Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-21 / 170. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1061. július Sí. Heves harcok Blzerta közelében Tunézia megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Franciaországgal II nyugati válaszjegyzékek Tunisz (MTI): Tuniszban hiva­talosan bejelentették, hogy csü­törtökön hajnalban a bizertai tá­maszponton fedezékbe vonult francia fegyveres erők rálőttek egy tunéziai őrjáratra. A tuné­ziaiak a vasútállomás épületébe vonultak be és onnan lőtték a támadókat. A * összecsapás következté­ben tűz keletkezett a francia katonai berendezésekben. A francia katonák ugyancsak csütörtökön hajnalban szabotázs­akciót hajtottak végre a tunisz— bizertai vasútvonalon. Tuniszi hivatalos körök szerda esti közlése szerint francia re­pülőgépek gyújtóbombákat dob­tak le Bizerta környékére. Pá­rizsban cáfolták jmind a gyújtó­bombák ledobásáról szóló híre­ket, minő azt az állítást, hogy a bizertai összecsapásban- a tüzér­ségen kívül a francia gyalogság is részt vett. A tuniszi félhivatalos Afrika sajtóügynökség jelentette, hogy éjfél után egy órakor heves harc tört ki a Bizer- tától néhány kilométernyire fekvő Menzel Burgibában. ahol francia katonák kivonul­tak laktanyájukból és át akar ták törni a blokádot. Menzel Burgibában van a bizer­tai támaszpont legnagyobb fegy­verraktára. Zarzunában a tuné­ziai önkéntesek francia laktanyá­kat foglallak el, La Pecherie fa­luban pedig egy francia lőszer- raktárt. Szerda esti közlés szerint a francia fegyveres erőknek, eddig tíz tagja szenvedett súlyosabb, húsz tagja könnyebb sebesülése­ket. tunéziai részről hat sebesü­lés történt, ezek közül kettő sú­lyosabb. A tuniszi rádió szerda éjjel állandóan hazafias dalokat és ka­tonaindulókat sugárzott, a zenét ► csak annyi időre szakították meg, hogy közben bemondhassák a „kiürítési csata” fejleményei­ről szóló híreket. A rádió köz­lése szerint a városokban és a falvakban országszerte kifejezik a kormány politikája iránti támo­gatást, mindenütt jelentkeznek az önkéntesek, akiket részben észak felé, Bizertába, részben dél­re. Fort Saint-ba irányítanak. Dr. Szádok Mokkádéin külügy­miniszter szerdán Tuniszban a diplomáciai tanácskozások egész sorát folytatta.. Először is magá­hoz kérette Raoul Duval fran­cia ügyvivőt, akinek kifejezte a tunéziai kormány erélyes tiltako­zását a franciák agressziós cse­lekedetei, az ejtőernyősök ledo- bása és a tunéziai állások gép- puskázása miatt. A külügymi­niszter szerda délután fogadta az olasz, az amerikai, az angol, a szovjet és a holland nagyköve­tet, valamint a líbiai ügyvivőt. A tunéziai félhivatalos sajtó- ügynökség csütörtök reggeli köz­lése szerint' a tunéziai kormány elhatározta, kérni fogja, hogy a Biztonsági Tanács a lehető leghamarabb üljön össze a bi­zertai helyzet tanulmányozá­sára. Csütörtök délelőttre összehívták a tunéziai minisztertanácsot. Ez­Magyar ifjúsági küldöttség utazott Moszkvába Komócsin Zoltánnak, á KISZ Központi Bizottsága első titkárá­nak vezetésével csütörtökön a Ferihegyi repülőtérről nyolctagú ifjúsági delegáció utazott Moszk­vába. A küldöttség tagjai részt vesznek a nemzetközi előkészítő bizottság ülésén, maid július 25 és augusztus 3-a között a magyar fiatalokat kénviselik a Világif­júsági Fórumon, zel egy időben ülést tartott az Uj Desztur párt politikai bizott­sága is. Burgiba elnök a minisz­tertanács ülése után sajtóértekez­letet tartott. Debré' francia miniszterelnök szerdán este a francia miniszter- tanács 50 perces ülése után meg­beszélést folytatott de Gaulle el­nökkel. > A rendkívüli minisztertanács után francia hivatalos körökben kijelentették, hogy Franciaország továbbra is hajlandó tárgyalni bizertai fegyveres erőinek csök­kentéséről, de csak „szenvedély- mentes légkörben.” Amennyiben tunéziai fegyveresek megtámad­ják a francia katonai berendezé­seket, a francia helyőrség véde­ni fogja magát — mondották. Hangsúlyozták továbbá, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben szó sem lehet arról, hogy Fran­ciaország lemondjon stratégiai fontosságú pozíciójáról. Párizs­ban csütörtökön reggel bejelen­tették, hogy mintegy 800 ejtőer­nyőst indítottak útnak Bizertába és szükség esetén újabb megerő­sítést is küldenek. A bizertai feszültség párizsi visszhangja Párizs (MTI): A francia kor-| mány láthatólag igyekszik saját közvéleménye előtt csökkenteni a bizertai feszültség jelentőségét. Bár a minisztertanács de Gaulle tábornok elnökletével hosszason foglalkozott a bizertai támasz­pont kiürítésére irányuló tuné­ziai követeléssel és a nyomában előállott helyzettel, a tájékozta­tásügyi miniszter a miniszterta­nács ülését követően fukarkodott a közlésekkel. A hivatalos hallgatást egyrészt békeszólamok, másrészt cáfolatok szakítják meg. De Gaulle tábor­nok Burgiba elnöknek a július 14-i nemzeti ünnep alkalmából küldött sablonos jókívánságait azzal köszönte meg válaszában, hogy kifejezte reményét, „semmi­lyen félreértés sem hiúsítja meg a két nép békés együttműködé­sét.” Ezt hangoztatta a tuniszi francia ügyvivő is, amikor kor­mánya jegyzékét átadta. Ebben a jegyzékben azonban az gilt, hogy — „a francia hadsereg szükség esetén fegyverrel is megvédi Bi- zertát”. A cáfolatok gyártásában a fran cia hadügyminisztérium jeleske­dik. Előbb azt tagadta, hogy Bi­zertába erősítéseket küldtek, szer dán délután pedig azt cáfolta, hogy egy kisebb francia egység állítólag megpróbálta áttörni a támaszpont körül az országúton emelt torlaszt. A párizsi kormánysajtó úgy próbálja feltünteti a bizertai vál­ságot, mint „időszakonként visz- szatérő” jelenséget. A Paris- Presse cikke azt bizonygatja, hogy „az eddigi három bizertai krízis” egyikében sem történt semmi. A Monde tuniszi tudósí­tója azonban már arról ír-, bogy nehéz lesz elkerülni az erőpró­bát. , £ A francia haladó közvélemény a tuniéziai nép követelésének ad igazat és a gyarmati . rendszer- teljes felszámolása' ■ jegyében nem emel kifogást a bizertai tá­maszpont kiürítése ellen, de gya­núperrel is él. Ismeri Burgiba' tunéziai köztársasági elnök; amo- rikabarátságát, ismeri a „burgi- bizmus” néven emlegetett oppor­tunista politikáját és joggal veti fel a kérdést, vajon Burgiba nem csupán valamilyen politikai ma­nővere szolgálatában tette magáé­vá a tunéziai nép követelését. A bizertai kérdés felvetése a tunéziai elnök megfogalmazásá­ban együtt járt egy szaharai földsávra vonatkozó területi kö­veteléssel. Az utóbb Párizsban nyújtotta be. Franciaországtól, a Szahara pillanatnyi urától kíván­ja elragadni a híressé vált 233. határkőig terjedő szaharai föld­darabot. Mivel azonban a fran­cia—algériai tárgyalások. egyik súlyos ellentétét épp a Szahara feletti szuverénitás kérdése adja, s imivel az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya Szahara Al­gériához tartozását hirdeti, bár­mily különösnek tűnik is első lá­tásra. Burgibának Franciaország­gal szemben; területi követelése voltaképp az algériai küldöttség helyzetét gyengíti a lugrini kon­ferencián. Ezt ellensúlyozná a tunéziai el­nök a bizertai támaszpont kiürí­tésének nyíltan franciaellenes igényével. De itt is kérdőjeles­nek. tűnik Burgiba szándéka. Nem az-e a terve, hogy a NATO- nak, vagy az Egyesült Államok­nak ajánlja fel a megüresedő ha­ditengerészeti támaszpontot? Burgiba fia, ifjabb Habib Bur­giba, jelenleg országa washingto­ni nagykövete. Nem titok, hogv az elmúlt esztendőkben igen kö­zeli haráti kapcsolatot épített ki az akkor még szenátor John Ken- nedyvel, az Egyesült Államok mai elnökével. Burgiba diploma­tái, s köztük saját fia is, minden­esetre siettek tájékoztatni -az Egyesült Államok kormányát a bizertai ügyről. , A nyugati lapokban pedig nem látni nyomát sem annak, mint­ha az Egyesült Államok helytele­nítené a francia szövetségesek éllen irányuló tunéziai akciót. Burgiba sajtóértekezlete London (TÁSZSZ). A Reuter tudósítójának jelentése szerint Burgiba elnök csütörtök délelőtti sajtóértekezletén közölte a tuné­ziai kormánynak azt az elhatáro­zását, hogy megszakítja a diplo­máciai viszonyt Franciaország­gal. Guatemalái parlamenti képviselők és közéleti személyiségek érkeztek Budapestre Az országgyűlés meghívására szerdán este guatemalai parla­menti képviselők és közéleti személyiségek érkeztek Magyaror­szágra, néhánynapos látogatásra;. Á guatemalai vendégek között van Francisco Villagran Kramer, Julio Enrique, Valladares Castil­lo parlamenti képviselők, Cesar Meza orvos és Francisco Mezdez Escobar újságíró, az egyik guatemalai napilap főszerkesztője. Francisco Villagran Kramer látogatásuk céljaként azt emlí­tette meg, hogy megismerkedjenek Magyarországnak az utóbbi évek során elért eredményeivel,' ezek között különösen a kulturá lis fejlődéssel, amelyről már eddig is sokat hallottak. Az 1956-os események után — folytatta — o nyugati sajtó tele volt Ma­gyarországról szóló hírekkel, s nekünk az a véleményünk, hogy ezek zömükben hamisak voltak. Azért jöttünk Magyarországra, hogy közelebbről megismerjük hazájukat. a Szovjetuniónak a német kérdés rendezésére tett javaslatait eluta­sítják, sőt olyan látszatot igye­keznek kelteni, mintha a Szov­jetunió lenne az oka a jelenlegi feszültségnek. A szovjet kormány tübbízben leszögezte határozott álláspontját, hogy 16 évvel a há­ború befejezése után rendezni kell a német kérdést, mert ez az abnormális helyzet károsan be­folyásolja az egész nemzetközi életet, s Európa központjában háborús veszélyt teremt. A nyu­gati hatalmak jegyzékei elutasít­ják a német békeszerződésről szó­ló tárgyalásokat, ugyanakkor azonban bizonyos lehetőséget meghagynak a tanácskozásoki'a is. A nyugati'hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok ezúttal is régi taktikájához folyamodott. Ezek a jegyzékek ugyanis nem akarnak számolni a reális való­sággal, s nem arra irányulnak, hogy békeszerződés születhessek a két német állammal. Már pedig a jelenlegi nemzetközi helyzet­ben ez lenne a legfontosabb, amely egycsapásra egész sor fon­tos kérdést oldana meg, s lehető­séget nyitna a további kérdések tisztázásához is. Az amerikai lapok általában harcias hangot használnak. A New York Times például azt ír­ja, hogy az Egyesült Államok »kész bármilyen támadást visz- szaverni«. Arról azonban általá­ban megfeledkeznek az amerikai újságok, hogy sem az Egyesült Államokat, sem más országot nem fenyeget senki, hanem éppen egy olyan lépés megtételéről van szó, amely elősegíti a békés7” fej­lődést, az európai országok jobb kapcsolatát. Az amerikai lapokkal ellentét­ben az angol saitó számos meg­jegyzést is fűz a váíaszjegyzékek­hez. A Daily Worker arról ír, hogy a nyugati álláspont gyenge­ségét az a vak bizalom jelenti, amellyel Nyugat-Németországot kezelik. A Guardian pedig hatá­rozottan kijelenti, hogy a válasz­jegyzékek nem tartalmaznak kon­struktív elgondolásokat, s hozzá­teszi: elűbb-utóbb számolni kell azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a német kérdés bál-milyen élet­képes megoldásának magában kell foglalnia Kelet-Németország legalább de facto elismerését. Jellemző a Times cikke, amely megállapítja, hogy ma sincs tel­jes összhang a nyugati szövetsé­gesek soraiban. Nyilván a külön­böző vélemények egyeztetése lesz majd a feladata annak az érte­kezletnek, amelyet a három nyu­gati külügvminiszter tart augusz­tus 5-én Párizsban. A jelenlegi nyugati magatar­tásra azonban mindezek ellenére elsősorban az jellemző, hogy minden olyan lépéstől óvakod­nak, amely a német békeszerző­déshez vezetne. Ezzel szemben — mint a Neues Deutschland rámu­tat — saját korábbi irreális ja­vaslataikat akarják minden eset­leges további tárgyalás alapjává tehni. Európát azonban meg kell óvni attól, hogy a nyugatnémet militarizmus újabb háborút rob­banthasson ki. s éppen ezért sür­gető szükség parancsolja a német békeszerződés mielőbbi megköté­sét. Azok a javaslatok, amelyeket a szovjet emlékirat tartalmaz, ebből a felismerésből indulnak ki, s messzemenően figyelembe veszik mind a két német állam érdekeit. Ugyanakkor olyan utat jelölnek meg, amely biztosítja Európa békéjét-és-biztosítja azt is, hogy a két Németország gyü­mölcsöző kapcsolatokat folytat­hasson Európa valamennyi orszá­gával. Az ésszerű nukleáris politikáért küzdő amerikai bizottság javaslata a német kérdés megoldására New York (MTI). Az ésszerű nukleáris politikáért küzdő ame­rikai bizottság, amely józanabb álláspontot foglal el egyes nem­zetközi kérdésekben az amerikai kormányköröknél, a New York Times és a New York Herald Tribune csütörtöki számában, va­lamint tíz más amerikai napi­lapban egész oldalas hirdetés formájában ismerteti javaslatát a nyugat-berlini kérdés megoldá­sára. A javaslat értelmében egy ber­lini hatóságot kellene létrehozni) amely a négy hatalom ellenőr­zése alatt működnék,- azon az alapon, hogy az ENSZ, a NATO és a varsói szerződés garantálná egész Berlin semleges státusát. Az egész német kérdés megol­dására a bizottság hasonló ható­ság felállítását javasolja, amely­nek felhatalmazása lenne a kö­vetkező megegyezések ellenőrzé­sére és végrehajtására: 1. Az atomfegyverek betiltása mindkét német államban. 2. A külföldi csapatok fokoza­tos kivonása az egész német te­rületről, helyüket ENSZ-csapatok foglalnák el. 3. A német katonai erőket olyan szintre csökkentenék, hogy csak a belső rend fenntartására szolgáljanak. 4. Végleges német—lengyel ha­tárnak az Odera—Neisse vonalat ismernék el. Ez a javaslat figyelmen kívül hagyja, hogy Kelet-Berlin hely­zete nem lehet alku tárgya és más olyan elemeket is tártál m*az. amelyeket a szuverén Német De­mokratikus Köztársaság nem fo­gadhat el. Mégis a német kérdés megoldására javasolt egyes in­tézkedései hasonlítanak a szocia­lista országok több indítványá­hoz, így például a Rapacki- tervhez. Az angol képviselőház szavazása a nyugatnémet csapatok Wales-i hadgyakorlatairól London (MTI). Az angol par­lamentben szerdán hatórás, igen éles vita zajlott le a nyugatné­met csapatok szeptemberben sor­ra kerülő Wales-i hadgyakorlatá­val kapcsolatban. A parlamenti vitára az adott módot, hogy a kormány beterjesztette javasla­tát, amely ugyanolyan jogokat biztosít a német csapatok szá­mára Anglia területén, mint az amerikai, kanadai és más NATO erőknek. Sidney Silverman baloldali munkáspárti képviselő, aki sza­kított pártjának vezetőségével, a vita során kijelentette, hogy a nyiip-u »ómét h-'-T'-ocsizó ey •■- gek Wales-i hadgyakorlata »iá- szavazástól. tenkáromlSs« és sérti a második világháború 14 millió áldozatá­nak emlékét. Watkinson hadügyminiszter azt bizonygatta, hogy nem használna Anglia biztonságának és az. euró­pai békének, ha elutasítanák a Német Szövetségi Köztársaság kormányának »őszinte kérését, hogy a lehető legszorosabb szá­lakkal kössék össze sorsát a NATO-val«. A vita végén a képviselőház el­fogadta a kormány javaslatát. A munkásnárt legtöbb k''r>vis'’’őie — a pártv z tőség utasításainak megfelelően — tartózkodott a

Next

/
Thumbnails
Contents