Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-22 / 145. szám

1961. június 22. TOLNA MKOrm NWPÜJRAO 3 Örök memento 1941. június 22 — 1941. június %%. — Van-e a hazában, de az egész világon ojyan ember, akinek e dátumra emlékezéskor ne szorulna ököl­be a keze? Mindnyáján Jól tud­juk mit jelent ez: ma húsz éve, ennek a napnak hajnalán indult el az embertelenség, a modern barbárság, a fasizmus haréi gé­pezete — miután legázolla majd egész Európát —, hogy végre­hajtsa leggyalázatosabb tettét: orvul megtámadta a szocializmus országát, a Szovjetuniót. Ncgy hosszú évig gyilkoltak, raboltak, pusztítottak a hitleri seregek, olyan szenvedést zúdít­va a szovjet népre, Európa le­ágazott népeire, amilyenre nem volt példa az emberiség törté­netében. „Porba döntöm Oroszországot és ezzel halálos csapást mérek a bolsevizmusra” — mondta Hítlér a támadás megindítása előtt. És a Szovjetunióban, a? európai or­szágokban, a koncentrációs tábo­rokban megindult a haladás él­harcosálnak. ártatlan emberek millióinak ördögi pontossággá! szervezett legyilkolésa. Az Igazság azonban győzött, s a szovjet csapatok a hitszegő fa­sisztákat saját barlangjukban semmisítették meg. Húsz eszten­dő telt el azóta- A pusztítás se­bei begyógyultak: új és újjáépült városok, virágzó falvak élvezik a béke áldásait a szovjet földön csakúgy, mint Európa háború szaggatta vidékein. De lehet-e feledni annyi szen­vedést? Nem és nem is szabad! Mert azok. akik akkor hatalom­ra segítették a hitleri fasizmust, ma sem nyugszanak. Ma a bonni államot igyekeznek céljaikra fel­használni, amelynek vezetői —» volt hitleristák — megint haj­landók erre a gyalázatos szerep­re. Miért? Nagyon egyszerű a ma­gyarázat, s az az imperializmus természetében, lényegében rejlik. Az imperializmus bűne volt a húsz esztendővel ezelőtti embe­riségellenes merénylet, $ ugyan­úgy az o bűnük, hogy ma Nyu- gaí-Németország újra a millta- rizmus és revansizmus meleg­agya. Szerencsére azóta nagyot vál­toztak az erőviszonyok. A bé­ketábor a Szovjetunió vezetésé­vel kimagasló eredményeket ért el a béke megvédéséért vívott küzdelemben. A Szovjetunió mq£t is azpn fáradozik, hogy Végre megkössék a német békeszerző­dést. Ebben támogatást kap a világ jobbik részétől. Egyetlen becsületes embernek sem lehet más véleménye, mint az, hogy nemzetközi békeegyezmény tá­massza alá a békeszerető mil­liók akaratát: ne jsmétlödhesí&k meg többé 10*1. június 22. E dátum tehát éló mementó. Örök figyelmeztető, hogy legyünk ébernek és sohasem szűnhetünk meg minden olyan tett, beszéd ellen küzdeni, amely veszélyez­tetné békénket. Az elmúlt évek megmutatták azt, hogy nem igaz aK olyan álláspont: én egyedül mit tehetek? Jgaz, az hogy egye. dűl és együtt, de mindent meg kell tennünk. Harcunk csak győzelmet ígér, hiszen a kardesörtetők is tánul- hatnak; akik pedig megpróbál­ják felednj a múlt tanulságait és nem akarnák tahulni a tör­ténelemből azokra csák népük gyűlölete, s végső soron saját szégyenletes bukásuk vár. 1941, június 22. Nincs e hazá­ban, nincs széles e világon olyan ember, aki ne tudná, ne emlé­kezne rá. mit jelent ez a dátum. A becsületes emberek százmilliói Újra és újra, a nap minden órá. jóban odakiáltják, s véleményü­ket tetteikkel támasztják alá: soha többé háborút, soha többé 1941. június 22-ét. S mert na­gyon gyakran akarják, s mert az igazság újra az ő oldalukon van, s mert az erő sem hiányzik, övék lesz a végső győzelem. Megélénkült a sárközi határ Decsen, a Sárköz központjában I sokan félretették