Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-25 / 148. szám
4 ~TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 1961. június Zb. Mi, tizenhatan Á szocialista brigád-mozgalom IX. „A munkahelyen elindult szocialista brigád-mozgalmat részletesen megvizsgáltam és di cséréire méltónak találtam”. Ez a brigádnapló-bejegyzés február 1-én kelt, aláírója Kovács Kálmán, a központ egyik előadója. A túloldalon pedig olvasható a brigádtagok megjegyzése: ■ „A politikai oktatás ügyében tanácsára ismét megkerestük budapesti pártszervezetünket. A verseny mozgalom mai kapcsolatos javaslatait megfogadjuk és követni fogjuk.” Fébruár 3-án a brigád tagjai ismét megvitatták a napló bejegyzései szerint a termeléssel kapcsolatos kérdéseket, s azt is, hogy a korábbi határozataikból mi valósult meg, s mit kell a közeljövőben elin- tézníök. A határozati pontok nagy része —■' „végrehajtva”. Sólyom Róbert elmondotta, hogy tett lépéseket a KISZ- szervezet megalakítása ügyében. Helyesnek és megvalósíthatónak találták a kezdeményezést és minden jel szerint rövidesen megalakulhat a KISZ- szervezet a transzformátorállomás szerelőinél. Késmárky Béla közölte a brigád tagjaival, hogy a korábbi megbeszélések szerint felvette a kapcsolatot a dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezet vezetőségével és felajánlotta a brigád patronálását. A szövetkezeti vezetőség nagy örömmel fogadta a brigád segítési szándékát. Válasz jött a központból Schütz Mihály" jutalmazása ügyében. Azt válaszolták, hogy őt azért nem vették fel a ju- tajmazottak listájára, mert nem írta alá a versenyfelaján- lást. A brigád tagjai mindjárt megjegyezték, hogy ezzel nem értenek egyet, ez bürokratikus szemlélet, mert Schütz Mihály betegsége miatt nem írta alá a versenyfelajánlást. „Dehát most utólag mit tehetünk...” Ezen a napon iámét sókat foglalkoztak a külpolitikai ügyekkel. A tájékoztatóra ismét Késmárky Béla készült fel. A fő kérdés a kongói helyzet volt. Szóba került a • Biztonsági Tanács ülése, Zorin kijelentése, az ENSZ-csapatok kongói tevékenysége. Ezután pedig Kuba sorsáról volt szó. Milyen távoli országok. Sok ember alig tudja, hogy a térképen merre található Kongó és Kuba. Dombóvárott azonban 16 ember úgy foglalkozik ezeknek az országoknak az ügyével, mintha ők lennének a felelősek a problémák megoldásáért. „Nem lehetünk közömbösek a távoli munkástestvéreink sorsával szemben”. y Aztán egy gyors fordulattal visszatértek a Kárpát-medencébe. „Kádár János több termelőszövetkezeti zárszámadáson vett részt, s felszólalásaiban a szövetkezeti mozgalmunk fontosabb kérdéseivel foglalkozott. — őket ez is érdekelte, ők ezzel is foglalkoztak, mert számukra az sem mindegy, hogy mi történik a termelőszövetkezetekben. Tekintettel arra. hogy az anyagellátás „némileg” biztosítva volt, a brigád a párosversenyen felül konkrét raun- kafelajánlást is tett április 4. tiszteletére. Nem idézem, sok lenne a felsorolás: pontosan meghatározták, hogy bizonyos munkákat mikorra fejeznek be. Mindezt a brigád — természetesen — teljes egyetértésben tette és egyben megkérték az illetékes vezetőket, kövessenek el minden tőlük telhetőt a jó anyagellátás érdekében, hogy eleget tudjanak tenni felajánlásuknak. A következő lapra egy hivatalos, iktatószámmal ellátott, lebélyegezett és aláírt levelet ragasztottak. A levél a dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezettől . érkezett. Aláírója: Gyarmati János tsz-elnökhelyet tes, A címzett a transzformátorállomásnál dolgozó 16 tagú brigád. Mivel a levél igen rövid, teljes terjedelmében idézem a szövegét: „A termelő- szövetkezet vezetősége igazolja, hogy a perekaci istállók villamosítását a mai napon befejezték, mely társadalmi munkát köszönettel nyugtázzuk”,.' A dátum: 1961. február 21. A következő bejegyzésből kitűnik, hogy a brigád örömmel vette a szövetkezet köszönetét. Szépen halad előre a felszabadulás évfordulójának tiszteletére tett felajánlás teljesítése. A felajánlás egyik pontját, amelynek határideje március 1-e volt, egy héttel korábban teljesítették. Az eredményt dísz táviratban közölték a vállalat igazgatójával. Központi ellenőr érkezett a brigádhoz: Istók László személyzeti osztályvezető. Sajátkezű bejegyzése ott szerepel a naplóban: „Az a megállapításom, hogy a dolgozók munkához való viszonya jó. A faliújság élő, segíteni akarást tükröz. Jó példát mutatnak a munkás-paraszt szövetség erősítésében, mert önzetlenül segítettek a termelőszövetkezetnek...” Meglátogatta a brigádot Lukács Sándor, a műszaki osztály képviseletében Mivel továbbra is probléma az anyagellátás, erről esett legtöbb szó. A dombóváriak kérik a segítséget, kap nak is ígéretet, de sajnos, anyagot már kevésbé. Az anyaghiány továbbra is mindennapos és bosszantó. Nem könnyű tehát a vállalt . felajánlás és a kitűzött tervfeladat teljesítése. , . ■ Következő riportunk: Mit tegyünk? Boda Ferenc A múltban: ellentétek Most: közös összefogás Néhány évvel ezelőtt még nemzetiségi ellentétek voltak — szinte kivétel nélkül — azokban a községekben, ahol a nemzetiség: összetétel • vegyes volt. Őslakos magyarok, németek, felvidékük, ardélyi, bukovinai székelyek együttléte egy faluban, sok viszálynak volt az okozója. örvendetes az, hogy manapság teljes egyetértésben él egymás mellett egy-egy község sok helyről összeverődött népe. Az egyetértésnek, az egymásratalálásnak nggy-nagy alakítója" volt a faluban az utóbbi évekbeh végbement nagy változás, a szocialista átalakulás. Sokhelyütt látni már az összefogásnak olyan szép példáját, mint Bakácson. Az ifjabb nemzedék érdekében fogott össze a falu népe; s a cél iskolaépítés volt. A kis községben a meglévő iskola már nem felelt meg á mai követelményeknek. Az utóbbi időben már nagyon sokszor szóba került az iskola problémája, különböző fórumokon. Végül a tanács a lakosság véleményét figyelembevéve határozatot hozott arról, hogy új iskolát kell építeni, éspedig köz- ségfe-jíesztési alapból A község- fejlesztés évi összege nem nagy. s így kereken öt év összegét kell I folyik majd. felhasználni — 300 000 forintot. De még ez sem elég. Ahhoz, hogy az iskola felépülhessen, szükség van a lakosság társadalmi munkájára is. Ahol a helyét kiszemelték, ott áll még egy épület, a hajdani községháza. Egy részét le kell bontani. A község lakossága — amely között már megszűntek a régi ellentétek — egy emberként látott munkához. A szülői munkaközösség tagjai — köztük a fáradhatatlan Varsányi Antalné —, a nőtanács, a pedagógusok, a termelőszövetkezeti asszonyok, mindmind lelkesen vállaltak részt. A termelőszövetkezetek, a szőlőgazdaság, az erdészet fogatokat adott az anyagszállításhoz. Domonkos István vb-elnök és Grósz Mihály vb-titkár fáradhatatlan irányítói voltak a társadalmi munkának, amelyhez hasonló arányú még nem volt Bi- kácson. A bontási munkákat Fischer György, termelőszövet- kezAi bognár irányította. Az iskola ünnepélyes átadására augusztus 20-án kerül sor és a felső tagozatú tanulók az új iskolaévet már a világos, tiszta épületben kezdik. Itt még a tanulás is eredményesebben YÁ 60—09 Sok a közúti baleset. Statisztika komor számai, családok gyásza igazolja ezt. S mégis egyre több az olyan könnyelmű gépjármű- vezető. aki fittyet hány a közlekedési szabályokra, versenypályának tekinti az országutat, úgy közlekedik, mintha csak az ő járműve volna széles e földön. Pénteken alkalmunk volt egy ilyen gépjárművezetővel találkozni. Dombóvárra igyekeztünk Po- beda gépkocsinkkal, amikor Máza előtt", a váraljai vasúti megállótól egy gyümölcsösládákkal rakott Csepel D—350 típusú tehergépkocsi elénk száguldott. Szerencsénk volt, ezúttal nem kerültünk a kórházba, nem szaporítottuk a közlekedési baleseti statisztika számait. De gondol-e az YA 60—09 rendszámú gépkocsi vezetője arra, hogy az ő élete is veszélyben forog ilyen ámokfutó közlekedés folytán, s hogy rendeleteinket végrehajtó hatósági szerveink örökre el tudják venni kedvét a bravúroskodástól, s talán eltiltják a gépkocsivezetéstől is. Bizonyára erre nem gondolt! Mert ha eszébe jut mindez, nem nevet arcunkba. mikor megelőztük. Hol épül fel a% új szekszárdi középiskola? Mindig tudtam, hogy Szek- szárd nem dúskál a beépítésre váró helyekben, de, hogy ennyire szűkében van megfelelő, építésre alkalmas területnek, az csütörtökön derült ki, amikor illetékes szervek előzetes helykijelölési eljárást tartottak az túj szekszárdi középiskola helyének kijelölésével kapcsolatban. Az előzetes helykijelölési tárgyaláson a helyi szerveken kívül az Építésügyi és Művelődésügyi Minisztérium is képviseltette magát. Szinte egésznapos tárgyalás és a város' bebarangolása után olyan határozat született meg a bizottság részéről, hogy a Tervező Iróda az alábbi négy helyre vonatkozólag készítsen helykijelölési . dokumentációt, végezzen gazdásági számításokat és a végleges helykijelölés ügyében majd az őszre összehívandó végleges helykijelölés fog határozni. A négy hely a következő: 1. Az újvárosi templommal szemben lévő, a domboldalban lévő. volt temető. (A telek keskeny, a játszótér csak ugyanúgy oldha'ó meg, mint a 29 tantermes iskolánál. A városkép szempontjából is jó lenne, hiszen majdnem olyan impozáns épülete lenne a városnak az új középiskola, mint most a Babits Mihály Általános Iskola. Közel is lenne az építendő mérőműszer- gyárhoz, amellyel az iskola kooperálna. Kérdés azonban, mit szól a tervhez a KÖJÁLL és az egyenletlen terep mennyire növeli meg az építési költségeket). 2. A Wesselényi utca folytatásában, ' a Faipari Vállalat környékén elterülő vizenyős terület (A terület nagysága kitűnő, közel van a város központjához, de a terület jelenleg víz alatt áll. Az építési költségek emiatt 1 millió Ft-tal lennének magasabbak a tervezettnél és rengeteg földet kellene idehordani). 3. A városi sporttelep és a ke- selyüsi országút között elterülő 100x100 méteres terület. (Itt jók a talajviszonyok, elegendő is a terület, itt lennének a legolcsóbbak az építési költségek. Viszont a sporttelepek szomszédságában felépülő tornaterem éppenúgy használható lenne a sportolók számára, mint ahogyan a sporttelepeket is használhatná a tanulóifjúság). 4. Negyedik alternatívaként megbízást kapott a Tervező Iroda egy olyan variáció kidolgozására is, amely szerint az új középiskola a város egyik belterületén szanálással valósulna meg. A szanálás költsége azonban 500 000 Ft-ot nem haladhat meg és az iskolának legalább egy hektár területre lesz szüksége. Bár a bizottság határozott, szívesen veszünk minden hozzászólást. Tájékoztatásul közöljük, hogy a bizottság az alábbi javaslatokat vetette el: a. Fiú diákotthon gyümölcsöse, mivel ez a terület ált. iskolának van fenntartva. b. A kórház magasságában, annak déli szomszédságában lévő szőlőterület a szanálási nehézségek és a terület keskeny volta miatt. c. A II számú ált. iskolával szemben, a patak túlsó oldalán elterülő terület szanálással. d. A II. számú iskola melletti épületek szanálásával létrehozandó terület a szanálási költségek miatt. O. I. „Humbug ” Amikor a kiskapuban feltűnt a plébános alakja, furcsa balsejtelem kerítette hatalmába Haász Józsefet. Fekete varjak repültek Cikó felett a Hajnal-hegy irányába, s a kellemetlen decemberi levegő kaparta az emberek torkát. — Dicsértessék az Űr Jézus Krisztus! A plébános csak biccentett az előre köszönő, alázatos arcú öreg embernek, s nyomban a tárgyra tért. — Szigorú rendelkezést kaptam a püspök úrtól, amely szerint magát, mint harangozót be kell jelentenem az SZTK-ba. Haász József megkönnyebbülten sóhajtott. — Már tíz évvel ezelőtt is kértem erre a plébános urat. A pap tovább folytatta. — Ezentúl megváltozik a keresete. Lecsökken két-három- száz forintra. Hiába! Nem tehetek másként. Most már nem küldhetek a püspök úrnak humbug listát. Mári néni, aki eddig szótlanul állt férje mellett, sírás hangon kiáltozni kezdett. — De tisztelendő úr! Mit vétettünk mi? Hát ez a demokrácia! Lehet ilyet tenni? A plébános elmosolyodott, s az arca gúnyos kifejezést öltött. — Most ez állja, kedvesem: többet dolgozni, kevesebbet kap ni! Haász József körül megfordult az udvar, s a cikói hegyek vad táncba kezdtek. Valami gorombát szeretett volna mondani, de nem jött ki szó a torkán. Megfogódzkodott a kapuoszlopba, hogy el ne essék. A plébános már a kettős keresztes templom környékén járt, amikor feltörtek a harangozó- ból a szavak. Az asszony köny- nyezve hallgatta. — Hát ezért dolgoztam■ én tizenhat évig az egyháznak! Ezért?? Minden áldott nap hajnali öt órakor már a toronyban voltam, aztán jött az első harangszó, misére fél hétkor, fél nyolckor »összeharangoztam« a népet, s este nyolckor megint a toronyban. Minden nap ötször rángattam azokat a nehéz harangokat! Mit szólsz ehhez anyjuk? öregségemre eldobnak! Nem volt soha maradásom. Nem volt ünnepem. Ha ünnep volt. kétszer annyit rángattam a tizenöt mázsás nagyharangot! Jöttek a temetések, a keresztelők és az esküvők, s én mindig csak harangoztam, harangoztam, harangoztam. Hát ezt érdemiem én tizenhat évi szolgálat után? Mi? Ezt érdemiem? A Krisztus is azt mondta, hogy meg kell a munkásnak adni a bérét! Miért akar most velünk öregségünkre elbánni a plébános? Miért? Mert mi tudatlanok vagyunk?! Azt hiszi, hogy nekünk így is jó? Nekünk mindenhogyan jó? Mennyit dolgoztunk. Emlékszel! Karácsony, húsvét, pünkösd előtt hetekig takarítottuk a templomot, poroltuk a szőnyegeket, fényesítettük a gyertyatartókat. A sok mi- nistrálástól reumát kaptam. Három évig ingyen borotváltam a plébánost, a vállamon cipeltem füstölni a disznóhúst, ha vágó** s a saját fánkkal tüzeltünk alá és most csak úgy, könnyedén eldob bennünket. Mennyi estémet feláldoztam pedig a téli létániákra, a rózsafüzér estékre, meg a böjti áhitatosságokra. Mennyit, de mennyit! Egy kilométert bandukoltam a templomig, hosszú évtizeden át, s napi négy-öt órát dolgoztam havi ötszáz forintért és most, most ezt az ötszáz forintot is a felére akarja csökkenteni. Mári néni nem tudta végighallgatni a hosszú, elkeseredett beszédet, amely úgy ömlött a férjéből, mint a bibliai nagyátok. Bement a konyhába. Újév napján Haász József elment a plébániára és illemtu- dóan köszönt. — Dicsértesék a Jézus Krisztus. A pap élcelődő gúnnyal viszonozta a köszöntést. — Jónapot elvtársi — amikor az öregember arcára nézett megszeppent és nyomban hozzátette: — Mindörökké! — Elhoztam a templom kulcsát. Harangozzék ezután maga. — Bökte .ki színtelen hangon.a harangozó és sarkon fordulta Azóta cSaknem fél év telt el. Hajnalban, délben és este mise előtt és mise után, a plébános húzza a harangot, de ez Haász Józsi bácsit nem nyugtatja meg. Nyugdíjat szeretne. A jussát követeli! Mindenkinek panaszkodik. Sokan helyeslőén bólogatnak panaszára, de még senki sem segített rajta. Utána kellene járni, kinek a hanyagsága, vagy bűnös nemtörődömsége folytán nem fizették hosszú- ■osszú évmcen keresztül az 'iZTK-ját. ? H. T.
