Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-14 / 112. szám
IRODALOM %mé4bet NÉPMŰVELÉS * cA kézelő k A főreáliskola déli ágyúszava, s az én zsíroskenyér ebédem rnár csak emlék volt, a leckémmel is elkészültem: udvarunk szeder-utcai részébe, a bokrok mögé húzódtam, ahol 'félálomban figyeltem az égen tova siető fehér felhők, tarka galambok suhanását. Mikor Musztiné mosogatás után. beszélgetőtársra vadászva kiállt konyhája nyitott ajtajába, fiatal, karcsú kisasszony lépett be a napfényes utcáról a sötét kapualjba, egy utána leselkedő napsugárnyaláb átvilágított ruháján, s a bástyafal alatti park márványtündére jutott az eszembe. Az égen egyetlen felhő sem úszott át, s teljes napsütésben ragyogott az udvar, újra csak akkor settenkedtek elő megint az árnyak, amikor a lány alakját a bokrok eltakarták... Ebből a csendes nyárdélutáni homályból csak Musztiné rikácsolása szállt felém: gurgulázó szavai öntudatomig sem értek, amikor a bokorágak hirtelen szétváltak s előttem állt tapa- dós ruhájában az iménti leány, öltözékén látszott, hogy nem a legutolsó divat szerint való, de jt ruha finom volt, ha kicsit J színésznés is, s ha a lány nem lett volna olyan csodálatosan karcsú, még azt hihettem volna, kardalosné a színkörből, de ahhoz túlságosan is hamvas még. A fölém hajló körtefa alá állt, majd lassan nyitogatni kezdte bukszazáras, gyöngyös táskáját, s egy levelet emeltek ki belőle csodálatosan karcsú ujjai, s nyújtotta felém. Zavartan ugrottam fel, s nem a levélért nyúltam, hanem mélyen meghajtva magamat, megcsókoltam a levelet átnyújtó kezet, aztán köszönetfélét mormoltam volna, de a lány akkorra már elvonult az udvarról, mint a világosság a város fölül, az árnyak a fák tetejéig nőttek, s a távoli Dunáról, mint búcsúzó kiáltás, felzengett egy hajó kürtje. Az alkonyi homályban az udvaron a levelet már el sem tudtam volna olvasni, beléptem hát szobánkba, ahol negyedma- gammal laktam, s felgyújtottam a villanyt, de Musztiné hangja csattant: — Nappali villanyhasználat nincsen a hat pengő kovártély- ban! Riadtan kattintottam le a villanyt, és szomorúan elolda- logtam a házunk előtti térre, a „Három korona ház” előtt öt- lángú gázkandeláber ragyogott, annak fényénél olvastam aztán: „Kedves Szepperl! Barátaimmal vagyok, s ha nincs ellenedre, a mai elmaradt leckeóra pótlásaként szívesen venném zongorajátékodat, a legjobb ruhádat vedd fel.. Ötször-hatszor is elolvastam a levelet. Mi üthetett a fiatalúrba, hogy a cselédlépcsőre parancsolt diákot, a leckeadó szegénygyereket most egyszerre valami más céllal, mint a latin igék bifláztatása végett magához rendeli. Első gondolatom volt, hogy nem megyek el, aztán felrémlett előttem anyám kisírt arca, a két ropogós tízes, amit minden hónapban a fiatal- úréktól kapni, és egyiket anyám nak mindig elküldeni szoktam. Határoztam, Elmegyek, Aztán csüggedés fogott el. Van énné- kem egyáltalán „legjobb ruhám”, ezt a tükörüllepű, fátyolvékonyra kopott egyetlent igazán nem nevezte volna senki „legjobbnak '. Tehetetlenségemben — ami nem volt szokásom — egy keserveset káromkodtam: hogy az a ... ezt a rothadt világot, se ruha, s ezután már tízesek sem ... Ekkor váratlanul Guszti basszusa dörmögte túl elfojtott szitkozódásomat. El kell mondanom. ki volt ez a Guszti? Az én fogalmaim szerint dúsgazdag péklegény a közeli Zimka-sü- tödében, munkája volt, keresete és annyi ennivalója, hogy néha másnak is juttatott belőle, például azóta nékem is, amióta egyszer meglátta, hogy a Musztiné által madáreleségként az ablakpárkányra szórt morzsából egyszer én is csipegettem. — Na szent Jebezeus, téged is elhágy az angyali türelem? De mit is szaporítanám a szót. Amikor a közeli Anna templomban ángeluszra csendítettek, én vadonatúj. Népszínház utcai sötétkékben — Guszti ünnepi öltönyében — bezörögtem a Szalag utcai palota tölgyfakapuján... Nem a pofaszakállas, stráfos mellényű, fanyarképü portás nyitotta ki a zörgetésemre a kaput, hanem a fiatalúr. A lépcsőházban egyetlen kék körte égett, s ebben a szokatlan fényben ijesztően hatottak a rám bámulok fakó arcai, mert a fiatalúr nem egyedül várt, hanem vagy fél tucat zsakettbe bújtatott izgága, és a lépcsőkorláton lovagló helyzetben egy sárga-, meg egy vereshajú nő is. akiknek szoknyája jóval térden felül felcsúszott, és egyikük sem igyekezett visszaigazítani, amikor én beléptem. Legszívesebben a látottak hatására visszafordultam volna, de megint a két tízes bankjegy, vagy ennél is jobban a nyakamba csimpaszkodó sárgahajú ölelése nem engedett. — Cimbi, a térdeddel is — vihogott a fiatalúr, és a némber úgy rámakaszkodott, hogy hirtelen elvágódtunk, de nem nagyon üthettük meg magunkat, mert bársonyos szőnyegre zuhantunk, s én különben is a sárgahajúra estem, de mintha vipera csípett volna meg. ugrottam fel és menekültem a lépcsőn el — Guszti gyönyörű új ruháján, mint a szilván a hamva, a sárgahaiú rámkenődött púderja szürkéllt, csak jóval vastagabban, mint a hamvasság szokott. Hirtelen csend lett, csak a fiatalúr vékony hangja düny- nyögte: — Ne igy, uraim!... Az iménti hangosak elnémultak. — Kérem, én szeretnék elmenni — mondtam a fiatalúrnak. A zsakettes alak valamit dörmögött az orra alatt, aztán megvetőleg lábam elé dobta a kulcsot. Lehajoltam érte. Ebben a pillanatban valakik hátulról elkaptak, négy dülöngélő férfi a vállára emelt és rúgka- pálódzásom ellenére cipeltek, cipeltek fel a lépcsőn. Egy teremszerű helyiségbe vittek, aztán az egyik zsakettes mélyen meghajtotta magát előttem, amikor a vállakról a földre értem: — Mösszjő, ne rontsa el a murinkat, kérem, foglaljon helyet a zongoránál, és míg szépen esdünk, játssza el a Rigo- lettóból az asszony ingatagot. . Két nehéz tenyér nyomott le a zongoraszékre, és megcippar.t a húr. Egy kövérre hízott, nagv alak, a vállán a sárgahajúval bömbölni kezdett: „Asszony az ing alatt Fogott egy bogarat. Csúnyát és feketét. Csípte a fenekét.. Ekkor a kövér hirtelen fordított egyet a sárgahajún, és látszott. hogy a nő elfelejtett nadrágot felvenni, csak csipkés kombinéja libbent rá, amikor a bömbölés véget ért. Ez a két nő alaposan kiforgatta emberi mivoltából a zsa- ketteseket: hajnal felé a kövér erővel az asztalok alá akarta hordani a társaságot, ahol a két nő hempergett és sikongott, s csapzott hajuk inkább kóchoz volt már hasonlatos, mint emberi hajhoz... Én kimenekültem a pokoli zsivajból a lépcsőházba. Mintha a fiatalúr hangját hallottam volna, meg ajtón való kaparászást, de nem indultam feléje, csak akkor mozdultam meg. amikor az ajtó felpattant, s a délutáni lány feldöntve a fiatalurat, rohant, rohant le a lépcsőn, de a fordulóban elvágódott. — Koszos cseléd — sziszegett a tápászkodó fiatalúr, aztán nádnyelű lovaglóostort akasztott le a hall faláról, és lassan elindult lefelé a lépesőn. A fiatalúr szemében ordas fények, keskeny szája körül hideg mosoly. Most már az egész társaság, mint talán hajdanában a római cirkuszok nézőserege, tekintetében a szadista kéj mámorával leste: mi lesz a lépcső alján síró, eddig előlük titkolt leánnyal? Rólam — szerencsére — egészen megfeledkeztek. Mikor a fiatalúr már ütéstávolba ért és ostora meglendült, én hirtelen elhatározással átvetettem magamat a lépcsőkorláton, s míg kapaszkodtam a nagy lódulatban, vállonrúgtam a fiatalurat. Nagy ordítás, és a lovaglóostor kalimpálva hullt a lépcső alján lévő szőnyegre, én pedig melléje huppantam, de csak a lábam rándult meg. Az ijedtség első percei után a lány is. én is a földszinti kapuhoz ugrottunk, s mielőtt ránk zúdult volna a két némber által hecceit részeg banda teljes erővel rugdalni kezdtük a kaput. A fiatalúr talált elsőnek magára. Arcára mosolyt erőltetve, fahangon megszólalt: — Kérem, kiengedem magukat. csak semmi botrány! A hosszú ujjú, vértelen kéz két húszast markolt ki a címerrel díszített tárcájából, egyiket a lánynak, a másikat nekem nyújtva át, utána feltárult a kapu. és mi künn hunyorogtunk a májusi verőfényben. A lány aztán hátra sem tekintve. elindult a Corvin tér irányába, én pedig csak a „Három korona” előtt álltam meg..; (Folytatás a 6. oldalon.) KOiíULiKTUS Megmondom őszintén, egy ki- előttem az ellenfél. - Csak éppen csit pirulva írtam le ezt a címet, játékból. Azt lehet. Nem? Sohase szerettem magvar írásmű- — Nem is igaz, hogy játékból! ben az idegen szavakat, ezúttal — Hát? — támad bátrabban, mégis kelt kezdenem, mert — Talán el akartam lopni, mi? tegnap délután az érdekelt felek Van nekem különb labdám ott- szabatos meghatározása szerint hon. tessék elhinni, bácsi kérem, valóságos konfliktus középpontja- — Na jó — kezdeném meg a ba kerültem. Az alapheiyzetet a konfliktus feloldását, de akkor következőkben szándékozom vá- megugrik az egyik hajszoló és. üt- zolni: megyek hazafelé gyanútla- ni akar. Elkapom a karját. — Honul, fél három tájban, egyszercsait hó, barátom! Mi ez?! négy gyerek rohan mögöttem az — Tessék engedni, lekenek ne- utcán, kettő gyorsan elém ugrik, ki egyet! aztán szembefordul velem, másik — Nem fiam. azt nem lehet — kettő a hátam mögött torpan meg. húzom vissza. — Nem szabad el- ■Mepállok. fölmérem gyorsan a hirtelenkedni a dolgokat! Képzeld helyzetet. Tíz-tizenkét éves fiúk, el. ha az életben minden konflik- kettó zavar kettőt, kettő előttem, tust ilyen módszerekkel akarná- kettő mögöttem. nak megoldani... — Na mi az? — kérdem meg- — Csak egy frászt adjak neki, lepetten. bácsi kérem! — és szabadulni — Bácsi kérem, ezek a srácok igyekszik erős fogásomból, bántani akarnék — mondja ti- — Ne adj neki — mondom. — hegve az egyik előttem ugráló. Biztos, hogy máskor nem üti ki — Miért? Mi az, mért akarnak Zsóka kezéből a labdát. Igaz? — bántani? — forgolódom. fordulok az ellenfél felé. — Csak ne bújjatok! — szól A fiú elmosolyodik zavartan, most egyik hátul álló. — Gyávák! nem felel. Nem vicc egy felnőtt mögé bújni! — Mi az. te mulatsz ezen? — — De ők bottal jönnek! —men- kérdem. — Talán máris elhatároz- tegetőzik az előbbi, és felfújja tad, hogy holnap megint megsér- homlokáról a haját. — Bottal, ted Zsókát, mi? nem vicc. nem igaz? — Á. Nem határoztam — felel — Na várjatok csak — igyek- meglepően nyugodtan. ízem rendet teremteni. — Mi tör- — Akkor menjetek szépen hatént közöttetek, mondjátok el szé- za — igyekszem útnak indítani, pen. de egyik fél se mozdul. — Konfliktus — mondja most Sőt. Legnagyobb meglepetésema második hátsó, hirtelenszőke, re azt mondja az előbbi, felhábo- Szeplős legény ke. rodó ellenfél: —- Noíen?! — nézek körül. — — Dobjátok el azt a botot, azMiféle konfliktus? tán beszélhetünk ... Aki az előbb ezt a szót használ- Erre már nem tudom, neves- ta, elszégyelli magát egy kicsit, sek-e. vagy bosszankodjam. Lesüti a szemét és annyit mond — Ide azt a botot! — mondom, csak: és máris kirántom a fiú kezéből. — Ezek meglógtak. — Most pedig indulás! — Meglógtak? — kérdem, és Kilépek közülük, s ami ezután egyre jobban izgat, mibe kevered- történt, annak megfejtésén törjék tem. Igyekszem a helyzetnek a fejüket azok, akik a konfliktusmegfelelő komolysággal beszélni, elméletet jobban ismerik nálam. — Az konfliktus, hogy meglóg- A szőke fiú, akit az előbb kotak? moly veszély fenyegetett, rám — Amit csináltak — magyaráz- szól, szinte támadón: za a fiú —, az a konfliktus. — Tessék neki visszaadni a bo— Hát halljuk részletesen — tot! fogom meg a vállát barátságosan. Meglepődöm ezen. — Látom, te okos fiú vr"v, biz- — Hogyan? Hogy elverje rajtosan el tudod mondani. Bátorsá- tad a port, ha magatokra hagy- god is van hozzá. lak? — Azt a konfliktust csinálták Erre összenéz az ellenféllel é* ezek — mutat rájuk a maszatos azt mondja: kezével —, hogy megtámadták a — Az övé. Nem a bácsié. New* lányokat. lehet akárhol szerezni. — Aha. aha! — biztatom érdek- Most én gondolok egy merésze» Iődéssel. — Ennek már tényleg és neki nyújtom oda a botot, konfliktus szaga van, hallod! — Akkor neked adom. Fogd sz$ A fiú egészen megbátorodik, de pen. mintha egv kicsit nehéz felfogá- A fiú szippant egyet az orrára, súnak tartana. körülnéz zavartan, aztán elvesz» — Hát az talán nem konfliktus tőlem a botot. Senki se mozdul — kezdi egyre fölényesebben, ami ebben a pillanatban. Én is hallmost nem is az ellenfél, hanem gatok, figyelem őket. Attól tartok, egyenesen felém irányul —, tessék hogy bonyolódik a konfliktus, ei mondani, az nem konfliktus, hogy a kölyök most egyszerre nyeregjönnek a lányok. Zsóka és Juci ben érzi magát és nekiesik a bot egy labdával, és ez a — ijesztően eredeti gazdájának. toppant az egyik ellenfél felé —. Ám nem ez történt. A kölyök ez a pók kiüti a kezéből! Pedig a odanyújtja a botot vetélytársá- lányok hozzánk jöttek. Az nem nak. konfliktus, bácsi kérem? — Nesze. Becsület is van, nem — Hát — húzom el a szót —, igaz? ahogyan vesszük. Találkoztam Megveregetem a fiú arcát, elkö- már én is ilyen konfliktusokkal, szönök tőlük, de jó húsz méterannyi biztos. ről visszanézek. Együtt állnak né— Szóval kilöki Zsóka kezéből gyen, barátságos hadonászással a labdát! Ez egy idegen fiú, azért beszélgetnek. Lehet, hogy azt tár- konfliktus. Lehet ezt tűrni? Egy- gyalják, mennyire nem értek én szerűen kilöki! a dolgokhoz. — Nem is löktem — pusmog Ormos Gerti Forgó hantok éneke az eke mögött felgyorsul a barázda meg sem állva a túlsó horizontig forgó hantok alól tárul elénk morzsás és komor iszap as termékenység a méiybe-basítás mámorában a föld újból elveszti szüzességét az ekék csillogó szervei biztosan lendülnek neki az újabb győzelemnek mert győzelem ez a gép győzelme a tájon az emberé főleg, ki a gépeket alkotta bogy termékenyebbé vál Ion a jövő mébe s hogy asztalunkra tegyük gyümölcslt a nyárnak így indul el a táj a magasabb világba látóhatáron túlra, hol felhők függönye lóg le a felhők amelyek már nem havas hegycsúcsok de üvegpaloták a jövő palotái HATVANI DANIEL
