Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-22 / 145. szám
/ s 4 TOLNA WTGTFT NÉPÚJSÁG 1961. június 22. Képeslap Kisdorogról Közös aratás, 1961 A VÖLGYKATLANBAN épült házsorokra fel se figyelne tán a krónikás, ha a térkép nem jelezné, hogy a Mecsek lábánál Kis- dorog nevű falu is van. Szóval Van. Nevezetessége úgyszólván semmi. Nem fordult itt meg egyszer sem a községtől alig 20 kilométerre lévő Bonyhádbörzsö- nyör. tanyázó Vörösmarty, nem énekelte meg költő a kisdorogiak szorgalmas mindennapjait. Örökítsük meg hát egy képeslapon a kisdorogi földművelők közös aratásának első napját, ma, 1961- ben. A Március 15. nevet viselő szövetkezet központjából indulunk, amely egyúttal a falu központja iSi Kalauzunk, Jakab Albert, a közös gazdaság elnöke. — Mielőtt a tabódi dűlőbe indulnánk az aratókhoz, megmutatom legújabb szerzeményünket — így az elnök. Frissen mázolt magtár ajtajában állunk meg, bent még ko- pácsolnak az ácsok. — A hét végére befejezzük itt a munkát, meg lehet venni az ígért liter pálinkát. Megisszuk, s aztán a jövő héten mi is megyünk aratni — adja hírül az egyik ácsmester, Konrád György, akitől ázt is imegtudjuk. hogy ez a legújabb szerzemény 250 000 forintba került a közösségnek. Saját erejükből fizették ki, de megérte, nagyon kellett, s az utolsó 24 órában készül el. Huszonkét vagon gabonát tudnak kt elraktározni és ezzel megoldódott a magtárprobléma a kisdorogi termelőszövetkezetben. ELINDULUNK A HATÁRBA. Uttalan utakon barangolva kötöttünk ki a hegytetőn, ahonnét belátnj az egész határt. Egy 178 holdas kukoricatáblát szemlélünk elsőnek, ahol gyomirtó kultivá- tort vontató Diesel-traktor tűnik fel á látóhatáron. — Meg lehet nézni, nem gazos. De azért megjárjuk még egyszer a géppel, a második kapálással is szeretnénk végezni a búzaaratás kezdetéig — jelenti ki nem is titkolt büszkeséggel a tsz-elnök. Igaza van. Legyen is büszke a kisdorogi Március 15. Tsz minden tagja arra, hogy gyem tálán a kukorica, ugyanígy a 126 parcellára kimért 50 hold cukorrépa. Közben elérkezik az ebédidő. A tabódi dűlőben az aratók árnyékot adó fa alá telepszenek, hogy elfogyasszák, amit odahaza a tarisznyába pakoltak. — Jólesik a bácsinak is az ebéd, ugye? — kezdeményeztük a beszélgetést az egyik idős szövetkezeti gazdával. — Meghiszem azt — válaszolja tört magyarsággal. Megtudom a nevét: Götz Péternek hívják, 68 esztendős és ő az első kaszás. Utána a lánya, Ekkert József né szedi a markot, 1380 fmíal lány dolpzik ? nyári szünidő ólait a Da'mandi állami Gazdaságban A Dalmandi Állami Gazdaság felkészült az aratásra. Megtörtént a kombájnok, gépek és szállító berendezések kijavítása és csoportosítása. A gazdaságnak 4000 hold aratnivalója van, ebből egy-egy kombájnra 200 hold jut. A gazdaságnak az idei évben nem nagy gondot okoz a kukorica kapálás, miután 3000 holdon vegy szeres gyomirtást végeztek. Viszont nagy munkát ad a kukorica címerezése, amelynek munkálatait 130o fiatal lány végzi. A fiatalok a KISZ Központi Bizottság szervezésében vesznek részt ebben a munkában. akinek a férje iparban dolgozik, ö maga se tsz-tag. De hívták és beállt a csoportba, — SOKAT DOLGOZTUNK már eddig ezzel a gabonával. Én jómagam is ott voltam minden táblában, a többiekkel együtt szórtam a pétisót. Meg is van az eredmény, lesz 13 mázsa búzaátlag egy holdon, ami ezen a he- gyes-völgyes vidéken nagyon jó eredmény. Nem hagyjuk hát veszni, amit megtermeltünk. Én is húzom a kaszát, amíg csak egy szál lábonálló gabona lesz, bár öreg vagyok, de hálistennek bírom a munkát — magyarázza Péter bácsi. Körülhordozza tekintetét a csoport tagjain, akik helyeslésüket fejezik ki afölött, amit az öreg mondott. — Délután tehát folytatjuk az átvágást itt, hogy mehessen a gép. Jó lesz így elnökünk? — Imigyen fordul Götz Péter Jakab Alberthoz és búcsuzóra nyújtotta a kezét. Az aratók ebédelnek. Mi pedig ideírjuk addig a képeslapra, hogy a kisdorogi Március 15 Tsz- ben 120 szövetkezeti gazda serénykedik a búzamezőkön. Egy kaszásnak 6 és fél holdról kell levágni a gabonát. Azért kell ilver, sokat kézzel aratni, mert a gépállomás egy aratógépet tudott adni, kombájnnal pedig a meredek hegyoldalakon nem boldogulnak. Tavaly is hasonló volt a helyzet, s július 13-án mégis megülhették az aratási bankettet. Az idén előbb akarnak végezni, mivel 10 nappal előbb kalászt érlelt az őszt árpa, mint tavaly és előbb lehet a búzát is aratni. — A terv tehát az, hogy előbb végzünk az aratással, mint tavaly. Ez biztos, hogy ígv is lesz — jelenti ki Kerekes Pál kaszaélesítés közben. Érdekes EMBER ez a Kerekes Pál. Foglalkozását tekintve kőműves mester, s arról nevezetes, hogy jól tud szónokolni. De ha egyszer nekidurálja magát a imunkának, akkor aztán megnézhetik hogyan dolgozik. Nem számít neki, hogy milyen munkáról van szó, oda megy, ahol éppen szükség van rá. Lám most is arat a Malomszántó dűlőben. Bandagazda. így mondta Szakács Józsefné, a munkacsapat egyik tagja. Kerekes Pál vágja elöl a rendet, diktálja az iramot. Ez a munkacsapat szeretné ;tneg- nyerni az aratási versenyt. Ilyen is van a kisdorogi szövetkezetben. Az első munkacsapat 500, a második 400, a harmadik pedig 300 forint jutalmat kap a közös kasszából. Hogy Kerekes Pálék nyerik-e meg a versenyt, azt persze most még nem lehet tudni. Ebbe még sokan beleszólnak. Azok az ipari munkások is, akik aratási szabadságot kértek és kaptak a vállalattól. Tizen lesznek, akik két hétre falujuk határában aratnak. Meg ott vannak a kocsisok is, akik szintén vágják a rendet. Ez utóbbiak többsége fiatal, akik igen csak bírják a munkát. Láttuk aratni Fazekas Ferencet, az egyik ifjú szövetkezeti gazdát is (kocsis) olyan szépen rendre rakta testvérének az árpát hogy öröm volt nézni, amint a fiatalasszony szedi utána a markot. Meg aztán ott van Forrai Gazsi is a kocsisok közül, aki az első napon kévét kötözött ugvan, de kijelentette, kaszálni is fog ő ezen a nyáron. Sokat lehetne még elmondani a kisdorogi akról. De a képeslap betelt. Egyetlen mondatnak van még helye: Szép az idei nyár, gazdag az aratás, jó kedvvel dolgozik mindenk; a termelőszövetkezeti falu határában. Dorogi Erzsébet Kuncz Aladár emlékezete »Szeretném nevedet oly rémülettel — oly vad erővel felüvöl- teni — az éjszakának bús esői szitáló — sötét boltjára... — hogy hasadjanak szét a fellegek — és induljanak meg a csillagok — s halld meg te is fényévek távolában, — planéta-pályák száguldó ívén!« így siratta a nemes barátot a fiatal Dsida Jenő, aki hét év múlva maga is követte a halálba. Kuncz Aladár neve egyetlen könyvvel forrt egybe, amely dokumentum és maradandó irodalmi alkotás is egyben. A Fekete kolostor, a francia internálótá- berok regénye, örök emléke mindannak a borzalomnak, amit a háború, a népek ellenségeskedése jelent. Kuncz Aladár a francia kultúrán nevelkedett, s 1914-ben ez az irodalmi érdeklődés vitte Párizsba és Franciaországba. Közben kitört a háború, megtörténtek a hadüzenetek s a francia uralkodó körök az idegenek előtt is lezárták a határokat. Mindenki, aki az utolsó pillanatban nem tudott hazautazni, internáló táborokba került, ahol a francia sovinizmus kitombolhatta minden idegen- gyűlöletét. Ennek lett áldozata a fiatal Kuncz Aladár, aki éveken át volt lakója a különböző internáló táboroknak A Fekete kolostor Kuncz irodalmi munkásságának jelképévé vált, s bizonyos szempontból egész életművét is jelenti. Mert amit ezen kívül alkotott, alig számottevő. Egy regény, a Felleg a város felett, több tanulmány, kritika, amelyek a maguk nemében nem jelentéktelenek, de eltörpülnek a Fekete kolostor mellett: Ez adja me<; irodalmi rangját, ez jelenti halhatatlanságát is. Mert ez az egyetlen könyv világirodaimat jelent: olyan erővel vonultatja fel rabtársainak alakját, a szenvtelen francia tiszteket, a hol közönyös, hol együttérző porkolábokat, hogy mind megannyi személyes ismerősünkké válik. De ami ennél több: a könyv légköre. Hatalmas drámai monológ a Fekete kolostor, egy ember vallomása életről, halálról, művészetről és háborúról. Nincs szüksége nagy szavakra, mert mindaz, amit leír, önmagában példázza a háború, a gyűlölködés pusztító voltát, az imperializmus minden értéket megsemmisítő kegyetlenségét. Dokumentum, amely azonban nemcsak az első világháború rettenetes szenvedéseinek állít emléket, hanem arra is figyelmeztet, hogy az esztelen gyűlölködést, a gyilkos nacionalizmust ki kell kapcsolni a nemzetek életéből. A Fekete kolostor az egyik legszebb és legdrámaibb magyar könyv. Igazi művész írta, akinek a mához is van szava, amit mi sem bizonyít jobban, mint az. hogy könyvének új kiadása, ami a közelmúltban jelent meg. napok alatt elfogyott. Harminc éve halt meg Kuncz Aladár, az erdélyi magyar irodalomnak ez a különleges alakja. Kortársai úgy emlékeznek rá vissza, mint igaz barátra, kitűnő szerkesztőre, a magyar irodalom nagy szervezőjére. Mindennél azonban maradandóbb, igazabb hatalmas könyve, a Fekete kolostor, ez a nagyszerű regény és dokumentum, amely mindörökre megőrzi Kuncz Aladár nevét és emlékezetét. (cs) Ellenzéki vagyok rjeák vagyok. Örülök, hogy megismertem. Üljön ’e, ide mellém, erre a kenderkévére. Most azt mondom el magának, hogy miért nem szeretnek a gyárban. Tudom, kiváncsi rá. Múltkor olvastam, hogy az újságban arról írt, hogy az egyik vasas üzemben van egy olyan ember, akit senki nem ért meg. Hát valahogy én is így vagyok. Pontosabban egészen másképpen, mert engem már meg sem hallgatnak. Csak azt a napot és percet szidom mindig, amikor aláírtam a szezonra szóló szerződést Többet én nem jövök ide munkásnak. Igaz, mondták társaim, hogy jövőre nem is kellek nekik. De most szorul a kapca, elküldeni nem tudnak, ilyenkor szezon derekán már embert nagyon nehéz kapni áztatósnak. És így bizonyos értelemben én uralom a mezőnyt, hogy sportnyelven fejezzem ki magamat. Az első ténykedésem, mint a többi dolgozónak, nekem is az volt, hogy felvettem a munkaruhának való anyagot, a lenola.i- kencét, hogy abból impregnált ruhát készítsek, mert ugye vizes munka ez a kenderáztatás. A többiek mind megvarrták a ruhát. Én nem. Én jobbnak láttam az anyagból cihát csináltatni, a lenolajkencét eladtam, olyan nagy szeme van annak, hogy a maszek iparos aranyat is adna érte. Igaz, a többieknek van most védőruhája, s ők nem áznak el, mint az ürge, mint én. Mert én csak ezt a vacak ceig-nadrágot, meg zubbonyt húzom fel, ha vetni megyünk a medencébe. De már a szezon derekán vagyunk. S ez a jó. Mert már van mire visszanézni. Tudja, öröm is, meg méreg is visszanézni arra, hogy mit végeztünk eddig S látom, hogy az emberekből kihalt már az ellenzékiség. Nagy ősöm, annak tartom, nem vagyok benne biztos, de azt mondják. Deák Ferenc is az volt. Apám követte őt, sajnos nem sokra vitte, én is követem apámat. Nekem van munkám, bőven, mert kell a munkásember. És tudom, hogy védeni kell a munkást. Törvény is van rá, tucatnyi, ha jól tudom, még az alkotmányban is benne van ez. Szóval velem törvény- sértést akarnak csinálni. Azt mondja az egyik, jó forró, napsütéses délután a mester:—Fiúk, kezdjetek holnap reggel háromkor, mire feljön a nap, jóformán végeztek, nem fáraszt úgy ki benneteket az idő. Hát erre én megmondtam a magamét. Hogy minek ilyen korán kezdeni, ez nem más, mint népnyúzás. Még, hogy én aludjak nappal. Hát mire való akkor az éjszaka? Addig elleneztem a dolgot, míg a brigádtagok azt mondták, hogy aludjak, majd ők dolgoznak, de levonják azt a napot. Hát így kénytelen voltam elmenni dolgozni, velük. Egy másik alkalommal meg, amikor a többiek úgy döntöttek, hogy »fészkelik« a kendert, én elleneztem Mondtam, hogy megszárad az magától, minek azokat a fészkeket szétbontani. Akkor nélkülem mentek el, mert ennek jó oldaláról nem tudtak meggyőzni, minthogy nincs is jó oldala. így azután azon a napon behordtak ötszáz mázsa kórót a kazalba, másnap meg jött a nagy vihar, ami elmosta Szekszárdot. Ez esetben, de csak ebben az esetben nekik volt igazuk. Jó pár száz forintot mentettek meg így, maguknak meg sok munkát. Na, szóval addig elleneztem a dolgokat, mígnem azt mondták a fiúk, hogy ha sokat beszélek, akkor nem mehetek velük dolgozni. Abban már megegyeztek, hogy jövőre nem jöhetek közéjük. Hát igazság ez? Mondja meg őszintén, maga országot járt ember! Persze, ellenzék, meg jólét. Tudom. Énbennem olyan vér folyik, hogy ellenzékiség is kell. Ja, hogy nem a rovásunkra? Hát amit elmondtam? Az kinek a rovására ment? Az enyémre? Már, hogy mondhat ilyet. Az igaz. hogy akkor a kence-ügy jobban zárult a többieknek, meg a második esetben, mire forrón sütött a nap, a hűs fák alatt pihentünk és a kendert is megmentették a tönkremenéstől! De mi lett volna velük, ha én nem viszek egy kis ízt, egy kis zamatot, izgalmat, vitát a munkába? Csak végezték volna a munkát, úgy. ahogy a művezető mondja, úgy, mint a gép. És ,nem keresték volna, hogy van ellenkezője is a dolognak, sőt, minden dolognak És ezt megkeresni nem nagy kunszt és látja, mi az eredmény?! Most mindenki rossz szemmel néz rám és jövőre már a brigádba sem fogadnak be. hát érdemes ellenzékinek lenni?... — P j — Milliomos községek Nemcsak a kapitalista államokban vannak milliomosok, hanem nálunk, Magyarországon, sőt szőkébb körű hazánkban: Tolna megyében is. A fokozódó jólét, az állandóan emelkedő életszínvonal biztosítja azt, hogy dolgozó népünk egyre több é? több pénzt tud mindennapi szükségleteinek jó kielégítése mellett tartalékolni. Ezekből a tartalékokból lesznek a milliók. Mind többen értik meg, hogy a betétkönyvben való takarékoskodás a nyugodt jövő biztosítéka. Egyre nő azoknak a száma, sütik felkeresik a takarékpénztári fiókokat, postahivatalokat, takarék- szövetkezeteket, s takarékba teszik a jelenleg felhasználásra nem kerülő pénzfeleslegeiket. Áz alábbi községekben és Szek- szórd városban a takarékbetét- állomány már lényegesen túlhaladta az egymillió forintot, sőt közülük némelyik lassan a 10 millió forintot is eléri: Bátaszék, Tengelic, Fadd, Döbrököz. Duna1' földvár, Ozora, Hőgyész. Ireg- szemcse, Kölesd, Nagymánvok, Pincehely. Regöly. Sárszentlőrinc, Szakály, Szakcs, Bonyhád. Tevel, Németkér, ZombaT’famási, Paks, Nagydorog, Gyönk, Simontornya, DörrYbóvár. Kocsola, Kisdorog, Kurd, Tolna és Szekszárd. Ebben a 29 községben és Szekszárd városban az együttes taka- rékbetétállomány eléri a 110 millió forintot. V. J, Ma nyílik az ipari A szekszárdi Mü. M. 505. sz. Ady Endre Helyiipari Iskola, mely Szekszárd város, a környező községek ipari tanulóinak oktatását végzi, ma délelőtt tartja évzáró ünnepségét. Az ünnepségen az iskola nevelői, a szaktanárok. szülők ismerkednek meg az 1960 '61-es oktatási év eredményeivel. A sokéves hagyományhoz híven, az idén ismét kiállításon mutatják be az iskola tanulói vizsgamunkáikat. Több mint 200 tanuló készített vizsgamunkát, tanulók kiállítása melyeket gondos bírálat után helyeztek el az iskola osztályában, melyet kiállítási teremmé rendeztek be. A különböző szakmák tanulói gépmodelleket, szerszámokat, alkatrészeket készítettek. Nagy érdeklődésre tart számot bizonyára a női szabó-varró tanulók vizsgamunkája. A legújabb divat szerint készített ruhák, térítők, díszvánkosok, stb. a mesterek és a tanulók munkáját dicsérik. A kiállítás, mely ma, az évzáró ünnepély után nyílik, három napig lesz nyitva, június 23-án, 24-én és 25-én.