a háziipari mun ‘ kát és a határban dolgoznak. Bogyiszlón terményprémiummal ösztönzik a termelőszövetkezeti tagokat az aratási munkára. Az idei aratás azonban sokban eltér a régitől: a gabona nagy részét géppel takarítják be. A bátaszé- ki Búzakalász Termelőszövetke­zetben kézikaszás még alig dol­gozott a határban, de a gépek már levágtak száz hold őszi ár­pát. Éjjel-nappal, két műszakban zúgnak a gépek, hogy a termés időben magtárba kerülhessen. Bátán és Alsónyéken már be­fejezéshez közeledik az őszi ár­pa aratása. A termelőszövetkeze­ti gazdák még egy évben sem se­rénykedtek ennyire a betakarí­tással, mint az idén. A gabonabetakarítással egyidő- ben lázas ütemben végzik a nö­vényápolást. A bátaszéki Búza­kalász Termelőszövetkezetben már a kukorica harmadik kapá­lása folyik. A 900 holdnyi kuko­ricát kétszer megkapálták és eb­ből 250 holdon harmadszor is vé­geztek a gépi kapálással. A tsz- ben megkezdték a lucerna máso­dik kaszálását is. Értesüléseink szerint a Ter­ményforgalmi Vállalat telepein a hét végére várják az első ga­bonaszállítmányokat. Á kétyi Kossuth Tsz-ben 122 családtag dolgozik rendszeresen a növénytermesztésben Szép a kétyi határ, jó termést ígér a gabona, tiszták, gondozot­tak és jól fejlődnek a kapásnö­vények. A kukorica első kapá­lását is befejezték már és ké­szülnek a második kapálásra. Ahol először kapálták a kuko­ricát, ott hamarosan megkezdik a lókapálást, utána pedig a sor­közök kapálását. A kétyi Kossuth Tsz-ben a 187 tsz-tag mellett 122 családtag is rendszeresen dolgozik a növény- termelésben. A családtagokat premizálással ösztönzik közös munkára, minden növény terven felül termelt hozamából prémiu­mot osztanak az év végén. A kétyi Kossuth Tsz-ben mindenki kap prémiumot, aki túlteljesíti területén a termelési tervet. Sokat segít a tsz-nek a sürgős munkák elvégzésében a két lány­brigád. Egyik lány-brigádnak 14, a másiknak 12 tagja van. A ké­tyi lányok mindig ott dolgoznak, ahol rájuk a legnagyobb szükség van a szövetkezeti gazdaságban. Aratás idején például főleg a lányok végzik majd a kukorica második kapálását. A kétyi Kos­suth Tsz-ben szívesen dolgoznak a fiatalok, amit az is bizonyít, hogy idén 20 olyan lány jelent­kezett a tsz-ben állandó munká­ra, akik eddig állami gazdaság­ban dolgoztak. A pártélet hírei Kibővített pártbizottsági ülést tartottak az elmúlt héten a paksi járásban, amelyen a pártbizott- sági tagokon kívül részt vettek a községi pártszervezetek titkárai, tsz-elnökök és tanácselnökök Az első napirendi pontban néhány időszerű elméleti, ideológiai kér­désről tárgyaltak. A második na­pirendi pontban az aratással, a csépiével és a terményfelvásár- ldSsal kapcsolatos tennivalókat határozták meg. A bonyhádi járási pártbizott­ság 4* inményi, a kakasdi ás a cíkói termelőszövetkezetekbe — ahol a mezőgazdasági munkák­kal kapcsolatos lemaradás mu­tatkozik —- hosszabb időre párt­munkásokat küldött ki a mező- gazdasági munkák jobb meg­szervezése és gyorsítása érdeké­ben, * A dombóvári járási pártbizott­ság szervezésében Szakcson és Kurdon a párttitkárok bevonásá­val tájértekezletet tartottak. A tájértekezleten az első napirendi pontban a párt erősítésével, ezen belül a tag- és tagjelölt-felvétel­lel foglalkoztak. A második na­pirendi pontban az aratás, a eséplésre való felkészülésről és 4 növényápolás meggyorsításá­ról volt sző­* A szekszárdi járási pártbizott­ság ülésén, im lyet az elmúlt héten tartottak az elvi, ideoló­giai kérdéseken kívül foglalkoz­tak az ellenforradalom óta eltelt időszak eredményeivel. A beszá­moló foglalkozott a gazdasági eredményekkel. Sok szó esett a kulturális forradalom, a kétfron- tos harc problémáiról, a párt­egységről és a helyenként még tapasztalható nacionalizmusról és sovinizmusról. A beszámolót élénk vita követte. Dunaazentgyörgyi tapasztalatok Augusztus 20-án avatják az új iskolát A jobbára társadalmi munká­val épített óvoda avatása után a dunaszentgyörgyi községi ta­nácsnál akaratlanul is „elszól­ták” magukat, mondván, „majd ha az iskolát építjük...” Ennél többet azonban nem lehetett tő­lük megtudni jó másfél éven ke­resztül, mert mint utólag kide­rült, ők maguk sem bíztak ter­veik megvalósíthatóságában. Az akkori tervek azonban megva­lósultak, s ma már az avatási ünnepély programjának összeál­lításával foglalkozhatnak. Augusz tus 20-án Dunaszentgyörgy ter­melőszövetkezeti községben isko­laavató ünnepély lesz. A köz­ségben, ahol az elmúlt oktatási évben nyolc helyen folyt a taní­tás, társadalmi munkával, a köz- ségfejlesztési alap felhasználásá­val — tehát saját erőből — egy­emeletes, négy tantermes iskolát építettek. Az 1 197 000 forint ér­tékű beruházásból a megyei ta­nács tulajdonképpen a nagyará­nyú társadalmi munkáért utólag 300 000 forint költséget magára vállalt. Hozzávetőleges számítások sze­rint mór eddig is jóval megha­ladja a százezer forintot a tár­sadalmi munka értéke, amit fő­leg a szállításnál és az udvarfel- töltésnél végeztek a község la­kói. Az udvartöltési munkák mé­reteire jellemző, hogy mintegy 160—180 om vastagságban kellett feltölteni a leendő udvart. Ez több szá7. köbméter föld meg­mozgatását jelentette. S ezután kerül sor a meszelésre, a taka­rításra, ami ugyancsak jelentős megtakarítást tesz lehetővé. Az iskolában, amelyen most a vakolási munkákat végzik, négy tanterem és kétszoba összkomfor­grand jjotel jj ungaria J^llj^ödö^é^JBaürta^Feren^jrlportregénv^J XVII. 17. SZABAD LEVEGŐN A pince falai forrósodnak. Vastagok és erősek: a bom­báktól védtek. De a tűztől nem védhetnek. Lassan veszik magukba az ösz- szeomlott és parázsló emeletek Iszonyatos forróságát, lassan emelkedik a hőmérséklet, mint a belázasodó gyerek homloka, for­róbbak a faiak és mindig kese­rűbb a füst. És az anyák nem tudhatják; itt maradhai-e életben az ember inkább gyerekestől, vagy ha ki­rohan a géppuskák és aknák za­jától vemhes téii nap szabad ege alá? És szorongatják a bőröndöket, pakolnak beléjük gyorsan, elfúló lélegzettel. Van, aki fenthagyott holmijait siratja — de belátja, tiogy a lépcsőházban élő ember­nek nincs keresnivalója. — Segítsen már, Lili, az iste­nért — mondja egy szőke aszony és a kék melegítő alatt, amelybe sebtében bújt bele, szinte hall­hatóan ver a szíve. Segítsen, hi­szen innen mindjárt menni kell... Itt veszünk különben... Adja ide azt a ... Adja ide a bőröndöt és ne ma­gyarázzon — formed rá a két nőre most egy férfihang. A szőke, mindig puha, löty- tyedt Daróczi Dezső. Mind a két keze tele holmival. Bőrtárcák, órák, vastag borítékok. — Na, gyerünk, gyerünk — és már löki is félre a Lilinek neve­zett nőt, szórja ki a bőröndből a gyerekholmit, a kis mackóruhát, szappant, tömi tele a maga hol­mijával. Értsék meg, ez most fontosabb, a kezemben nem vi- hetem! — Tegye le! — szólal meg a bőröndért kapkodó férfi mögött egy nyugodt hang. A hang gaz­dája szürke overallt visel, a fe­jén légósisak És a kezében egy jókora vasrúd, »peiszernek« ne­vezik szaknyelven a gyárakban. Vasrúd — ez sok a szőkebaju- szos idegeinek. Nála véletlenül csak kétezer font-sterling van és egy csomó aranyrúd. * Még háború van — de már csak percekig, legalábbis a Bel­város számára. Ezek már az utolsó géppuskasorozatok, a »ra- tatata« utolsó hangversenyei a házfalakon, ezek a fortisszimók már a finálé partitúrájához tar­toznak. Azután békebeli csend lesz. De nem igaz, mert ilyen élette­len, süket csend a békében lehe­tetlen. Az élet: mozgás. Most vi­szont minden moccanatlanul hallgat. És most egyszerre két, minden eddiginél iszonyatosabb, üvöltő robbanás reszketteti meg a leve­gőt a Belváros fölött. Azután tá­volabbról még kettő. Ez mi volt? — kérdezi valaki odalent. A hidak — néz fel a légvédel­mi tüzérek őrmestere. És a pincében meghúzódó, a forrósodó falak alatt gubbasztó embereken átszáll valami sírós, fázós, rettenetes szomorúság. * Négy ember áll a Hotel Hun­gária személyzeti kijárójánál. Béla bácsi karjára támaszkod­va a fekete hajú, láztól cserepes ajkú Zsuzsa. És Mária — Péter­rel. Kormosak, piszkosak és éhesek. Most már nincs, amit félteniük kellene odalent — vannak anyák, akik ezt a né­hány órát még odalent akarják átvészelni, néhány család átóva­kodott a Vigadó épületébe. Most merre? A sarkon egyenruhás emberek állnak — Péter arrafelé indul, fos nevelői lakás, igazgatói és ta­nári szoba, két zsibongó és tanu­lószoba, valamint úttörőszoba is lesz. Az iskola melléképületei, ame­lyek az 1 197 000 forinton túl tmég mintegy 300 000 forintba kerül­nek, a község lakói társadalmi munkájából és a községfejleszté­si alapból készülnek el. Az augusztus 20-i iskolaava­táskor olyan épülettel gazdago­dik az új útra tért falu, amely­nek építéséhez a község minden lakója hozzájárult, amely az ösz- szefogás nagyszerű eredményeit hirdeti. K. Balog János Béla is arrafelé indul, karjára támaszkodva Zsuzsa visszahök- ken. — Mi van, Zsuzsa? — néz rá Péter és megérti a visszahökke- nést. Zsuzsa még minden egyenruhá­ban a halált látja. Nyugodtan mehetünk, kedves — teszi kezét a lány vállára Béla bácsi is. Hát elindulnak. De az egyik katona odakiabál, apró, zömök kis prémsapkás ka­tona ez, amolyan jó kiskun arca van, pedig hát inkább tatár le­het — gyerünk, gyerünk a fal mellé! Ezt a kiáltást nem értik. De az intést igen. Hát odahúzódnak. Akna vijjog valahol a levegőben. De nem a térre csap. Hát óva­kodnak tovább a fal mellett. A sarokról még utoljára visz- szanéznek. A Vigadó mellől vi-J lúgosán látni, mint rajzolódik az ég szürke vásznára vörössel és feketével, mint valami régen megholt középkori barát iniciá­léja, a félig rommá vált szállo­daépület falainak égő, bíborvö­rös váza. Csendesen izzik, olyan fány lengi körül, mint a mik... .s- kirakatokat, amelyekben kram­puszok ijesztgetik sztaniollal be­vont puttonyok közül a gyereke­ket. Négy emelet válik parázzsá ott. És négy emelettel az ál-lord Hampton emléke, meg az igazi lordoké, a »csak egy nap a vi­lága-e — amely immár egy nap sem. A Vörösmarty téren idegenül kopog a léptük. Először járnak az utcán napok óta. Hullák. És döglött lovak. Le­szakadt villanyvezetékek. Törött üveg. És a Gerbeaud-ból váratlanul kilép egy csatakos, fáradt, vány- nyadt katonaló és embert látva, panaszosan felnyerít. A téren csak Vörösmarty szob­ra ép. Rendületlenül. Mögötte, hát térnek égő házak. És mégis, mintha friss levegő szállna vala­honnan, — mintha rossz álom lidérce röppent volna el a mel­léről, Soós Péter szomjasan szív­ja tele a tüdejét a kormos, füs­tös pesti levegővel... Vége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents