Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-02 / 154. szám
„Hazafiság a nemzetiségnek!" Százharminc évvel ezelőtt nyitották meg a balatonfüredi színházat 1830 júliusában Balatonfüre- den mulatott Kisfaludy Sándor, aki sümegi házából gyakran látogatott el az egyre jobban fejlődő fürdőhelyre. Sokan voltak társaságában, köztük Tolnából Bezerédj István, s a beszéd mind gyakrabban folyt a magyar játékszín szomorú sorsáról. „Én hazafiúi mérges fájdalmamban az ott lévő közönséget egy Füreden építendő játékszínre felbuzdítottam” — írja ezekben a napokban Kisfaludy Guzmics Izidornak. Az elhatározást gyors tett követte, mert Fülöp József, a veszprémi főpostamester, aki egyben mérnök is volt, egy nap alatt elkészítette a színház terveit, Kisfaludyék pedig azonnal hozzáláttak a 25 000 forintnyi' építési költség előteremtéséhez. 25 000 forint nagy pénz volt abban az időben, öt-hatszáz holdas birtok ára, Kisfaludy azonban augusztusban már a megyegyűlésen terjesztette elő a színház tervét, s a lelkesedést pénzben is le lehetett mérni, mert a gyűlés ideje alatt több mint ezer forintot ajánlott meg a nemesség. Kisfaludynak volt ereje és kitartása, hogy az egész Dunántúlt _ megmozgassa, úgyhogy 1831 júniusában hozzáfogtak az építéshez, s egy hónap múltán már állt is a színház, sőt 1754 ezüst forint még maradt is az összegyűjtött pénzből. Július 2-án — jellemző a reformkor demokratizmusára — a nép ünnepelte a színház megnyitását: a környék földművesei, zsellérei gyűltek össze Füreden. másnap pedig, július 3-án, ami vasárnapra esett, Zala és a szomszéd megyék, köztük Tolna is, nemessége ünnepelte az első magyar színház megnyitását. Kikből állt a füredi színház első társulata? Javarészük később ismert művész lett, a magyar színháztörténetnek ismert alakja. Komlóssy Ferenc volt a színház igazgatója, társulatában pedig ott találjuk Megye- ryt. Lendvayt. Kántornét. Uj- falussynét. „Hazafiúi buzgóságtok tavaly ilyenkor azt mondotta: Legyen meg! — és: Meglett — mondotta avató beszédében Komlóssy direktor. — A tavaly gondolt Magyar Játékszín szép valósággá lön! És az önnön hazájában eddig zsöllérkedni kény- telenített magyar színművész- ség tulajdon házra vergődhetvén. azt sóhajtja: Itt most, tulajdon hazámban én is már itthon lehetek!” Kisfaludy alkalmi prológusa után a Magyar hölgy című darabot adták elő. amely bizony csak címében volt magyar, mert Komlóssy igazgató Töpfer egy darabját magyarosította meg ezen a címen. A színház főigazgatója 1844- ben bekövetkezett haláláig Kisfaludy Sándor maradt, a következő évben pedig nyári színEgmont A fiatal költő kétszer is megnézte a plakátot, amely a hangversenyt hirdette. A műsor első számaként Beethoven Egmont-nyitánya szerepelt. Már hallotta játszani a rádióban, de őszintén szólva, nem nagyon emlékezett rá. Ezt nem is lehetett tőle rossz néven venni, mert bár hangulatos verseket írt a helyi lapba, hallása igen gyenge lábon állott. Annyira azért eljutott, hogy élvezte a zenét, sőt már megihletődött Verdi Nabucco- játói és Johann Strauss kerin- gőitől is. Hát most jöjjön Beethoven! — gondolta nem minden érdek nélkül. Ez lesz az igazi élmény! Leülni emberek közé, akik át- szellemülten figyelnek és elmerülnek a hangok tengerében. Lelkűkben millió élmény viharzik ... Szerelem és halál, zuhanás és felemelkedés .. f A kis költő tehát verset akart írni és azt kívánta, hogy éppen az Egmont-nyitány legyen, az, amely megihlesse. A hangverseny napja egy családi ünneppel ütközött, de költőnk minden akadályt legyőzött és öt perc késéssel mégis a helyszínre érkezett. Hiszen éppen az első szám volt számára a legfontosabb! A zene valóban megragadta. A futamokban folyók árja hömkört emeltek Füreden. De a kőszínház megmaradt 1878-ig, akkor lebontották, s ma már romjai sem láthatók. „Hazafiság a nemzetiségnek!” — hirdette homlokzatán Kisfaludy színháza, a reformkor nemzeti érzésének, türelmetlen tettvágyának szép emléke. S tegyük hozzá, a füredi színház fontos szerepet töltött be nemcsak a magyar színjátszás történetében, hanem a hazafias érzés ápolásában is. Joggal tartjuk számon hagyományaink között, s a színház megnyitásának évfordulóján méltán emlékezünk a fáradhatatlan Kisfaludy Sándorra, a Himfy költőjére. (cs)-nyitány pölygött és tajtékozva csapkodtak a tenger hullámai. Vulkánok törtek ki és beláthatatlan hegycsúcsok meredeztek azúr partok felett... — Egmont-nyitány... — suttogta parnasszusi hangulatban, és érezte tagjaiban az ihlet zsibbasztó lázát. — Egmont- nyitány ... — lüktetett benne a tárna, s már írta is a verset önmagában. S hogy semmit el ne veszítsen a nagy perc forróságából, kihúzott zsebéből egy noteszt és ceruzát. »Egmont-nyitány« ... véste fel a címet, azután sodródtak a sorok. Talán élete legjobb verse, összes müveinek koronája! Mire a nyitány befejeződött és a közönség tapsorkánja felharsant, ő is elkészült. És mivel elérte, amit akart, úgy gondolta, hogy már mehet is. Az utcán vidáman fütyöré- szett, hiszen ott volt zsebében az Egmont-nyitány költői visszhangja. Noteszba préselve Beethoven lehelete! S ez volt a legszebb győzelme a saját zenei kisebbrendűsége felett. Csak másnap értesült a helyi lapból, hogy a hangverseny műsorában változás történt. Ép pen az Egmont-nyitány helyett mást játszottak ... SZABÓ IBOLYA Tolna megye művészeti emlékei Az Augusz-ház Szekszárd egyik jellegzetes műemléke a Széchenyi utcában az Augusz-ház. Klasszicista stílusban épült 1820 körül. Két barokk üvegablaka a siklósi várból származik. Ebben a házban többször is megfordult Liszt Ferenc, mint az Augusz-család vendége. Liszt Ferenc emlékét emléktábla örö kíti meg. 1919-ben ebben a házban alakult meg a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség szekszárdi szervezete. Ezt az eseményt ugyancsak emléktábla örökíti meg a ház falán. Napos tájakon át Egy tagban álló szösz ke búzatábla tenger kalásza tán a völgyig ér. Egy-két ragyogó nap, Vad nyári dél s arany lón vár a gyorsélű kaszákra, A parton zöld fű között pipacs lángol. Elmarad a nyugalm as faluvég. Napos reggeli táj csöndjébe tép csattogó, zúgó vonat s leng a távol. Álmot pótol néhány koránkelő. Hangos ulti-harc. Egy szép, szende nő könyvére hajol — már ügyet se vet zajra, vidékre. S én mohó szemem nyugtatón a szelíd tájra vetem, mely most futó zöld fákkal integet... HEGEDŰS LÄSZLÖ Á szökevény Jeles évfordulók júliusban Július 1. Kossuth Törvényhatósági tudósítások című kézzel sokszorosított folyóiratának első száma 1836 július 1-én (125 éve) jelent meg. Július 2. Kultsár István „Hazai tudósítások” címmel hírlapot indít Pesten (155 éve). Július 10. 1918-ban, 43 éve fogadták el az első szovjet alkotmányt. Július 11. 1960-ban ezen a napon fogadták el a Csehszlovák Köztársaság új alkotmányát. Az állam új neve: Csehszlovák Szocialista Köztársaság. A Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe. Július 12. 1536-ban ezen a napon halt meg Desiderius Erasmus (rotterdami) németalföldi humanista tudós. Július 15. 115 éve adták át Budapest—Vác között a forgalomnak az első hazai vasútvonalat. 1606-ban született Rembrandt holland festő. Július 18. 1936-ban ezen a napon kezdődött meg a spanyol nép szabadságharca a fasiszták ellen. 150 éve született W. M. Thacke- I ray angol író. Július 22. A Lengyel Népköz- társaság nemzeti ünnepe. Július 26. 105 éve született Bernard Shaw angol író. Július 31. 1886. július 31-én balt meg Liszt Ferenc. (Folytatás az 5. oldalról.) degben. A sebesülteknek az orruk, fülük, lábuk elfagyott a visszavonuláskor. Fedélre ritkán akadtak. Ha találtak, kizavarták őket a németek. Emlékszik, amikor karját átlőtték, a sebesültek egy kolhozistállóba kerültek, ahol állat ugyan nem volt. tehát meleg sem, de a szél és a megfagyás elől menedéket leltek. Még le sem telepedtek, amikor németek érkeztek az istállóhoz. Mivel sokan voltak, kizavarták a magyarokat a viharba. Sokat látott, sokat tanult a háborúban. Vak volt, de Kasza Jóska felnyitotta a szemét. Sok borsot is tört Jóska a háború alatt a tisztek orra alá. Egyszer egy tiszt kiköttette. Egy hét múlva az egyik támadásnál éz a tiszt „hősi” halált halt. Csak az volt mindebben érdekes, hogy a főhadnagy úr nem halántékába. hanem a tarkójába kapta a lövedéket. Soha nem tudta meg senki, hogy ki törlesztett. Hát Láng Boldizsár törlesztett-e azoknak, akik elrabolták tőle fiatal éveit, akik annyi keserűséget okoztak neki és családjának. Restellette. hogy nem tett semmit. Mit is tehetne egy ember? Távcsöves puskájával lelőjön egy-két németet vagy nyilast, s utána őt állítsák falhoz? Ezzel nem segítene. Talán, ha a front közelebb jön ... akkor talán... Az asztalhoz ült, falatozni kezdett. Kint már sötétedett. Elhúzta a függönyt, s mély. kábult álomba merült, Kora reggel erős dörrenésre ébredt. A présház megremegett. s vakolat hullott a földre a mennyezetről. Gyorsan magára kapta a ruháit, felszaladt a padlásra, s a faluba lesett. A falu utcái tele voltak menekülő katonákkal. Kiabáltak, za- jongtak. hogy a lármából a hegyoldalnak is jutott. Ettől a perctől kezdve figyelte a visszavonulást, amely nem volt veszélytelen. A szovjet katonák reggeltől estig villámgyors támadásokat intéztek a mozgó embertömeg ellen. Egyik percben még szelíd és rezgéstelen volt a levegő, a másikban már a házak tetejét súrolták a szovjet repülőgépek. Gépfegyverek kerepeltek, aknák robbanfak. s gyújtólöve- dékek csapódtak a faluba. így telt el a nap. Aztán beesteledett, maid az éjszaka komor fátylat borított a falura. Boldizsár nyugtalankodott. A szovjet tüzérség ágyúi egy pillanatra sem hallgattak el. Ahogy közeledett a front, egyre erősebben vijjogtak a lövedékek, s a becsapódásoktól megremegtek az épületek. Láng Boldizsár mindjárt az övéire gondolt. Ha csak egy órára is, de hazamegyek — gondolta. Félúton volt, amikor hirtelen földbe gyökerezett a lába. Alig párszáz lépésre tőle, a völgyet átszelő híd körül német aknászok lámpái villogtak. A híd pillére köré aknát rakta, s aztán továbbálltak. Mindössze két őrt hagytak ott. akik órájukra sűrűn rávilágítottak. Ök lesznek a robbantás végrehajtói. — Ha a híd felrobban, előnyt nyernek a németek — töprengett a bokorban hasalva. — De mi lesz a faluval? Á düledező viskók tucatja roppan össze a robbantáskor. Az ő házuk is biztos elpusztul. S mi lesz, ha éppen bent tartózkodik a család. Homlokát veríték lepte, amíg a megoldáson gondolkodott. Mit tehetett? Kúszva, óvatosan megközelítette a két németet, akik a nyárfa tövében cigarettáztak. Két ütés, s a két német elnyúlt a földön. Aztán munkához látott. Gyorsan, ügyesen dolgozott. Aránylag rövid idő alatt hatástalanította a robbanószereket, bár mindez óráknak tűnt előtte. Annyira elmerült dolgában, hogy észre sem vette, hogy a nyárfák árnyékából valaki figyeli. Szomszédja, a nyilas Tóth Gáspár, aki nem habozott soká. Puskája dörrent és a szökevény vállát golyó súrolta. Egy pillanatra szédülés fogta el, aztán erőt vett magán. Futni kezdett. A lövésre összecsődültek a nyilasok és a visszavonulást fedező németek, s megindult a hajsza a sebesült ember után. Láng Boldizsár az életösztön sugallatára a dombtető irányába futott. — Ha a dombra felértem, megmenekültem — gondolkodott. — A dombon túl a szovjetek vannak, oda nem mernek követni. Mögötte a fegyverek dörren- tek, s vad szitkozódás hallatszott. Lihegve, gyors trappban követték üldözői, mintha így akarnának bosszút állni azokon. akik miatt Sztálingrádtól nincs megállásuk. Az üldözött és az üldözők között egyre inkább fogyott a távolság. Láng Boldizsár erejét megfeszítve futott a halál elől, az élet felé. Nagy élniakarás, nagy bizakodás lappangott benne. Azonban hiába szedte össze minden erejét, a növekvő sebláz megszédítette és a nagy akarat ellenére is csökkent a futás irama. Pedig a cél már nem volt messze. Csak száz méter... csak ötven ... no, most... S ekkor fegyver dörrent a háta mögött. A német géppisztolyból zizegve, ropogva szaladtak ki a lövedékek, s Láng Boldizsár katonaszökevény tompa zuhanással vágódott el a földön. Keleten akkor vonult az égre a márciusi hajnal. A völgyben pedig támadásra indultak a szovjet tankok. Kása András
