Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-19 / 168. szám

2 TOLNA MFCYF» VCPÜJSAO Idői. július 13, Július 20-án újrakezdődnek a francia—algériai tárgyalások Párizs (MTI): Pontosan két hó­nappal azután, hogy Evianban először találkozott az algériai és a francia kormány küldöttsége, július 20-án, csütörtökön Evian közelében, a Lugrini kastélyban folytatódik a francia—algériai konferencia. A francia közvéle­mény és Algéria népe egyaránt örömmel fogadta a Párizsban és Tuniszban hétfőn egyidőben ki­adott közleményeket a tárgyalá­sok új raf elvételéről. Az eviani konferencia május 20 és június 13 között megtartott 13 ülésén azonban túl sok ellen­tét mutatkozott a francia és az algériai álláspont között, sem minthogy a Lugrinban folytatódó tárgyalásoktól gyors eredményt, vagy minden vitás kérdésre ki­terjedő megegyezést lehetne vár­ni. De Gaulle tábornok július 12-i rádióbeszédében változatlanul tá­lalta eddigi követeléseit: vagy eleve elkötelezi magát az algériai ideiglenes kormány a jövő füg­getlen Algériájának Franciaor­szággal való szoros »társulására« •— vagy feldarabolják az orszá­got. Algéria felosztásának ' tervét látszatra azzal indokolják Párizs­ban, hogy meg kell védeniük az egymillió európait. Erre végső esetben csak az adna lehetőséget, ha egyes övezetekbe csoportosíta­nák, telepítenék át az európai lakosságot. Valójában azonban két más tényező alakítja így a francia elgondolásokat: 1. A felosztás révén megma­radnának francia kézen a kato­nai támaszpontok; 2. Folyosót biztosítanának a szaharai kőolaj ’elvezetésére a Földközi-tengeri kikötőkbe. A lugrini tárgyalásokon a két küldöttség összetétele változatlan lesz, akárcsak Evianban, Krim Belkaszem külügyminiszter veze­ti az algériai, Louis Joxe állam­miniszter a francia delegációt. A párizsi sajtó kedden tartóz­kodó hangon ír a tárgyalások új­rakezdéséről. A lapok általában sötétenlátóan ítélik meg a konfe­I rencia esélyeit. A pesszimizmus okai azonban homlokegyenest el­lenkezők: míg az Aurore és tár­sai az algériai ideiglenes kormány »hajthatatlansága« miatt, sopán­kodnak, a baloldali sajtó felveti a kérdést: de Gaulle elszánta-e magát arra, hogy igazi tárgyalá­sokat kezdjenek Lugrinben. Az Humanité a többi között így ír: Egyedül a tárgyalások vezet­hetnek el a békéhez. Folytatásuk hírét csak elégtétellel fogadhat­juk. De nyitott szemmel kell te­kintenünk a helyzetet, s nem elég, hogy a konferencia újra­kezdődik, eredményre is kell, hogy vezessen. Hz ENSZ afrikai - ázsiai csoportja kéri az algériai kérdés napirendre tűzését a közgyűlés őszi ülésén New York (MTI): Csanderli, az algériai ideiglenes kormány New York-i képviselője hétfőn este bejelentette, hogy az afrikai és ázsiai ENSZ-küldöttségek cso­portja kérni fogja az algériai kér­dés felvételét a közgyűlés őszi ülésének napirendjére. Sálán tábornok, az algériai puccs egyik vezetője, akit a pá­rizsi katonai különbíróság távol­létében halálra ítélt, a francia idegenlégió egyik dandárjánál megjelent Algériában és egy il­legális rádióban kormányellenes felhívást olvasott fel. Az idegen­légió különböző afrikai támasz­pontjairól bejelentették, hogy a puccsista vezető rádióbeszédeit a tábori hangszórókon közvetítet­ték. Az algériai szélsőséges terroris­ták változatlanul folytatják me­rényletsorozataikat. Hétfőn Algír­ban 11, Oranban 5 plasztikbomba robbant, de szerencsére csali ki­sebb sebesüléseket okozott. „Kennedy veszélyes játékba kezdett...11 Jean-Maurice Hermann cikke a berlini kérdésről Párizs (MTI): A Liberation ha­sábjain Jean-Maurice Hermann, az ismert haladó közíró, a ber­lini kérdésről írva, megállapítja, hogy nem volt könnyű dolog a ftyugatiak számára megszerkesz­teni a hruscsovi memorandumra adott válaszokat. Amikor arról beszélnek, hogy augusztus elején összeülnek az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei látásmódjuk összehangolására, e híresztelések csak azt erősítik meg, hogy a lá­tásmód nem azonos a három nyu­gati fővárosban. London inkább hajlik a tárgyalásokra, mint Pá­rizs és Washington. A továbbiakban Jean-Maurice Hermann rámutat, hogy a helyzet azért veszélyes, mert Bonn két­ségbeesetten meg akar akadá­lyozni mindennemű kelet-nyu­gati megállapodást. Egy ilyen megegyezés megfosztaná Nyugat- Németországot kémkedési és to­borzási lehetőségeitől, amelyeket számára Berlin jelenlegi jogállá­sa biztosít. A nyugati szövetsége­seket pedig rávezetné, hogy hi­vatalosan elismerjék a német ha­tárokat, ezeket pedig Adenauer nem hajlandó véglegeseknek te­kinteni. A helyzet azért is veszé­Róma (MTI): A felesbérlők, a] mezőgazdasági napszámosok és a munkakamarák kezdeményezései ezen a héten országos jellegű harc méreteit öltik és ez a harc általános síkon összefügg az üze­mekben, a községekben és a gazdaságokban folyó kezdeménye­zések ezreivel. Sienában kétnapos harcot jelen­tettek be a földbirtokosok ellen. Az első napon tüntetések lesznek az üzemekben délelőtt, délután pedig nagyobb tömeges megmoz*- dulások lesznek. lyes, mert Kennedyre erős nyo­mást gyakorolnak a külügymi­nisztérium és a titkosszolgálat ultrái, a Pentagon tábornokai, Taylor tábornok, akit az elnök katonai tanácsadójának választott, s aki nem akar »langyosabbnak« tűnni, mint azok, akik féltékeny- kednek rá. Ezen kívül a repub­likánusok is készek mindennemű túllicitálásra, hogy négy éven belül visszaszerezhessék a hatal­mat. Kennedynek szüksége van rá, hogy elhomályosítsa az ame­rikai közvélemény emlékezetében a kubai expedíció kudarcának kellemetlen emlékét, szüksége van a kedélyek felszítására, hogy így könnyebben megszavazza a kongresszus a külföldi segélyprog ramot és azokat a katonai hitele­ket, amelyeket az amerikai trösz­tök várnak és amelyekre a gaz­dasági életnek is szüksége van, mert továbbra sem tud fellen­dülni. Kennedy veszélyes játékba kez­dett — írja a párizsi haladó köz­író. Egyre inkább latba veti az Egyesült Államok tekintélyét egy olyan ügyben, amely egyáltalán nem veszélyeztette, s ezzel csak nehezebbé teszi a megállapodások létrejöttét, amelyekhez azonban végül is el kell jutni; Július 20-án Firenze megyében Emiliában is lesznek helyi sztráj­kok, amelyekben részt vesznek felesbérlők, (mezőgazdasági napszá mosok és városi munkások. Livornóban is általános sztráj­kot tartanak a parasztok. A li- vornói munkások délelőtt tíz órá­tól déli 12 óráig beszünetik a munkát, hogy ezzel is támogas­sák a mezőgazdaság megreformá­lására vonatkozó követeléseket és részt vesznek a parasztok tünteté­sein Piombinóban és Livornóban, Ibrahim Abbud látogatása Leonyid Brezsnyevnél Moszkva (TASZSZ). Ibrahim Abbud tábornok, a Szudáni Köz­társaság miniszterelnöke látoga­tást tett a Kremlben, Leonyid Brezsnyevnél, a Szovjetunió Leg­felső Tanács elnöksége elnöké­nél. Ibrahim Abbuddal együtt je­len voltak a látogatáson kísére­tének tagjai, valamint J. Osz­mán, a Kubai Köztársaság moszkvai nagykövete. Szovjet lészről jelen voltak Andrei Gro- miko külügyminiszter, Mihail Szilin szudáni nagykövet és má­sok. Gürsel elutasítja a semlegességet Athén (AP): Gürsel tá­bornok, török államfő nyilatko­zatot adott az Athens Daily Post című görög lapnak kormánya politikájáról. Gürsel nyilatkoza­tában , elutasította a semlegesség gondolatát. Kormányunk kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy hűséges ma­rad a NATO-hoz és a CENTO- hoz — mondotta Gürsel tábornok — együttműködésünk az Egyesült Államokkal és a nyugati hatal­makkal a NATO keretében, kül­politikánk alapját képezi. Követ­kezésképpen nem lehet szó ar­ról, hogy Törökország semleges politikát folytasson. Gürsel az interjú során ugyan­akkor leszögezi, hogy Törökország a kölcsönös megbecsülés alapján jószomszédi viszonyt óhajt fenn­tartani a Szovjetunióval. Elhalasxtották ax amerikai rakétautas kilövését Cape Canaveral (MTI): Mint a Reuter jelenti, Cape Canaveral- ban 24 órával elhalasztották a második amerikai rakétautas, Vir­gil Grissom százados kilövését. Az eredeti tervek szerint Gris­som 15 perces — Shepard kapi­tányéhoz hasonló — rakétaútjára kedden hajnalban került volna sor, de a Cape Canaveral fölött képződött vastag felhőtakaró miatt a kilövést 24 órával elha­lasztották. Oz olasz munkások sztrájkokkal támogatják a dolgozó parasztok követeléseit A francia - algériai tárgyalások újrakezdésének híre egyáltalán nem hatott a szenzáció erejével, mert a július 5-i algériai tünte­tés után, amely az algériaiak százezreit mozgatta meg, nyil­vánvalóvá vált, hogy Franciaor­szág kénytelen-kelletlen folytat­ni kényszerül azokat a tanács­kozásokat, amelyek a degaul- leista politika következtében szakadtak félbe. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormá­nya az alapvető kérdésekben következetesen kitartott az al­gériai nép érdekei mellett, és ellenállt a francia imperialisták minden olyan törekvésének, amely Algéria megosztására, az ország gyarmati sorban tartásá­ra irányult. Az idő az Algériai Köztái-saság ideiglenes kormá­nyát igazolta: július 5-én hatal­mas tömegek t.üntettek a füg­getlen Algéria mellett, s ezek a roppant méretű tömegmeg­mozdulások a de Gaulle-kor- mánynak is bebizonyították, hogy csak egyenrangú félként tárgyalhat az Algériai Köztársa­ság ideiglenes kormányával. A francia sajtó elég vegyes érzelmekkel fogadta a tárgya­lások folytatásának hírét. A jobboldali lapok amiatt panasz­kodnak, hogy az algériai ideig­lenes kormány »hajthatatlan«, s igyekeznek mindent ennek ro­vására írni. Ez a »hajthatatlan- ság« azonban csak azt jelenti, hogy az algériai nép nem haj­landó lemondani önrendelkezé­si jogáról, s nem hajlandó sem­miféle olyan kompromisszumba belemenni, amely csorbítaná a független Algéria jogait. A fran ciák, látva azt, hogy tárgyalni kénytelenek, bizonyos kompro­misszumra törekednek. Ezért szeretnék megvalósítani Algéria felosztásának tervét, amit de Gaulle tábornok többször is ja­vasolt már, mert ezzel jelentős előnyhöz jutnának. így ugyanis francia kézen maradnának az Algériában lévő katonai objek­tumok, s folyosót biztosíthatná­nak a szaharai kőolaj elvezeté­sére. Fontos tényező az algériai kérdés megoldásában, hogy a szomszédos Tunézia mind hatá­rozottabban követeli a bizertai francia haditengerészeti támasz­pont kiürítését. Burgiba elnök tunéziai önkénteseket küldött Bizertába, hogy nyomatékosab­bá tegye a támaszpont kiüríté­sére irányuló igényét. Ugyanak­kor Tunézia a Szahara egy ré­szére is igényt támaszt. Mindez nehezíti a franciák algériai helyzetét, s arra enged következtetni, hoev a de Gaul- le-kormánynak előbb-utóbb en­gedményeket kell tennie. Algé­ria függetlensége ugyanis elkép­zelhetetlen az önrendelkezési jog teljes megvalósítása nélkül, s mindenfajta kompromisszum csak a gyarmatosítás egy új for­máját jelentené. Igazi tárgya­lásokra van szükség, olyan tár­gyalásokra, amelyek a csak­nem hétesztendős harc után el­vezetnek a békéhez, s az algé­riai nép telies szabadságát ered­ményezik. Franciaország akadá­lyokat gördíthet a megegyezés elé, ezzel azonban csak halogat­ja a békés megoldást, amely most már nem késhet soká. Megalakul! az új Japán kormány Tokió (TASZSZ): A Liberális Demokrata Párt végrehajtó bi­zottságának keddi ülésén megvá­lasztották a japán uralkodó párt új vezetőségét. A párt főtitkárá­vá Szigesalburo Maeo-t, Ikeda miniszterelnök egyik legközelebbi hívét választották meg. A miniszterelnök miután ked­den tárgyalásokat folytatott a Li­berális Demokrata Párt egyes cső portjainak vezéreivel, megalakí­totta új kormányát. A régi kabinetből hatan ke­rültek az új kormányba, köztük Koszaka külügyminiszter, Mizuta pénzügyminiszter, Kosiro Ueki igazságügyminiszter, Maszuo Ara ki közoktatásügyi miniszter. Figyelemre méltó, hogy a kor­mányban és a párt vezetőségé­ben erősítették pozícióikat a Ki- si volt miniszterelnököt képvise­lő csoportok, amelyek követelik a japán—amerikai katonai együtt működést és szoros kapcsolatok kiépítését a dél-koreai hatósá­gokkal. Mint ismeretes, az Egyesült Államok megrettenve a japán—1 amerikai katonai szerződés elleni népi mozgalomtól, valamint a békéért, a demokráciáért és a semlegességért indított küzdelem kibontakozásától, az utóbbi idő­ben nyomatékosan követelte Ja­pán vezető pártjától, hogy ren­dezze a frakciók közötti nézetel­téréseket és hozzon létre egy „szilárd politikára” képes „erős kabinetet”. Ezzel magyarázható, hogy Ikeda hívei mellett az új kormányba a miniszterelnök olyan régi vetélytársai is beke­rültek, mint például Kono és Miki miniszterek. A helyi megfigyelők és a bur- zsoá sajtó a japán kormány át­alakítását közvetlen kapcsolatba hozzák iKeda legutóbbi washing­toni tárgyalásainak eredményei­vel. Az ország demokratikus köz­véleménye és a népítrnegek fel­háborodással fogadták a japán kormány új összetételéről szóló hírt. Eda a szocialista párt fő­titkára kijelentette, hogy a szo­cialisták harcot indítanak az I Ikeda-kormány megdöntésére. A Pravda cikke a kongói parlament összehívásáról Moszkva (TASZSZ): A Pravda keddi számában V. Majevszkij kommentálja a kongói parlement összehívását. A többi között rá­mutat, hogy a parlament ülés­szakának összehívása jelentős ese­mény a fiatal köztársaság életé­ben. Jelenti a Gizenga-vezette nemzeti erők sikerét. amelyek Patrice Lumumba politikáját, az igazi függetlenség és az egység politikáját folytatva határozottan követelték a parlament összehí­vását, felismerve, hogy ez a törvényesség és a rend helyreál­lításának egyetlen eszköze. Ugvan akkor — hangsúlyozza a cikkíró — a parlament összehívása a nemzetellenes erők. valamint a mögöttük álló belga—amerikai gyarmatosítók vereségét jelenti. A kongói nép ellenségei azt hitték — mutat rá a Pravda —, hogy gazdasági blokáddal, kato­nai megfélemlítéssel, hazugsággal és rágalommal elszigetelik a tör­vényes kongój korynányt, élén Antoine Gizengával és megerősí­tik a leopoldville-i bitorlók ha­talmát. Ebből semmi nem lett; A törvényes kormány szilárd tá­mogatásra talált a kongói nép szé les rétegeinél. A gyarmatosítók és bábjaik kénytelenek hozzájá­rulni a kongói parlament össze­hívásához, * A kongói nép reménykedve te­kint a parlament összehívása elé. Békés úton szerelne véget vetnj annak a válságnak, amely annyi bajt okozott a Kongói Köz­társaságnak. Nyilvánvaló — írja befejezésül a Pravda —, hogy biztosítani kell az ü’ésszak ren­des munkáját meg kell akadá­lyozni, hogy bárki is nyr< oust gyakorolhasson a kéoviseiokre, vasv megfélemlíthesse őket. Ezért legfőképp az ENSZ

Next

/
Thumbnails
Contents