Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-29 / 151. szám

IMI., június 29. VOLNA MEGYEI NEPŰJSAO ■Zrínyi Iliik tóé — a iéz-elnők — Zrínyi Miklóssal szeret­nék beszélni! — Ha nem a nagyszokolyi Aranykalász Ter­melőszövetkezet irodájában ten né<m ezt a kijelentést, bizo­nyára nagyot néznének, mert mindenki a történelemből ;ól ismert Zrínyi Miklósra gondol­na. De nicsak! Már emelkedik is föl az egyik íróasztal mögül egy jól megtermett. vastag­szemöldökű, deresedő hajú, koc kás inget viselő ember, akinek stuccolt bajusza alatt mosoly játszadozik, amikor megszólal. Én lennék az! Mi járat­ban van az elvtárs? Negyed órán belül az egyik csendes zugban teljesen bele­melegszünk a beszélgetésbe. Úgy tűnik, mintha régi isme­rősök lennénk. Az idegen em­berek között szokásos tartóz­kodó modort, meghitt, barát­ságos légkör helyettesíti. Mi­közben nyugodt hangját hall­gatom, arra gondolok, hogy bi­zonyára mindenkivel szemben ilyen. Megtalálja a közös han­got. Nem véletlen, hogy Nagy- szokojy egyik legnépszerűbb embere. A beszélgetés nyomában ki­bontakozik előttem egy fiatal termelőszövetkezet élete, amely elválaszathatatlan Zrínyi Mik­lós életétől. Az alig másfél éves terme­lőszövetkezet, amely 240 taggal alakult és 1825 holdon gazdál­kodik, már az első évben szép eredmény ért el annak ellené­re, hogy munkaerő-hiánnyal küszködik, mivel sok az idős dolgozója. Harminc forint 88 fillért fizettek ki egy munka­egységre. A munkaegységet teljes értékben készpénzben fi­zették. Tavaly két U—28-as gépet vásároltak gyűrűshenger­rel és ekével ellátva. Villany- motorokat állítottak be az ál­lattenyésztés takarmányellátá­sának meggyorsítása érdeké­ben. Az áruértékesítési tervet 110 százalékra teljesítették. Jó eredményekkel dicsekedhet az Aranykalász Termelőszövet­kezet. Népszerű, jó vezető és szervező képességekkel rendel­kező, gazdálkodáshoz értó em­ber az elnök, akit egyhangú szavazat alapján választott meg az első közgyűlés. Élettörténete eleven bizonyí­téka annak, hogy nam szabad merev, sablonos sémák szerint megítélni az embereket. Hogy az egyéni elbírálás, a munka, a magatartás alapján való érté­kelés az egyedüli helyes mód­szer falusi politikánkban. Zrínyi Miklós a „túlsó part­ról” jött át hozzánk! Osztály­idegen volt. őszinte szívvel jött, s tettei alapján mi biza­lommal fogadtuk. Mert a bi­zalmat csak tettekkel lehet ki­érdemelni. A feleségének egy napon halt meg az édesapja és az édes­anyja, s ő egycsapásra nagy­gazda lett. Ezek után a szűk- látókörű ember bizonyára rzt képzelné róla, hogy ötvenhat­ban szembefordult a rendszer­rel és visszakövetelte a föld­jeit. Nem így történt! Az el­lenforradalmárok megbízhatat­lan kommunista-barátnak mi­nősítették. Nem kapott helyet a nemzeti bizottságban, s ami­kor a nemzetőri beosztást el­készítették, magától értetődött, hogy lehagyták a listáról. Mindez persze érthetetlennek tűnik az előtt, aki nem ismeri az előzményeket. Zrínyi Miklós negyvenöt után a kisgazda párt tagja lett. Negyvenhétben, ; mi­kor a kisgazda párt reokciós úri szárnya ellen a párton be­lül is megindult a támadás, Nagyszokolyban. is leváltották a jobboldali nézeteket valló kis­gazda elnököt, s helyébe a kommunistákkal és a baloldal­lal együttműködni tudó és aka­ró Zrínyi Miklóst választották. Huszonnyolc éves korában köz­ségi bíró lett. Igazságos ember­nek ismerték és mivel az igaz­ságot szerette, minden esetben egyezett a véleménye a kom­munistákéval. A kisgazda pár­ton belüli baloldal előretörése idején, pótképviselőnek jelöl­ték az országgyűlésbe. Megis­merkedett nobi Istvánnal, aki Szemelvények a Paksi Téglagyár szakszervezeti bizottságának munkájáról A Paksi Téglagyár pártszerve­zete és a szakszervezeti bizottság a termelési lemaradás pótlására — amely részben az esős idő­járás okozta károk következté­ben adódott — szocialista brigá­dokat szervezett. A szocialista brigádokat a nyersgyártóknál, a behordóknál és a kihordóknál szervezték meg. A brigádtagok szerződésben rögzítették vállalá­saikat. * A szakszervezeti bizottságon belül jól dolgozik a balesetvédel­mi reszortfelelős, Hornok István, aki egyben az üzerni pártszerve­zet titkára is. A reszortfelelős szervezésében rendszeresen tarta­nak balesetvédelmi előadásokat, kioktatásokat. Jó munkájuk ered­ményét igazolja az is, hogy az utóbbi időben nem fordult elő baleset a Paksi Téglagyárban. * A gyártelep dolgozói elismerés­sel beszélnek a kultúrfelelős. Hum József munkájáról, aki a könyvtárosi teendőket is ellát­ja. A könyvtárnak 130 kötet könyve és 30 rendszeres olvasó­ja van. A dolgozók szívesen for­gatják a szépirodalmi könyveken kívül a kalandos útleírásokat és a technika fejlődését bemutató irodalmat, de mint a könyvtáros mondja, van egy panaszuk az ol­vasóknak, illetve a szülőknek. Kevés az ifjúsági regény és a meséskönyv, amelyeket a gyer­mekek állandóan keresnek, s baj az, hogy nem tudják kielégíteni az ilyen irányú igényeket. • A kulturális bizottság, a dol­gozók nagy örömére, a nyereség- részesedésen felüli 10 százalékot egy televíziós készülék vásárlá­sára fordította, hogy ezzel is elő­segítse a dolgozók kulúrálódá- sát és szórakozási igényeinek ki­elégítését. a balszárny vezetője volt, s a híve lett. Negyvenkilencben, amikor (megjelent a rendelet, amely szerint az államnak fel lehet ajánlani a földet, Zrínyi Mik­lós 65 hold földjét, gazdasági felszereléssel és állataival együtt átadta' az államnak. Előbb nyolc, majd tizenhárom hold földön gazdálkodott to­vább. Beadási kötelezettségét mindig pontosan teljesítette. Békésen éldegélt. Közötte és a proletár állam között soha sem­minemű konfliktus nem volt. A kommunistákkal továbbra is fenntartotta a jó viszonyt, amely a negyvenes évek együtt­működési politikája idején ala­kult ki. Az ötvenes évek ele­jén a szektáns politika követ­keztében nem vehetett részt a falu politikai életében. Csak ötvenhat után figyeltek fel rá. Az ellenforradalom eldöntötte, hogy ki hol áll. Egyesekben kellemetlenül, másokban kelle­mesen csalódtunk. Zrínyi Mik­lós kellemes csalódást okozott- A negyvenes évek baloldali kis­gazdája ötvenhat nehéz napjai­ban is „kommunista-barát” ma radt. Amikor egyéni terveiről kezd­tem faggatni, a termelőszövet­kezet terveiről beszélt. Egyelő­re egyéni terveit, álmait fel­váltják a közösségi tervek, ál­mok. A másfél év alatt há- rcrnszorosára nőtt szarvasmar­ha-állományt tovább fejlesztik. Az idén 13 000 csirkét nevelnek. Az elhullás eddig alig egy szá­zalékos. Jövőre 40—50 00(1 pe­csenyecsirke eladását tervezik, A baromfitenyésztés értékes ágazata az álattenyészlésnek. Negyedévenként megfordul a bofektetett pénz. Nagy a „tő­ke” forgási sebessége. A for­gási sebesség növelése emeli a termelőszövetkezet, a tagság és az állam hasznát egyaránt. Zrínyi Miklós ősszel egyéves elnökképző iskolára megy Zsámbékra. Azért akar tanulni, hogy többet és jobban dolgoz­hasson, mert Nagvszokolyban most minden fejlődik. A gabo­natáblák, amelyek az „egyéni” világban holdanként átlagosan 7 mázsa termést adtait, most 12 mázsát adnak. A föld is vál­tozik, tökéletesedik és a föld művelőinek, az embereknek még gyorsabb ütemben kell kitelje­sedniük. II. T. Teljes üzem a szegedi szabadtéri színházi „gyár városba«“ Körülbelül három hét múlva, július 22-én este ismét megszó­lalnak a szegedi Beloiannisz té­ren a fanfárok, felcsendülnek a »Szeged híres város ...