Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-02 / 154. szám

1961. július z. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 c/t nöoekao szövetkezeti ember A hárompróbás ember Első látásra elvész a mun­kásőrök; tömegében. Közepes magasságú, vékony, idősödő em bér. Megjelenésében nincs semmj feltűnő. De ha így ün­nepnapon, amikor a kimenő munkásőr-ruha van najta, eléd áll, rögtön észreveszed a 19-es embléma, a partizán jelvény és a munkásőr-jelvény érdekes szomszédságát a mellén. A há­rom jelvény Balaskó János három nagy. próbájáról árul-, kodik. Miközben a Fornádi Állami Gazdaság kultúrtermé­ben a Gőgös Ignác munkásőr- század tagjai néhány pohár bor mellett a megyei pártbizottság vándorserlegét ünnepük, amely nek boldog birtokosává lett a század kiváló kiképzési ered­ménye folytán, előttem Balas­kó József életének három nagy próbájából villanik fel egy-egy pillanatkép a deresedő hajú harcos elbeszélése nyomán. m 1919. Kegyetlen forró a nyár. A katonaruha tapad a testen; Az emberek úgy mozognak, mintha lábadozó betegek len­nének. A Vilmos laktanya vöröska­tonáit riadóztatják. A fehér- gárdisták monitorokról lövik a központi tanács épületét. Ellen- forradalom ütötte fel a fejét az ország szívében, Hirtelen eltűnik a meleg okozta kába álmosság. Gyor­Az uzdi Táncsics Tertnelőszö- vetkezet a megye legjobban gé­pesített közös gazdasága, de eh­hez megteremtettek minden fel­tételt. Gépműhelyük berendezése olyan, hogy úgyszólván minden javítást elvégezhetnek és — ami a legfontosabb, — hozzáértő ta­gok dolgoznak a műhelyben. A műhely előtt oldalára bil­lentett pótkocsi alatt hegesztő- apparáttal dolgozik egy középko­rú, kövérkés, szemüveges ember — Szűcs János, a műhelyvezető. — Gyenge az alváza ezeknek a német gyártmányú trágyaszóró kocsiknak — magyarázza, amint néhány pillanatra megáll a mun­kában. — Takarmányhordásra akarjuk majd használni, meg kell hát erősíteni az alvázat. De in­kább kétszer körülszaladtam vol­na a falut, mint ezt a munkát csinálni. Alig lehet valamihez hozzáférni... — törölgeti magá­ról a verejtéket. A pótkocsin ketten dolgoznak, a másik idősebb szerelő — Csapó bácsi — o plató deszkázatát ja­vítja. A két ember minden gép ja­vítását elvégzi. Csapó bácsi a munkagépek — aratógép, cséplő­gép, kombájn — mestere, Szűcs János a motorok szakértője, de a hegesztést, esztergályozást is ő végzi. — A javítások során nagyon sok alkatrészt felújítunk mi ma­gunk. Felhegesztjük, utána a meg felelő méretre esztergáljuk. A gépállomáshoz mi már kevés se­gítségért megyünk, sőt más szö­vetkezeteknek is végzünk külön­féle javításokat. A műhelyt igye­keztünk berendezni, mert ahhoz, hogy egy szövetkezet gépesítsen, nagyon sok szerszámról, alkat­részről kell gondoskodnia — jegyzi meg a műhelyvezető. — A villányiié gesztöt, meg az esztergagépet a Közúti Hídfenn­tartó Vállalattól vásároltuk, azok­tól, akik a Sió-hidat építették. Sokat segítettek már nekünk, ha­bár nem is hivatalos patronáló üzemünk — igaz, mi is sok mun­kát végeztünk a részükre. — Mióta dolgoznak a szövet­kezetben? — kérdezzük. san kell cselekedni. Veszély­ben a proletár hatalom. Balaskó Józsefet és néhány társát a Margitszigetre vezé­nyelik egy ágyúval. Felbődül- nek a vörös város ágyúi, kat­tognak a géppuskák, A monitorok fejvesztve (me­nekülnek. Megindul a buda­pesti ellenforradalmi erők fel­számolása. Letartóztatják és forradalmi törvényszék elé ál­lítják Balaskó József Csap ne­vű századparancsnokát is. Másnap Kun Béla a Magyar Tanácsköztársaság vezetője be­szédet mond a Vilmos-lakta nyában Balaskó József minden sza­vát őrzi, s őrzi a fényképet is, amit a nehéz napokban készít­tetett magáról. 