Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-16 / 166. szám
1901. Julius 16. fÖLNA MEGYEI NEPTTJSÄG 3 Kukorica-címerezők Több mint ezer diáklánnyal találkoztunk, miközben végigjártuk a Dalmandi Állami Gazdaság egymástól távoleső üzemrészeit. A KISZ küldte őket. Többségük Budapestről jött. Nagy feladatra vállalkoztak. Közel háromezer hold kukorica címerezése vár rájuk. A tábor Asztalos János nevét vette fel. Élettörténetét mindegyik lány ismeri. Az ellenforradalmárok ellen vívott hősies harcával kiérdemelte, hogy az ifjú kommunisták szjvükbe zárják emlékét. A nagy kiterjedésű gazdaságot járva sok érdekeset láthat, hallhat, tapasztalhat az ember, E Alsóleperd. Ebédidő. Katonacsajkával állnak a kondérok előtt a lányok. Bőrük barnára égett a „kukorica-strandtól”. Ebben a táborban kizárólag Tolna megyei lányok vannak. Vajnai Jánosnéval, a versenyben első munkacsapat vezetőjével váltok néhány szót. Nyakára pettyes kendőt kötött, mezítláb van és olyan fiatalos, hogy az első pillanatban diáklánynak néztem. — Honnét jött? — Paksról. — Hányán vannak a munkacsapatban? — Harmincnégyen. — Mekkora terület címerezését vállalták? — Nyolcvan holdét. — Hogyan érték el az első helyezést? — Mi végeztük el először a címerezés előtti fattyazást. Az altáborparancsnok közbeszól. —- Az eredményt elősegítette az is, hogy a munkacsapat-vezető a legjobb munkát végzi és példát mutat a lányoknak. Ismét a munkacsapat-vezetőnek teszek fel kérdést. — Milyen szakos? — Magyar—orosz. — Hogy hívják a munkacsapatát? — „Kukorica Jancsi”-munka- csapat. Az indulónk: „Kukorica közt születtem, ott szedtek fel engem.. Építtetők figyelem! ,>b— ~~ Építési anyagok beszerzését egy helyben, kölesdi földmüvesszövetkezet TÜZÉP-telepén Tégla, cserép, mész, cement, fenyő fűrészáruk, asztalosipari áruk, erkélyajtók, stb. kaphatók. ...........(51). M ezőgazdasági üzem hosz- szú gyakorlattal bíró KÉPESÍTETT KÖNYVELŐT azonnal felvesz. Jelentkező levelek „Járási székhely” jeligére a szerkesztőségbe küldendők (55) _ A lányoknak tetszik az ebéd, s a hangszórón keresztül dalokat énekelnek időnként a szakácsoknak. Élénk a kulturális élet. A „tábor-rádió” minden este nótával köszönti a munkában élenjárókat. Egy panasz is felmerült: Rossz a mosdóvíz-ellátás. Tegnap a gazdaság ígéretet tett, ma még nem váltotta be, de ma is kaptak ígéretet a lányok, s most latolgatják, vajon holnap valóság lesz-e az ígéretből... Kiskonda. Táborgyűlésbe csöppenünk. Három lányt hazavittek a szülei, A többiek a gyűlésen tesznek fogadalmat: Nem lesznek hűtlenek a táborhoz! Becsülettel teljesítik, amire vállalkoztak. Ilyen lelkes hangulatú gyűlésen már régen voltam. Érdeklődöm az eltávozott három lány után. Erika, az altáborparancsnok nevetve mondja: — Az egyik lány „Szia papa” köszönéssel fogadta az apját. Elkényeztetett gyermekek voltak. Tulajdonképpen nem is őket hibáztatjuk, hanem a szüleiket, akik megfeledkeztek arról: az életre nevelés feltétele, hogy a szívósságot, az erős akaratot, a vállalt szó betartását, mint rendkívül fontos tulajdonságokat kialakítsák gyermekeikben. 1*1 Szilfás. Nevetve mesélik, hogy az egyik kislány, akinek a nevét tapintatból nem írom ki, egeret fogott a határban, s a gonosz egér megharapta a kezét. Azóta agyoncsapnak a lányok minden egeret, amelyik útjukba kerül. Két lánnyal beszélgetek. Mindketten á XII. kerületből jöttek. Szidonya Etelka a Táncsics gimnázium tanulója, Lopejszky Margit zenei gimnáziumban tanul. Életükben először járnak pusztán. Kukoricát csak távolból, a vonatablakból láttak mielőtt idejöttek volna. Itt találkoztam Reidling Istvánnal. a gazdaság főagronómu- sával, akit a lányok „pozitív hősnek” neveztek el. — Meg vannak elégedve a táborral? — Igen! Szorgalmas, dolgos lányok jöttek hozzánk. — Alsóleperden panaszkodnak a mosdóvíz-ellátással kapcsolatban, Kiskondán pedig a „kantin” fogyatékosságairól beszéltek a lányok. A főagronómus megnyugtat. — Holnap már egyik helyen se lesz probléma. Gyors intézkedéseket tettünk! Nagykonda. A tegnapi szélvihar tizenegy sátrat összedöntött. A lányok éppen délutáni pihenőjüket tartották, amikor a KÖJÁLL- tól itt járt ellenőrök javasolták, nyissák ki a sátrakat. Még a hátsó erősítéseket is kifűzték a lányok, hogy levegőztessenek a sátrak. A szélorkán hirtelen zúdult a vidékre. A lányák a sátrakhoz rohantak, de akkor már azokat levegőbe emelte a vihar. A parancsnoki sátor is összedőlt. Senki nem sérült meg, s délután 5 órakor már álltak az újjáépített sátrak. / A parancsnoki sátor asztaláról az összes iratok „szárnyra” keltek. Azokat, amelyeket kilométernyi távolságra kergetett a vihar, még most sem találták meg. Gazdasági .jegyzetek Csak egy gépkocsin múlik hogy eredményesebben dolgozzon a Dombóvári Vasipari Ktsz szerviz-részlege. Az a helyzet ugyanis, hogy a , dombóvári ktsz három megye nagy részén végzi a hűtőgépek garanciális javítását. S a nagy távolságok sok esetben a munkák végzését hátráltatják, mert a szövetkezetnek nincs megfelelő gépjárműve, mellyel a meghibásodott berendezést javítóműhelybe szállítsa, akkor, ha azt a helyszínen nem tudják kijavítani. A szövetkezet Skoda személygépkocsija e célra nem felel meg. S így gyakran marad el a garanciális javítás, pedig csak egy furgon gépkocsi köny- nyebbé, gyorsabbá tenné a javító részleg munkáját, s ennek legjobban a hűtőgéprtulajdono- sok örülnének. Lesz munkánk amíg. Kisipari szövetkezeti vezetők tanácskozásán vettem részt a közelmúltban. Sok szó esett a cipészrészlegek munkaellátásáról, köztudomású, hogy nyáron a javítási munka csökken. S csak az őszi cipőszezon kezdetén lendül fel a javítórészlegekben a munka. A tanácskozáson részt vevő ktsz-vezetők többsége igen borúlátó hangulatban nyilatkozott, i Panaszkodtak, mert a terv nem teljesítése megfosztja a szövetkezetei jó hírétől, a nyereségtől,- a prémiumtól. S a nagy panasZ- kodásba csak egy hang vegyült* melynek tulajdonosa megoldottnak látja a javító részlegek munkáját is. «-Amíg az ipar így ragasztja fel a műanyag-talpakat a cipőkre, addig lesz munkánk bőven!« S hogy ez mennyire így igaz, azt e sorok írója, s a cipőt javító szekszárdi szövetkezet is bizonvítani tudja. Szerencsém van. Találkoztam egy szülővel, aki Dombóvárról jött ki látogatóba a lányához. Kovácsik Kálmánná. — Hogy van megelégedve a táborral? — Megnyugodtam. Rend és tisztaság tapasztalható. A koszt kitűnő és megfelelő mennyiségű. A munka egészséges. Senki nam erőlteti meg magát. Megint felülünk a katonai Dodge-Weaponra és járjuk tovább a gidres-gödrös, végtelennek tűnő határt. A tegnapi esőtől csúszósak. s csaknem járhatatlanok a dűlőutak. Bézi László, a tábor parancsnoka á Dodge-Weaponra felhalmozott sátorlapba burkolt csomagokra és levelekre mutat. — Egyre több érkezik,! Most már tudják a szülők a címeket. Újabban 200 levél érkezik naponta. Tegnap 18 csomagot kaptunk, ma huszonötöt. A táborparancsnok szobájába'n Dalmandon négy selyemzászlót pillantok meg. Sütvénybe már nem jutottunk el... Vajon kik szereznek legtöbb dicsőséget munkájuk által? HTe- lyik négy iskola diákjai vihetik magukkal a címerezés végeztével a négy selyemzászlót? H. T. Nincs TV-antenna? Nem kell bizonyítani, hogy a szekszárdi lakosok mennyire kedvelik a televíziózást. Lassan félezer TV-tulajdonos lesz a megye székhelyén, s egyre nő a hasznos készülék tulajdonosainak száma. A vétel a városban elég jó, s így esténként benépesülnek a TV-tulajdonosok lakásai. S ahogy egy-egy jó műsort lát a »vendég«, úgy kap kedvet ahhoz, hogy gyűjtse pénzét készülékre, antennára. S amikor elegendő pénz jött össze az OTP-betétkönyv- ben, akkor megvásárolja a készüléket. Antennát is venne a boldog tulajdonos! De sajnos legtöbb esetben ez hiánycikk. Még a budapesti adóhoz. való antenna esetenként kapható, de a szentesi adóhoz való antenna már nem — pedig a szentesi adóról jobb a vétel —, s így aki tud, az vascsőből készíttet antennát, a másik, szerencsétlenebb tulajdonos pedig vár, míg antennát kaphat; Nem hisszük, hogy valami is indokolttá tenné, hogy a TV-antenna hiánycikként szerepeljen..* Kapun helüli gazdálkodás Egyidőben, s talán még most is hiánycikk a fénycső. A tolnai | selyemfonógyárban is a műhe- I lyekben ezeket a kellemes fényt I kibocsátó berendezéseket szerel- | ték fel, a dolgozók legnagyobb | megelégedésére. A csőből kisebb tételt tartalékoltak, hogy ha ! esetleg valahol kiég, akkor azonnal pótolni tudják. Az egyik üzemrészbe!! a szokásosnál több I csövet kellett cserélni, s ott elfogyott a készlet is. S ebben a műhelyben két műszakban dolgoznak, tehát méginkább indokolt a világítás tökéletesítése. Amikor elfogyott a cső, s a dol- i gozók kérték, a műhelyvezető nem tudott felszerelni: .összehívták a gyári vezetők a műhelyek főnökeit, s az elfekvő »kapun belüli« készletet felülvizsgáltak; Eredményes volt ez, rnert az egyik műhelyben még alig használtak a tartalékolt készletből, s azt át tudták adni abba a műhelybe, ahol több fénycső fogyott. S így, minden különösebb' költség nélkül oldották meg, kadun- belüli gazdálkodással a fénycsőhiányt. E példát másutt is — gondoljuk — kiválóan lehetne alkalmazni, ha nem is fénycső esetében, de más anyagféleségnél. — P — 21. Tömör Károly többet nem is tudhat meg. Ma fél. Tegnap, tizenhét éve, a tárgyalóteremből csak a vádlottak padjáig láthatott. Molnár Imre, a helyi újság szerkesztője az egyetlen, aki elmondhatná a szomorú történetet, aki kivezethetné az ájulás sötétségéből. De Tömör Károly retteg. Molnár Imrét nem meri megkérdezni. Az újtelepi bérház, ahol a szerkesztő lakik, öreges banduko- lással is húsz .perc gyalogút. A bíró mellett kinyújtott kartávolságra a telefon. Bálint Sándor és Kockás Ri- chárd tizenhét éve halott. A Kővirág utcában esőmosta, szürke kőtábla őrzi őket. Meg a fekete márványsír a temetőben. Nem kopognak az ajtón. Ezt csak a bíró reméli fakó, üres áhítattal, mert valamit remélni kell. Iszonyatos, hogy hiába vár. összefagyott gondolatokkal, kék didergésben ül. Nem ül. Roskad. Olyan, mint a szárnyatlan, vil- '? mcsapta sas. Szánalmas. Az asztalfiókban nincs fegyvere. Gyógyszert se tartanak otthon. mert eddig semmi se fájt. A legegyszerűbb megoldás pedig ez lenne. , 'Bokáig (KISREGÉNY) IRTA: THIERY ÁRPÁD Talán kiugrik a függöny fehér karjai közül? S zuhan, süllyed a hallgatag, vaksi ablakok között, s úgy érzi majd, hogy vastag, puha felhőkbe gázol. Vár. Fáradt, és a várakozáshoz nem kell kockázat. * A bíró nyirkos tenyerével betakarja a homlokát. Az óra jár. Finom, halk ketyegéssel. Fél kettőt mutat, de fél három. A bíró reménytelenül sóhajt. (Mit csináljak? ... Szaladjak a rendőrségre? Mondjam el, hogy lelkiismeretlen csirkefogó vagyok? . .. Zárjanak börtönbe, mert gondatlanságból tizenhét éve két kommunistát megöltem? ... Úristen, de hát kinek a gondatlansága volt? Kié? Csak az enyém? ... A kegyelmes úré nem? ;:. Egyáltalán nem tudom. Semmit se tudok.) A bíró az asztalba kapaszkodva felegyenesedik. Erőtlen. Az ösz- szeszorított fogaktól megkeményedett száj árulkodik: egy pillanat alatt határozott. Arcát átkarolja a tárgyalásokra szőtt kérges álarc, mint mindig ítélethozatal előtt. (Megyek. Megkeresem a szerkesztőt. Odamegyek hozzá. Felverem álmából, a felesége mellől. Követelem, hogy most, hajnalban, úgy, ahogy van, hálóingben, kócosán, üljön le velem az asztalhoz... Elmondok neki mindent'. Mindent, mindent visszaadok neki. Megmondom, hogy az életrajzomból soha nem hagytam el semmit, csak ez maradt ki... Elejétől a végéig elmondom. A humanizmusomat, mindenemet odadobok a lábai elé. Tessék! Itt az életem! ... Elmondom neki, hogy én szerencsétlen korban éltem. Húsz évet várhattak volna még az oroszok, vagy jöttek volna ötvennel hamarabb... Ez a mi tragédiánk, régieké ... Az erősnek, roppantul erősnek vélt állvány az életünk derekán lazult meg ... Újat építeni? Azt mi már nem tudunk. Nincs hozzá időnk. Egy-egy alkatrészt ki lehet cserélni. Foltozni is lehet. Uj .módon dolgozni is, de az állvány az régi marad ... Elmondom én azt is, hogy a nyugdíjra ezek után nem tartok igényt;., Nem kell, majd megélek. Tisztaságban, hűséges lelkiismerettel könnyebb élni, mint nyugdíjjal... Nem kell se a pénz, se a barátság. Egyék meg, költsék másra. Semmi nem kell, csak hagyjanak magamra ... Csak ez kell...) Lehajol az újságkötegért. • (Ezt is viszem. Megmutatom neki. Ilyen voltam én ... olvassa csak! Tudja meg még ma éjszaka, hogy igaza van, ez a polgári humanizmus. És összedörzsölheti a tenyerét... Aztán eljövök. Nem szeretem a kegyelmet. Aki felkészült a halálra, annak a kegyelem közömbös. Talán terhes is. Ha az embert kifosztották* ne kedveskedjenek neki alamizsnával. Nem kell.) A bíróban száguld a kísértés. A hátát kihúzza. Tekintete szigorú és tiszta. Mérhetetlen távolságokban jár. Az előszoba-ajtóban megtorpan. A csend eddig olyan volt, mint az üres tenger. Végtelen és. kihalt. Szikár, ámyéktalan alakja, véres szárnyakkal csapkodó gondolatai korlátlanul .uralták. Most, hogy megmozdult, mintha a csend felett kivilágosodott volna a bazaltszínű égbolt. Az utcából felhatol egy hajnali szekér kócos zörgése. (Folytatjuk.)
