Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-28 / 150. szám

1901. június 2S. TOLNA MEGYE? NEPÜJSAO Mi, tizenhatan Amiért nem jár fizetség XI. Van egy kedvenc kutyája a brigádnak, Ricki. Megszerették és valósággal hozzánőtt a bri­gádhoz. Neve még a naplóba is bekerült. Építettek neki egy kis házikót és ebből az alka­lomból örökítették meg nevét: „Ricki kutyánk ezúton köszö­ni (meg a társadalmi munká­ban felépített palotáját. Igaz, a tetőről egy kicsit csöpög a kátrány, de így is pompás. Vau, vau! A Schrick kartárstól lo­pott sonka príma volt, min­denkinek ajánlhatom. Vau, vau.” A munka mellett kellenek ilyen hétköznapi, egyáltalában nem termelési dolgok is. Ki tudná megmondani, hogy Ri­cki hányszor okozott már jó hangulatot. Az állat, ha szere­tik, nagyon hálás tud lenni. Hozzálátott a brigád a ker­tészkedéshez a transzformátor­állomás udvarában. A kertész­kedés jó unaloműző, pihentető foglalatoskodás szabadidőben, s a saját termésű hagyma a son­kához mindig jobb, mint a pia­con vásárolt. Meg sokkal jobb érzés, ha a munkahely környé­két nem a gaz veri fel, hanem az ápolt, és rendezett. Azt is elhatározták, hogy a lehetőségek szerint parkosítják a környéket. A brigád képvi­selője, Késmárky Béla ebben az ügyben be is ment a község­be, megbeszélni a lehetősége­ket a tanáccsal és a termelő- szövetkezettel. Mindenki meg­elégedésére eredménnyel tért vissza. A tanácselnök, mivel tudja, hogy ez a brigád sok társadalmi munkát végzett, vi­szonzásképpen felajánlott a község kertészetéből néhány fe­nyő- és juharfa csemetét. 400 tő árvácskát és 400 egyéb vi­rágpalántát. A szövetkezet pe- dik megígérte, hogy mindezt kiszállítja a transzformátorál­lomáshoz. Ez nem volt a márciusi terv­feladatok között. Ezért nem jár fizetség sem. A bérszámfejtő például nagyon meglepődne, s talán felháborodna, ha a be­nyújtott munkalapon ilyen be­jegyzést találna: „X. Y. vil­lanyszerelő fát ültetett és pa- lántázott.” Egy másik: mire azokból a csemetékből szép, ár­nyat adó fa nő, hol lesznek már a November 7. brigád tag­jai. ök csak addig lesznek itt, amíg végeznek a szereléssel. Ez néhány hónap, a csemeték­ből pedig csak évek múlva lesz fa. Nem magukra gondoltak, amikor szóba került az ülte­tés, hanem azokra, akik majd üzemeltetik művüket. Most pe­dig helyesbítek: magukra is gondoltak. Akik itt dolgoztak, majd a transzformátorállomás átadása után, lássák, hogy azt nem akármilyen brigád építet­te. Azaz nemcscsak a huza­lokra, a kapcsolókra gondoltak, hanem a szépre is, arra, ami a szemet gyönyörködteti, a lelket megnyugtatja. Jó érzés fogta el őket, amikor elültették a vi- rágpalántákat. naivnap után öntözgették, s lesték, hogy mi­kor bimbózik és szinte minden egyes hajtást megfigyeltek. Ah­hoz, hogy valaki igazán na­gyot tudjon alkotni, látszólag az ilyen hétköznapi kicsiny­ségekhez is keli érteni, ha egy munkásember igazi munkásem­bernek tekinti magát, legyen szíve mindenhez, ami emberi. Ezekben a napokban ismét bebizonyosodott, hogy sok te­kintetben jobb, ha önállóan cselekszenek, mintha ölhetett kézzel várnák az „instrukció­kat”. Sólyom Róbert a megbí­zatás alapján eljárt a járási KISZ-bizottságnál. Hazajövet örömmel újságolta: „Minden rendben van, megalakítjuk a KISZ-szervezetet, csak legyen elegendő jelentkező”. — Tehát vegyük számba, hogy tulajdonképpen ki is szán dékozik belépni a KISZ-be. Rövid időn be'ül elkészült egy lista, amely szerint a KISZ be való felvételét kéri: „Só­lyom Róbert, Szőke Árpád, Sző ke István, Schrick Pál, Hajnal Antal és Miszi Rózsa. (Miszi Rózsa nem tagja a brigádnak, csak egyelőre a brigádnál dol­gozik.) Pártoló tagnak pedig Jüngling László, Késmárky Be­la, Szalai István és Kasó Isf- ván jelentkeztek. Egyben meg­bízták Sólyom Róbertét a KISZ-szervezet alakuló gyűlé­sének megszervezésével. Késmárky Béla is eredmé­nyesen járt el a pártbizottság­nál. A megbeszélés után mind­járt kitűzték. a pártnapot, amelyre a pártbizottság meg­ígérte az előadót. Pintér Ferenc mozifelelős be­jelentette, hogy legközelebb a Babette háborúba megy című filmet nézik meg, a kísérőfilm címe: Pfuj bíró! A brigádösszejövetelen a szo­kott probléma került elsősor­ban szóba: az anyagellátás. A brigád úgy határozott, hogy Jüngling László és Késmárky Béla felutaznak Pestre és meg­próbálnak valami módon anya­got szerezni, mert abba még­sem nyugodhatnak bele. hogy nem küldik azt, amire szükség van. Már ilyen kifejezéseket voltak kénytelenek használni: „Az anyaghiány kétségbeejtő kezd lenni.” Mi lesz a felajánlással? A felajánlott, a vállalásban meghatározott munka egy ré­szét nem tudták elvégezni, mert nem volt hozzá anyag. Ezért kénytelenek voltak plhatározni, hogy módosítiák a felajánlást: az eredeti vállalás néhány pont­ja helvett más munkát végez­nek el, olyat, amihez tudnak biztosítani anvagot és végered­ményben a felajánlott értéket elérik így is. Egyik-másik bri­gádtag erőtől lesen méltatlanko­dott: „Micsoda dolog ez7 Mi versenyzőnk, szeretnénk telje­síteni a felajánlásunkat, ők meg nem küldik az nnvagot...” A megbeszélés panrikás han­gulatban ért véget és azzal az elhatározással, hogy a tervet és a vállalást minden körülmé­nyek között teljesítik. „Mi akkor is á'ljuk a sza­vunkat. ha nem mindenki tart­ja szívügyének ezt a létesít­ményt.” Következő riportunk: Sok a nehézsce. d» a brigád töretle­nül halad előre. Boda Ferenc A gyógyszer Valamikor réges-régen történt, ha megtörtént, azzal a jelszóval, hogy minden betegségnek megvan a maga orvos­sága. A jámbor, csendes természetű Mihály bácsi megnősült, de egy olyan házsártos, folyton perleke­dő aszonyra talált, aki kora reg­geltől késő estig mondta Mihály bácsinak a mondókáját. Egy da­rabig csak tűrte Mihály bácsi a dolgot, de amikor már tűrhetet- lenségig fajult a dolog, átment a szomszéd faluban lévő híres bor­bélyhoz, akinek úgy tudja, és hallotta, mindenféle betegségre van orvossága. (Akkoriban még a borbélyok is űzték az orvoslás mesterségét). Elmondta a borbélynak jöve­tele célját, felesége örökké ka- rattyoló betegségét és, hogy erre Pillanatkép „ílttörő vagyok” A horgász harminc kilométert A fiú vár egy pillanatig. Nézi a kerékpározott, hogy horgászhas- botjait. Kibontsa, felszereljen? son. Most leül. Fáradtan piheg. A tarisznyába nyúl és teli doboz Nem gyerekember már. — Egek, a kukacosdoboz! — kiált fel meglepetten és rémül­ten, amikor a kipakoláshoz fog. Valóban, a gilisztával teli doboz otthon maradt. gilisztát nyújt át a férfinek. A férfi megkérdi: — Hát veled meg mi lesz? Rövid és határozott a válasz: — Én majd hazamegyek és ások magamnak! — S aztán ma­A férfi előveszi az étkezésre gyarázólag teszi hozzá: szánt kenyeret, abból gyúr gom- — Néhány lépésre lakunk csak bócokat. Fogy a kenyérbél. A ra- innen! — A horgász pénztárcájá- vasz hal azonnal leszedi a horog- hoz nyúl. A fiú ijedten szabadko- ról anélkül, hogy magát áldozati zik. bárányként feláldozná. Fiatal fiú szemléli az esetet. Kérem, én úttörő vagyok! j A fiú neve Prokos János, a — Nincs gilisztája? — kérdi, tolnai általános iskola hatodik bár ő is tudja, hogy nincs. Níntcs fiam — válaszolja a férji — sajnos otthon felejtettem, vagyok. osztályos tanulója. A szenvedő alany pedig én BAT1 szeretne valamiféle orvosságot. Érré a borbély megkérdezte Mi­hály bácsit, hogy vajon bántotta ezért a feleségét? — Soha! Még csak egy rossz szóval sem! — volt a válasz. — Ha így áll a dolog — mond­ja a borbély —, akkor adok én magának egy orvosságot. Ezt,1 amikor a felesége elkezdi mon-, dani a mondókáját. adja Jje neki. Ezzel két olyan pofont adott Mi­hály bácsinak, hogy még a sze­me is szikrázott tőle. Mihály bácsi megköszönte az orvosságot, egyben megkérdezte, hogy mivel tartozik? — Jelenleg semmivel, de ha használ, akkor elfogadok vala­mit — volt a felelet. Másnap reggel Mihály bácsi felesége elkezdte mondani a mondókáját. Mihály bácsi erre beadta az egyik orvosságot. Az orvosság hatására az aszony há­rom napra hazaköltözött az any­jához. De azután csak meggon­dolta a dolgot és a negyedik nap megjelent. Attól fogva a leg­csendesebben viselkedett. Múltak a hetek, hónapok és békesség költözött a házba, an­nak dacára, hogy csak az egyik adag orvosságot kellett beadni. Ennek örömére Mihály bácsi összepakolt mindenféle jót. s egy kis pénzmagot és nagy boldogan vitte a borbélynak. Mikor már elbúcsúzni készült, újból megköszönte az orvosságot, majd így folytatta: — Tudja, megmondom az iga­zat, csak az egyik adagot kellett neki beadnom. így a másik ada got, nehogy elkallódjék, vissza' hoztam magának. Erre most Mihály bácsi adott' a borbélynak egy olyan pofont, j amelytől az hanyattvágódott, de nem köszönte meg a visszahozott orvosságot. H. L. I köteteik' Honnan erednek a zöldségfélék? Már a régi germánok ismerték a kölest, az árpát, a tatárkát, tormát, zellert, édesköményt, ci­kóriát, sárgarépát, céklát és sós­kát. Svájcban talált őskori cölöp- épitményekben borsó nyomaira is bukkantak. A többi zöldségféle azonban más világrészekből szár­mazik. A lencse például a Hima­lája vidékéről, valószínűleg a jég­korszak utáni népvándorlások idején került Európába. Ázsiai eredetű a snicling, a póréhagyma és a fokhagyma. A vöröshagyma indiai eredetű, de már több mint négyezer évvel ezelőtt ismeretes volt Egyiptomban. Az uborka Kelet-Azsiából, Kínából és Per­zsiából érkezett hozzánk, külön­böző tökfajtákkal együtt. A ki­tűnő spárga Oroszországban má­ig is vadon terem, nálunk azon­ban ültetni kell. Spenótot elő­ször az arabok termeltek és ök vezették be Spanyolországban. Az antik világban a görögök, ró­maiak és egyiptomiak már ked­velték az endiviát és a petrezsely met. A cukordinnye, bár dél-ázsiai eredetű, először Olaszországban termesztették, ősi izlandi legen­dákból tudjuk, hogy Amerikában is létezett. A görögdinnye viszont afrikai eredetű. Karfiolt először Ciprus szigetén termeltek, retket pedig Kínában. Kínából érkezett hozzánk a XIV. században a re­barbara is, a bab viszont Egyip­tomból és Kelet-Indiából jutott el hozzánk. Ugyanilyen eredetű a rizs is. Egész sor főzelékfélét kaptunk Amerikából. Elsősorban a burgonyát, később pedig a pa­radicsomot köszönhetjük Ame­rika felfedezésének. Érdekes, hogy manapság nem kevesebb, mint 2650 burgonyafajtát ismerünk. Kiállítást rendeznek a Tolna megyei kisipari szövetkezetek. A kiállítás, melyen bemutatásra ke­rülnek a megye kisipari szövet­kezetei által exportra, a belke­reskedelem, valamint a Iákor--'g közvetlen megrendelésére ké­szült termékek, július 2-án, dél­előtt 10 órakor nyílik Szekszár- don, a Garay tér 9. szám alatt, az I. számú általános iskolában. — Hervé: Nebántsvirág című nagyoperettjét mutatják be a paksi járási művelődési ház szín­játszói. Az együttes az operettet eddig Tengelicen és Kajdacson adta elő. A tervek szerint még vendégszerepeinek Dunaföldvá- ron is. Egy előadást tartottak Pakson, s július 2-án ugyancsak bemutatják az operettet a járási székhelyen. — A szekszárdi városi és já­rási rendőrkapitányságra talált tárgyként egy kosarat adtak le. Jogos tulajdonosa átveheti. — A televízió műsora: 18.00: Légikikötő — Ferihegy. Hely-: színi közvetítés. 18.30: Amatőr filmesek műsora 1. Vád. 2. Két világ egy teknőben. 19.00: Köz­vetítés az Állami Operaházból Lammermoori Lucia. Donizetti dalműve 3 felvonásban. 22.00: Hírek. A dombóvári diákok sikere Kisrasxaron Vasárnap gyönyörű — most már igazi nyári meleget adó — napsugaras reggelre ébredt Kis- vaszar lakossága. Tiz óra körül megelevenedett a községet öve­ző erdő. Az eddig békésen le­gelésző őzek és szarvasok ijed­ten kapták fel fejüket a szokat­lan zajra. A dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium diákjai ne­velőikkel együtt eljöttek Kis- vaszarra, hogy egy kellemes, vi­dám vasárnapot töltsenek az itteni, csodaszép erdőben. De el­jöttek azért is, hogy egy még kellemesebb délutánt szerezze­nek művészi műsorukkal a köz­ség lakosságának. Tánccsoportjuk, énekkaruk, szavalóik szereplése felejthetet­len élményt jelentett. Pedig a táncoló fürge lábak nem egy sebtében előkészített erdei tisz­táshoz szoktak. S a felcsattanó taps — a helyi termelőszövet­kezet tagjainak, s az erdészeti dolgozóknak ez a szinte önkén­telen tetszésnyilvánítása — a már nagyon fáradt táncosokat újra »pódiumra« szántotta. S a táncosok fáradtan, a nehéz ta­lajt legyőzve tovább táncoltak. Táncoltak, mert fiatalok: tán­coltak, mert olyan szép az erdő: táncoltak, mert őket is elkapta a nézősereg soraiból kiáramló lelkesedés. S táncoltak azért is, mert tudták, hogy olyan embe­reket szórakoztatnak, akik kinn a földeken, s benn az erdőben becsülettel állnak helyt a leg­nehezebb munkákban. A falu és a város nagyszerű találkozása volt ez a nap. Egymás munká­jának megbecsülése fémjelezte ezt a vasárnapot. Miklós Péter, a gimnázium igazgatója büszkén mutatta meg diákjainak ezt a szép kis ba­ranyai falut, ahol született, ahonnan elindult nehéz hivatá­sának betöltésére, s ahová időn­ként vissza-visszatér megpihen­ni, a jövő feladatainak elvégzé­séhez erőt gyűjteni. Büszke érré a falura, mint ahogy mi is büsz­kék vagyunk a kiváló pedagó­gusra, a szülőfaluját örökké szerető emberre. S vele együtt mi is büszkék vagyunk ezekre a nagyszerű fiatalokra, fiúkra, lányokra, táncosokra, énekesek­re. Ezen a héten vidámabban csattog a fejsze a lcisvaszari er­dőben. a földeken nagyobbat su­hint az éles kasza, szélesebb rendben dől az aranyos gabona. Kisvaszar dolgozói érzik, tud­ják, hogy fiatalságunk jó úton halad, érdemes érettük szor­galmasan dolgozni, a nehéz munkában fáradni. Köszönjük ezt a találkozást. Kívánunk a gimnázium igazga­tójának, tanári karának, diák­jainak jó erőt, egészséget to­vábbi sikeres munkájukhoz. SZ. A. Apróhirdetések Az apróhirdetés dija szavan­ként hétköznap 1,— Ft, vasár, nap és ünnepnap 2,— Ft. Az első és minden további vasta­gon szedett szó két szónak szá­mít. Mérlegjavítót állandó foglal­kozásra keres a Tolna megyei Állatforgalmi Vállalat, Szekszárd, Béla tér 1. (12Ó) A Tolna megyei Terményfor­galmi Vállalat azonnali belépés­re keres: dombóvári állandó mun­kahelyre 1 fő gabona-áruszakis- merettel rendelkező munkáéi őt. Fizetés megegyezés szerint. Je­lentkezés a vállalat központjá­ban, vagy a dombóvári kiren­deltségi irodán. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. (121) Gyors- és gépírónői munkakör­be elhelyezkednék Szekszárdon, azonnal. Cím: szekszárdi hirdető­ben, a23i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents