Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-28 / 150. szám
»61. június 28. TOLNA MEG TEJ NÉPÚJSÁG A „Pancsoló kislány“ és a Csörge tó Lefogadom, hogy a „Pancsoló poros, hogy még a lovaskocsik kislány” szerzőjét a Csörge-tő után is percekig kavarog átha- ihlette meg. Kellemes környeze- tolhatatlan porfelhő, a gépjár- te már nemcsak a szekszárdia- művekről nem is beszélve, kát vonzza, mint kirándulóhelyet, Ezen kellene változtatni, és érmés tájak lakói is felfedezték, re több mód is van. Az egyik: Már a szomszédos Baranyából js az egyébként is rossz állapotban jönnek ide kirándulók. A szék- levő utat felújítani, pormentessé szárdialcnak például vasárnapon- tenni, bár ez tetemes összegbe ként a Garay-térről kétóránként kerül. A másik megoldás lénye- induló busz áll rendelkezésre... gesen egyszerűbb, olcsóbb. A váDe sok a kiránduló hétköznap rosi öntözőautónak kellene a dél- is, és ide kapcsolódik ismét a utáni órákban kétszer-háromszor „Pancsoló kislány”... Mert alaposan végiglocsolni az utat, amint hazaér valaki, gyorsan ne- hogy a kirándulók, a strandolok kiállhat mosdani, hiába fürdőit kevesebb porral „ússzák meg” a akár egész napon keresztül. Csörgőt. A kivezető út ugyanis olyan B. I. M ai aratás A KAJDACSI ARANYKALÁSZ TSZ Éri-dűlőjében javában áll az aratás. Az aranysárga őszi árpa szinte szikrázik a rekkenő hőségben, a fénylő napsütésben. Kaszasuhogás helyett a nagydorogi gépállomás kombájnjainak zúgása tölti be a határt. Két SZK—3-as arató-cséplőgép mozog lomhán az ötven holdas árpatáblán; Két arató-cséplőgép, két vezetővel dolgozik, s három vontató hűsöl a fák alatt, a tábla szélén, Á hálózatépítő brigád Az előbb még a földön feküdt a tizenhat mázsás „A” oszloj. Pár perce látott munkához a brigád, de hiába várom a vezényszavakat, a „hórukkot”, szinte zajtalanul meg a munka. Mindenki tudja a helyét, a dolgát. Újabb öt perc és már áll is az oszlop. A brigád tagjai kifújják magukat, közben beszélgetünk. — Itt nem volt semmi érdekes látnivaló — mondja Gábelics János brigádvezetö-helyettes. — Ez csak egy közönséges állítás volt. De jött volna el az elvtárs a imúit héten. Mert nem mindig megy ilyen simán a dolog. — Persze, abban sem volt semmi különös — teszi hozzá ^akaró János brigádvezető. — Mert bizony az olyan eset sem ritka, amikor nagyon meg kell fontolni, hogyan fogunk hozzá a munkához. A Rosthy utcában állítottunk fel egy ugyanilyen „A” oszlopot. A part szakadékos volt, nem tudtunk kétoldalról kötéllel feszíteni. „Haditanácsot tartottunk” előtte. Persze, a legegyszerűbb az lett volna, ha kihívjuk a daruskocsit. De annak másutt volt dolga. Egyikünk azt ajánlotta. hogy a padlásablakon keresztül feszítsünk. De így esetleg ha meglódul a7. oszlop, viszi az embert is. meg talán a tűzfalat is. Pnch Jóska javasolta, hogy bontsuk ki a tetőt. Ez meg túl körülményes lett volna. Végül aztán megállapodtunk, hogy a ház felé döntve állítjuk fel az oszlopot és csak a másik oldalról feszítünk a kötéllel. Sikerült. Mire telefonált Szekszárdiéi a gépkocsielőadó. hogy tudja küldeni a darusautót, már nem volt rá szükség. A mentőláda ugyanúgy a felszerelés közé tartozik, mint a csáklya, az ollófa, a mászóvas, a kötél, meg a mentőöv. De a Takaró-brigádnál ismeretlen a baleset. — Azért jó ha kéznél van — jegyzi meg Prantner József, a brigád gépkocsivezetője — mert sohasem tudni, írni adódik elő munka közben. A múlt héten is éppen oszlopot állítottunk, természetesen készenlétbe helyeztük a mentődobozt is. Ahogy végeztünk, egy kislány ment el mellettünk két szódásüveggel. Az egyik üveg felrobbant a kezében. A kislány úgy megijedt, hogy elkezdett futni, észre sem vette, hogy vérzik a lóba. Mi részesítettük elsősegélyben és vittük az orvoshoz. Ismeretlen fogalom a brigádnál az állásidő is. Harmincfokos hőségben éppúgy, mint hűszfokos hidegben az oszlopokon dolgozik "w ' ..ifá utasítja el a villanytűzhely, vagy egyéb nagyobb fogyasztású háztartási gép bekapcsolására irányuló kérelmeket. De ott, ahol új hálózatot építünk, valósággal dédelgetnek bennünket. így volt ez Űfaluban is. Ami- Kor „bevonult” a községbe a brigád, a tanácstitkár azzal fogadta őket, hogy ne legyen gondjuk szállásra, kosztra, már minden el van intézve. Még pénzt se fogadtak el a falubeliek az igazán „fejedelmi” ellátásért. A brigád aztán „megnyomta a gombot", egy hónappal előbb gyulladt ki a fény a faluban, mint tervezték. Fényt visznek, de ők legtöbb- nyire petróleumlámpa mellett töltik estéiket. Ahol már van fény, nincs dolguk. Persze, hálózat-átépítésnél más a helyzet, amikor csak néhány utcában cserélik ki a vezetékeket. Nemcsak a munkában, hanem a szórakozásban, tanulásban is együtt van a brigád. Reggel a napi sajtó híreit beszélik meg, este néha moziba mennek, természetesen közösen, külön „mozijegy-felelőse” van a brigádnak. Tizenkettőjük közül három a szakmunkás, de a munkában nemigen lehet határvonalat húzni köztük és a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők közt. Ennyit tudtam meg e rövid beszélgetés a'aít a brigádról. No és még egyet, de ezt már Matz- hausz Márton technikumtól. A Takaró-brigád e”yike a vállalat „Szó cialista munkabrigád'' címért versenyző kollektíváinak. J. J. várják, hogy felbúgjon a kürt, s ha felbúg, odaíramodnak a karcsú UTOS-sal, vagy a kéktestű Belorusszal, s fémből készült kocsikba hullik a hirtelen- szőke árpa. — Ez a modern aratás — mondja Teli János, a 23 éves ifjú kombájnos, az egyik SZK — 3-as vezetője. — Megy is mint a karikacsapás, úgy falja ez a hatalmas gép az árpát, mintha soha sem akarna betelni vele. S elmondja még a »modern arató«, Teli János, hogy második esztendeje vezeti ezt a gépet, ilyenkor, aratás idején. A múlt évben 500 holdat aratott le és csépelt el vele, idén pedig 400 holdas tervét akarja alaposan túlteljesíteni, mert 600 holdat akar learatni, elcsépelni: — Négyszáz hold a tervem, kétszázat már teljesítettem. Azt ajánlottam fel a versenyben, hogy 600 holdat aratok, csépelek a gépemmel, kettőszáz holddal többet, mint a terv. Hót a felajánlás, a kétszáz hold már meg van Most csak a tervet kell még teljesíteni, a négyszáz holdat és akkor készen leszek. DICSÉREM SZÉP VÁLLALÁSÁT, eddigi eredményeit, s ő így felel erre: — Megdolgozunk az eredményekért. Sok ember munkáját végzem el a géppel, de azért, higgye el, nem olyan egyszerű és könnyű kombájnnal aratni. És vasárnap, miután tizenkét órát dolgoztam, gondoltam, este szórakozom egyet otthon, Puszta- hencsén. Megérdemelné az ember. S megyek a kocsmába, hát nem lehetett sört kapni! Igazság ez? Vajon nem mi érdemelnénk meg, akik egész héten port nyelünk, hogy legalább sört is nyelhetnénk vasárnap?... (Igaza van Teli Jánosnak! Megint ez a sörelosztás... Ejnye, ejnye kereskedelem és vendéglátóipar!) Teli Jánosnak, az ugyancsak fiatal Juhász János a társa. Váltogatják egymást, mert bizony még éjjel is dolgoznak. A másik kombájnt Tóth József, meg Takács János vezetik. Tóth József Idén arat először kombájnnal. Azt mondja, nem árulja el a terveit, hogy mennyit akar learatni, majd a végén meglátjuk. Tíz éve traktoros már. mindent dolgozott a gépállomáson, most ő kérte, tegyék egyszer őt is kombájnra, hadd tanulja meg ennek is a fortélyát. A HÁROM MAGSZÁLLÍTÓ VONTATÓT szövetkezeti traktorosok vezetik. A Beloruszt Mi- lák Antal, a két UTOS^t Bor Márton és Bátai János. Vasárnap majdnem hét vagon árpát hordtak be a magtárakba. Ahogy munka közben beszélgetünk a traktorosokkal, kombájnvezetőkkel, bricska tűnik fel a láthatáron, a határt járja a föagronómus, Farkasfalvi József. iMondom neki, hogy itt a kom- bájnosok túl akarják teljesíteni a tervet, lesz-e vajon miből? — Hogy lesz-e? A borsóval és a repcével együtt kettőezer hold az aratnivaló. Persze, fogy ez napról-napra, mert dolgoznak és meg kell mondani, szépen dolgoznak a traktorosok. Jó ez a szovjet kombájn, jobbat kívánni som lehetne, mert a hozzáértő emberek kezében a dőlt gabonát is — nézze csak — milyen szépen levágja. Annak, hogy a gépállomásiak túl akarják teljesíteni a tervet, mi örülünk a legjobban. Arassanak csak minél többet, annál kevesebbet kell kézzel levágni. Tájékoztat a föagronómus, hogy még három aratógép és egy rendrearató dolgozik a kaj- dacsi határban a két kombájnon kívül. Az őszi árpa aratása befejezéshez közeledik, a csépiéinek is túl vannak. már a felén. A tex-- més 14«—15 mázsa lesz. Jól bevált a kétmenetes aratás, a búzát is így fogják aratni: először rendrevágják, majd aztán mennek rá a kombájnnal. Elmondja azt is a föagronómus, hogy éjjel letisztítják a kombájn-szalmát, majd azonnal rámennek a tarlóra a szántótraktorok: öt kormos, egy lánctalpas és két Belorusz traktor. A lánctalpas nyári mélyszántást végez. Megkezdek a másodvetést is, 150 hold kölest, 100 hold napraforgót, zöldtrágyát és 100 hold silókukoricát. ÁLL AZ ARATÁS a kajdacsi határban Az őszi árpa aratását csak gépnél végzik, hogy jusson idő a növényápolás teljes és ió befejezéséhez. Ez a eépi aratás nagyszerű, ezé a jövő. ez .R mai aratás és a termelőszövetkezetekben évi-ől-évre kevesebb kaszasuhogást hallunk, kevesebb hajladozó marokszedőt látunk. Mind több kombájn zúg a szövetkezeti földeken, hogy kímélje az embert, akinek a javáért történik minden ebben az országban. Gy. J. 5. Alti életet áldoz az igazságért. Mert hálátlan munka ez. Nagyon hálátlan. Ennyi év börtön! Ennyi halál! Az ember belesápad. Meg kell fogóznia valamiben ... Súlyos, nyomasztó érzés ari-a gondolni, hogy az én szám mondta ki a kótszáznegyvenhét halálos (KISREGÉNY) IRTA: THIEUY ÁRPÁD ítéletet. Ez a nyers, rekedt hang. - -1.,. ........................... - » I gen, szörnyű. A bíró ilyenkor mit tehet?... A mérleg akkor a világért sem... Olyan ez ké- íunkcionál helyesen, ha tányérjai rém, mint amikor konkoly hullik egyensúlyban állnak. Ki kell ala- a búzába. Figyeli valaki? Az cm- kítani a környezetet. A családot, berek végignézik, hogy a bárány'Bokáig érőyyy Köszöhöm. A bemutatkozás véget ért. — Te még nem fekszel le? A bíró az ablaknál túmaszkoHallgat az éjféli csend, s az asszony sovány vállával a cserépkályhához dől. — Rosszkedvű vagy — sóhajt. Tekintete álmos és bátortalan. Haján, mint ezüst lamellaszálakon, csillogva gurul a fény. A kályha szelíd tűzzed a vállához simul. — Lefekszem — mondja, de a biró mozdulatlanul áll a függöny fehér karjai között. Az asszony csüggedten a másik szobába nyit. Tömör megfordul. Körülötte morog a csend. A Az otthont. A barátokat. Az élet- felhőből hogyan lesz vihar. Tarendet. Semmi izgalom, inkább Ián a pásztorok. Újságíró és kór- dik. A függöny gubancos csipkéi bíró egy közeli székre csúszik, belefulladni a tunyaságba! Meg házigazgató ilyesmivel nem tö- mögül a fehér éjszakába bámul. — Főznél kávét? — szól rekell rakni a másik serpenyőt lom- rődik. Csak altkor bámulnak, ha Nem válaszol. kedten és a vörös hullámok kimal, kacattal, de csak olyan ha- fejük felett dühöng. Azt se fi- Az asszony halkan csoszog. csapják belőle a fáradtságot, szóntalanságokkal, amelyek nem gyelik az emberek kérem, hogy Mosaüant hord a konyhába. Er- Az asszony a kredencbe nyúl, emlékeztetnek az igazságszolgál- mikor hullik tövis a lelkiisme- nyedten, imbolyogva. Néha meg- bekapcsolja a kávéfőzőt, s titok=,,UKHPáH tatásra. Csak így maradhattam retbe... Mindegy. Mindegy ké- áll, az asztal szélére simít. Férjét ban a férfire néz. Nagyon fáradt a Drigaa. na peoig nagyo esx harminenyolc esztendeig lelkiis- rém. nézi, az elgondolkozva a fejét lehet — gondolja szánakozva, s méretes és kiegyensúlyozott. Igen, (Tömör Károly vallomásához ingatja. az álmos, langyos tekintet átsiotthon kényelem, csend, polgári csak azt lehet elmondani, hogy A következő fordulónál meg- mit a bíró csontos arcán. Tömör szemlélet és polgári szokások, feldúlt, mint a sötét viztükör, lóbálja az üres demizsont. A só- az asztalra könyököl, csak hallja, az eső, vagy a hó, akkor is találnak elfoglaltságot. Szigetelőket öntenek, kötődrótot csavarnak, vagy éppen a hulladékanyagot rendezik, gyűjtik össze. Sokat vándorolnak, viszik a fényt a falvakba. — Ilyen helyen, ahol átépítjük a régi hálózatot, mint most Pakson, bizony nem fogadtak tárt karokkal bennünket — mondja a brigádvezető. — Munkánkat ugyanis azzal kezdjük, hogy lebontjuk a régi hálózatot. Pár napig, egy-két hétig nincs áram a házakban. Csak akkor örülnek, amikor újra ki- gyúl a fény és sokkal erősehh-n világít, a vállalat pedig már nem Marad még néhány magányos mintha egyetlen, kétségbeesett Tömör Károly becsukja a sze- Az asszony a kályha mellé ül. óra. Ilyenkor a biró kezeibe te- ütéssel legszívesebben halálra súj- mét. így távolabbról jön a hang, Sajnálkozva a fejét rázza, metheti az arcát... Ma este fel- taná az előszobát. és a sötétben, mint égő, ógigérő — Nem emlékszel, hogy utána izgattak. Barátaim is tapintatla- Arcán behorpad a bőr. A sa- szobrok — vörös hullámok ölel- miről vitatkoztunk? nők, különösen ez a szerkesztő, vanyú bortól és az izgalomtól keznek. — Nem. Nem figyeltem. — s Nem, nem szólok neki, pedig forró a torka. Az asszony a konyhaajtóból arra gondol, hogy semmire nem most, ebben a kétszer két lépés A lakáskulcs után nyúl. visszafordul. emlékszik, mintha a vendégek előszobában... leoltanám a vil- A hosszú, szőrtelen kéz meg- — Esik még a hó? oz egész estét — hidegsüHtel, salanyt... visszaadhatnék vala- borzong. Átszfvja a lelkiismeret mit... Mindegy. Nem szólok remegését.) neki. Félreérthetnék. Nem, nem * Megborzong a saját hangjától, vanyú borral és álmatlansággal mintha egyedül lenne a szoba- együtt hazm-it'ök volna, ban. (Folytatjuk.)
