Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-02 / 154. szám
1061. július 2. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO GFJSfiMEKEÄNEK A nagy Rö-betű farka öregapó — ne csodáljátok, ha nem volt éppen könyvbarát — béressorban, istálló mélyén élte le élete javát. Bár a naptárt „kívülről tudta”, és tudott sok-sok szótalányt, félelemből is és kicsit gőgből is lenézett minden tudományt. „ördög mivé a bötűvetés” — szokta gyakorta mondani, vagy ha nem. hót „úri találmány, a szegénységet rontani”. Sok fialánya úgy nem látott könyvet, mint ő. No. de Pala, a legkisebb és legkedvesebbik unoka más világba született bele. Öt várta már az iskola! öregaoó már munkára gyenge, de sonse tétlen két keze. fúr és farag. Bár messzi környék ismeri, nagyra nincs vele. Bölcs ember lÄt a maga módján, s ezt persze tudja Pala is. sokszor fordul öregapóhoz segítségért a kis hamis. Nem is marad meghallgatat- lan — egy kivétellel semmi sem. — Okulárém. tudod, eltörött. orvosához míg nem viszem, nem láthatom a „bötűidet” — szól, ha a kicsi fennakad: két-két betű értelmes szóvá, az I és a Rö. Ir-re. hogy s mint ragad. Jaj, de a baj seregestül jön. Az olvasás még istenes, de betűt róni, amikor amaz kunkora. görbe meg emez! Szegény Pala kínlódik rajtuk és vele együtt az öreg. Vigasztalja, bá- torítgatja, egyszóval mindent elkövet, csak mutatni ne kelljen neki, hogyan is írjon az a toll. — Nagyapókám, jaj, ma bezártak — egyik nap Pala sírva szól —. a Rö betű farka csak görbe, de sehogyan se kunkora. Tanító úr az iskolában azt mondta nekem: ostoba. Úgy fogja, vezesse szépen kezemet, hogy sikerüljön. Büntetésből száz Rö betűt kell írnom. Jaj, nagyapókám, mit tegyek? öregapó fáradt, vén szíve szinte torkában dobog. De kinyögi: „Na persze, hogyne” — s csak úgy magának „megfogott”. „Menj játszani!” — küldi és töpreng, hogy legyen és mit tegyen. Okulárét kötöz- get. javít, megüljön orron és szemen. Cirokseprű szárát lemetszi. beléje illeszt tollvasat, s rajzolgatja, képíró módra a Rö-betűt. a farkast. Csontra, fára így írt nem egyszer remek virágot, állatot. Bár nehezebb a késnél a toll. de ha kell egyszer! Rákapott. Addig-addig próbálja, írja a Rö-betűt, a farkast, míg kezében a mozdulat és fejben a forma megmarad. Mikor már megy, elnézegeti, s mondja becézve: — Rö-bötű ... „A nagy I meg elül kunkora” — villan eszébe és úgy örül, míg pingálja. mint aki rab volt sötét börtönben, s most kilát, s felfedezi, mi van körötte: egy ismeretlen szép világ. Lefest betűt betű után és a jel értelmén, ha akad, együtt tanul az unokával: a hetven éves és a hat! Zsikó Gyula Kett János9 a bátaapáti tanító Ügyeskedjünk ! gondolatolvasás Nagyon érdekes bűvészmutatvány (?) ez. csak az kell hozzá, hogy a játékvezető előre összebeszéljen azzal, akinek a gondolatait ki fogja találni. Legyen ez a fiú Gyuri. A játékvezető kivesz a zsebé- oől négy tárgyat: zsebkés, ceruza, radír, zsebkendő. Ezután Gyurit kiküldi. A többieknek azt mondja. hogyha Gyuri bejön, az ki fogja találni, melyik tárgyra gondolnak. anélkül, hogy beszélne vele. vagy bármilyen jelet adna neki. Ezután a többiek megegyeznek abban, hogy a ceruzára gondolnak. A játékvezető kiküldi Évát Gyuriért. Éva bevezeti Gyurit csukott szemmel. Gyuri megáll az ajtóban, s kijelenti, hogy a ceruzára gondoltak. A társaság csodálkozik, s nem gondol arra. hogy a játékvezető becsapta őket, mert előre megállapodott Gyurival, ha Éva megy ki érte. akkor ceruzát gondoltak ha Lajos, akkor radírt, ha Feri zsebkést, ha pedig Laci, akkor zsebkendőt gondolták. KELJFEL JANCSI! Magatoknak szórakozást, kistestvéreteknek nagy örömet szereztek. ha egy csinos Keljfel Jancsit csináltok neki ajándékba Ennek a Jancsinak, mint a neve is mutatja, az a sajátsága, hogy akárhogy is próbáljuk elbuktatni. lefektetni, mindig talpra áll A testét kifaraghatjátok bodzafabélből. vagy nagy parafadugóból. Mindenütt gömbölyűnek kel lennie, ezért az egyes részeit mint például kart. orrot stb. csak rárajzoljuk, festjük. Az alsó. levágott részére egy félgömb alakú, ólomdarabot teszünk. Az ólom helyett ezt az alsó részt fából is kifaraghatjuk. Az így elkészített mulatságos baba minden helyzetből fel fog állni. Finnyás Peti Pressóban ül a pöttöm kis legény, s izeg-mozog, mint sajtkukac — helyén. Sóvárogva szeme fagylaltra vár, míg kinn aszfaltot olvaszt már a nyár. Vágyón várja a jeges csemegét, szájáról csacskán csattan a beszéd: nekem olyat kérj, de gyorsan, Anyu, ami nem édes, s nem is savanyú. S már jön a tölcsér es, jeges nedű, rózsaszín habbal szórt, friss keletű... De Petikének leesett az álla: mást kérj Anyu, nekem nem kell málna!... . MISZLAI GYÖRGY Ötletes srác r Ági és a kiskutya Unom már a sok mesét a kiskutyáról. Ayikám szól: ,,Apu, mondjad tovább!” „Mit kislányom?" „A kiskutyát!” „Most mondtam, a kiskutya alszik, Majd ha felébred, Üjból mesélek." Csönd: de csak addig, Míg három sort olvasok egy könyvből S teljes erőből Kiált: „Apuka! Nem alszik, már ébren a kiskutya!” No jól van, hát mesélem tovább: ,,A kiskutya erszényt talált És egy boltban felöltözött. Vett ruhát, kalapot, cipőt. Aztán sétált vidám kedvvel, Mint valami úriember. Később beült egy moziba És itt történt meg a hiba,* Mert a filmen egy oroszlán Olyan vadul morgott, nézett, Hogy a kiskutya a széket Majd széttörte, úgy fölugrott, S a moziból kiszaladt, A ruhája elszakadt. Még most is fut tán, hogyha El nem bújt egy bokorba . . .” Áginak ez sem elég, Egyre nyaggat, meséljek még, Dár e hangot nem szeretem, Szólok: „De most már csönd legyen! Csönd legyen, ha mondom, Nekem is van dolgom!” Agikám hallgat. A komoly hangnak. Bárki lássa, Van hatása. S én olvashatok. Kis idő múlva Azonban újra Szól: „Apu, ha nem mesélsz többet. Akkor beszélgessünk!” összecsukom hát a könyvet, Ma úgysem lesz olvasás. „Aztán miről beszélgessünk? —” Kérdem Ágikától. Nagy, csodás Szeme rámvilágol: „A kiskutyáról!" FÜRTÖS GUSZTÁV AMIKOR MEGTUDTA, hogy Bátaapátiba kerül, ebbe az isten- hátamögötti kis Tolna megyei faluba, ahol még csak nemrégiben vezették be a villanyt, kicsit elszontyolodott. Aztán, amikor meg ismerte a tanítás, a gyakorlati munka szépségét, a naponta ismétlődő és egyáltalán nem egyforma örömök és eredmények ízét, belátta, hogy helyes volt a felsőbb szervek választása. MEGISMERTE ÉS MEGSZERETTE a falu népét, kollégáit, és úgy érezte, érdemes is, lehetséges is sokat, szépet alkotnia. A kicsinyek is bizalommal fordultak feléje és ha lehetséges, egy lépéssel közelebb kerültek ezek a szőke-barna kis buksik a szívéhez. SZOMBATONKINT, MEG VASÁRNAP különösen eleven a kis falu. Az embereknek több idejük van arra, hogy moziba menjenek, kicsit eltrécseljenek és elmenjenek megnézni, hogy mit tudnak az iskolások a kultúra terén. Mert két fiatal tanító valósággal forradalmasította itt a kultúrmunkát. Rendszeresen tanulnak be a fiatalok színdarabokat, énekelnek, táncolnak. Nem is olyan istenhátamögötti falu ez a Bátaapáti... « PERSZE NEMCSAK A MUN- IKA van a világon, főleg egy fialtál, jóvágású tanító ember szálmára. Ez a bizonyos »más«, vagy •inkább ez a bizonyos »valaki« iazonban jónéhány kilométerre lnyugatra lakik — tanít. Váralján •dolgozik a bájos, fekete, fiatal ilány. Osztálytársak voltak Béleseit négy éven át. Úgy gondolom, hogy a »mágneses vonzás« íkezdő periódusa még onnan adö- •áj/c. Speil Annának hívják a fiattal tanítónőt. Váralján nagyon I szeretik őt. Nos, Kett János »hébe-hóba-« felrándulgat mostanában Váraljára. Mert hát ott »olyan tiszta, jó a levegő«, meg aztán van aki szívesen látja — várja .'.. JÖL EMLÉKSZEM MÉG: öt éve félénk, nyúlánk kis legényke volt Kett Jancsi. De a mai Kett János tanító már határozott. Egyéniséggé fejlődött. Akinek problémája volt, már ebben az évben is bizalommal fordult a »kis tanító úrhoz«, ahogyan a falu nevezte fiatal tanítóját. És őt nem. tántorították el az időnként jelentkező nehézségek. Mért az is volt bőven. Emlékezett arra, hogy mit is mondott annak idején Dobay elvtárs, igazgatóhelyettesük: — Fiúk, az élet nem mindig diadalmenet, nem mindig siker és biztos eredmény. Néha jönnek periódusok, amikor nehézségek, ismeretlen akadályok merülnek fel előttetek. És ezeket leküzdeni, ezek ellen az adott helyzetben keményen harcolni: férfimunka, pedagógusnak való feladat. A KORA REGGELI VONAT már az állomáson találja. Váraljáról jövet siet Bátaapáti felé. Mert az okos embernél a szív és a kötelesség megtalálja a pontos helyét. Csak tudni kell, hogy mikor, melyik a fontos. KETT JÁNOS tanító pedig tudja. Fiatal még, de megtanulta, hogy a józan, kiegyensúlyozott élet, a valóra váló tettek, eredmények formálják, csiszolják a fiatal jellemet. Olyanná, mint az acélpenge. A PÁLYAUDVAR jelzőcsengője élesen berreg. Jön a reggeli vonat.., SZIGETI ■ ! Ä kismadár — Jó! Akkor gyorsas add ide az almát... Törd a fejed TIN TJ Rí Kérlek, adjál enni 1000 A legutóbbi „Törd a fejed!” rejtvényünk megfejtései: 1. A cél előtt. 2. Postafordultával, A kis madarat elsőnek az egyik pincér vette észre. — Nicsak, egy veréb, fisveréb. — Nem veréb az — szólalt meg legközelebb ülő vendég. — Sár- ■arigó. Erre többen odajöttek. Egy bor- zű hang. ellentmondást nem tü- ően: • •— Méghogy sárgarigó!? Stig- ic! — A vitában többen elmond- ák véleményüket, jó öt percig osztozkodtak a madár mineműsá- íén, míg a végén az egyik zenész kijelentése vetett véget a vitának: — Madár. Mindegy, hogy milyen. A kismadár, repülni taníthatta az anyja, gyámoltalanul gubbaszt a fal tövében, nem tud visszare- oülni fészkébe. Fent a fa ágán kétségbeesetten csipog, csicsereg két nagyobbacska tarkatollú. Nyilván hívják az apróságot, mert az időnként félénk hangon válaszol nekik. Jönnének érte. de félrak az emberektől. ■ A körülálló közönség — aminthogy kocsmában már lenni szóróit — meglehetősen vegyes. Nem íoglalkozásbéli megoszlás miatt, igyan ki tudná megállapítani, ki ni vei keresi kenyerét, inkább rülönböző hatásokat váltott ki ’z emberekből a különböző mennyiségű szesz, amit ez ideig ehajtottak. Most nézik, figyelik a madarat. Az egyik erősen ittas azt mondja: — Megfogom, hazaviszem a macskának. — Viszi ám ... — 6 előlép egy vállas férfi, rakodómunkás lehet. — Már mér ne vinném? — Mert nem viszi. Nem a magáé. Újabb ajánlkozó: — Be kell tenni kalickába. A vállas nem Szól, gondolkozni látszik a javaslaton, Másik védelmezője akad a madárnak: — Az se jó. Picike még. meg itt van fölöttünk az anyja. — Majd megad, — Kalickában nem. Oda kel adni az apyjának. A madár meg. mintha megérez te volna, hogy sorsa fölött ősz tozkodnalc. s az osztozkodás ki menetele rá nézve elég kétséges nagy rugaszkodással a levegőb repítette magát. Nem magasra méternyire legfeljebb. gyeng szárnyai nem bírtak tötobet. A udvar sarkában lévő seröshordó kig még vitte a lendület, aztál beesett a hordók közé. — No tessék. Eltűnt. — Ott biztos megdöglik. — Hátha agyonnyomja vala mel.vfk hordó. A két nagyobb madár a sörös hordók fölé repült, s ha lehet még kétségbeesettebben csivitcl tek. Egy ember is odament, maj( néhány percnyi hallgatózás utál kiáltott: — Él. Beszél. — A hangja nen volt tárgyilagos, örült, hogy ilyet tudósítást adhat. — De onnan nem tudja kihoz ni az anyja. — Innen ugvan nem. Megint néhány perc szünet aztán az egyik overállos — né gyen jöttek valamivel előbb — megindult és elkezdte gurigáin a hordókat, elfele. A pincér az mondta: — De utána vissza kell áti rakni... Tíz perc múlva megtalálták ; kismadarat, feltették a fa egvll ágára, ahonnan boldog csivitelés sei ragadta magasba az anyja. A hordókat megint helyrerakták. s ki-ki elfoglalta székét a: asztal mellett. Utána még sokáig lehetett hallani: — Méghogy stielic. — Az esze tokja. — Kalickába zárta volna. — Vegyen magának, ha madarat akar. Ez nem az övé. A kismadár meg nem is sejti, milyen izgalmat okozott egy délután a kocsma közönségének. S biztos azt sem értette: — Még egy korsóval. Egészen belefáradtam ebbe a „társadalmi munkába”. Píwásatai Grösst