1944. Megbízhatatlan ember; Egy vasútépítő századhoz oszt­ják ... Megkezdődik a szlová­kiai felkelés. A századot váratlanul egy Lakatos nevű budapesti sza­kaszvezető látogatja meg. Az unokaöccsével akar beszélni. Néhány órán belül a század „vörösei” már tudják, hogy a csinos, jómegjelenéső, vadonat­új katonaruhát viselő szakasz­vezetőt a partizánok küldték. Rövid vita után a századon belül megszületik a döntés: Át­— Egy éve ... Az év eleje óta... — S azelőtt? — Az állami gazdaságban. — Miért jöttek át? — őszintén megmondva, a jö­vedelem miatt. Itt többet lehet keresni, bár nem nyolc óra hosz- szat dolgozunk, hanem reggeltől estig. Munkalehetőség pedig van. Most itt az aratás, állandóan tal­pon kell lennünk, hogy a gépek zavartalanul dolgozhassanak. (mennek a partizánok oldalára! A tisztek is egyetértenek a katonákkal. Prékod falunál találkoznak a partizánokkal. Balaskó József néhány napon belül a Balázsi főhadiszállásra kerül rövid idő­re. A partizánegység összetéte­le vegyes. Ukránok, románok, magyarok harcolnak együtt. A parancsnok egy szovjet őrnagy. Két lánya is mellette harcol. Az egyiket a prékodi csatá­ban halálos golyó éri. Blaskó József a Balázsi és Prékod közötti jágerházat védi egy szakasznyi magyarral a hit­leristák ellen. Ez a negyedik partizán bevetés. Az egységet német gyűrű fojtogatja. A partizánok között vérhas-járvány pusztít. Éhség, hideg, szakadt, rongyos ruha, kevés lőszer. A helyzet már- már tarthatatlan, amikor vá­ratlanul megérkeznek a front­csapatok, felszakad a gyűrű és a partizánok összeölélkeznek a felmentőkkel. 3 A harmadik, a munkásőr- jelvény is sok mindenre köte­lez. Béke van! De az ügy a hétköznapok hősiességét köve­teli meg katonáitól, A kiváló század hatvankét­éves harcosa példát (mutat a fiataloknak. Rendszeresen kive­szi részét a század munkájá­ból. És a termelőszövetkezet­ben is helytáll. Nádazó mester, ö készíti a szerfás istállók te­tőzetét. Sok munkája van. A tamási Vörös Szikra Termelő- szövetkezet új gazdásági épü­leteire 400 méter hosszúságú tető kell, amely mintegy 1600 négyzetmétert tesz ki. Balaskó bácsi gyakran mon­dogatja a párttagoknak, akik meghátrálnak a munka nehe­zétől: „Aki a békés munkában nem hős, nem tud áldozatot hozni, attól nem várhatunk semmit, akkor, ha egy adott esetben eldördülnek a fegy­verek. Az ilyen emberben ve­szedelmes önzés lappang, s a legszebb ügvet is cserbenhagy­ja, hogy saját életét gyáván menthesse.” (H) M együnk a Hegyi-dűlőn végig, a várongi Petőfi Tsz földjén az állatte­nyésztési brigádvezető­vel, Dukai Józseffel. Beszélgetünk a szövetkezeti élet­ről, munkáról, a termelésről, az emberekről. Sok minden szóba kerül, idő van bőven, arra szán­tuk a délutánt, hogy széjjelnéz­zünk a határban. A Hegyi-dűlőben, az árpatábla mellett mély, zöld hegyes erdő húzódik szép szál fenyőfákkal. — Ilyen fa kellene nekünk most jó sok — mutat a szép fák­ra a brigádvezető — ezekből az­tán építkezhetnénk, csinálhatnánk szép szerfás istállókat, ólakat... Mert épület kellene még Vá- rongon is. A Hegyi-dűlő alatt, a faluszélen bizony zsúfolt az is­tálló, a hatvan hízómarha nem bővelkedik a hellyel. — Jó lenne, ha maguké volna ez az erdő? — kockáztatom meg a kérdést arra számítva, hogy a brigádvezető bizonyára »harap« a témára és ha tündér lennék és tudnám teljesíteni a szövetkezet három kívánságát, bizonyára er­dő lenne az egyik. Nem, ez tör­tént. A brigádvezető megállt az árpatáblán, összehúzta a szemét, nézte az erdőt és elgondolkozott. — Tény és való, jó lenne ne­künk égy ilyen erdő... A mi szövetkezetünknek bizonyos: jó lenne .. . De hát nem mi vagyunk csak egyedül az országban szövet­kezet. Van még rajtunk kívül jónéhány száz. Azoknak is kell fa, azoknak is kell épület. így aztán jó, ha az államé ez az erdő, mert az állam elosztja kö­zöttünk a fát és így az oda kerül, ahol a legjobban szükség van rá. »Felülről« ezt mégis csak job­ban látják. Nem felejtem el Dukai József­Kihasználva több száz holdas, csak juhtenyésztésre alkalmas te­rületeit a bogyiszlói Duna Gyön­gye Tsz; évről-évre fejleszti juh­állományát. Azt tervezik, hogy a juhok számát 2000-re növelik. Ennyit tudnak ugyanis gazdasá­gosan tenyészteni. A szövetkezet a juhtenyésztés fejlesztésében eddig is ért el nek ezt az okos beszédét. Egy­szerű szavakkal nagy dolgot, a lényeget mondta el, a mi rend­szerünk lényegét. Egyszerű sza­vaiból határtalan bizalom árad a nép állama, az ő és mindannyi- ónk népi hatalma iránt. Dukai József nem mondott nagy szavakat, mégis hitvallást mon­dott el, meggyőző, szép hitvallást népi államunk mellett. Pedig ö még tegnap egyéni gazda volt, aki »nem látott túl a kerítésen Tegnap még mit törődött ő az­zal, hogy jut-e a másiknak fa, vagy más egyéb, talán jobb is volt, ha másnak nem jutott, mert abból előnye neki származott. Két éve szövetkezeti gazda, » brigádvezető Dukai József és a két év alatt sokat tanult a kö­zösségben, felismerte az embereit egymásra utaltságát, az érdekazo­nosságot a mi rendszerünkben. Belőle már nem a paraszti önzés, hanem az öntudatos szocialistává váló állampolgár szava szól. Tudjuk mindannyian, hogy fej­lődünk, fejlődik a gazdaságunk, de szellemi kincseink és öntuda­tunk is gyarapszik napról-napra, Tudjuk, hogy a szövetkezeti gaz­daságok kohójában formálódik az új típusú parasztember: a szövet­kezeti gazda. így hát nem is mondtunk el sok újat ezzel az esettel, Dukai József esetével. Mégis örülhetünk, hogy elmond­hatunk ilyen eseteket és örülhe­tünk, hogy napról-napra többet hallunk, olvasunk ilyenről. Mert Dukai József és hasonló társai szavaiból új világ, egy magasabb- rendű világ tökéletesebb emberé­nek a képe bontakozik. De ta­lán a legörvendetesebb az, hogy ezek a parasztemberek a szö­vetkezetben nőnek ilyen nagyra. (gv) eredményeket. Az alakulás ide­jén meglévő 325-ös létszámú juh­állományát másfél év alatt 12Ö0- ra fejlesztette. Az állomány mi­nősége jó, az idei nyíráskor 862 birkáról egyenként 4,11 kiló gyap. jut nyírtak le a juhászok. A gyapjúért a tsz szép jövedelmet: kilónként 49,63 forintot kapott. 'Bokáig VIZ (KISREGÉNY) IRTA: THIERY ÄRPÄD IX; Megfordul. A mozdulat csiko­rog. A rádió előtt megáll. Átkul­csolja a szék karfáját. (Itt ültem a vacsora alatt). Borzong, mint a rét, ha ráfek­szik a szél, A másik szék mögé lép. Ki­nyújtott lábbal, mintha lemér­né a távolságot. (Itt a feleségem ült. Egész este a vendégek arcát figyelte. Izlik-e az étel? A vacsora alatt csak percekre ült le, s amikor kiürült a húsostál, megkönnyebbült só­hajjal, szinte belehullott a széli­be. A régi fekete ruha volt rajta, meg a babos, szobalányos kö­tény. Kikeményítve. Polgáriasán! Polgári humanizmussal! Házve­zetőnő. És akkor... Nem, nem is emlékszem, mit csinált, amikor Molnár letette a telefonkagylót... Nem tudom... Aludt? Hm. mint­ha itt se lett volna... Addig éli, amíg a vacsora-tartott). Átnéz a harmadik székre, amely félrecsúszva az asztal szé­léhez simul. (Itt Lendvainé ült. A Sárika. Hidegsült a szájában Láttam, mert én mindent észreveszek, láttam, hogy titokban két kap­csot megoldott a derekán. Úgy nézte Molnárt, mint egy istent..., hátha lelophat valamit a szer­kesztő arcáról. Megszokta mel­lettem, hogy a néma emberi ar­cokon is tájékozódjon. Milyen pimasz volt! Hét évig reggel nyolctól délután ötig engem bá­mult. Az este jóformán azt is elfelejtette, hogy a szobában va­gyok). A bíró körbe sétál. A következő széket megvetően tovább löki, (Ezen Molnár ült. Szerényen, elnéző mosollyal. A vacsora alatt mindig megvárta, amíg kétszer kínáljuk Óvatos ember. Még vendégségben is csak biztosra megy. Akit másodszor is kínál­nak,, az szíves vendég... Barát. Hm. Barát egy másik világból. Szimatoljuk egymást és ráfogjuk, hogy barátok vagyunk... Jó ész­járása van. Kár, hogy nem jo­gász lett, de utálatos és könyör­telen. Nem hiába újságíró. Rek­lám címek! Beletúr mindenbe. Hangulat, lelkiismeret, egyremegy nála). Tömör tovább lép. Csontos karját keresztbefűzi A következő szék előtt udvari­asan meghajol. Finom derű ra­gyog az arcán, csipetnyi iróniá­val kergetőzik benne a gondolat (A kórházigazgató kedves neje. A feminista hölgy. Matriarchá­lis társadalom. Tudom, kedves­kém, hogy a háború alatt a se­bész főorvos szeretője volt. Egész este úgy ült itt, mint a megtestesült unalom. Azt is lát­tam, hogy a kedves kórházigaz­gató lábát néhányszor megrug­dosta... Hej Tériké, Tériké! Ami­óta elment a sebészfőorvos a vá­rosból, olyan maga, mint a levél bélyeg nélkül. Máshová nem ér­vényes, csak házi használatra). A bíró az asztalra ül. Az ötö­dik széket lábai elé húzza. (Itt a kórházigazgató %ült. Fon­toskodó volt és megjátszotta az unatkozó jenkit Tegnap olvas­hatott valamelyik detektívregény- ben ilyen unatkozó csodabogár­ról. Kóstolgatta a bort. Kétségbe­ejtő! Ez az ember valamikor jo­gász akart lenni?) r”omor Károly gúnyosan vigyo­rog. (Te jogász? Barátom, h'szen undorodsz a vérszagtól és napi négy forint zsebpénzt kapsz! Te jogász? Hahaha...) A bíró lábait cipőstől a székre rakja. (Hahaha ... jogász! Detektívre- gényekkel? Sherlock Holmes úr! Aki nekem a hitleri harmadik birodalom joggyakorlatát se tud­ja elmagyarázni, pedig azt a há­ború óta a falusi parasztok is értik? Nevetséges, doktor uram. Elragadóan nevetséges. Nem gon­dolja, hogy belőlem kiváló rab­lóvezér lett volna? Vagy eset­leg élenjáró postai kézbesítő. Ha­haha ... t A bíró keserű utálattal nevet. Kiegyenesedik. Óvatosan, mint­ha a felhőkbe szökne a csend elől. Lábait leemeli a székről. Feláll, Tekintete az újságkötegre hul­lik, aztán megroskad, mint a háztetőn olvadó hó. öreg és fáradt. Az újságok után nyúl, de a tompa csend­ben a mozdulat is elfárad. Az asztal túlsó oldalához ván­szorog. A rádió előtt a székbe roggyan. Előtte az újságok, egy ember­öltő aktái. Az inget kigombolja. Jeges reszketés száguld a ge­rincén. Szeme alatt mély, durva körök gyűrűznek. Tekintetében buja, nehez lepke csapkod, Minden összekuszálódik. A bútorok keresztben állnak; A könyvszkrény üvegtüske dí­szei a kecses ívű csilláron re­megnek. A szemközti Iványi- Grünvald festmény dübörgő ára­dattal az asztalterítőre borul és a hálószoba ajtaja ijesztően re­cseg. A bíró feje kóvályog. (Berúgtam? .;. Nincs közöny. Nincs közöny. A lelkiismeret nem hasmenés. Nem, nem fut át raj­tam, nem felejtem el és néhány szagtalan, fehér pirulától nem múlik el.) A villanyba bámul. Homlokára csúszik a száraz fény. S kopasz fejéről négy szem verejék lóg. (Fél tizenkettőkor még itt ül­tek. Lendvainé szájában a félig rágott falat. A kórházigazgató a tizenkéttedik korty után fej­biccentve csettintett. Tériké sze­me gorombán villant, s a követ­kező pillanatban rámmosolygott. Tizenegykor csengett a telefon; Két perc múlva Molnár letette a kagylót...) (Folytatjuk) Róluk kevés ssó esik... 862 birkáról egyenként 4,11 kiló gyapjút nyírtak le a bonyiszlói Duna Gyöngye Tsz-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents