Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

1961. augusztus 20. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG Mindent az ember nevében, az ember javára A kommunizmus ellenségei nagyon sokat fecsegtek a humanizmusról. Persze, a kapita­lizmust tartották humanistának és a kommunizmust embertelen­nek. Fecsegtek az egyéniségről, arról, hogy az ember egyénisége csak a kapitalizmusban tud ki­bontakozni, a kommunizmus sze­rintük szürke tömegemberré zül- leszti az egyéni embert. És be­széltek a szabadságról, beszéltek a demokráciáról, és nem átallot­ták dicsőíteni „kultúrfölényüket”, a civilizáció apostolának tüntetni fel magukat. Most aztán sok mindent össze lehet a gyakorlatban hasonlítani! Most lehet a humanizmusról be­szélgetni, meg lehet az egyéni­ségről is, az emberi egyéniség ki­bontakozásáról, lehet beszélni a szabadságról, a kultúrfölényről, a demokráciáról. Itt áll most előt­tünk a Szovjetunió kifejlett szo­cializmusa, elérkeztünk a kom­munizmus hajnalához, előttünk van a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programtervezete, amely az elért eredmények szi­lárd bázisáról meghatározza a párt legközelebbi feladatait. Odáig a burzsoá urak és „tu­dós” lakájaik is eljutottak, hogy nem tudják kétségbevonni e program realitását. Hiszen a té­nyek és a számok makacs dolgok, ezeket már mind nehezebb meg­hamisítani, félremagyarázni. Na­gyon nagy képtelenségeket kell kitalálni, óriási hazugságokat kell költeni ma már annak, aki a kommunizmust rágalmazni szán­dékozik. Teszik még bőven, a farkasok nem váltak még bárá­nyokká, de egyre több nehézség­gel kell megküzdeniük, a hazug­sággyárak fenntartása egyre többe kerül és a burzsoázia egyre elégedetlenebb az eredményekkel, mert a tömegeknek a félreveze­tése egyre kevésbé sikerül. Mert nézzük csak a humaniz­must. Mit ért a burzsoázia a hu­manizmuson, emberiességen? Ho­gyan sikerült a kapitalizmusnak megvalósítani az egyén szabad­ságát, méltóságát, jólétét? Na­gyon groteszk módon. Úgy, hogy bérrabszolgává züllesztette a tár­sadalom óriási többségét, nem­csak a munkást, hanem a tudóst, a művészt, még a papot és a po­litikust is. Úgy sikerült megvaló­sítania az egyén szabadságát és méltóságát, hogy a tőke rabszol­gájává tette az embert, még a tő­kést is, mert még az is ki van szolgáltatva a tőke objektív tör­vényei leigázó hatalmának. Mit szabad az egyénnek a „szabad vi­lágban”? Szabad megfojtani a másikat, ha ügyesebb, tehetsége­sebb, erősebb. Szabad az érvé­nyesülés, ha megtisztította má­soktól maga előtt az utat és ha mások szerencsétlenségén és nyo­morán magasra hágott, akkor megvan a méltósága. És amikor már maguk is belátják, hogy baj van a humanizmus lényegével, akkor úgy emberieskednek. hogy alamizsnát adnak a szegények­nek, s az úri hölgyek kesztyűs kézzel használt ruhát osztanak karácsonykor a munkásgyerekek­nek a szeretet jegyében. IÁT i a kommunizmus huma- nizmusa? Itt van a való­ság, és előttünk áll a fejlődés perspektívája. Mi a valóság? A FADDI LENIN TSZ-BEN SILÓKUKORICA BETAKARÍ­TÁSI ANKÉTOT TARTANAK A Szekszárdi Járási Tanács mezőgazdasági osztálya augusz­tus 22-én silókukorica-betakarítá­si ankétot rendez a faddi Lenin Tsz-ben. Az ankéton részt vesz­nek a járás termelőszövetkeze­teinek szakemberei, agronómu- sok, állattenyésztők. Az ankét során bemutatják a silóbetakarítás korszerű módsze­reit a gyakorlatban is. Megszabadultak az emberek a bérrabszolgaságtól. A társadalom tagjai egyéniségüknek és képes­ségeiknek megfelelően kapcso­lódnak bele a társadalmi mun­kába és életbe. Megszabadult az ember a kizsákmányolástól, mun­kája javát önmaga és az egész társadalom élvezi, sajátítja el. Mindenki helyet kap ebben a társadalomban, nem kell senki­nek senkit letipornia ahhoz, hogy céljait elérhesse. Megszabadult az ember az ínségtől, jogot kapott a munkához és az élethez, így nem kényszerül arra. hogy, pén­zért eladja a szabadságát, embe­ri méltóságát. És mi a perspektíva? Nézzük csak a programot: az egész lakos­ság magas jövedelmi és fogyasz­tási színvonalának elérése, . a mindennapi élet megkönnyítése, a munkaidő csökkentése és a munkakörülmények további ja­vítása, az életkor, meghosszabbí­tása, a család életkörülményéi­nek, a nők helyzetének javítása, a gyermekek és munkaképtele­nek társadalmi eltartása. Mi a perspektíva? Az, hogy tíz év után a második évtizedben a Szovjet­unió egész lakossága számára megvalósul az anyagi javak bő­sége, létrejönnek az anyagi fel­tételek ahhoz, hogy a következő időszakban be lehessen fejezni az áttérést a szükségletek szerin­ti elosztás kommunista elvéFe. Az, hogy a második évtizedben in­gyenes lesz a lakás, a közművek használata, a közlekedés, a köz- étkeztetés. Az, hogy már az első évtizedben megvalósul a 34—36 órás munkahét, két munkaszüne­ti nappal, sőt a nehezebb -mun­káknál a 30 órás munkahét. Ugyanakkor hosszabb lesz a dol­gozók évi fizetett szabadsága, és a második évtizedben a munka termelékenységének növekedésé­vel arányosan tovább csökken a munkaidő. Az, hogy teljesen in­gyenessé válik az orvosi, kórhá­zi, szanatóriumi ellátás, gyógy­szerellátás, az üdültetés. Az, hogy az anyagi gondoktól így megsza­badított és egyre több szabad­idővel rendelkező egyén szelleme szabadon szárnyalhat, egyénisége szabadon kibontakozhat. így néz ki hát ez a humanizmus, amely nemcsak egy szűk réteget, hanem egy egész társadalmat olyan szédületes magasságokba emel. amely meghalad minden eddigi elképzelést. A kommunizmus emberének lesz módja és lesz alkalma, lesz szabadideje ahhoz, hogy részt ve­gyen a társadalmi életben, hogy közösségi érdekű feladatok el­végzését vállalja, lesz módja rá, hogy fejlessze saját és társainak a kultúráját, hogy kibontakozzék egyénisége. A mezőgazdasági üzemek első szocialista brigádjai Ez zen az alapon a jelen való­ága és a jövő perspektí­vája alapján lehet vitatkozni az igazi humanizmusról, a szabad­ságról, az egyéniségről, a de­mokráciáról, kultúrfölényről. Il­letve ezen már nem is lehet vitáz­ni! Az ember anyagi és szellemi felszabadítása az, amit a kom­munizmus valósított meg eddig, és amit ezután fog megvalósítani. Mert mi is a kommunizmus? „A kommunizmus osztálynélküli tár­sadalmi rendszer, amelyben a termelési eszközök egységes köz­tulajdonban vannak, ahol meg­valósul a társadalom valamennyi tagjának teljes társadalmi egyen­lősége, ahol az emberek sokoldalú fejlődésével együtt az állandóan fejlődő technika és tudomány alapján nőnek a termelőerők, ahol, a társadalmi gazdagság minden forrása teljes bőségben buzog és megvalósul a nagyszerű elv: — Mindenki képességei sze­rint, mindenkinek szükségletei szerint. — A kommunizmus a szabad és, öntudatos dolgozók ma­gas szervezettségű társadalma, amelyben megszilárópj ,a társa­dalmi önigazgatás, a „társadalom javára végzett munka'.mindenki számára elsődleges létszükség­letté, felismert szükségszerűséggé válik, képességeit mindenki a lég- hasznosabban fogja gyümölcsöz- | tetni a nép javára.” Csodálkozunk a programterve­zet világsikerén? Csodálkozunk azon, hogy még a burzsoá világ sem tud kitérni az elismerés' elől? Most már ezen nem lehet csodálkozni. A valóság itt van előttünk és itt van a jövő képe is, ahol minden az ember nevé­ben, az ember javára történik. 1 Az alkotmány-napi ünnepségek jegyében lezajlott termelési ta­nácskozásoknak a gépállomáso­kon és állami gazdaságokban az adott nagy jelentőséget, hogy ki­válóan dolgozó brigádoknak első alkalommal ítéltek oda a szo­cialista címmel együtt oklevelet. A megtisztelő címmel kitüntetett brigádok száma ma még nem sok, hiszen megyénk mezőgazda- sági üzemeiben az augusztus 20-át megelőző héten 23 brigád­nak ítélték oda a szocialista cí­met, s köztük mindössze kilen­cen kaptak a cím mellé okleve­let is. A szocialista munkaverseny­nek e magasabb formája a mező- gazdaságban még nagyon kezdet­leges, hiszen alig egy éve, hogy az első munkáskollektívák a már ismert jelmondatot írták zászlajukra: „Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni”. S máris olyan nagyszerű eredmények vannak, amelyekért méltán jár elismerés. Á Dunaföídvári Álla­mi Gazdaság első szocialista bri- gárdja, a Láng Ferenc vezette sertéstenyésztési brigád például olyan eredményeket ért el, amin még a legtapasztaltabb szakem­berek is csodálkoznak. Vállalásukban a többi között szerepel az, hogy a tervezett 16 kiló helyett 17 kiló átlagsúllyal választják le a malacokat, s majdnem 19 kiló a brigád által nevelt választási malacok átlag­súlya. Ezt az eredményt úggy ér­ték el, hogy minden kiló élőál­lat előállításán 2 forint 43 fil­lért takarítottak meg. A brigád tagjai nemcsak a termelésben, a magánéletben is példát mutat­nak és nagy felelősséggel visel­tetnek a közügyek iránt. Ez év első hat hónapjában például a hét tagot számláló kis közösség 245 órát dolgozott társadalmi munkában. A többi között facse­metéket ültetett munkaidő utált Ugyanebben a gazdaságban van megyénk első női mezőgazda sági szocialista brigádja, amely­nek élén Pálinkás Kató áll. A felsorolást hosszasan lehet­ne folytatni, hiszen akár a Dal- mandi Állami Gazdaságban já­runk, akár a bölcskei gépállomá­son, vagy a Gerjeni Állami Gaz­daságban, mindenütt csak szé­pet és jót hallunk a szocialista brigádokról. A megtisztelő cím­mel büszkélkedő traktoros kol­lektívák, tehenészek, sertéste­nyésztők munkatársaik példaké­pei lettek. Ezt örömmel nyug­tázzuk, ugyanakkor természetes­nek vesszük, hiszen azért szo­cialista brigádok, mert élen jár­nak a termelésben, példát mu­tatnak a magánéletben, fl menyei tanács mezőgazdasápj osztálya jelenti: Augusztus 19-ig 99 tsz-ben végeztek a gaisGíiabetakarítással Hatvan közös gazdaságban van még csépeletlen gabona — Augusz­tus 30-ra várható Tolna megyében a cséplés befejezése A megyei tanács mezőgazdasá- .gi osztálya szokásos hétvégi je­lentésében a többi között szere­pel, hogy augusztus 19-ig Tolna megyében 99 közös gazdaságban végeztek a gabonabetakarítással. A tarlón már csak itt-ott vannak gabonakerésztek, ellenben csé^e- . letlen gabona még van bőven. A hatvan közös gazdaságban, 8677 hold idei gabonatermését nem csépelték még el. A lemaradást a megyei tanács szakemberei azzal magyarázzák, hogy az au­gusztusi kánikulában lassan ment a munka, a cséplőgépek napi át­lagteljesítménye 15 mázsával volt kevesebb, mint lehetett volna. A csépléssel legjobban állnak I a paksi járás termelőszövetkeze­tei. A harminc közös gazdaság közül 25-ben végeztek a gabona­betakarítással, öt tsz-ben pedig számot nem tevő mennyiség a csépelnivaló. Ennek alapján a paksi járásban augusztus 23-ra várható a cséplés befejezése. Ilyen szempontból legrosszabb a helyzet a tamási járásban, ahol a 28 termelőszövetkezet közül 22- ben még nem végeztek a csép­léssel. A felmérések alapján a jelen­leg is munkában álló 193 cséplő­géppel augusztus 30-ra várható Tolna megyében a cséplés befe­jezése. 25. A tizenötödik karcolás nem kö­vette már a többieket. A deszka­kapu lendülettel megnyílt, és SS- katonák csoportja lépett be rajta, három tiszt vezette őket. Kettőt közülük nem láttak még soha, a harmadik, egy százados ismerős­nek tűnt. Krebs gondolatban vé­gigvette az elmúlt napok rejté­lyes eseményeit, és ha nem állt volna vigyázzban, talán fel is kiáltott volna: ez a százados fag­gatta gépmester múltjáról, ami­kor számból emberré vedlett. Az egyik tiszt odalépett a százados­hoz, halkan beszéltek egymás kö­zött, foszlányát sem tudták el­csípni a tárgyalásnak. A tiszt az­után papírlapot vett elő, és két számot olvasott fel, szinte kur­jantva hozzá: — Kilépni! Kit takar a két szám? A má­sodperc töredékéig érintetlenül és ingathatatlanul állt a sor, azután előlépett a két Fayermann. A tisztnek egv szava sem volt hoz­zájuk, csupán intett drapp bőr­kesztyűs jobb kezével. Két SS- katona hozzájuk lépett — parancs nem hangzott el, úgy látszik, elő­re tudták, mit kell cselekedniük — vastag fehér kendőt vettek elő, és bekötötték azzal szemüket. Azután kifelé kezdték őket ta- szigálni, de a két testvér sután lépdelt, összeakadt. Erre a kato­nák megragadták őket, karjukon, és valé<"*<*gal vezették őket kife­lé, mint a világtalanokat. Kétol- dalról rövid megjegyzés, parancs hangzott el. a szavak rezegtek a levegőben, de a legkifinomultabb HARMATH—RÉTI: TITKA fülek sem voltak képesek értel­mét felfogni. Miért? Mire való ez? Kivégez­nék őket, fehér gyolcsot nem dik­tált a halálra ítélteknek a kon­centrációs táborok divatja. Hová viszik a két fivért? A százados végignézett a fel- sorakozottakon, rövid bőrbotját felemelte, gyengén ütögette vele jobb kezét, úgy szólt: — Négy nap alatt mindenki el­gondolkodhatott rajta, vajon mi készül itt a falak mögött. Meg­nyugtatok mindenkit: a találga­tásért kár volt. Úgysem találta el senki. — Megállt, a színészek azt mondánák, hatásszünetet tartott. Újra végigmérte a felsorakozott társaságot.- Faarccal néztek előre, s csak szemük fénye bizonyítot­ta: élő emberek állnak előtte. A szemekből egy szó sugárzott: be­szélj, akármit, de beszélj! A szá­zados azonban tempósan sétált fel és alá, lépteinek taktusára ütögetve a bottal. A pillanatok éveknek tűntek, m>S folytatta: — Itt, a tizenkilences tábor­részlegben különleges feladat végrehajtására kerül sor. Pénzt fognak gyártani. Angol fontot! Az invázió napok kérdése, és a Führer nem akarja, hogy a meg­szállt Nagy-Britannia lakossága nélkülözze régi pénzét. Tehát, amint mondtam, angol fontot fog­nak gyártani. Aki rendesen dol­gozik, nem bánja meg. Jobb élel­mezés, könnyebb munka, mond­hatnám, szakmunka — váltott át szava enyhe gúnyra, és a bottal a deszkafalra mutatott — biztos védelem. Ha valaki mégsem tel­jesítené' kötelességeit, akkor ... — gondolkodott a megfelelő kife­jezésen, de nem mondta ki, vagy nem akarta kimondani. Bőrbot­jával tompa ütést mért tenyerébe és mindenki érthette, mit jelent az „akkor ...” — Remélem, nem lesznek ösz- szetűzéseink. és nem kényszeríte­nek arra, hogy ugyanezt még egyszer, nyomatékosabb eszkö­zökkel elismételjem. Ne feledjék, csak a munka tesz szabaddá, a szabotázs és a káosz... — ismét megállt'és tenyerébe csapott. Az­után hangsúlyozva, szótagolva mondotta, hogy a különböző nem­zetiségű foglyok jól érthessék; Arbeit macht frei! — Ennek a különleges tábor­részlegnek a parancsnoksága az én kezembe fut össze. * Bemard Kruger százados vagyok. A szak-1 mai irányítást Wegner főhadnagy úr végzi — mutatott rá a balol­dalon álló alacsonyabb, barna emberre, aki észrevehetően húz­ta jobb lábát. Igyekezett minden­ben Göbbels mozgását utánozni, és Krejpsből majd kibuggyant a gúnynév, amivel a propaganda minisztert illették: utóbarnult, sorvadt germán. — A tábor rendjére helyette­sem, Bohrens főhadnagy ügyeli A munka holnap reggel kezdődik, ma még várunk egy szállítmányt. A szükséges utasításokat Wegner főhadnagy úr kiadja majd. Végez? tem. A százados nyugodt, kimért léptekkel kifelé indult, Bohrens lépett a helyére és emelt hangon, jó hangosan, hogy még a távozó százados is hallja, így szólt: ‘ — Ez a munka a Bernhard» akció keretében folyik. Az a meg­tiszteltetés ért minket, hogy a Führer a mi parancsnokunkról nevezte el ezt a fontos tevékeny­séget. Kruger megtorpant, hátrané­zett, és Bohrens ijedten kapta el pillantását, nem tudta hirtelen, jót tett-e a kiegészítéssel, vagy sem. Kruger hideg szavai cseng­tek fülébe. Az első számú köve­telmény: semmi bizalmaskodás befelé, semmi fecsegés kifelé. (Folytatjuk.}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents