Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

6 yoena megyei nepüjsäö 1961. augusztus 20, Siófoktól Fonyódig talán ötven kilométer a távolság, van közben falu bőven, de ha nem lennének a községek szélén jelzőtáblák, ember­fia azt meg nem mondaná, hol kezdődik az egyik település és hol végződik a másik. A vil­lák, nyaralók, vikendházak sokasága a már megszokott képet nyújtja, de az a sátorrenge­teg, amely végighúzódik a tó partján, új, — legalább is tömegében, méreteiben. Ennyi sátort soha nem látott még a Balaton, de talán ennyi üdülőt sem. Ember ember mellett végig a par­ton, a vízben pedig mégennyi. A hőség rekke- nő, árnyékban 38 fokot mértek hellén, Bogláron sem becsülik enyhébbre a kánikulát. Aki tu­dott, menekült a vízbe, ezen a rekkenő augusz­tusi vasárnapon, amikor az autók hűtőjében felforrt a víz, s amikor motordefektet szereltek minden százméteren, mert szinte olvadt a gumi. A sör persze itt sem hideg, Lellén például nem jegelték, Bogláron meg a citromszörp lan­gyosodon ihatatlanná. De mindezért kárpótol végül is a víz, amely igaz, hogy a part mentén szinte forró, de beljebb kellemes húst kínál. Karcsú vitorlások, sok csónak, s rengeteg gye­rek, és gyerekként lubickoló felnőtt. Ilyennek láttuk a Balatont, legalább is a somogyi partot, augusztus 13-án, vasárnap, ami­kor Tolna megyei üdülők nyomát kerestük, hogy megírjuk, hogyan töltik szabadságukat megyénk lakói 1961-ben, a magyar tenger partján. Balatonlelle: Szekszárdi úttörőzenészek dombóvári A lellei iskolában nagy a zsibongás, s a felfordulás sem kisebb. Éppen örömtelinek nem mondható a lárma, mert a búcsú perceit élik át a szek­szárdi úttörőzenekar tagjai. Csomagolnak. Ma járt le a tíz nap, amit fürdéssel, játék­kal, szórakozással, pihenéssel töltöttek itt a nagy víz part- ján. Szomorúan búcsúznak, de gimnazisták hogy augusztus 6-án, amikor egymás mellé kerültek az egyik MŰM iskola fúvószene­karával, a szekszárdiak ját­szottak szebben. Az ajándékok, amiket a SZOT külföldi ven­dégeitől kaptak a szép hang­versenyért, mind, mind kelle­mes, melengető emlék. (Mert ugyancsak meleg napokat idéz­nek ezek az emlékek.) »Jelvénybörze« a hazautazás előtt. A külföldiektől kapott jelvé­nyeken osztozkodnak a szekszárdi úttörőzenekar tagjai van emlék annyi, hogy egész ősszel és télen vissza tudják idézni a balatoni napokat. Igazán kellemes emlék a sok, hangversenynek is beillő térze­ne, amit adtak, s a jó érzés, Huszonöt dombóvári gimna­zista lány is itt üdül Lellén. Csokoládébarnára sült lányok. — De ne higyjék, hogy ezt a színt itt szereztük — világosít fel Koszorú Mária. — Az ala­Hárman a dombóvári gimnazista lányok közül. pozás Dalmandon történt. Ku­koricát címereztünk az állami gazdaságban. Tilesch Éva és Molnár Mar­git csatlakozik még, s ők mond ják el: — Megszólítanak a múltkor bennünket: „Ugye maguk is dombóváriak?” „Honnan tud­ják?” kérdezzük vissza. S a válasz: „A színükről”. — Ezen aztán akkorát kacagnak, hogy hangos a leilei strand. Csak ők is azt bánják, hogy ma bú­csúzni kénytelenek. A délutá­ni órákban ugyanis megérkez­nek a bátai és bogyiszlói út­törők egy autóbusszal, kell a hely nekik az iskolában, amely diáktáborrá változott a nyár folyamára Szalontai János és Horvay Árpád vezetésével. Balatonhoglár Fonyódliget A móló mellet Balatonbog- láron is ismerősökre bukka­nunk. De ez igazán nem ne­héz a Balaton partján, mintha a Tolna megyeiek itt adtak volna találkozót egymásnak. Bogláron huszonkét bonyhádi zománcgyári kiszes töltött kel­Egy kis »baleset«. A balatoni lubickolás néha ezzel is jár. De sebaj, a kagylóvágás hamar be­gyógyul. lemes tíz napot. Többen közü­lük már harmadik esztendeje üdülnek itt, mert a zománc­gyáriak mindig itt vernek sá­tort. Kétszáz forintjába került egy személynek a tíznapos ba­latoni nyaralás, a többit az üzem adta. S amikor megkér­deztük: — Érdemes volt eljön­ni? — kórusban kiáltották: — De még mennyire. S biztosak lehetünk benne, ha jövőre me­gint erre járunk, ismét talál­kozunk zománcgyári kiszesek- kel itt Balatonbogláron. Szerencsénk Fonyódligeten sem hagy el, mert akitől ér­deklődtünk, hol vertek tábort a medgyes-pusztai szövetkezeti veznek kirándulást. A többi pénzt pedig a KISZ-szervezet egyéb célokra fordítja. Közülük többen most járnak először a Balatonon, S hogy a lehető legjobban érzik ma­gukat, a róluk készült fény­kép is bizonyítja. Az első nap Izgalmas labdajáték a vízben. Medgyespusztai tsz-fiatalok. fiatalok, maga is közülük va­ló. Kilenc ifjú és négy lány jött tíz napra, hogy jól meg­érdemelt pihenőjét itt töltse. A táborozás története: Hat hold árpaföldje volt a tsz KISZ-szervezetének, amihez a területet a szövetkezet adta. de a fiatalok dolgozták meg. Az árpatermésért kapott pénzből most aztán ötezer forintot a tíznapos üdülésre fordítanak, másik ötezer forintból pedig majd Budapestre szer­Siófok: A Tolna megyei estéjén már ellátogattak a Rianásba, kirándulást terveztek — azóta bizonyosan meg is történt már — Badacsonyba, Keszthelyre, Tihanyba. Hogy miről lehet leginkább megis­merni őket? Az „egyen” fürdő­nadrágról. Utazás előtt vásá­rolták valamennyien, s vala­mennyien egyformát. Mellettük táboroznak a ta­mási járás úttörői, amodébb pestiek, alföldiek, s az ország minden tájára való fiatalok. Tanács üdülője Este értünk Siófokra, s nem mulaszthattunk el egy rövid látogatást a megyei tanács üdülőjében. Valamennyien is­merősök, házaspárok. Este van. A fürdésen túl, az esti mozi­előadás, vagy egyéb szórakozás előtt. A vacsora után mindjárt összeverődnek az ultipartik, mert itt is nagy a keletje en­nek az immáron „sajátosan nemzeti” szórakozásnak. Nyolc év óta van a tanács kezelésében az épület, s azóta, heti, vagy kétheti váltásban turnusonként félszáz Tolna me gyei tanácsi dolgozónak bizto­sítja a balatoni üdülést. Este a megyei tanács siófoki üdülőjében. Este van, a vízben csak néhány megkésett fürdőző található már. De a part annál hangosabb. A községekben, de a sátortábo­rokban is szól a zene, máshonnan énekszó hangzik, s mindenki örül, hogy tévedtek Keszthelyen, amikor vihart jeleztek. A fél ország üdül, s köztük a Tolna megyeiek is. Mennyien lehetnek a magyar tenger partján, ki tudná megszámolni, annyi bizonyos, amerre mi jártunk, pedig ez csak kis szakasza a Bala­tonnak, több százra, sőt több ezerre volt tehető a szükebb ha- zánkbeliek száma. Irta: LF.TE'IYEl GYÖRGY Fényképezte: JANTNER JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents