanak? Erőset, gyengét? — nyitotta ki hosszúkás aranytárcáját Kruger és odatolta a foglyok élé. Egyik sem mert először venni, nyeltek egy nagyot Csak szemükben iz- zott a szenvedélyes dohányosok nikotin-éhsége, amelyet feltüzelt a közeli beteljesülés. Kruger tárcát tartó keze egy darabig még előttük táncolt, aztán mintha félt volna a tisztátalan ujjak érintésétől, leszámolt hét darabot, és kitette a fehér rudacskákat az asztal szélére. Odalökött egy doboz gyufát is. Boldogan kapták fel a kincseket és Kruger intésére az ajtó felé hátráltak.

— Mi legyen velük? — kérdezte Wegner, amikor már elhagyták a szobát.

— Likvidálni.

— Likvidáljuk őket? — csodálkozott Wegner, úgy látszik, még keveset látott, hiszen néhány hete foglalta el csak beosztását.

A mór megtette kötelességét. A feladatot elvégezték, tanúkra nincs szükségünk — mondotta szárazon Kruger.

— Ezek a hasonlatok, mindig olyan találóak — tette hozzá kényszeredetten Wegner, mert nagyravágyó felesége minden nap fejmosásban részesítette. Tegnap is lelkére kötötte, szavát vette* hogy udvarias lesz főnökeihez.

Kruger tudta, hogy helyettes« hizeleg, de most jól esett:

— Az ember legyen olvasott...

... Másnap Kruger jelentést

tett Schellenbergnek. Egyszerű* tárgyilagos szavakkal mondotta:

A fontok elkészültek.

Legalább tízszer elpróbálta, otthon a tükör előtt, miközben feleségét és a gyermekeket családi látogatásra zavarta el. íFo^UijulsJ