Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-16 / 166. szám

1901. Julius 16. fÖLNA MEGYEI NEPTTJSÄG 3 Kukorica-címerezők Több mint ezer diáklánnyal találkoztunk, miközben végigjár­tuk a Dalmandi Állami Gazda­ság egymástól távoleső üzemré­szeit. A KISZ küldte őket. Több­ségük Budapestről jött. Nagy fel­adatra vállalkoztak. Közel három­ezer hold kukorica címerezése vár rájuk. A tábor Asztalos Já­nos nevét vette fel. Élettörténe­tét mindegyik lány ismeri. Az ellenforradalmárok ellen vívott hősies harcával kiérdemelte, hogy az ifjú kommunisták szjvükbe zárják emlékét. A nagy kiterje­désű gazdaságot járva sok érde­keset láthat, hallhat, tapasztalhat az ember, E Alsóleperd. Ebédidő. Katona­csajkával állnak a kondérok előtt a lányok. Bőrük barnára égett a „kukorica-strandtól”. Eb­ben a táborban kizárólag Tol­na megyei lányok vannak. Vajnai Jánosnéval, a verseny­ben első munkacsapat vezetőjé­vel váltok néhány szót. Nyaká­ra pettyes kendőt kötött, mezít­láb van és olyan fiatalos, hogy az első pillanatban diáklánynak néztem. — Honnét jött? — Paksról. — Hányán vannak a munka­csapatban? — Harmincnégyen. — Mekkora terület címerezé­sét vállalták? — Nyolcvan holdét. — Hogyan érték el az első he­lyezést? — Mi végeztük el először a címerezés előtti fattyazást. Az altáborparancsnok közbe­szól. —- Az eredményt elősegítette az is, hogy a munkacsapat-vezető a legjobb munkát végzi és példát mutat a lányoknak. Ismét a munkacsapat-vezetőnek teszek fel kérdést. — Milyen szakos? — Magyar—orosz. — Hogy hívják a munkacsa­patát? — „Kukorica Jancsi”-munka- csapat. Az indulónk: „Kukorica közt születtem, ott szedtek fel engem.. Építtetők figyelem! ,>b— ~~ Építési anyagok beszerzését egy helyben, kölesdi földmüvesszövetkezet TÜZÉP-telepén Tégla, cserép, mész, ce­ment, fenyő fűrészáruk, asz­talosipari áruk, erkélyajtók, stb. kaphatók. ...........(51). M ezőgazdasági üzem hosz- szú gyakorlattal bíró KÉPE­SÍTETT KÖNYVELŐT azon­nal felvesz. Jelentkező leve­lek „Járási székhely” jel­igére a szerkesztőségbe kül­dendők (55) _ A lányoknak tetszik az ebéd, s a hangszórón keresztül dalokat énekelnek időnként a szakácsok­nak. Élénk a kulturális élet. A „tá­bor-rádió” minden este nótával köszönti a munkában élenjáró­kat. Egy panasz is felmerült: Rossz a mosdóvíz-ellátás. Tegnap a gaz­daság ígéretet tett, ma még nem váltotta be, de ma is kaptak ígé­retet a lányok, s most latolgat­ják, vajon holnap valóság lesz-e az ígéretből... Kiskonda. Táborgyűlésbe csöp­penünk. Három lányt hazavittek a szülei, A többiek a gyűlésen tesznek fogadalmat: Nem lesz­nek hűtlenek a táborhoz! Becsü­lettel teljesítik, amire vállalkoz­tak. Ilyen lelkes hangulatú gyűlésen már régen voltam. Érdeklődöm az eltávozott há­rom lány után. Erika, az altábor­parancsnok nevetve mondja: — Az egyik lány „Szia papa” köszönéssel fogadta az apját. El­kényeztetett gyermekek voltak. Tulajdonképpen nem is őket hi­báztatjuk, hanem a szüleiket, akik megfeledkeztek arról: az életre nevelés feltétele, hogy a szívósságot, az erős akaratot, a vállalt szó betartását, mint rend­kívül fontos tulajdonságokat ki­alakítsák gyermekeikben. 1*1 Szilfás. Nevetve mesélik, hogy az egyik kislány, akinek a ne­vét tapintatból nem írom ki, ege­ret fogott a határban, s a go­nosz egér megharapta a kezét. Azóta agyoncsapnak a lányok minden egeret, amelyik útjukba kerül. Két lánnyal beszélgetek. Mind­ketten á XII. kerületből jöttek. Szidonya Etelka a Táncsics gim­názium tanulója, Lopejszky Mar­git zenei gimnáziumban tanul. Életükben először járnak pusz­tán. Kukoricát csak távolból, a vonatablakból láttak mielőtt ide­jöttek volna. Itt találkoztam Reidling Ist­vánnal. a gazdaság főagronómu- sával, akit a lányok „pozitív hős­nek” neveztek el. — Meg vannak elégedve a tá­borral? — Igen! Szorgalmas, dolgos lányok jöttek hozzánk. — Alsóleperden panaszkodnak a mosdóvíz-ellátással kapcsolat­ban, Kiskondán pedig a „kantin” fogyatékosságairól beszéltek a lá­nyok. A főagronómus megnyugtat. — Holnap már egyik helyen se lesz probléma. Gyors intéz­kedéseket tettünk! Nagykonda. A tegnapi szélvihar tizenegy sátrat összedöntött. A lányok éppen délutáni pihenőjü­ket tartották, amikor a KÖJÁLL- tól itt járt ellenőrök javasolták, nyissák ki a sátrakat. Még a hátsó erősítéseket is kifűzték a lányok, hogy levegőztessenek a sátrak. A szélorkán hirtelen zúdult a vidékre. A lányák a sátrakhoz rohantak, de akkor már azokat levegőbe emelte a vihar. A pa­rancsnoki sátor is összedőlt. Sen­ki nem sérült meg, s délután 5 órakor már álltak az újjáépített sátrak. / A parancsnoki sátor asztaláról az összes iratok „szárnyra” kel­tek. Azokat, amelyeket kilomé­ternyi távolságra kergetett a vihar, még most sem találták meg. Gazdasági .jegyzetek Csak egy gépkocsin múlik hogy eredményesebben dolgozzon a Dombóvári Vasipari Ktsz szer­viz-részlege. Az a helyzet ugyan­is, hogy a , dombóvári ktsz há­rom megye nagy részén végzi a hűtőgépek garanciális javítását. S a nagy távolságok sok esetben a munkák végzését hátráltatják, mert a szövetkezetnek nincs megfelelő gépjárműve, mellyel a meghibásodott berendezést javí­tóműhelybe szállítsa, akkor, ha azt a helyszínen nem tudják ki­javítani. A szövetkezet Skoda személygépkocsija e célra nem felel meg. S így gyakran marad el a garanciális javítás, pedig csak egy furgon gépkocsi köny- nyebbé, gyorsabbá tenné a javí­tó részleg munkáját, s ennek legjobban a hűtőgéprtulajdono- sok örülnének. Lesz munkánk amíg. Kisipari szövetkezeti vezetők tanácskozásán vettem részt a kö­zelmúltban. Sok szó esett a ci­pészrészlegek munkaellátásáról, köztudomású, hogy nyáron a ja­vítási munka csökken. S csak az őszi cipőszezon kezdetén lendül fel a javítórészlegekben a munka. A tanácskozáson részt vevő ktsz-vezetők többsége igen ború­látó hangulatban nyilatkozott, i Panaszkodtak, mert a terv nem teljesítése megfosztja a szövet­kezetei jó hírétől, a nyereségtől,- a prémiumtól. S a nagy panasZ- kodásba csak egy hang vegyült* melynek tulajdonosa megoldott­nak látja a javító részlegek mun­káját is. «-Amíg az ipar így ra­gasztja fel a műanyag-talpakat a cipőkre, addig lesz munkánk bő­ven!« S hogy ez mennyire így igaz, azt e sorok írója, s a cipőt javító szekszárdi szövetkezet is bizonvítani tudja. Szerencsém van. Találkoztam egy szülővel, aki Dombóvárról jött ki látogatóba a lányához. Kovácsik Kálmánná. — Hogy van megelégedve a táborral? — Megnyugodtam. Rend és tisztaság tapasztalható. A koszt kitűnő és megfelelő mennyiségű. A munka egészséges. Senki nam erőlteti meg magát. Megint felülünk a katonai Dodge-Weaponra és járjuk tovább a gidres-gödrös, végtelennek tű­nő határt. A tegnapi esőtől csú­szósak. s csaknem járhatatlanok a dűlőutak. Bézi László, a tábor parancsnoka á Dodge-Weaponra felhalmozott sátorlapba burkolt csomagokra és levelekre mutat. — Egyre több érkezik,! Most már tudják a szülők a címeket. Újabban 200 levél érkezik napon­ta. Tegnap 18 csomagot kaptunk, ma huszonötöt. A táborparancsnok szobájába'n Dalmandon négy selyemzászlót pillantok meg. Sütvénybe már nem jutottunk el... Vajon kik szereznek legtöbb dicsőséget munkájuk által? HTe- lyik négy iskola diákjai vihetik magukkal a címerezés végeztével a négy selyemzászlót? H. T. Nincs TV-antenna? Nem kell bizonyítani, hogy a szekszárdi lakosok mennyire ked­velik a televíziózást. Lassan fél­ezer TV-tulajdonos lesz a megye székhelyén, s egyre nő a hasznos készülék tulajdonosainak száma. A vétel a városban elég jó, s így esténként benépesülnek a TV-tulajdonosok lakásai. S ahogy egy-egy jó műsort lát a »vendég«, úgy kap kedvet ahhoz, hogy gyűjtse pénzét készülékre, anten­nára. S amikor elegendő pénz jött össze az OTP-betétkönyv- ben, akkor megvásárolja a ké­szüléket. Antennát is venne a boldog tulajdonos! De sajnos legtöbb esetben ez hiánycikk. Még a bu­dapesti adóhoz. való antenna ese­tenként kapható, de a szentesi adóhoz való antenna már nem — pedig a szentesi adóról jobb a vétel —, s így aki tud, az vas­csőből készíttet antennát, a má­sik, szerencsétlenebb tulajdonos pedig vár, míg antennát kaphat; Nem hisszük, hogy valami is indokolttá tenné, hogy a TV-an­tenna hiánycikként szerepeljen..* Kapun helüli gazdálkodás Egyidőben, s talán még most is hiánycikk a fénycső. A tolnai | selyemfonógyárban is a műhe- I lyekben ezeket a kellemes fényt I kibocsátó berendezéseket szerel- | ték fel, a dolgozók legnagyobb | megelégedésére. A csőből kisebb tételt tartalékoltak, hogy ha ! esetleg valahol kiég, akkor azon­nal pótolni tudják. Az egyik üzemrészbe!! a szokásosnál több I csövet kellett cserélni, s ott el­fogyott a készlet is. S ebben a műhelyben két műszakban dol­goznak, tehát méginkább indo­kolt a világítás tökéletesítése. Amikor elfogyott a cső, s a dol- i gozók kérték, a műhelyvezető nem tudott felszerelni: .összehív­ták a gyári vezetők a műhelyek főnökeit, s az elfekvő »kapun belüli« készletet felülvizsgáltak; Eredményes volt ez, rnert az egyik műhelyben még alig hasz­náltak a tartalékolt készletből, s azt át tudták adni abba a mű­helybe, ahol több fénycső fogyott. S így, minden különösebb' költ­ség nélkül oldották meg, kadun- belüli gazdálkodással a fénycső­hiányt. E példát másutt is — gondol­juk — kiválóan lehetne alkal­mazni, ha nem is fénycső eseté­ben, de más anyagféleségnél. — P — 21. Tömör Károly többet nem is tudhat meg. Ma fél. Tegnap, tizenhét éve, a tárgya­lóteremből csak a vádlottak pad­jáig láthatott. Molnár Imre, a helyi újság szerkesztője az egyetlen, aki el­mondhatná a szomorú történe­tet, aki kivezethetné az ájulás sö­tétségéből. De Tömör Károly retteg. Molnár Imrét nem meri meg­kérdezni. Az újtelepi bérház, ahol a szerkesztő lakik, öreges banduko- lással is húsz .perc gyalogút. A bíró mellett kinyújtott kartávol­ságra a telefon. Bálint Sándor és Kockás Ri- chárd tizenhét éve halott. A Kő­virág utcában esőmosta, szürke kőtábla őrzi őket. Meg a fekete márványsír a temetőben. Nem kopognak az ajtón. Ezt csak a bíró reméli fakó, üres áhítattal, mert valamit remélni kell. Iszonyatos, hogy hiába vár. összefagyott gondolatokkal, kék didergésben ül. Nem ül. Roskad. Olyan, mint a szárnyatlan, vil- '? mcsapta sas. Szánalmas. Az asztalfiókban nincs fegy­vere. Gyógyszert se tartanak ott­hon. mert eddig semmi se fájt. A legegyszerűbb megoldás pe­dig ez lenne. , 'Bokáig (KISREGÉNY) IRTA: THIERY ÁRPÁD Talán kiugrik a függöny fehér karjai közül? S zuhan, süllyed a hallgatag, vaksi ablakok között, s úgy érzi majd, hogy vastag, puha felhőkbe gázol. Vár. Fáradt, és a várakozáshoz nem kell kockázat. * A bíró nyirkos tenyerével be­takarja a homlokát. Az óra jár. Finom, halk ketye­géssel. Fél kettőt mutat, de fél há­rom. A bíró reménytelenül sóhajt. (Mit csináljak? ... Szaladjak a rendőrségre? Mondjam el, hogy lelkiismeretlen csirkefogó va­gyok? . .. Zárjanak börtönbe, mert gondatlanságból tizenhét éve két kommunistát megöl­tem? ... Úristen, de hát kinek a gondatlansága volt? Kié? Csak az enyém? ... A kegyelmes úré nem? ;:. Egyáltalán nem tudom. Semmit se tudok.) A bíró az asztalba kapaszkodva felegyenesedik. Erőtlen. Az ösz- szeszorított fogaktól megkemé­nyedett száj árulkodik: egy pil­lanat alatt határozott. Arcát átkarolja a tárgyalások­ra szőtt kérges álarc, mint min­dig ítélethozatal előtt. (Megyek. Megkeresem a szer­kesztőt. Odamegyek hozzá. Fel­verem álmából, a felesége mellől. Követelem, hogy most, hajnal­ban, úgy, ahogy van, hálóingben, kócosán, üljön le velem az asz­talhoz... Elmondok neki min­dent'. Mindent, mindent vissza­adok neki. Megmondom, hogy az életrajzomból soha nem hagytam el semmit, csak ez maradt ki... Elejétől a végéig elmondom. A humanizmusomat, mindenemet odadobok a lábai elé. Tessék! Itt az életem! ... Elmondom neki, hogy én szerencsétlen korban él­tem. Húsz évet várhattak volna még az oroszok, vagy jöttek volna ötvennel hamarabb... Ez a mi tragédiánk, régieké ... Az erős­nek, roppantul erősnek vélt áll­vány az életünk derekán lazult meg ... Újat építeni? Azt mi már nem tudunk. Nincs hozzá időnk. Egy-egy alkatrészt ki lehet cse­rélni. Foltozni is lehet. Uj .mó­don dolgozni is, de az állvány az régi marad ... Elmondom én azt is, hogy a nyugdíjra ezek után nem tartok igényt;., Nem kell, majd megélek. Tisztaságban, hűséges lelkiismerettel könnyebb élni, mint nyugdíjjal... Nem kell se a pénz, se a barátság. Egyék meg, költsék másra. Sem­mi nem kell, csak hagyjanak ma­gamra ... Csak ez kell...) Lehajol az újságkötegért. • (Ezt is viszem. Megmutatom neki. Ilyen voltam én ... olvassa csak! Tudja meg még ma éjsza­ka, hogy igaza van, ez a polgári humanizmus. És összedörzsölheti a tenyerét... Aztán eljövök. Nem szeretem a kegyelmet. Aki felkészült a halálra, annak a ke­gyelem közömbös. Talán terhes is. Ha az embert kifosztották* ne kedveskedjenek neki alamizs­nával. Nem kell.) A bíróban száguld a kísértés. A hátát kihúzza. Tekintete szi­gorú és tiszta. Mérhetetlen távol­ságokban jár. Az előszoba-ajtóban megtor­pan. A csend eddig olyan volt, mint az üres tenger. Végtelen és. ki­halt. Szikár, ámyéktalan alakja, vé­res szárnyakkal csapkodó gondo­latai korlátlanul .uralták. Most, hogy megmozdult, mint­ha a csend felett kivilágosodott volna a bazaltszínű égbolt. Az utcából felhatol egy hajna­li szekér kócos zörgése. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents