Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-28 / 150. szám

4 TOLNA' MEGYEI NEPtJJSÄO 1961. JGnius 28. A KISZ-fiatalok helye mezőgazdaságunk fejlesztésében Mostanában kapta a szekszárd- palánki mezőgazdasági techni­kum és kollégiuma Csapó Dániel nevét. Az első magyar nemzet­gazdáét; , akiről kortársa, Garay János: »Csapó Dániel emléke» című költeményében megálla­pítja: »Első valál, s utolsó egyaránt, Első, ahol haladni s tenni kellett, Utolsó, hol pihenni kelle tán». Ő volt, akinek száz évvel ez­előtt olyan érdekes mezőgazda- sági tájékoztató könyve jelent meg a »Gazdasági Kistükör«, hogy azt a haladó gazdák érdeklődése miatt szokatlanul nagy példány­ben kellett többször is megjelen­tetni. Ebben a művében a re­formkor lendületével ismertette áz akkor legkorszerűbb terme­lési lehetőségeket, módszereket. Része volt abban, hogy Tolna megye mezőgazdasági termelése belterjessé kezdett válni. Fellen­dültek a belterjes állattenyész­tési ágazatok, a lucernatermesz­tés; fellendítette az ipari növé­nyek termesztését (kender). Ne­mesített dohánymagvak importá­lásával megjavította a magyar dohány minőségét, a selyemher- hyótenyésztés meghonosításával elősegítette a megye akkori ipa­rosodását (selyemipar) is. Mun­kájának eredményeként »A tespedésnek rögzött embe­réből Az értelem gazdája lenni ké­szül«. Méltán vette fel nevét a pa- lánki technikum és kollégium is, hogy őt kövesse, »— k; gyilkos kard helyébe Békés ekét adott az ember ke­zébe«. Az ám! Szövetkezeti megye lettünk! Kinek ne dobbanna meg a szíve, ha Palánk mellett visz el az útja és a technikusokat látja, amint traktorvezetést ta­nulnak, vagy a legújabb munka­gépeket kezelik a határban? Vagy kinek ne csillogna a szeme, ha új mezőgazdasági üzemben a fejlődésről árulkodó hidroglo- buszt lát kimagasodni a gazda­sági épületek közül, amint mesz- szire ragyogva, vakítóan veri vissza a heves napsugarakat? Bizony, eltűntek a kisparcellák és dúsan termő, egyenletesen hul­lámzó gabonatáblák, mértani pontossággal irányított kukorica­vetések gyönyörködtetik a sze­met. De valljuk csak be: nagy kü­lönbség van abban, hogy ki mit vesz észre a fejlődésből! A vá­rosban nőtt fiatal, ha elhalad egy malacos koca ólja mellett, még csak így kiált fel: Nézzétek csak, milyen ennivaló kismala­cok! És, hogy játszanak...! De nem látja meg, hogy milyen faj­tájú, típusú, küllemű, teljesít­ményű és milyen körülmények közé való a kis csapat. Ma, a mezőgazdaság új korsza­kában, amikor »Az értelem gaz­dája lenni készül...«, a falusi fiatalok nem elégedhetnek meg a felületes szemlélettel. De az állam, a társadalom meg is kí­vánja a mezőgazdasági művelt­ség hozzáigazodását a fejlődés által támasztott igényekhez. Hogyan tájékozódhat, hogyan készülhet a dolgozó falusi fia­talság a nagyüzemi gazdálkodás keretében arra. hogy ott jól meg­állja a helyét? Az első feltétel: szerezzen minél előbb termelési gya­korlatot! (Gyakorlat teszi a mestert). Az ókori görög Aristipposról jegyez­ték fel, hogy mikor valaki azzal hencegett, hogy milyen sokat ta­nult. így szólt: »Ahogyan azok, fkik a legtöbbet eszik, nem egész­ségesebbek azoknál, akik csak a szükséges dolgokat veszik ma­gukhoz, úgy nem azok a tiszte­letre méltóak, akik sokat, hanem akik hasznos dolgokat olvasnak«. Mindennapi munkánkban tehát arra törekedjünk, hogy a mező- gazdaságban hasznos fogásokat, eljárásokat jól megfigyeljük, azokat céltudatosan, a készsé­günk kialakításáig gyakoroljuk. Ha ezt tesszük, hamarosan spe­ciális tudásra tehetünk szert a mezőgazdaság valamely ágazatá­ban, s ezt továbbtanulásunk ese­tén igen hasznosan kamatoztat­hatjuk, mint szakmunkások, technikusok, vagy mérnökök. Országosan vizsgálva, hogyan változott a mezőgazdasági szak­mák száma az utolsó három év alatt, azt állapították meg, hogy amíg 1958-ban csupán 8 szak­mába szerződtek tanulók, addig ma már a szakmák száma húszra emelkedett. Ez a folyamat ál­landóan fejlődni fog, amint a speciális üzemek köre bővül, s amint háttérbe szorulnak azok a téves nézetek, melyek szerint a mezőgazdálkodást, vagy annak egyes ágazatait, (pl. a juhászsá- got) nem kell tanulni. Célkitűzéseinknek megfele­lően 1965-ben 1 kh szántóte­rületen legalább háromszor annyi gépi munkát fogunk végezni, mint 1958-ban. Megyénk adottságai olyan sze­rencsések, hogy a legkülönlege­sebb és legkülönbözőbb üzem­ágakat fejlesztjük tovább, a leg­korszerűbb színvonalra. Tovább képezheti magát tehát minden fiatal akkor is, ha a VIII. álta­lános iskola elvégzése után nem kívánt, vagy hely hiányában nem tudott középiskolai tanulmányok­hoz fogni. Vegyük sorra a meg­tanulható szakmákat: Kertészeti szakágazat: dísznö­vénytermesztő és kertépítő, gyü­mölcstermesztő és faiskolakezelő, zöldségtermesztő és zöldséghaj­tató, szőlőtermesztő és borkezelő, kertimag és kertészeti ipari nö­vénytermesztő, borkezelő, sárga­répatermesztő. Növénytermesztési szakágazat: szántóföldi növénytermesztő, ön­tözéses növénytermesztő, dohány- termesztő, komlótermesztő, nö­vényvédő, magtáros. Állattenyésztési szakágazat: szarvasmarha-tenyésztő, sertéste­nyésztő, juhtenyésztő, baromfi- tenyésztő, lótenyésztő, méhész, halász, tejgazdasági. beosztást és fizetést kap. Ha ev* vizsgája nem sikerül, 6 hónappal))' tovább tanulhat és a vizsgáját«* megismételheti. cA meg f iaialúcíú tt üzem „űeeg igazgatása N‘ érni túlzással kiállítási teremnek is nevezhet­ném a főnöki irodát. A falon függő grafiko­nok, az elismerő okle­velek ugyanis betekintést en- Módja van a falusi ifjúságnak«* gednek a 8700 holdas szocialista mezőgazdasági szakiskola -1-’ - -----■ -----p— z ésére is. Megyénkben Len tart fenn ilyen iskolát az állam.« most hagyjuk. A főnök siet, Akik ezt a kétéves, bentlakásos.?* nincs ideje a szemléltető grafi- igen jó szakmai felkészültséget*' konokhoz magyarázatot fűzni, adó szakiskolát elvégzik, okleve-** várják a mezők. Meg aztán ma­let kapnak, s ha tovább kíván-'* ga is szívesebben van ilyenkor, nak tanulni, mezőgazdasági tech-N' nyáron a határban, mint a négy nikumi végzettséget szerezhetnek«* fal között, nem szereti az iro- levelező úton, egy év kedvez-?* daszagot. Na és persze, tudni, ménnyel, három év alatt, ha kü-V- látni akar mindent, ami a gond- lönbözeti vizsgát tesznek a tech-Jjj jaira bízott üzemben történik. nikum levelező tagozatán. vi Határjárásra indult, s vele *)■ mentem én is ... Társaságában Ha a tovább tanulni kívánó*!* utazva sok érdekeset láttam, leány 18 éves múlt, a férfi pe-;/* amit nem volna érdektelen pá­dig 19. életévét betöltötte, mint))' pírra vetni. De inkább az igaz­dolgozó, levelező úton végezheti«* gatóról mondok el egyet, s el azt a technikumot, melyet a;j* mást... VIII. általános iskola befeiezté-))- Kifli Mihálynak hívják, »leg­yei korábban nem kezdhetett« öregebb« állami gazdasági igaz- meg. Megyénkben Szekszárd-ji* gató Tolna megyében. Nem az Palánkon működik ilyen mező-))' évei számát tekintve öreg, ha- gazdasági technikum, rendes és« nem o legrégebb óta áll ezen a levelező tagozattal. A levelező tagozat az olyan községekben, ahol legalább 30 fő jelentkezik levelező ta­nulónak, kihelyezett osztályt nyit, ahol rendszeres heti ok­tatással képezi ki az idősebb korú technikusokat. Vi poszton. Maholnap tíz esztende- ))■ je lesz, hogy a hajdani cseléd- le ember fia kezébe vette az igaz­:/( gatói iroda kulcsát. )]• — Akkor már huszonnyolc « esztendős voltam — mondja el- * tűnődve és mosolyog. .)■ »Már huszonnyolc esztendős « voltam« — ismétlem a monda- « tot önmagomnak és elgondolko- )' zom az értelmén. Gimnáziumainknak az a része,)). — Hogy-hogy már? bár­melyekben mezőgazdasági poli-jl) dezem. technika; oktatás folyik, a négy.)* — Mert két évvel előbb is év után tanulóit szakmunkás-)), ki akartak nevezni, de huszon- vizsgára bocsátja. Ha fjedig va-« hatéves fejjel nem mertem el­löki a gimnázium elvégzése ulár.k vállalni. Az elvtársak biztattak technikumi végzettséget óhajt sze*. és 1951-ben mégis igazgató let- rezni, azt három évi levelező ía-« tem. nulás útján megszerezheti a pa-Jj _ l ánki technikámban, ahol már*)' „ ‘ ‘ _. ... _ csak a szakmai tantárgyakból» “ es; Elvállaltam, az­kell vizsgáznia. Lehetősége van« °}a M vagyok Az üzem min- a gimnáziumot végzett fiatalnak« den naP fmtalabbnak látsz,k, bentlakásos továbbképzésre is.«* cs me9 sajnos öregszem. felsőfokú mezőgazdasági taninté-.),' Az idő múlását nem lehet zetekben, ahol kétéves minden-*), megállítani, de amikor az em- napos tanulás és képzés útján*! bér állandóan megújhodást lát szerzi meg a technikusi okleve-.,’ maga körül, nemigen veszi *). észre, hogy múlnak az évek. Az « Alsópéli Állami Gazdaságban A termelési tapasztalatok és a.)' pedig csaknem minden eszten- fejlett agro- és zootechnika fel-« döben »születik« valami új. Ta- használása — a mezőgazdasági« valy készült el például a gyö- rhunkások szorgalmas munkája*): nyörű kultúrház a pusztán, mellett — elsősorban a vezető« szakembereken múlik. A szocia- lista gazdálkodás, szocialista let. olyan, hogy bármely nagyköz­ség lakói megirigyelhetnék. A tizenegy év alatt új köntösbe öltöztették a hajdani közös- konyhás cselédlakásokat és tu­catszám épültek villának is be­illő lakóházak. Egymás után tűnnek el a gazdaság területé­ről a szanaszét szórt tanyák is. A nagyüzemi gazdálkodást drá­gító tanyai istállókat lebontják, mert újak, korszerűek épültek az elmúlt években. Új színfolt az üzemben a gyümölcsös is, aminek a telepítését három év­vel ezelőtt kezdték meg. A szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas hegyoldalakat kajszi- barack-, körte- és őszibarack­csemetékkel ültették be, mert a területet így gazdaságosabban tudják hasznosítani. A tizenegy év, amit eltöltött az Alsópéli Állami Gazdaság élén Kitti Mihály, tulajdonkép­pen nem sok. De arra elég volt, hogy egy tucatra való hajdani úri birtok helyén minden te­kintetben megalapozott, jól jö­vedelmező, szocialista nagyüzem legyen. — Ez nem az én érdemem! Mint ember semmivel sem tet­tem érte többet, mint munka­társaim. Az meg szocialista rendszerünkből természetszerű­en fakad, hogy levesszük az emberek válláról a nehéz fizi­kai munkát. Ez van folyamat­ban, amióta a gazdaság létezik. Ma már ott tartunk, hogy a ka­lászos gabona és a szálastakar­mány termelése teljesen gépe­sített. A kukoricatermelést is — a betakarítás kivételével — a gépekre alapozzuk, — sietett mindezt elmondani az igazgató. — A tizenegy év közül me­lyikre gondol vissza legszíve­sebben? — Az elmúlt épre, mert az üzem fennállása óta 1960-ban produkált legtöbbet. Mint igaz­gató, s mint ember, én is büsz­ke vagyok arra, hogy három­millió forinttal többet tudtunk adni a népgazdaságnak, mint az előző évben. Az idén ezt a hárommilliót egymillióval meg- toldjuk. Ezt ígértük, s ami raj­tunk múlik, meg is tesszük, hogy így legyen — mondta bú­csúzóul a megfiatalodott üzem »öreg« igazgatója. DOROGI ERZSÉBET Állami gazdaságaink, ter­melőszövetkezeteink a fenti szakmákra jelentkező fiata­lokkal tanulószerződést kőt-, nek, melyben a mezőgazdasági tanuló kötelezettséget vállal arra, hogy a választott szakmában a szük­séges elméleti és gyakorlati is­mereteket elsajátítja, az oktatás­sal kapcsolatban kiadott rendel­kezéseknek eleget tesz, az üzemi és iskolai rendet megtartja. A gazdaság pedig kötelezettséget vállal az előírt tanulási idő biz­tosítására, az oktatásban való rendszeres részvétel lehetővé té­telére, a kiképzéshez szükséges felszerelések, munkabér és szo­ciális juttatások megadására és arra, hogy a tanulót heti 48 órá­ban (gyakorlati és elméleti okta­tással együtt) csak az általa el­sajátítandó szakmával kapcsola­tos munkákkal foglalkoztatja. Biztosítja számára a tanéven­kénti 30 nap szabadságot, mun­karuhát, védőruhát és tisztálko­dási eszközöket. gyógyszereket, kötszereket, gyógyászati segéd­eszközöket. Három év múlva a tanuló szakmunkásvizsgát tesz. Sikeres vizsga után szakmunkás üzemvezetéshez értő szakembere­ket feltételez, olyanokat, kik megfelelő előg.vakorlat után sze­rezték meg munkakörük kiváló ellátásának készségét. Akadémiáink és agráregyete- münk nyitva áll azok előtt, akik közép fokon már végez­tek, technikusi képesítővel, il­letve érettségivel rendelkez­nek. A szakma szeretete sugárzik azokon a gazdászfiatalokon is, akik még nem kapcsolódtak be a fent felsorolt szakmai képzés­be, de valamilyen mezőgazdasá­gi tanfolyamot végeztek. Aki a faluban ezüstkalászos tanfolya­mot végzett, vagy akár a KISZ szervezésében fiatalok részére lé­tesített tanfolyamra járt, akár öregebb gazdák között tanult, büszke lehet erre az oklevélre és az ezüstkalászos jelvényre. Meg­tanulta, hogy a gazdálkodás ál­landóan fejlődik és a természet­től több mezőgazdasági terméket nyerni igenis lehetséges, jó mun­kaszervezéssel, szaktudással, kol­lektív munkával. Csakhogy ez igaz, egész embert kívánó mun­ka, mely víg kedélyt és komoly felelősségérzetet kíván a nehéz­ségek legyőzésében. Megjelent „A Szovjetunió 1941-1945 évi Nagy Honvédő Háborújának története” című könyv második kötete Kiss László agrármérnök, gazd. tanár A Szovjet Honvédelmi Minisz­térium katonai kiadója megjelen­tette az SZKP Központi Bizott­sága határogata folytán a Mar xizmus—Leninizmus Intézet által sajtó alá rendezett „A Szovjet­unió 1941—1945. évi Nagy Hon­védő Háborújának története” cí­mű alapvető forrásmunka máso­dik kötetét. A kötet az 1941 júniusától 1942 novemberéig terjedő első idő­szakkal foglalkozik. Megírásában sok szovjet történész, közgazdász és katonai szakértő vett részt. A mű szerzői gazdag dokumentációs és levéltári anyagot használtak fel. Sok okmányt ebben a műben tesznek közzé először. A kötet három részből áll. Az első rész a hitlerista csapatok hitszegő támadását és a szovjet fegyveres erők 1941 nyári és őszi stratégiai védelmi hadműveletét tárgyalja, ez a rész a szovjet csapatok Moszkva alatti hős vé­delmének leírásával ér véget. A második rész a szovjet csa­patok Moszkva alatti ellentáma­dásával, az 1942. telén végrehaj­tott általános támadással, a Vö­rös Hadseregnek a második vi­lágháború fordulópontját jelentő első győzelmeivel foglalkozik. A harmadik rész a fasiszta né­met csapatok második támadá­sát és Sztálingrád hős védelmét írja le. A kötet a háború első időszakának összegezésével ér vé­get. A második kötetnek az a sa­játossága. hogy a katonai esemé­nyeken kívül, de azokkal szoros kapcsolatban elemzi a szovjet állam gazdaságának, nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikájá­nak, a nép munkájának és éle­tének kérdéseit is. A kötet terjedelme 53 ív. Gaz­dagon illusztrált és színes térké­peket is tartalmaz. Igen nagy példányszámban adták ki. Széncsillagok fényképei A Lett SzS.zK Tudományos Aka démiája asztrofizikai laboratóriu­mában néhány tucat felvételt si­került készíteni azokról a szén­csillagokról, amelyeknek színmu­tatói ismeretlenek. A széncsilla­gok gyenge vizuális fényerősségű (11—12-es nagyságrendű) égites­tek, amelyek az úgynevezett vö­rös óriások csoportjába tartoz­nak. A felvételek tanulmányozá­sa a széncsillagok keletkezésére és fejlődésére vonatkozó új ada­tokkal gazdagítja a tudományi*

Next

/
Thumbnails
Contents