Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-25 / 148. szám
5 I R O D A L O H ‘pMUÁUti NÉPMŰVELÉS * Utalok a csillagokig vezet Az árokpartra szoktunk kiülni csendes nyári estéken, mikor a szoba melege fülledt, elviselhetetlen volt. Néha az első kakasszóra oszoltunk csak szét, akkor sem azért, mintha elál- mosodtunk volna, hanem azért, mert Károly bácsi elunta a me seiest, és botjára támaszkodva befelé indult. Apámék soha nem kerestek, mert tudták, hogy az öreg Csutorás társaságában töltjük az estét. Vele pedig akórhová elengedtek volna. Az öregnek senkije nem volt, mégis mindenki a gondját viselte. Hol az egyik, hol a másik család küldött neki valami harapnivalót vacsorára, vasárnaponként pedig mindig hivatalos volt valahova ebédre. Azt mondják, eleinte még veszekedés is támadt akörül, hogy kihez menjen. De később szabályos rend alakult ki a vasárnapi ebédek sorában. Ö mindig tudta, hogy hova kell mennie, s akihez éppen ment. soha nem érkezett váratlanul, ha véletlenül késett, a család nem ült asztalhoz mindaddig, amíg falábain. botjára támaszkodva be nem kopogott. Hogy mennyi idős volt? Senki nem tudta. Mindig ilyen volt — szokták mondani. Mindig ilyen öreg, s talán a falábai Is öröktől fogva vannak. Azt mondják, már anyám lánykorában is ki szokott ülni az árok partra, nádfedeles háza elé esténként, és már akkor is körülülték a legények meg a lányok, hogy meghallgassák, amit mond. Ügy mesélt, hogy szavai magával ragadtak bennünket. Mintha benne éltünk volna abban, amiről éppen beszélt. Mon dott olyan dolgokat is, amiről senki más nem beszélt a faluban. Azt mondják, hogy a harmincas évek végén nemcsak a fiatalok, hanem a felnőtt férfiak is gyakran hallgatták. De a csendőrök megtiltották neki, hogy meséljen. És megtiltották azt is, hogy hozzá járjanak. Még a gyerekeket is el akarták kergetni mellőle. De az nem sikerült. Ezen az estén hiába vártuk. Már hazaballagtak a szövetkezet tehenei a legelőről, a disznók is végigfutottak már a falun nagy port verve, és lassan az istállók, kutak körüli zaj is csendesült, amit az itatás okoz ilyenkor késő este nyáridőben. Mélyebb volt a csend, mint máskor bármikor. Még a csillagok is, mintha halványabban fénylettek volna, mint az előző estéken. Mindig pontos volt. Mi csoportosan érkeztünk és alig foglaltuk el helyünket a hídon, meg a kamillavirágtól fehér árokparton, már hallottuk is falábainak kopogását az udvar felől. De most hiába vártuk. Már tíz perce is elmúlt, hogy zavartan ültünk és sután tekingettünk a kis, nádfedeles ház felé. Ha reccsent a száraz nádtető- zet, megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, de amikor rádöbbentünk csalódásunkra, újra csak betöltötte bensőnket az a furcsa, szorongó érzés, amely a sóhajtást is nehézzé, a nyelést is kellemetlenné teszi. Szólt volna mindegyikünk, de amikor szóra nyílt volna a szánk, csak egy sóhajtás bukott ki rajta. Tulajdonképpen éreztük is valamennyien, hogy nincs bátorságunk megtörni a csendet, mert amit mondanánk, az felelősségteljes valami lenne. Többéves rend borulna fel. Vala mi nagyon jelentős dolognak kellett történnie, hogy öreg barátunk nem jött pontosan. Mindegyikünk agyában átcikázott a torkot összeszorító gondolat. hogy talán meghalt, vagy rosszul lett és ezért nem tud jönni. Talán a segítségünkre lenne szükség. Végül Márkus Bözsi, a szomszédlány mondta ki valameny- nyiönk gondolatát: — Talán beteg? Be kellene hozzá menni. Már futottunk is valameny- nyien. Egyszerre akartunk rárontani. és hárman is beszorultunk a kis kapu két oszlopa közé. A két szélsőnek lehorzsolta a hátát a durva faragású fa, de senki nem törődött vele. Az ajtóban azután megtorpantunk. Kezünk egyrakáson elakadt a sárgaréz kilincs előtt. Újra csak Bözsi volt a legbátrabb. ö tolta be a nyikorgó ajtót. És amikor a küszöbön megállt, valamennyien ott szorongtunk mögötte. A haja zsíros, olajos illata lassú lélegzetvételemnél bőven hömpölygött belém, mivel én álltam közvetlenül mögötte. — Menj be — súgtam a hajába. Utána lódultam, amikor a sötétben a szoba közepe felé lépett. Hallgattunk. A szemközti fal felől halk szuszogás, erőtlen sóhajtás hallatszott. — Károly bácsi — sóhajtott remegő hangon Bözsi. — Ti vagytok? A hangját hallva megköny- nyebbülten fellélegeztünk. És halkan súgtuk az öröm repesé- sével a hangunkban: — Mi. Mást nem mondott. Sem azt. hogy menjünk közelebb, de azt sem. hogy menjünk el, mert pihenni akar. Vártunk, furcsa remegéssel a lélegzetvételünkben és úgy ösz- szebújtunk ott a sz;oba közepén, a sötétben, mint a birkák a viharban. Mozdulni nem mertünk, mert hátha elaludt és ha mozdulunk, talán megnyi- kordul az ajtó. vagy koppan egy szandál sarka és felébred. — A gvertva ott van a kre- dencen. Gyújtsd meg, édes szó- gám. Bözsi — mondta sokára, amikor egy kicsit talán már félni is kezdtünk. A gyertya halvány fénye lassan úszott bútorról bútorra a szobában, s a szemközti sarokig már el sem ért. Tekintetünk mereven szege- ződött a fal melletti ágyra, melyen állig betakarózva feküdt öreg barátunk. A takarón, keresztben ott volt a botja. Olyan furcsa volt. A szemei mélyebbre húzódtak vissza üregükbe. s az arca beesett, A halántéka. pedig hosszú ősz hajánál is fehérebb volt és még így, a gyertya imbolygó fényénél is. mintha áttetszettek volna rajta az erek. Megpróbált mosolyogni. Kezével olyan mozdulatot tett. mintha mindannyionkat magához akarná ölelni. És láttuk. hogy remeg a keze: még az ujjai is külön-külön. mint a levelek az ágon. ha szél bujkál közöttük. — Üljetek le. — Lassan beszélt, s nagyon mélyen sóhajtott. — Vártatok? Csak bólintottunk. Közben mindenki talált magának helyet. Mi. ketten Bözsivel az ágy szélére ültünk, akinek nem jutott szék, az a földre, maga alá húzva a lábát. Az öcsém, meg a pajtása, a Somor Pali. a küszöbön ültek. — Elfáradtam, meg el is felejtettem, hogy ti talán vártok. Nem akartalak becsapni benneteket. No. de most már jól van így ... Csillagos az ég? Újra csak bólintottunk. — Ide nem világítanak be a csillagok. Tudom. szeretitek nézni. Hallgatni a tücsökeir- pelést, a békák kuruttyolását. És ott kint, a nagy végtelen alatt szívesebben vagytok, mint itt bent... De most majd mutatok én nektek valamit És oda is adom. Mélyen ülő. szürke szemét rámvetette, száraz, meleg kezével pedig megfogta az ujjaim hegyét. — Te. Lajcsi! Találsz ott az ágy végében egy ládát. Abban legalul egy dobozt. Hozd csak ide. A láda katonás rendjében egy csomó irat, mea igazolvány alatt hamar megtaláltam a kis dobozt. Zavartan forgatta a kezében a kopott, kicsit maszatos csomagot. Látszott rajta, hogy máskor is többször volt már a kezében. Talán éppen így nézegette magányos óráiban. — Tudjátok, az első háborúban. amikor fogságba estem és kitört a nagy forradalom Péter- váron. sokan magyarok is fegyvert fogtunk. Harcoltunk az igaz ügyért mi is. Kaptam ott kint valamit, amit megőriztem, amire nagyon vigyáztam. Pedig valamikor a csendőrök is kutattak át. de soha nem akadtak rá. Inkább az életemet, mint ezt — emelte maga elé a kis dobozt. Fáradt tekintetét végighordozta rajtunk. Mindegyikünkön elidőzött néhány másodpercig. Legtovább talán a sápadt, nagyfej ű Botos Janinál, aki kancsal szemeivel szinte pis- lantás nélkül leste, maga alá húzott, mezítelen lábakkal a földön ülve, az öreg minden mozdulatát, s most, hogy az öreg beszéde elakadt, s nagy. mély lélegzetet vett, ő is ugyanúgy sóhajtott. nyitva felejtve foghíjas száját. A tárt ajtón át bepislantott az alacsony szobába egy csillag a nagy körtefa ágai közül. Azt is sokáig nézte az öreg sóvár- gó. vágyakozó tekintettel. Ahogy néztem fehér homlokát, észrevettem, hogy apró verítékgyöngyök csillognak átlátszó bőrén. Pedig itt bent. a föl(Folytatás a 6. oldalon.) Temsé R bárányai A Keserűzug felől vattaszínű bárányfelhők rohantak az ezüstösen kék ég alatt a Doromboló felé olyan szépséggel, hogy akár kinek a lélegzete megállt volna tőle, — de öreg Toczó András már nem hitt az ilyen csodáknak. — Ugorjatok hé, mert üdő készül... — lódította neki a két pulit a nyájnak — igön rohannak a főn ti bárányok! — A két puli hanyatt-homlok, de okos igyekezettel kapta közre az oktalan jószágot, mert tudták, hogy nagy dolog van. öreg Toczó csak a szemével, meg a kalapja rezzenésével igazítja őket máskor. Hogy most szólt, oka van ... Csetlett-botlott a két puli ezen az istenhátamügötti, ör- dögszánkázta keserű-sziken, de a nyáj irányba igazodott. Vad kaffantásokkal szorították az ijedezőkeí a rend korlátjába, pedig a hirtelen támadt szél már erősen gubancolta szőrüket, s szemük-szájuk tele volt már porral. Mély morranások jöttek messziről, de erősebbe- dőn. — azonban mire az első kövér esőcseppek szétfröccsentek az öreg zsíros kalapján, már enyhén volt a nyáj. és jólesőt szusszanhatott végre a két. fekete nyáj tudós. — Nagy üdó, nagy üdő,. .. — gondolta az öreg. hiszen már nyoma sem volt az égi báránv- káknak — sötét, fekete palást irigyelte el a tündökletes kéket, és szürke, szófián félhomály borongott vésztlesően az egyre gyorsabban kopogó, koppanó jégeső irgalmatlanságában. A nyáj, mint egymásnak torlódott oktalan jégtáblák a jégzajlásban, félt és fázott az egyre vadabb dühöngésben. Már fájt a bőrük, alattuk meg sikamlóssá nyálkásodott a szik ... A kutyák is szűkölve húzódtak volna a vihartépett öreg suba alá, de öreg Toczó András nem figyelt rájuk. Nekiborulva nézte a nyáját, a megmerevedett félelmet, — és míg körülötte pokoltáncot járt a puszta, felejtettnek hitt- szavak tolakodtak, nyöszörögtek elő a fogatlan szájon a nyugtalan szív aggódásában: — ... és mi rólunk elvegyed a Te haragodat... Zengett, zörgött, kopogott és tombolva jajdult. a nagy verés, s az öreg riadva, félve leste a kalapja alól az ő féltett állatait. — ... a bárányok ... — zökkent meg benne az ijedelem — a bárányok! Megfagynak. Meg . .. Diónyi szemek zúdultak, szinte fájt a földnek, s fájdalmában majd arasznyi magasra lökte vissza a kegyetlen jég minden e- szemét. A kutyák már vonítva menekültek volna, ha lett volna hely. ahol nincsen jég és nincsen szürkeség. — Megfagynak! — sírt fel az öregben a féltés, és ahogy nézte a kis fehérgyapjasokat, valami nagy-nagy mozdulás indult benne. A mellében, a szíve táján, onnan a fejébe, a fejéből a karjába, a karjából a tíz ujjába lendült az a mozdulat. meg valami boldog megvilágosodás, hogy ő, ő mégis csak erősebb az időnél. A jég vert, de ő megóvja minden kis bárányát, az ő kis nyájának jövendő ígéretét.., Még a két puli is megfeledkezett a bőrüket verő veszedelemről, attól, amit alig is bírtak puliésszel utolérni. Öreg Toczó lerántotta magáról először a vén subát, s elkezdte takargatni az ő báránykáit — de akár így. akár úgy fordította, biz a suba csak nem volt elégséges. Le az ujjassal, hisz az is jó, azon is annyi már a folt, hogy maid kétszer olyan vastag, mint új korában. Két bárány (az egyik a legkedvesebbik éppen) jól megfér alatta — de még mindig kevés. Kevés, kevés...! Már csak a rossz ing vedlett gyolcsát tépi a jég. de két báránynak még mindig nincs takarója. A jég meg kopog, kopog, már olyan hideg van, hogy remeg az állat, remeg a kutya is, és remeg bele az ember. Öreg Toczó felmagasodik egy pillanatra. Borzas, ősz fejét nekifordítja az ítéletnek, aztán hirtelen rántással lazít egyet a nadrágszíján. A rongyos gyolcsing. mint tépett zászló a halálos harcban, lobog-lobóg, aztán ráborul az utolsó két fagylódó, vacogó kicsi bárányra. Csak meg kell még igazítani, mert oktalan állat ez a birka, még a saját javát se érti áí mindjárt. Hajladozik hát az öreg — hol a subát, hol az ujjast, hol az inget terítgeti, igazítja. Csont és bőr hátán ördögi heje-hujár csapnak a jégszemek, míg a sápadt. fehér bőr kipirul, s úgy tüzel, mint egy régfelejtett menyecske arcán a szerelem rózsája. Veri a jég. mossa a víz, borzolja a jeges szél az öreget, de a gyengelábú bárányok lassan átmelegszenek a rongyosfoltos takarók alatt, s bizalommal is, meg csodálkozással is bámulják a ráncos, bütykös öreg kezet, a csodatevő kezet, amelyik ott matat a fejük felett. és olyan jó meleget ád. Olyan ió meleget. * Beletelt vagy három hétbe, mire öreg Toczó kilábolt a tüdőgyulladásból. Ma már újra ott ballagtiál az ő kedves nyája után. csak valahogy csendesebb. meg még hallgatagabb, mint a jégverés előtt volt. Nagy gondban töri magát, azért van ez. Végül is előszólítja a kis- bojtáriát, a ..gyerök”-öt. ő maga pedig nekiindul a falunak, s a tanácsházig meg se nagyon áll. Derűs és mosolygós — nemcsak az arca — az egész ember, mikor a szik fele hazaindul. Jól végezte dolgát: végröndölkö- zött. Halála esetére a subája nélkül temessék. Azt itthagyja, ő akkor már meglesz anélkül is. A subára itt még szükség, lehet. Hátha jönne mégegyszer olyan „üdő”. Legyen takarója a szegény báránynak. Jánossy Zoltán Lázas hor Nemcsak a kor terhes háborúkkal mint anya mébe, mely torz gyermeket szül. — Az embernek kell ene több gonddal óvni, hogy ne nőjön embertelenül... Nemcsak a kor ront 'a idegünket — az építő gépek harsogó zaja: bennünk is nyugtalanabb vér lüktet, s már készül is a rak éták korszaka,.. Lázas kor ez, terhes háborúkkal: felelősséggel kell élnünk benne hát, vagy ujjaink hegyén robban a világ — Az új tudományt úgy óvjuk, gonddal, mint anya a gyermekét, hogy ne legyen — ha felnő — az em oerbez embertelen ,.. FAZEKAS LAJOS
