Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-20 / 169. szám

4961. július 20 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 200 ezer forintos jutalom Három hónap után A TÁRSADALMI ÖSSZEFO­GÁSNAK impozáns szimbóluma, könnyed, arányos vonalaival a Dombóvár házai fölé emelkedő víztorony. Az országban elsőnek alakult vízmű-társulás hozta lét­re, a községet behálózó húsz ki­lométernyi vízvezetékhálózattal együtt, hogy mindenhova egészsé­ges, jó ivóvizet juttasson el. A dombóváriak nemcsak a jó ivóvízben kapták vissza az ösz- szefogás, a sok fáradozás ered­ményét; a társulás — mint az országban a legjobb — kétszáz­ezer forint jutáimat kapott. A társulás munkájáról Lengyel János vb-titkárral beszélgettünk. — Három éyvel ezelőtt alakult meg a társulás, nagy harcok, vi­tatkozások után — emlékszik vissza a vb-titkár. — A község­ben az ásott kutak legtöbbje rossz, az ivóvíz fertőzött volt. Azzal egyetértett mindenki, hogy kell a jó ivóvíz, de hogyan. Alakítsunk társulást a vízmű megépítésére, vetődött fel az öt­let éá hamarosan megkezdődött a szervezés. A tanácstagok házról házra jártak, beszéltek az embe­rekkel. Csakhamar annyian alá­írják a belépési nyilatkozatot, hogy össze lehetett hívni az alakuló közgyűlést. A közgyűlésen csaknem dugá­ba dőlt az építés, a társulat ala­kítása. Az alapszabály, s a fize­tendő pénzösszeg ismertetése után sokah felvetették: — Miért legyünk tagjai a tár­sulásnak, ha tagnak, nem tagnak egyformán 1800 Ft hozzájárulást kell fizetni? (1800 forint, amelyet tíz év alatt kell befizetni minden ház- tulajdonosnak.) Hosszas vita után ohmn határo­zat született, hogy a'tagok bár­mikor bevezethetik lakásukba a vízvezetéket, a kívülállók csak akkor, ha előzőleg kifizetik a még hátralévő részletet. A tár­sulás elnökévé Cser Józsefet, a vasipari ktsz lakatosát, ügyveze­tő elnökévé Antal István vb-el- nököt választották. Utána megindult a vízmű-épít­kezés. Persze, nem minden zök­kenő nélkül. Jónéhányan csak akkor kezdték fizetni a részle­tet, amikor a munkák már el­kezdődtek. Amikor már készen volt a víztorony, ez járt szájról-széjra: — Megsüllyedt a torony. Sza­bályosan látni, milyen ferdén áll. A SZEMEK CSALÓDHATTAK, de a műszerek nem. Azok meg­mutatták, hogy nem ferdült, nem süllyedt egy centit sem. A megyei tanácshoz valaki le­velet írt, hibás a torony építke­zése, mert folyat. Akkor még víz sem volt ben­ne... De nem ez a néhány rossz-szán­dékú megnyilvánulás volt a mérvadó, hanem az a lelkes tár­sadalmi munka, ahogyan a la­kosság részt vett az építkezésben. A Rákóczi utcaiak példája a jel­lemző ..; A műszaki ellenőr kitűzte a ve­zeték nyomvonalát az 1600 mé­ter hosszú utcában egy szombat délelőtt. Néhányan megkérdezték: — Hogyan kell az árkot kiás­ni? — A cövekektől jobbra-balra negyven centi szélességben, egy méter mélyre ... Vasárnap estig kiásták a víz­vezeték árkát, az utca teljes hosszában. — Oda csak két hét múlva akartuhk menni — vakarta a fe­jét az építésvezető. — Mi lesz, ha megjön az eső? Nincs más hátra, el kell végeznünk a cső­fektetést. így készült el húsz kilométer hosszú csőhálózat, 700 000 forin­tot kitevő társadalmi munka se­gítségével. DE A NAGY MUNKA még nem kész. A hónap végén Ujdom- bóvárott folytatódik: 14 kilomé­ternyi csőhálózatot kell lefektet­ni, az építő vállalat tervei sze­rint három hónap alatt. A napokban tartanak megbeszé­lést az újdombóvári tanácstagok: most már a községbeliek tapasz­talatainak felhasználásával szer­vezhetik a társadalmi munkát. Az itteni hálózat megépítéséhez 450 000 forint értékű munkára számítanak. Augusztusban pedig összehív­ják a társulás küldött-gyűlését — több mint 2100 tagja van — amely eldönti, mire használják fel a jutalmul kapott 200 000 fo­rintot. Bognár István Három hónappal ezelőtt- tizen­nyolc budapesti mezőgazdasági szakember érkezett megyénkbe a termelőszövetkezetek megsegíté­sére. A tizennyolc mezőgazdasági szakember három hónapon kérész tül távol élt családjától, de szí­vesen végezte azt a feladatot, amelyre vállalkozott. Segítették a- termelőszövetkezetekben a mun kaszervezet kialakítását, az állat- egészségügy megjavítását. Segí­tették a gazdasági vezetést, a tsz-ek megszilárdítását, politikai és gazdasági téren egyaránt. A termelőszövetkezetek nagyra értékelik az ideiglenesen kihelye­zett mezőgazdasági szakemberek munkáját és elismerésüket fejez­ték ki azért a segítségért, ame­lyet a tizennyolc szakember az elmúlt három hónap alatt nyúj­tott. Néhány szemelvény a tsz- ekben kialakult véleményekről: Krisztián László neve nem is­meretlen előttünk. Mielőtt az FM-be került, évekig dolgozott megyénkben, mint állattenyészté­si szakember. A három hónap alatt, — amelyet megyénkben ■ töltött — két termelőszövetkezet, a csibráki Viharsarok és a duzsi Kossuth Tsz megsegítését vállal­ta. Munkájáról nagy elismeréssel beszélnek a két termelőszövetke­zetben, s arra kérik Krisztián Lászlót, hogy továbbra is segítse szaktanácsaival a termelőszövet­kezetek munkáját. Hasonló vélemény alakult ki dr. Kovács Béla állatorvos mun­kájáról is, aki a gyulaji Uj Ba­rázda Tsz-be volt kihelyezve. »A rövid idő alatt a legszükségesebb állategészségügyi nehézségeket si­került megoldania, megszűnt az állatelhullás a termelőszövetke­zetben-«, — írják elismeréssel a gyulaji Uj Barázda Tsz tagjai. Kamócsa Sándor gépészmérnök szakmai tekintélyre tett szert a gerjeni Rákóczi Tsz tagjai előtt. Ugyanakkor Kamócsa Sándort megszerették a tsz-tagok. A tsz- tagság — Kamócsa elvtárs hozzá­járulásával — kéréssel fordult a járási tanács mezőgazdasági osz­tályához. Kérésük az volt, hogy amennyiben erre mód adódik, még három hónappal hosszabbít­sák meg Kamócsa Sándor kihe­lyezését. Az udvari Béke Tsz tagjai ré­széről is hasonló óhaj hangzott el. A miszlaiak Gecse Gyula me­zőgazdász kihelyezésének idejét kérték meghosszabbítani. Néhány szemelvény a főváros­ból három hónapra kihelyezett mezőgazdasági szakemberek mun­kájáról, de ugyanígy fel lehetne sorolni valamennyi mezőgazda- sági szakember nevét, akik be­csülettel tettek eleget annak a feladatnak, amelyre vállalkoztak. Segítették az állategészségügy megjavítását, a munkaszervezet kialakítását. Szaktanácsokkal lát­ták el a tsz vezetőit, s ahol erre szükség volt, személyes agitációt végeztek a családtagok munkába való bevonására. Dolgoztak, szerveztek, s mun­ka közben összebarátkoztak a tsz tagságával. Meleg barátság ala­kult ki a budapesti szakemberek és a falusi tsz-tagok között. A tsz-eknek sokat jelentett a hely­színen nyújtott aktív segítség. A kihelyezett mezőgazdásági szak­embereknek pedig sok tapaszta­latot adott az a három hónapos falusi munka, amelyet a tsz-ek megerősítésére végeztek. Érdekes hírek a Tolna—Baranya Játszó-utcák Szekszárdion megyei halgazdaságból Intenzívebb etetés — nagyobb súlygyarapodás. Új gyógyeljárás a hasvízkór leküzdésére. Huszonöt vagon halat küldenek exportra. Csökken a sertéstenyésztés önköltsége A város növekedésével egyre nagyobb gondot jelent a gyer­mekek sorsa. Közismert, hogy minden gyermek szeret játsza­dozni, ehhez viszont Szekszárd városban nem áll rendelkezésre elég játszótér. így a gyermekek az utcára szorultak, ott viszont a közlekedés és forgalom miatt, állandó veszélyben voltak. A rendőrség igen örvendetes intéz­kedést tett e probliTia megoldá­sa érdekében. Szekszárd város­ban két utcát játszó-utcává nyil­vánított. Az egyik a Toldi, a má­sik pedig a Flach Imre utca. Az utcák bejáratához ki is tét ték a megfelelő jelzőtáblákat. Ez azt jelenti, hogy ezekben az ut­cákban tilos a járművek átmenő forgalma. Célfuvar esetén pe­dig legfeljebb 5 kilométeres se­bességgel lehet haladni. így te­hát ezekben az utcákban a gye­rekek nyugodtan játszhatnak, nincsenek kitéve a baleseti ve­szélynek. Eddig csak Budapesten volt úgynevezett játszó-utca. A rend­őrség közlése szerint, ha ez a kísérlet beválik, a jövőben Szek­szárd városban még több utcát is játszó-utcává nyilvánítanak majd. 'Bokáig érőyíj (KISREGÉNY) IRTA: THIEUY ÁRPÁD A Tolna—Baranya megyei Hal­gazdaságban idén általánossá vált a halak intenzív etetése. Ez azt jelenti, hogy nem május vé­gén, június elején kezdik el etetni a tavakba kihelyezett ha­lakat, hanem már április elején. Míg a múlt év első felében a gazdaság 2843 mázsa, addig idén az első félévben 4242 mázsa ke­ményítőértéket etetett meg a ha­lakkal. Az intenzívebb etetés jelentő­sen növeli a halak súlygyarapo­dását. A Homoki üzemegységben például a kétnyaras pontyok súlygyarapodása eddig átlagosan 50—60 deka. Atalán, egy ötven holdas tóban a halak átlagos súlygyarapodása elérte a 107 de­kát. Ugyanabban az üzemegy­ségben a múlt év hasonló idő­szakában a hagyományos etetés mellett a halak súlygyarapodása 30—40 deka volt, az említett a tá­lai tóban pedig 66 deka. Felmerülhet a kérdés, hogy az intenzív etetés gazdaságos-e, va­jon a felhasznált többlettakar­mány értékével arányos-e a ha­lak súlygyarapodásának értéke? I A gazdaság vezetőinek számítá­sai szerint az intenzív etetési mód gazdaságos Sőt, mivel sok úgynevezett defektes (megrom­lott, más állatok etetésére nem alkalmas) takarmányokat is nagy tömegben használnak fel, úgy néz ki, hogy az egy kiló halhús előállításának költsége idén csök­kenni fog. * A hasvízkóros megbetegedés­ben szenvedő halakat eddig úgy kezelték, hogy klorocidos oltás­sal vitték a ellenanyagot a hal hasüregébe. Ez a kezelési eljárás megviselte a halakat, ezért dr. Búza László állatorvos, német- országi tapasztalatok alapján új­fajta kezelési eljárást dolgozott ki. Az új eljárás lényege: a be­teg halakat 10—12 óra hosszat klorocidos vízben fürdetik, így művi beavatkozás nélkül, a ko- poltyúkon keresztül jut az ellen­anyag a hal belsejébe, s kerül bele a véráramba. Búza doktor eljárását a Tolna —Baranya megyei Halgazdaság I főagronómusa, Rimanóczy Endre alkalmazta a gazdaságban. A be­teg halakat 500—800 literes ká­dakban fürdetik és az oxigén­utánpótlást kompresszorokkal biztosítják. Az újfajta gyógyítási eljárás­nak máris kedvező tapasztalatai vannak a Tolna—Baranya me­gyei Halgazdaságban. • A gazdaság tavaly 16 vagon halat küldött exportra. Idén, nemcsak a hazai piacon értéke­sítendő halak mennyiséget növe­lik, hanem a tavalyinál több olyan tükörpontyot is tenyészte­nek ki, amelyek keresettek a külföldi piacokon. így a gazda­ság idei export-tervét huszonöt vagonra emelte fel. Jó eredményeket ér el az ex­portképes • tükörpontyok kite­nyésztésében a Regöly melletti Majsa-pusztai üzemegység. Itt Békési István halászmester és Jancsó Kálmán üzemegységveze­tő szakszerű munkájának kö­szönhető. hogy az üzemegység piaci halértékesítésének mintegy 00 százalékát tudják idén Nyu- gat-Németországba és Ausztriába exportálni. • Haltenyésztés mellett sertés- tenyésztésseL és hizlalással is foglalkozik a halgazdaság. A ser- téstrágyá'nak ugyanis nagy je­lentősége van a haltenvésztésben. ezzel trágyázzák a halastavakat, hogy a természetes hozamot gya­rapítsák. Nemcsak a haltenyésztés, ha­nem a sertéstenyésztés is ered­ményes idén a Tolna—Baranya megyei Halgazdaságban Az ered­mények közül az a legszembetű­nőbb, hogy jelentősen csökken a sertéstenyésztés és hizlalás ön­költsége. A tervezetthez képest ez év első felében a süldőneve­lés önköltsége több mint huszon­kettő, a sortéshizlalás önköltsége pedig tíz százalékkal csökkent, 24. A bíró tekintete megnyúlik. A bútorok megint keresztbe állnak. A könyvszekrény üvegtüske dí­szei a kecses ívű csilláron re­megnek. A szemközti Iványi- Grünwald festmény dübörgő ára­dattal az asztalterítőre borul és a hálószoba ajtaja fehér csikor­gással recseg. Tömör lélegzete kapkodó és a melle nagyon fáj, mintha a szí­véről leszakadt volna az árnyék. — Mi... mi... — A szerkesztő hangja kifürkész­hetetlen, de szelíd, tiszta tajték­ja két kilométer távolságról is átsimít. — Igen, Tudtam. A párttitkár is, aki tegnap kezetfogott veled... Évek óta tudtuk. Mélységes, fehér felhőket him­báló a csend. A bíró riadt és riasztó. Merev, mint a letakart halot­tak. Agyában sűrű a köd, és mint a csintalan felsőpamacs, fal- tól-falig csapódik. Ujjai ernyedtek. Kiejti a kagy­lót. A készülék csörömpölve a föld­re hullik. A vonal megszakad. A telefon apró sikoltásokkal foglaltat jelez. A bíró dermedten néz, de sem­mit se lát. Gondolkozni nem tud. Az idő megállt. A' levegőben szörnyeteg sárká­nyok lógnak, félelmetes suhogá­sukba csíp a telefon sikoltó' jel­zése. Az asztal alatt, a terítő árnyé­kában üres cigarettás doboz fek­szik. A bíró óvatosan, nyikorgó de­rékkal felemeli. Tömör Károly él. A hálószoba ajtajában halvány­kékben az asszony ácsorog. Szerényen, sápadt türelemmel. A bíró fáradt tekintetét oda- emeli, és megenyhül rajta a ko­mor, vigasztalan bánat. Az asszony dideregve össze­húzza mellén a hálóinget. — Még fenn vagy? — kérdezij mert mást nem tud kérdezni. Nem rémüldözik, nem ájul a szőnyegre, pedig a bíró olyan, mintha összezúzták volna a büszke sasok. Csak nézi, vigasz- talóan. csendes türelemmel. A bíró tehetetlenül az üres ci­garettásdobozt gyűri. Tekintete az asszonyt simogat­ja, a soványkát, a türelmeset, és mindenre gondol. Mindenre. Két sovány könnycsepp készü­lődik a szemében. — Lefekszem .. . Kedveském, lefekszem — mondja csendesen. (Vége.) A szerencsétlenség oka: a gépkocsivezető elaludt A Bonyhád és Bonyhádvarasd közti országúton súlyos gépkocsi- szerencsétlenség történt július 16-án délután. A szekszárdi 25. sz. AKÖV egyik taxija, ifj Far­kas Pál vezetésével, Illés Sán- dorné kisdorogi és Berta Gyula teveli lakásokat szállította. Amint arról értesültünk útközben éppen arról beszélgettek, hogy milyen álmosító ez az idő. Nem Sokkal később az utasok arra lettek figyelmesek, hogy a gépkocsi az árok irányába halad, de mire figyelmeztethették volna a gépkocsivezetőt, bekövetkezett a baleset. A gépkocsivezető el­aludt és a gépkocsi nekiment egy fának. A két utas súlyos, a gépkocsivezető pedig könnyebb sérülést szenvedett. A gépkocsi­ban súlyos anyagi kár keletke­zett. A motor például egészen hátracsúszott. A becslések sze­rint a kár nagysága eléri a 20— 30 000 forintot. A gépkocsivezető, amint azt a rendőrségen közöl­ték, előtte éjszaka szórakozott, lapzártakor még nem érkezett meg az alkoholvizsgálat ered­ménye, így még nem tudni, hogy a gépkocsivezető ittas volt-e.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents