Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-28 / 150. szám
4 TOLNA' MEGYEI NEPtJJSÄO 1961. JGnius 28. A KISZ-fiatalok helye mezőgazdaságunk fejlesztésében Mostanában kapta a szekszárd- palánki mezőgazdasági technikum és kollégiuma Csapó Dániel nevét. Az első magyar nemzetgazdáét; , akiről kortársa, Garay János: »Csapó Dániel emléke» című költeményében megállapítja: »Első valál, s utolsó egyaránt, Első, ahol haladni s tenni kellett, Utolsó, hol pihenni kelle tán». Ő volt, akinek száz évvel ezelőtt olyan érdekes mezőgazda- sági tájékoztató könyve jelent meg a »Gazdasági Kistükör«, hogy azt a haladó gazdák érdeklődése miatt szokatlanul nagy példányben kellett többször is megjelentetni. Ebben a művében a reformkor lendületével ismertette áz akkor legkorszerűbb termelési lehetőségeket, módszereket. Része volt abban, hogy Tolna megye mezőgazdasági termelése belterjessé kezdett válni. Fellendültek a belterjes állattenyésztési ágazatok, a lucernatermesztés; fellendítette az ipari növények termesztését (kender). Nemesített dohánymagvak importálásával megjavította a magyar dohány minőségét, a selyemher- hyótenyésztés meghonosításával elősegítette a megye akkori iparosodását (selyemipar) is. Munkájának eredményeként »A tespedésnek rögzött emberéből Az értelem gazdája lenni készül«. Méltán vette fel nevét a pa- lánki technikum és kollégium is, hogy őt kövesse, »— k; gyilkos kard helyébe Békés ekét adott az ember kezébe«. Az ám! Szövetkezeti megye lettünk! Kinek ne dobbanna meg a szíve, ha Palánk mellett visz el az útja és a technikusokat látja, amint traktorvezetést tanulnak, vagy a legújabb munkagépeket kezelik a határban? Vagy kinek ne csillogna a szeme, ha új mezőgazdasági üzemben a fejlődésről árulkodó hidroglo- buszt lát kimagasodni a gazdasági épületek közül, amint mesz- szire ragyogva, vakítóan veri vissza a heves napsugarakat? Bizony, eltűntek a kisparcellák és dúsan termő, egyenletesen hullámzó gabonatáblák, mértani pontossággal irányított kukoricavetések gyönyörködtetik a szemet. De valljuk csak be: nagy különbség van abban, hogy ki mit vesz észre a fejlődésből! A városban nőtt fiatal, ha elhalad egy malacos koca ólja mellett, még csak így kiált fel: Nézzétek csak, milyen ennivaló kismalacok! És, hogy játszanak...! De nem látja meg, hogy milyen fajtájú, típusú, küllemű, teljesítményű és milyen körülmények közé való a kis csapat. Ma, a mezőgazdaság új korszakában, amikor »Az értelem gazdája lenni készül...«, a falusi fiatalok nem elégedhetnek meg a felületes szemlélettel. De az állam, a társadalom meg is kívánja a mezőgazdasági műveltség hozzáigazodását a fejlődés által támasztott igényekhez. Hogyan tájékozódhat, hogyan készülhet a dolgozó falusi fiatalság a nagyüzemi gazdálkodás keretében arra. hogy ott jól megállja a helyét? Az első feltétel: szerezzen minél előbb termelési gyakorlatot! (Gyakorlat teszi a mestert). Az ókori görög Aristipposról jegyezték fel, hogy mikor valaki azzal hencegett, hogy milyen sokat tanult. így szólt: »Ahogyan azok, fkik a legtöbbet eszik, nem egészségesebbek azoknál, akik csak a szükséges dolgokat veszik magukhoz, úgy nem azok a tiszteletre méltóak, akik sokat, hanem akik hasznos dolgokat olvasnak«. Mindennapi munkánkban tehát arra törekedjünk, hogy a mező- gazdaságban hasznos fogásokat, eljárásokat jól megfigyeljük, azokat céltudatosan, a készségünk kialakításáig gyakoroljuk. Ha ezt tesszük, hamarosan speciális tudásra tehetünk szert a mezőgazdaság valamely ágazatában, s ezt továbbtanulásunk esetén igen hasznosan kamatoztathatjuk, mint szakmunkások, technikusok, vagy mérnökök. Országosan vizsgálva, hogyan változott a mezőgazdasági szakmák száma az utolsó három év alatt, azt állapították meg, hogy amíg 1958-ban csupán 8 szakmába szerződtek tanulók, addig ma már a szakmák száma húszra emelkedett. Ez a folyamat állandóan fejlődni fog, amint a speciális üzemek köre bővül, s amint háttérbe szorulnak azok a téves nézetek, melyek szerint a mezőgazdálkodást, vagy annak egyes ágazatait, (pl. a juhászsá- got) nem kell tanulni. Célkitűzéseinknek megfelelően 1965-ben 1 kh szántóterületen legalább háromszor annyi gépi munkát fogunk végezni, mint 1958-ban. Megyénk adottságai olyan szerencsések, hogy a legkülönlegesebb és legkülönbözőbb üzemágakat fejlesztjük tovább, a legkorszerűbb színvonalra. Tovább képezheti magát tehát minden fiatal akkor is, ha a VIII. általános iskola elvégzése után nem kívánt, vagy hely hiányában nem tudott középiskolai tanulmányokhoz fogni. Vegyük sorra a megtanulható szakmákat: Kertészeti szakágazat: dísznövénytermesztő és kertépítő, gyümölcstermesztő és faiskolakezelő, zöldségtermesztő és zöldséghajtató, szőlőtermesztő és borkezelő, kertimag és kertészeti ipari növénytermesztő, borkezelő, sárgarépatermesztő. Növénytermesztési szakágazat: szántóföldi növénytermesztő, öntözéses növénytermesztő, dohány- termesztő, komlótermesztő, növényvédő, magtáros. Állattenyésztési szakágazat: szarvasmarha-tenyésztő, sertéstenyésztő, juhtenyésztő, baromfi- tenyésztő, lótenyésztő, méhész, halász, tejgazdasági. beosztást és fizetést kap. Ha ev* vizsgája nem sikerül, 6 hónappal))' tovább tanulhat és a vizsgáját«* megismételheti. cA meg f iaialúcíú tt üzem „űeeg igazgatása N‘ érni túlzással kiállítási teremnek is nevezhetném a főnöki irodát. A falon függő grafikonok, az elismerő oklevelek ugyanis betekintést en- Módja van a falusi ifjúságnak«* gednek a 8700 holdas szocialista mezőgazdasági szakiskola -1-’ - -----■ -----p— z ésére is. Megyénkben Len tart fenn ilyen iskolát az állam.« most hagyjuk. A főnök siet, Akik ezt a kétéves, bentlakásos.?* nincs ideje a szemléltető grafi- igen jó szakmai felkészültséget*' konokhoz magyarázatot fűzni, adó szakiskolát elvégzik, okleve-** várják a mezők. Meg aztán malet kapnak, s ha tovább kíván-'* ga is szívesebben van ilyenkor, nak tanulni, mezőgazdasági tech-N' nyáron a határban, mint a négy nikumi végzettséget szerezhetnek«* fal között, nem szereti az iro- levelező úton, egy év kedvez-?* daszagot. Na és persze, tudni, ménnyel, három év alatt, ha kü-V- látni akar mindent, ami a gond- lönbözeti vizsgát tesznek a tech-Jjj jaira bízott üzemben történik. nikum levelező tagozatán. vi Határjárásra indult, s vele *)■ mentem én is ... Társaságában Ha a tovább tanulni kívánó*!* utazva sok érdekeset láttam, leány 18 éves múlt, a férfi pe-;/* amit nem volna érdektelen pádig 19. életévét betöltötte, mint))' pírra vetni. De inkább az igazdolgozó, levelező úton végezheti«* gatóról mondok el egyet, s el azt a technikumot, melyet a;j* mást... VIII. általános iskola befeiezté-))- Kifli Mihálynak hívják, »legyei korábban nem kezdhetett« öregebb« állami gazdasági igaz- meg. Megyénkben Szekszárd-ji* gató Tolna megyében. Nem az Palánkon működik ilyen mező-))' évei számát tekintve öreg, ha- gazdasági technikum, rendes és« nem o legrégebb óta áll ezen a levelező tagozattal. A levelező tagozat az olyan községekben, ahol legalább 30 fő jelentkezik levelező tanulónak, kihelyezett osztályt nyit, ahol rendszeres heti oktatással képezi ki az idősebb korú technikusokat. Vi poszton. Maholnap tíz esztende- ))■ je lesz, hogy a hajdani cseléd- le ember fia kezébe vette az igaz:/( gatói iroda kulcsát. )]• — Akkor már huszonnyolc « esztendős voltam — mondja el- * tűnődve és mosolyog. .)■ »Már huszonnyolc esztendős « voltam« — ismétlem a monda- « tot önmagomnak és elgondolko- )' zom az értelmén. Gimnáziumainknak az a része,)). — Hogy-hogy már? bármelyekben mezőgazdasági poli-jl) dezem. technika; oktatás folyik, a négy.)* — Mert két évvel előbb is év után tanulóit szakmunkás-)), ki akartak nevezni, de huszon- vizsgára bocsátja. Ha fjedig va-« hatéves fejjel nem mertem ellöki a gimnázium elvégzése ulár.k vállalni. Az elvtársak biztattak technikumi végzettséget óhajt sze*. és 1951-ben mégis igazgató let- rezni, azt három évi levelező ía-« tem. nulás útján megszerezheti a pa-Jj _ l ánki technikámban, ahol már*)' „ ‘ ‘ _. ... _ csak a szakmai tantárgyakból» “ es; Elvállaltam, azkell vizsgáznia. Lehetősége van« °}a M vagyok Az üzem min- a gimnáziumot végzett fiatalnak« den naP fmtalabbnak látsz,k, bentlakásos továbbképzésre is.«* cs me9 sajnos öregszem. felsőfokú mezőgazdasági taninté-.),' Az idő múlását nem lehet zetekben, ahol kétéves minden-*), megállítani, de amikor az em- napos tanulás és képzés útján*! bér állandóan megújhodást lát szerzi meg a technikusi okleve-.,’ maga körül, nemigen veszi *). észre, hogy múlnak az évek. Az « Alsópéli Állami Gazdaságban A termelési tapasztalatok és a.)' pedig csaknem minden eszten- fejlett agro- és zootechnika fel-« döben »születik« valami új. Ta- használása — a mezőgazdasági« valy készült el például a gyö- rhunkások szorgalmas munkája*): nyörű kultúrház a pusztán, mellett — elsősorban a vezető« szakembereken múlik. A szocia- lista gazdálkodás, szocialista let. olyan, hogy bármely nagyközség lakói megirigyelhetnék. A tizenegy év alatt új köntösbe öltöztették a hajdani közös- konyhás cselédlakásokat és tucatszám épültek villának is beillő lakóházak. Egymás után tűnnek el a gazdaság területéről a szanaszét szórt tanyák is. A nagyüzemi gazdálkodást drágító tanyai istállókat lebontják, mert újak, korszerűek épültek az elmúlt években. Új színfolt az üzemben a gyümölcsös is, aminek a telepítését három évvel ezelőtt kezdték meg. A szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas hegyoldalakat kajszi- barack-, körte- és őszibarackcsemetékkel ültették be, mert a területet így gazdaságosabban tudják hasznosítani. A tizenegy év, amit eltöltött az Alsópéli Állami Gazdaság élén Kitti Mihály, tulajdonképpen nem sok. De arra elég volt, hogy egy tucatra való hajdani úri birtok helyén minden tekintetben megalapozott, jól jövedelmező, szocialista nagyüzem legyen. — Ez nem az én érdemem! Mint ember semmivel sem tettem érte többet, mint munkatársaim. Az meg szocialista rendszerünkből természetszerűen fakad, hogy levesszük az emberek válláról a nehéz fizikai munkát. Ez van folyamatban, amióta a gazdaság létezik. Ma már ott tartunk, hogy a kalászos gabona és a szálastakarmány termelése teljesen gépesített. A kukoricatermelést is — a betakarítás kivételével — a gépekre alapozzuk, — sietett mindezt elmondani az igazgató. — A tizenegy év közül melyikre gondol vissza legszívesebben? — Az elmúlt épre, mert az üzem fennállása óta 1960-ban produkált legtöbbet. Mint igazgató, s mint ember, én is büszke vagyok arra, hogy hárommillió forinttal többet tudtunk adni a népgazdaságnak, mint az előző évben. Az idén ezt a hárommilliót egymillióval meg- toldjuk. Ezt ígértük, s ami rajtunk múlik, meg is tesszük, hogy így legyen — mondta búcsúzóul a megfiatalodott üzem »öreg« igazgatója. DOROGI ERZSÉBET Állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink a fenti szakmákra jelentkező fiatalokkal tanulószerződést kőt-, nek, melyben a mezőgazdasági tanuló kötelezettséget vállal arra, hogy a választott szakmában a szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket elsajátítja, az oktatással kapcsolatban kiadott rendelkezéseknek eleget tesz, az üzemi és iskolai rendet megtartja. A gazdaság pedig kötelezettséget vállal az előírt tanulási idő biztosítására, az oktatásban való rendszeres részvétel lehetővé tételére, a kiképzéshez szükséges felszerelések, munkabér és szociális juttatások megadására és arra, hogy a tanulót heti 48 órában (gyakorlati és elméleti oktatással együtt) csak az általa elsajátítandó szakmával kapcsolatos munkákkal foglalkoztatja. Biztosítja számára a tanévenkénti 30 nap szabadságot, munkaruhát, védőruhát és tisztálkodási eszközöket. gyógyszereket, kötszereket, gyógyászati segédeszközöket. Három év múlva a tanuló szakmunkásvizsgát tesz. Sikeres vizsga után szakmunkás üzemvezetéshez értő szakembereket feltételez, olyanokat, kik megfelelő előg.vakorlat után szerezték meg munkakörük kiváló ellátásának készségét. Akadémiáink és agráregyete- münk nyitva áll azok előtt, akik közép fokon már végeztek, technikusi képesítővel, illetve érettségivel rendelkeznek. A szakma szeretete sugárzik azokon a gazdászfiatalokon is, akik még nem kapcsolódtak be a fent felsorolt szakmai képzésbe, de valamilyen mezőgazdasági tanfolyamot végeztek. Aki a faluban ezüstkalászos tanfolyamot végzett, vagy akár a KISZ szervezésében fiatalok részére létesített tanfolyamra járt, akár öregebb gazdák között tanult, büszke lehet erre az oklevélre és az ezüstkalászos jelvényre. Megtanulta, hogy a gazdálkodás állandóan fejlődik és a természettől több mezőgazdasági terméket nyerni igenis lehetséges, jó munkaszervezéssel, szaktudással, kollektív munkával. Csakhogy ez igaz, egész embert kívánó munka, mely víg kedélyt és komoly felelősségérzetet kíván a nehézségek legyőzésében. Megjelent „A Szovjetunió 1941-1945 évi Nagy Honvédő Háborújának története” című könyv második kötete Kiss László agrármérnök, gazd. tanár A Szovjet Honvédelmi Minisztérium katonai kiadója megjelentette az SZKP Központi Bizottsága határogata folytán a Mar xizmus—Leninizmus Intézet által sajtó alá rendezett „A Szovjetunió 1941—1945. évi Nagy Honvédő Háborújának története” című alapvető forrásmunka második kötetét. A kötet az 1941 júniusától 1942 novemberéig terjedő első időszakkal foglalkozik. Megírásában sok szovjet történész, közgazdász és katonai szakértő vett részt. A mű szerzői gazdag dokumentációs és levéltári anyagot használtak fel. Sok okmányt ebben a műben tesznek közzé először. A kötet három részből áll. Az első rész a hitlerista csapatok hitszegő támadását és a szovjet fegyveres erők 1941 nyári és őszi stratégiai védelmi hadműveletét tárgyalja, ez a rész a szovjet csapatok Moszkva alatti hős védelmének leírásával ér véget. A második rész a szovjet csapatok Moszkva alatti ellentámadásával, az 1942. telén végrehajtott általános támadással, a Vörös Hadseregnek a második világháború fordulópontját jelentő első győzelmeivel foglalkozik. A harmadik rész a fasiszta német csapatok második támadását és Sztálingrád hős védelmét írja le. A kötet a háború első időszakának összegezésével ér véget. A második kötetnek az a sajátossága. hogy a katonai eseményeken kívül, de azokkal szoros kapcsolatban elemzi a szovjet állam gazdaságának, nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikájának, a nép munkájának és életének kérdéseit is. A kötet terjedelme 53 ív. Gazdagon illusztrált és színes térképeket is tartalmaz. Igen nagy példányszámban adták ki. Széncsillagok fényképei A Lett SzS.zK Tudományos Aka démiája asztrofizikai laboratóriumában néhány tucat felvételt sikerült készíteni azokról a széncsillagokról, amelyeknek színmutatói ismeretlenek. A széncsillagok gyenge vizuális fényerősségű (11—12-es nagyságrendű) égitestek, amelyek az úgynevezett vörös óriások csoportjába tartoznak. A felvételek tanulmányozása a széncsillagok keletkezésére és fejlődésére vonatkozó új adatokkal gazdagítja a tudományi*
