Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-23 / 172. szám
1 IRODALOM 'ftiiívÁmet NÉPMŰVELÉS ÄNYA KÖKÉNY LÁSZLÓ: Gömbölyítő Esztergált gömbök tükrös halmain sütött át fényed, s verssé lett, amint az egymást segítő sok fogaskerék fülembe súgta: oiajpipacs. kendője karmazsin, szíve is az, S egy pillantra, mi ,t aki beteg: vérig kavart a meleg szédület: a tokmánybái ezer pici méh: megpödört fürtök keltek szárnyr a, s ott glóriáztak fejed körül a zizgő rézpihék. Ki látott téged, kis kendős-virág: olajillatú, ki látta, mikor a gépek utcáiban lohoyí ’ítF.d a bóbitádat? %’ekein lobogtál, vagy csak én láttam úgy, hogy nekem intesz, szerszámaid mögül te lány? .., Tudom, tudom már: verseimre ríniet is te gömbölyítesz. MISZLA1 ISTVÁN: MAG A SB AN — Doktor úr. tessék már megmondani! — könyököl fel a fiatalasszony kínlódva. Az orvos megtorpan, kezével int a nővérnek, hogy nyissa kijjebb az ablakot — olyan füllesztő ez a klór- és éterszag! —, aztán odalép az ágyhoz. Arcán érzi az egész kórterem várakozását, hangja mégis nyugodt, amikor ebbe az egy arcba néz. — Nem próbált fölkelni? — kérdezi nagyon komolyan, ahogy maga alá igazít egy széket. s mintha enyhe szemrehányás ülne a szemében. — Fölkelni, kedvesem, mozogni kell! — folytatja élénken, — Reggel hazamehet. Áttetsző, halvány mosoly a nővér arcán, és most a szomszéd beteg is visszaereszkedik, úgy mered a sarokágyra. Hiszen Nagynét... a napokban mondták, hogy hetekig marad ... A fiatalasszony érzi, hogyan önti el halántékát a melegség, homloka is gyöngyözik, és olyan jó lenne megned- vesítenie az ajkát. A nővérre néz. aki már emeli is a teáscsészét, s valami kendövei tö- rölgetni kezdi. Igen, a szeme alatt is. mert hiába küszködik, előbuggyannak a könnyek. Az orvos fordulna a másik beteghez, de nem tud szabadulni az asszony szemétől. Idegesen tapogat a zsebe felé. s maga is tudja, nagyon váratlan volt a hír — a nővér is meglepődött —. de valahogy kicsúszott a száján. Nem. nem bánta meg, talán már előbb is hazaküld- hették volna, éppen csak feszülten figyel a hatásra. Nagy- né összehúzódik a takaró alatt, körmeit markába mélyeszti, és most — a falnak fordulva — rekedten megszólal: — Köszönöm... De később kelek ... Nem tudnék leszáll- ni. Nővérke — susogja —. ha dél körül benézne ... Ráng rajt a takaró, csikordul az ágya. Izzadt fejét belefúrja a párnákba, gondolatai már otthon járnak. Tavasz a földeken, napsütés, meleg. A szövetkezetben kelnek az első csirkék. És ... Ella, kicsi Ella! Lajos . .. anyám!... Mit szólnak ... Tudják-e?! Vagy... ők tudták!? ... ’ Anyja könnytelen szemét látja a mentőkocsinál. Lázrózsa égett az arcán. Lajos a gyerek kezét fogta és ügyetlenül igazgatta a sálját. Akkor ő még hitte, hogy meggyógyul. Hogy nem halálos ez a rák. A szomszéd faluban is rendbe jött valaki, pedig a melleit is leoperálták. És itt, a négyes szobában, az az őkora- beli leány. Haza is engedték. Tegnap. Ha csak ... nem úgy, mint engem! — döbben meg. Mert — emlékszik, és fel is ül egy pillanatra —. váratlan volt neki is. hogy mehet... Lassan megfordul és csukott szemhéja résén kémleli a szobát. Ketten az ágya mellett ülnek, ölbe eresztett kézzel. Valaki a mosdó fölé hajol, ágyszomszédja a kötéseit igazgatja. Fel se tűnt senkinek, hogy a mai vizitnél máshoz nem szólt az orvos. Nagynét nézik mindnyájan. S ahogy kinyitja a szemét, narancsot nyújtanak neki. Elmosolyodik, elmosolyodnak. ♦ Mozdulatlanul feküdt, szorosra zárt szemmel. Virrasztóit még, mikor a nővér megérintette a kariát. Futó pillantás a fehér ágyakra, Bea nénin megigazítja a takarót. Gyengén tiltakozik a tolókocsinál, de már ereszkednek is a liften. S mintha belül, a szíve táján elszakadt volna valami, ahogy becsapódott a mentőkocsi. Lázképek gyötrik, szédül, a gyomra kevereg. Arcát betakarja, hogy ne is lássák, ha hátralesnek a kisabla- kon. Mert azt nem engedte, hogy mellette üljön az ápoló. Egyedül akart lenni. És . .. velük! Ellával, a gyerekkel. Tíz esztendős. Hét hónapra született. Hogy mit kínlódott vele! Bocsássa meg az ég. de pusztultak volna el inkább akkor! Együtt. Mert... így ... mi lesz belőle?! * Szándékosan hagyta ott a nedves zsebkendőt, amikor otthon. az udvarukban kisegítették. Körülötte táncoló arcok, ismeretlen ismerősök. Megcsókolják, visszacsókol. Itt a mama, az ott Lajos. És . . . Ellám, kicsi Ellám! — tárja szét a karjait. * Arra ébred, hogy nézik az arcát. És egy meleg kéz szorítja a kezeit. Mamáé. — Ella? — rebben meg. és körülnéz riadtan. Olyan szokatlanok ezek a bútorok. — Ella? — kérdezi vissza az öregasszony, és elfelhősödik a szeme. — Hát az iskolában! — Elküldtétek? — rándul meg a keze. és félelem ül az arcára. — De leányom! — lép közelebb a mama. — Ella iskolás. És máma hétköznap van. Lajos meg a földeken ... Tudod. Traktoros lett. — Jaj, mama — próbál mosolyogni —. és hány óra? Már föl kéne kelnem. Az öregasszony bénultan nézi. hogyan kapkodja a ruháit. A mentőorvos azt mondta, mindent rá kell hagyni. Nem tiltakozik hát, nem sír. Fél. hogy ezzel is rövidítené az órákat. De azt mégsem állhatja meg szó nélkül, hogy első útja a konyhába vezet. A porolóért, a törlőrongyért. Mint azelőtt... — Anna ... leányom ... legyen eszed! Itt reggelizz! Bekészítettem — nyúl a cipóért és a csészéért. A tej lément, de csak üresen. A puha cipó ott maradt az asztal szélén. — Ebédre többet eszem. Most nincs étvágyam. Ma még nem csináltam semmit... Mama állandóan a nyomában, amíg az ágyat igazítja, a szekrényajtót törölgeti. Az ebédet is együtt tették oda, alaposan elkésve. Az öregasszony feje majd szétszakadt. A leves után a fiatalasszony nagyon fáradtnak érezte magát. Leült, aztán lefeküdt. Álomba is szédült. Azt se vette észre, hogy a lánya hazaért. És ebéd helyett odaült az ágyra, hogy csókolja, simogassa anya homlokát. — Anya! — borul rá, mikor biztosan látja, hogy nyitva már a szeme. Mert Anna — ébren is — még sokáig azt hitte, álmodik. — Ellám, kicsim — öleli át minden erejével —. de nagyon vártalak! Hát itt vagy... itt vagy megint?!... — Elkérte az iskolai dolgait. A könyveket, irkákat. Fellapozta, nézegette sorban. — Jobban kellene tanulnod! — borul el az arca a bejegyzések miatt. — Hogy .. . élhess aztán. Tavaly ügyesebb voltál — simogatja a kócos fejet, és elmosolyodik a riadt szemek láttán. Vacsora közben elnyomta a láz. , De a reggelit mind megette. Kávét, puha kenyeret. Ágyban ülve. ahogy kívántál: tőle. Addig az ura se ment el dolgozni. Állt és nézett. Duzzadt arcán keserű fájdalom feszült. S úgy döngtek a léptei kifelé menet, hogy lehallatszott a kertekig. * Némán nézelődött, amikor egyedül maradt. Hány nappal, hány éjszaka lesz mév? — hasít bele és csaknem fóliáidul. Vagy... talán mégsem?! — emeli a karját tétován, hogy annál csüggedtebben ejthesse a takaróra. Az ablakon táncol a napfény, itt a szobában maga is érzi az átizzadt takaró kesernyés szagát. A mennyezeten pókháló leng. a falakat penész futotta be. A családi képet is, amelyen már hárman vannak. Papa. szegény, nem érte meg. Talán jobb is neki . . . Mama, az örök gazdasszony. valahol a kamrában. A közösből hozott, korai csirkéket eteti. Legalább lesz a gyereknek. Mert ő azt már ... nem éri meg ... Kalapál a szíve, rázza a hideg. Fölkelek, azonnal! — de a gyengeségtől elbólintott. A rövid álom alatt a meszelőt húzogatta. A konyhában, a szobában. S amint felébred, már öltözik is. Megy a kútra. A rossz ponyvával leteríti a bútorokat. Meszet kever a vödörben, neki- áll a falaknak. Tapad a kopott szőr a sűrű lében, alig bírja kiemelni. Megrázza, mártogat- ja: kevés lesz. úgy látom. Vizet önt bele, meleget. Csak ezt a szobát tudjam befejezni... Mire mama észreveszi, csak az ablak fölött kell elhúzni a falszélt. Hasogat a halántéka, karikák táncolnak a szeme előtt. De sikerül! Négyen-öten állnak körülötte, mikor lelép a létráról. Asszonyok, a szomszédból. Megigazí,ia a kendőjét. úgy szól hozzájuk: — Segítettem egy kicsit. Örökké nem fekhet az ember. Csodálkozó arcok, földre sütött szemek. Hogy azok a doktorok se tudnak mindent... Pedig akár a fal. Jaj. össze ne essen! Nézik mamát, hogy fogja már meg, de senki se mer hozzányúlni. A vetésről beszélnek. Meg a kotlósokról. Hogy nincs szükség rájuk — és kihátrálnak, egymás után. Anna fogja a friss falat, úgy megy vissza az ágyhoz. Aztán mégis feltörli a padlót. Lúgos vízzel, hófehérre. Anyja jön megint. Nézik egymást. Fátyol lebeg a szemük előtt. De csak egy pillanatig. Mert Anna gyorsan indul a konyhába — meg kell száradni a padlónak! —, nehogy mama megszólalhasson. Érzi. most nem bírná el. Az ellenvetést, a könnyeket. Még a néma tekintetét sem. Megy hát. egyre kijjebb, sebesen. A kamrába, a disznóólhoz. Az éjjel lettek azok a kis kese- hátúak. Hogy szopnak! Tiporják egymást. Az öreg meg csak röfög csendesen és adja le a tejet. — Hát a baromfiakat..; ki vette át az új telepen? — néz mamára hirtelen. ^ (Folytatás a 6. oldalon^ A csúcs minél magasabb, annál nagyobb a mélység, s alig jut hely tenyérnyi, ezer valódba nézni, kövekbe dermedt szépség. Én álltam ily magasban, közel a naphoz, éghez, s a szív a tiszta mámor kristályos italától mindent különbnek érzett. Lombok árnyán őzgidáknak barna, karcsú teste mozdul. Fittyet hánynak a világnak: legelésznek csapatostul... Én álltam ily magasban, még élve-él az emlék: dőltek velem a sziklák, s a lélek jó nyugalmát vad félelmek ekézték. Én álltam ily magasban, voltam a gyávák bátra, mélység törpéje, ember, s hivalgó szerelemmel a csúcsok óriása .,, oly magasra, hullám-kannák meglocsolnak, sebaj — virágzik a kedvem!... Gémek lomha szárnya lebben, s amint átúsznak felettem: fantáziám megeresztem ... KÓPIÁS SÁNDOR: Estefelé Zöld-tapintású bárso nyok hullámzanak a dombokon: a fák ágain fészket rak a csend, s holdkaréjjá válik homlokom. A szántóföldek beisszák a fényt, mintha reggel óta erre szomjazná"-'*- • vörös salakot szór szét az alkony: sima útja lesz az éjszakának. FÖLDES JÁNOS: JULIUS Tűzpiros táj. ég a határ, deres fejem süti a nyár. virágporos pvűrött ingbe v issza*zállok emlékimbe. Ilyen voltál egykor Te is, félig szőke, meg barna is, ibolyakék, barnás szemed vándorlásom zászlója lett. Szűzi tiszta szép szerelem, de szép vagy még most is nekem, olyan mint a fa hajtása, mikor tőről hajt ki ága. Még vágyom ahol a szív kiárad, de, hogy bizton felérjek, segítsen kéz a kéznek: jöjjetek, utitársak! HEGEDŰS LÁSZLÓ: r e c s k e k Mintha május volna mindig, úgy csicsegnek út felett, fák között, fenn a forró légben. Hangjuk betölti a falut. A kék szárnyak mint a villám, úgy villannak, úgy cikáznak, Egy pillanat s eltűnnek a messzeségben. Röpdösnek, az egyik erre, másik arra. Ott mező. itt fészek vár az ereszaljban. A fészekben éhes, csipogó fiókák, ök még itt tanulják meg a vidám nótát, s a gyors menekülést a vad zivatarban. Rájuk nem marad már, csak az üres tarló s egy-egy barna szántás, nyomán az ekének. Egyszer mind összegyűl majd a falu felett: Egyet lármáznak még. egyet keringenek, majd lassan nekivágnak a messzeségnek... MISZLAI GYÖRGY: GEMENC „Gyöngyvirágtól lombhullásig” .. .Szélvészként repít a csónak. Pereg a film, zúg az erdő. A vadászlak idelátszik, az ég alján bárányfelhő.