« kezdetű népdal dallamai, s ezzel jelzik, hogy megkezdődött az ország legnagyobb nyári művészeti ese­ménysorozata, a Szegedi Szabad­téri Játékok. Az előadások köze­ledtét nemcsak az jelzi, hogy a rendelkezésre álló jegyek 70 szá­zalékát, mintegy 110 000-et már elővételben eladták, hanem az is, hogy most már teljes erővel folynak az előkészületek a játé­kok színhelyén. Valóságos -szín­házi gyárváros« épült. A Beloi­annisz tér mellett, az egyetemi intézetek kertjében és a környező utcákban csaknem ötezer négyzet méteres területen dolgoznak a díszletfestők, az asztalosok, a szabók, a kárpitosok, mintegy tíz szakma munkásai. Előregyár­tott elemekből épülnek az öltö­zők, ahol egyszerre 300—400 sze­replő készülhet majd. A díszletezők, akik mintegy tízezer négyzetméter vásznat, ti­zenöt mázsa festéket, sok köb­méter faanyagot, vasat használ­nak fel, már befejezték a Hu­nyadi László díszleteinek felújí­tását, s jelenleg a Bánk bán mo­numentális kulisszáit készítik. Átépítik a nézőteret is. Az ed­dig elöl lévő páholyokat középre helyezik. Ezzel nemcsak jobb a rálátás a színpadra, hanem mint­egy háromszáz ülőhellyel bővítik is a nézőteret. így egy-egy elő­adást több mint hétezerötszáz em­ber nézhet majd meg. Helytállásból: kitűnő! Ismeretes, hogy a mázai bá­nyaüzem két körletből áll. A ki­sebbik körlet az úgynevezett Hu­nyadi (császta) körlet dolgozóit 9-én kizavarta a bányájukból a víz. Egy fejtés-összeeresztésnél betört a víz és a bánya nagy ré­szét percek alatt elöntötte. Meg­szűnt a rendes munka, szénter­melésről pedig szó sem lehetett napokig. A mintegy 2000 köbmé­ter vizet a gépműhely dolgozói jó munkával négy nap alatt ki­szivattyúzták és megkezdődhe­tett a takarítás. A víz nem tett nagy károkat, úgyhogy 19-én már ismét termelt a Hunyadi körlet. De mi történt közben, vissza­esett az üzem termelése? Nem, a mázai körlet vállalta a többletet magára, mondván, a termelésnek csökkenni nem szabad. Igaz, a kiöntött császtai dolgozók is a mázai körletbe jártak, amíg saját munkahelyük megtisztult a víz­től. Azonban ezt is figyelembe véve el kell mondani, hogy szép teljesítmény volt, a példamuta­tás, a helytállás igazi; jó példája. És 19-én már ment minden a rendes mederben,, mert a Hu­nyadi körlet (császta) is elkezdte ismét a termelő munkát. Ez idő alatt az üzem teljesítménye nem esett, sőt nőtt és az esedékes ha­vi tervet 103 százalék fölé tud­ták emelni, összefogott itt min­denki. A műszaki vezetés gyors átcsoportosítással, kellő munka­helyek biztosításával segített. A fizikai dolgozók pedig nagyobb munkalendülettel fogtak a mun­kához. Ez a pár nap is megmu­tatta, mire képes a közös erő, az összefogás, ha az egy cél eléré­séért indul harcba. Imrő László levelező. Máza Megjelent a Tolna megye ifjúsága második negyedévi száma A napokban megjelent a me­gyei KlSZ-bizotlság negyedéven­ként kiadásra kerülő Tolna me­gye ifjúsága című folyóiratának második negyedévi száma. A folyóirat a mezőgazdaságban dolgozó KISZ-fiatalok helyzeté­vel, az Ifjúság a szocializmusért' mozgalom sportkövetelményeinek teljesítésével, a kollégiumi KISZ- szervezetek szerepével, a gyerme­kek és fiatalkorúak védelmével, az úttörő sportmunkával, az ipari tanulók KISZ-életével, valamint a megye haladó történelmi múlt­jával foglalkozik. VI. A bíró bosszúsan legyint. — Te soha nem figyelsz! Min­dig a tányérokon jár az eszed. A kávéfőző halkan sípol, mint a távoli, horpadt mozdonyfütty. Az asszony néhány mozdulattal elkészíti a kávét. Cukor nélkül, mert a férfi keserűen szereti. A gőzbe bámul. Álmosan, ka­rikás szemekkel. — Lefekszem — mondja élén­ken és bízvást vár. A bíró egykedvűen felnéz, majd a forró italba nyal. Arcán megpuhulnak a hideg színek. — Nem emlékszel, hogy a te­lefonbeszélgetés után azt mond­ta Molnár.., — s a fejével he­vesen integet — éppen bort töl­töttem a vendégeknek... a rádió­ban az új olasz slágert játszot­ták..; Tömör Károly tekintete szik­kadt szomjúsággal az asszonyra tapad. (Szörnyű! Nem emlékszik! Pe­dig a szerkesztő szavai a torko­mon hurkolódnak. Csak legalább valami apróságra emlékezne! Egy mondatra! Egyetlen szóra!) A férfi a széket közelebb húzza. Áthajol az asztalon. Álla szinte a térítőn ül. Hangja türelmetlen; — Emlékezz már! Te is dúdo- rásztad azt a slágert! Ciao, ciao bambina... Tudod?!?! Az asszony boesánafkérően sóhajt. A férfi vár, azután váratlanul összecsuklik benne a türelmet­lenség Csalódottan visszahúzó­dik. 'Bokáig érö\JJ ^ (KISREGÉNY) IRTA: TIIIERY ÁRPÁD Csendesen morog és a szom­széd lakásból a vékony fal gye­reksírást szűr. Minden olyan távoli és szo­morú, mintha kiballagtak volna a világból. Egyik erre, a rrtásik arra. A férfi fáradtan legyint. — Akkor mondta Molnár, hogy ha még húsz évig bíró lennék, akkor se jutok túl az osztálykor- látokon. Ellenségesen nézi az asszonyt. — Nem emlékszel, amikor Lendvainé azt mondta... Áh, te semmire nem emlékszel! Molnár azt is mondta, hogy az én hu­manizmusom annyi, mint Cham- berlainék be nem avatkozás! po­litikája Hitlerrel. Egy szót se hallottál abból, amikor azt mondta, hogy a náci gyilkosok a háború után könyvkiadó válla­latot alapítottak és Zolát meg Dosztojevszkijt ajánlották a vá­sárlóknak? A pult alól meg Mein Kampfot? Hogy a gyilkos, ha rá­mérték a büntetést, a börtönben legszívesebben a polgári huma­nistákat olvassa? Arra sem em­lékszel, amikor én azt mondtam neki, hogy nem minden erősza­kos halál gyilkosság, s amikor ő azt mondta, hogy a polgári hu­manizmus annyi, mint antihu- manizmus? Az asszony némán bólint és összeszorított fogakkal szájbigy- gyesztés mögé rejti az ásítást. (Mit tehetek? Nem értek sem­mit. Harmincöt évig nem értet­tem álmatlan éjszakáit, nevet­séges. kicsinyes tépelődéseit, de soha nem ellenkeztem. Mindig csak így, csendes türelemmel. Amihez az ember nem ért, leg­jobb, ha észrevétlenül elfolyik a gondolatai között. Elszivárog így egyformán a fájdalom és a vá­gyakozás Minden. S nyomát be­lepi reggel nyolc óra előtt tíz perccel a futó hitvesi csók, vagy egy elkeseredett piaci alkudozás). A férfi arca gyűrött és komor. Az asszony átmenne a másik szobába, de már ahhoz is fáradt. — Pihenj le. Holnap délig is alhatsz — mondja hangsúlytala­nul és az álmos szemekben cin­kos mosoly rebben. — Nem megyek. Nem tudok aludni. (Őrület! Olyan ez az asszony, mintha sose láttam volna. Har­mincöt év óta ismerem? Két gye­reket szült? Az én gyermekei­met? ö harmincöt éven át nem tudott egyszer is álmatlan- lenni. Most is csak szánalmasan bólo­gat. Elviszi a mosatlant, megvéti az ágyat, reggel megkérdi, hogy mit főzzön ebédre... harmincöt éve... Szörnyű! Minden délben szól, hogy ízlett-e az ebéd, de soha, soha nem kérdezte, hogy tiszta-e a lelkiismeretem... Min­dig dicsértem a főztjét és ő mindig néma tisztelettel bámult, ha átnéztem rajta... Házvezető­nő. Legalább egyetlen mondatra emlékeznél! Csak legalább a dal­ra! Tudnád azt, milyen érzés, ha a bíróban felébresztik a lelki- ismeretet!... Ne, ne nézz így, ezekkel a hűséges kutyaszemek­kel! Szólj! Mondd, hogy Molnár hazudott! Mondd, hogy a bor miatt, hogy sokat ittak, hogy neveletlenek voltak!... Áh, nem. Ne mondj semmit... csak vidd el a mosatlant...) Az asszony márványarcán meg­rezzen a bőr. — Álmos vagyok. Feláll. Nesztelenül, könnyű mozdulatokkal megkerüli az asz­talt és a férfi vállába ölel. — Nem kellett volna kávét innod... várj csak! — s az asz- szony ősz fürtjeit a férfihez leb­benti. — Rögtön hozom a mo­dern francia írók antológiáját. Tudod. Bartháné a múlt héten adta olvasni. Én már négyszer elaludtam a franciáktól. Az asszony gyengéden kibon­takozik, s úgy érzi. hogy árva karjai közül kiolvadt a jég. (Folytatjuk i

Next

/
Thumbnails
Contents