Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-13 / 111. szám
' 1961. május 13. TOLNA MEGYEI NEPOJSAO A liba-ügy Erről is beszélni kells Segítő szándékkal — emberséges hangon A NYITOTT KONYHAAJTÓN át hatalmas galambdúcot látok. Tizenhat gerlepár tanyázik benne. Gondolatban elnevezem »galamb-bérháznak«. Bokros András, a ház gazdája a testetlen deszkaasztalra könyököl imindkét kezével és nyugodt, kimért hangon válaszol kérdéseimre. Délutáni órái szabadok. A reggelt és az estét a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet borjúnevelőjében tölti. Átlagosan 30 munkaegységet keres havonként. Megelégedett ember. — Hallottam, hogy maga intézi a Perczel utcaiak évek óta húzódó liba-ügyét!? Bólint. — Én vagyok a tanácstag! Nekem kell talpalnom, ha baj van. — Tulajdonképpen mi a prob léma? Megvakarja a tarkóját. — Az elején kezdem... Amikor Szlovákiából ide telepítettek bennünket, minden család hozta a libáit. Volt olyan família, amelyik negyvenet is hozott. A mi falunkban minden család tartott libát. El sem tudtuk képzelni nélkülük az életet. Az itteniek megijedtek, amikor a Perczel utcában három-négyszáz liba vert tanyát. A vasutasok be is panaszoltak a tanácsnál, hogy bepiszkítják a járdát. De kérdem én. mit csinálhattunk? Aki egy csipetnyit is ért á libaneveléshez az tudja, hogy udvarban nem lehet libát nevelni. Hiányzott részükre a legelő. Az árokparton kevés füvet találtak A tarlólegeltetés mentette meg őket. Aratás után volt olyan, amelyik a súlya háromszorosára hízott. Sok volt az elhullaj- tott szem a tarlón. Az átszervezésig kilenc holdon gazdálkodtam és évenként negyven libát neveltem. Kilójáért tizennyolc-húsz forintot adtak. Volt amelyik nyolc-tíz kilósra meghízott. Átszervezés után megijedtünk. A közös tarlókat aratás után igen gyorsan felszántották. A libák részére megszűnt a tarló csipegetése és csak az utca maradt. Az emberek csapatostól jöttek hozzám: „Azért választottunk tanácstagnak. hogy találj ki va- lámi okosat!!” Szóltam a tanácselnöknek. A falutól két kilométerre ajánlott egy legelőt. Nem felelt meg. Megcsappantak a libafalkák. Már-már úgy nézett ki, hogy a tenyésztő és az állarn szempontjából egyaránt hasznos állat, amelyért úgy tudom, jó valutát kapunk külföldön, kipusztul, amikor az emberek megint mozgolódni kezdtek. Nem hagytak nyugtomat: „Eredj és mondd el megint a panaszunkat! Neked kötelességed! Azért választottunk”. A múlt havi tanácsülésre alaposan felkészültem. Sokat beszéltem a Perczel uteaiak nevében. Megértettek! Mindenki mellém állt. Nemes Sándor tanácselnök-helyettes megígérte. hogy közeli legelőt szerez a libáinknak. Az ígéretből valóság lett. Háromholdas legelőt kaptunk a szövetkezettől, a vasút mellett, közel az utcánkhoz. Más állat részére nem lenne alkalmas ez a terület, a libának viszont pont ilyen kell. Most már csak libapásztort kell fogadnunk. Keresek egy idős nénit, vagy bácsit, aki elvállalja. Ha három-négyszáz libát legeltet, bőven megvan a napszámja. Most újabb terveink vannak. Megbeszéljük Báli elvtárssal, a szövetkezet elnökével, hogyha majd a tarlót „lebuktatják”, akkor utoljára hagyjuk a falu melletti tarlókat. Egy hét tarlólegeltetés is sokat számít! Arra is megkérjük, hogy a szérűk helyét is „megszállhassák” majd a libáink cséplés után. Legalább nem vész kárba egyetlen szem ele- ség sem. Ha terveink sikerrel járnak, akkor megint fellendül a libatenyésztés a Perczel utcában és megszűnnek a veszekedések is. Higgye el, mi sem szeretjük, ha a gyalogjárót bepiszkítják. De hát mit tehettünk. Legelőnk nem volt. kénytelenek voltunk az utcán tartani őket. A beszédtől kifáradva nagyot sóhajt, s aztán kis idő múlva megint megszólal. — Higgye el nekem, nem is olyan nagyon könnyű ez a tanácstagság. Én soha életemben nem voltam semmiféle pártnak tagja, nem politizáltam, s tulajdonképpen most sem jutott volna eszembe, hogy politikába keveredjek. De mit tehet az. akit az utcabeliek megbíznak valamivel!? Azt mondják, mast a munkások meg a a parasztok csinálják a politikát. Én sem lehetek magamnak való. H. T. Nemrégiben részt vettem az egyik járási tanács mezőgazdasági osztályának munkaértekezletén. Szóbakerült itt a többi között, hogy a tanács egyik fiatal dolgozója — foglalkozását tekintve építészmérnök — utasítgat termelőszövetkezeti vezetőket, nem megengedhető hangnemben vált szót nála idősebb, jóval több élet- tapasztalattal rendelkező termelőszövetkezeti gazdákkal. Jó volt hallani, hogy ilyen magatartásáért szenvedélyesen bírálták, munkatársai figyelmeztették: változtasson magatartásán mert különben váratlan meglepetés érheti. Ami a dolog érdembeni részét illeti, arról a munkaértekezlet befejeztével még hosszasan elbeszélgettem az osztály dolgozóival. Szilárd meggyőződésem, hogy ők, a járás mezőgazdasági termelésének hivatott vezetői soha senkinek sem fogják megengedni, hogy ne segítő szándékkal menjen egyik, vagy másik termelőszövetkezetbe, ne emberséges hangon beszéljen a termelőszövetkezet gazdáival. Nem, mert a sokrétű munka közül a leglényegesebbet többségük jól tudja... Mi a lényeges?... Az, hogy a termelőszövetkezet azoké a gazdáké, akik itt közösen term' Ír e”. Ebből pedig félreérthetetlenül következik, hogy gazdasági és szé* mélyi ügyekben mindenekelőtt a szövetkezeti gazdáké a döntés joga. Más kérdés — és ez érthető —, hogy a szövetkezeti gazdák szívesen veszik — sőt joggal elvárják —, hogy a járási tanács szakemberei tanácsokat adjanak a termelés megszervezéséhez, a pénzügyi fegyelem betartásához, az építkezésekhez és időnként hozzáértő szakember ellenőrizze a könyvelést. De azt már rossz néven veszik a szövetkezeti gazdák, ha állami szerv, vagy vállalat képviselője meggátolja, hogy véleményt mondjanak saját gazdaságukat érintő ügyekben. S ebben igazuk is van. örvendetes, hogy a termelőszövetkezetekkel kapcsolatot tartó állami szervek és vállalatok alkalmazottai között ritka az olyan szakember, mint a fentebb említett építészmérnök. De önámítás volna azt mondani, hogy egyáltalán nincs. Van. s ha bárhol tapasztalják. az illetőnek szemtől- Bzembe kell megmondani* — mint ezt a mérnök munkatársai tették —; nem tűrjük, hogy jószándékú, becsületes termelőszövetkezeti gazdákat bárki utasítson — képletesen szólva. — saját otthonában rendreutasítcon. Dorogi Erzsébet U távoli üzsef-puszla sem „fehér folt" a népművelési tevékenységben Mázán is megalakultak a pártcsoportok Az üzemi pártszervezet létrehozta a pártcsoportokat. A csoportok nyílt szavazással megválasztották vezetőiket. Az üzemben hét csoport jött létre. A csoportvezetőknek a pártvezetőség nevében Gyorsok elvtárs tartott eligazítást. Megállapodtak az elvtársak leendő munkájában. Célul tűzték ki a pártmegbíza- tás“ok jobbátételét. Lényegesen nagyobb lehetőség van a pártmegbízatások végrehajtásának ellenőrzésére kisebb egységben. Minden bizonnyal javulni fog és javulni is kell a pártmunkának ezen a téren. A termelés pártellenőrzése terén is egy lépést akarunk tenni előre, ugyanis az üzemen belül a kisebb egységek gazdasági vezetőivel a pártos3- portvezetők közvetlenebbül érintkezhetnek. Bízunk abban, hogy a párt- csoportok feladatukat be fogják tölteni és lényegesen megjavul a munka a pártélet minden vonalán, erre egyébként a megválasztott pártcsoport-vezetők Ígéretet is tettek és mi az elvtársak adott szavában bízunk. / További terv az, hogy üzemünkben rövid időn belül kiépítjük a szakszervezetben és a KISZ-ben is a hasonló csoportfelépítést, hogy majd legyen minden kis egységnél ott, a párt- csoport-vezető mellett a szak- szervezet és KISZ csoportvezetője is. Befejeződött a pártoktatás Elérkeztünk egy év végéhez ismét a pártoktatás terén. Alap- szervezetünknél két vonalon folyt a pártoktatás ebben az oktatási évben. Politikailag, elvileg fejlettebben, igen sok kérdésben tisztább látókörrel fejeztük be az évet. Az utolsó foglalkozás után rögtönzött kis ünnepségen Gyorsok elvtárs, mint tanfolynmve- zető mondott köszönetét ez elvtársaknak pár szóval az egész év lelkes munkájáért, majd Her- gert párttitkár elvtárs a hallgatóknak és az előadóknak megköszönte kitartó, jó munkáját és néhány elvtársnak átadta a párt- vezetőség jutalmát; egy-egy köny vet. Ezután kiosztotta a hallgatóknak az ez évben először rendszeresített tanulmányi könyvet. Imrő László levelező, Máza 30. Mabei újra felvette a kagylót, és ezúttal sikerült is beszélnie a kapitánnyal. Az eredményt jelentette a gazdájának, aztán ő is hazafelé készülődött. Át akart öltözni, van egy új ruhája, a fiú biztos fog örülni. Moziba mennek, jó szerelmes filmet adnak, utána tánc valahol. Lehet, hogy felengedi magához ezt a mackót... Vidáman trappolt lefelé a lépcsőn, csak akkor lepődött meg, amikor az őrséget elhagyva, hirtelen elébe toppant a „sweetheart”. — Darling, mi van? — rebbent ijedten Mabel. — Riadóztattak bennünket. Hajnalban indulunk, este behajózás. Nincs több időm egy óránál. Mabei majdnem elsírta magát. — Nem nézed meg az új ruhám sem? — De megnézem. Felmegyek hozzád. Akarod? Mabei nem is gondolkozott a válaszon: — Igen ... Mikor jöttök vissza? A tengerész arca elsötétült: — Semmit nem tudunk. Teljes titoktartás az egész vonalon. Le* hét, hogy egy hét, lehet, hogy tíz hónap ... Egymásba karoltak és egy ütemű lépéssel haladtak a lány szegényes kis lakása felé, hogy lopjanak a fény árnyékában legalább egy órácskányi boldogságot szegény maguknak. * Cumberley nem bírt a türelmetlenségével. Hét és nyolc közötti időre volt a látogatása bejelentve. de hat óra még alig múlt, amikor az intézettől alig negyedVélasztmónv! ülést tart a KIOSZ A KIOSZ választmányát május 15-re hívták össze. Simon József megyei titkár tart beszámolót, melyben az elmúlt hat hónap szervezeti munkáját értékeli. A beszámoló, s vita foglalkozik majd a választmány és alapszervezetek előtt álló politikai, gazdasági és szervezeti feladatokkal is. A választmányi ülésen megjutalmazzák a legjobb magánkisiparosokat. A Szekszárdtól hét kilométerre lévő József-pusztán mindössze tíz család lakik. Ennek ellenére gondoskodnak a lakosság kulturális igényeinek kielégítéséről. A közelben lévő kendergyár dolgozóival közösen vesznek részt filmvetítéseken, előadásokon, sőt a kendergyár könyvtárát használja a puszta lakossága is. A népművelési munka egységes irányítását biztosították, Gisztl Edit nevelő vezetésével. Az üzem 210 kötetes könyvtárral rendelkezik, a könyvtárnak 82 beiratkozott olvasója van. gyári dolgozók és pusztaiak. IsmeretJánossy Zoltán: :(A VAKOK SZIGETE) órányi autóút végén (saját kocsiján ment és polgári ruhában) megállt Putter villája előtt. Századvégi stílusban épült, földszintes épület, inkább kényelemre, mint díszelgésre építve. Egyszerű üvegtábla feketéllett a csengő alatt: ALAN PUTTER captain of. U. S. Navy A kapitányt a könyvtárszobában találta, amely egyúttal olyan nappali-féle is volt. — Ne haragudjék, hogy korábban jöttem. Remélem, nem zavarom ... Putter azonnal letette a kezében tartott könyvet és kifogástalan udvariassággá1 vette körül Glory édesapját. Hellyel, cigarettával és itallal kínálta, s közben megállapította magában, hogy mégiscsak lehet valami kis szív ebben az emberben, ha ennyire megviseli a lánya titokzatos eltűnése. A szódás wisky lehajtása után egész szokatlan, fáradt hangon szólalt meg a tábornok: — Magánemberként jöttem önhöz. kapitány. Nem katona a katonához, hanem mint ember az emberhez. Szeretném, ha így tekintené a látogatásom ... — Rendelkezésére állok, tábornok úr ... Nemcsak mint katona, mint ember is. — Köszönöm ... — dünnyögte Cumberley és nem is tudta hamarjában, hogyan folytassa tovább. Putter sietett a segítségére: — Gondolom, nem konvencionális udvariassági látogatás volt csak a célja, tábornok úr. Az apai nyugtalanság — engedje meg — kényszerítette ide. Igazam van? — Igaza ... Csak folytassa, kapitány ... Nekem már a beszéd is nehezemre esik... Én azóta nem aludtam .. . Putter befelé megengedett magának egy kesernyés fintort: — Ha tudnád, hogy én már egy nappal előbb sem tudtam aludni... — de nem mondta, nem mondhatta ki hangosan. Töltött a poharakba. — Nem szabad feladni a reménységet, tábornok úr .. Glorv valószínűleg jó helyen van és majd visszajön ... Vagy ha nem jön, küld értesítést... — Aranyos kislányom... — jajdult fel a tábornok —, csak rr-r-'vszer gyere vissza a te Daddydhez... terjesztés főleg az üzemben folyt, de a József-pusztai lakosság részére is tartottak már ebben az évben hat alkalommal, elsősorban mezőgazdasági és nevelési tárgyú előadásokat. Az üzemben élénk népművelési tevékenység folyik, a többi között a KISZ-szervezet színjátszó csoportot alakított, rendszeresen szerveznek ismeretterjesztő előadásokat, hetenként kétszer vetítenek filmet. Tavaly többször rendeztek autóbusz-kirándulást az üzem dolgozói részére és az idén is terveznek kirándulásokat és üzemlátogatásokat, hazánk nevezetesebb tájaira. — Vissza fog jönni, efelől legyen nyugodt... — csengett szilárdan Putter hangja, és olyan meggyőző erővel, hogy Cumberley rögtön felfigyelt. — Maga tud valami közelebbit a lányomról, kapitány ... — emelte meg a hangját, de aztán újra . mpultan folytatta: — Nagyon kérem, mondjon el rekem mindent, ami Gloryval kapcsolatos .,. Erős vagyok, ás mindent el tudok viselni... Ha valami helytelenség történt. ígérem. semmi szankciót nem alkalmazok ... kérem, beszéljen ... Putter szembenézett a tábornokkal : — Sajnos, tábornok úr, semmit nem mondhatok.. Cumberley megint éles lett: — Most mi a helyzet: tud valamit, de bizonyos oknál fogva nem mondhatja meg. vagy azért nem mondhat semmit, mert nem is tud semmit Gloryról? Alan Putter, ön gerinces ember, tehát önhöz méltó választ kérek! A bim-bam óra ketyegése tördelte közöttük cserepekre a csendet. Alan a válaszon gondolkozott. Cumberley reszketve várta a feleletet. Putter végre megfelelő formulát talált a válaszhoz: — Tábornok úr. nem sokat segíthetek ... Azt jól tudja, hogv Glory eltávozása engem sem hagy közömbösen .. . Hogy ő elment, és így ment el. annak nyilván nyomós oka van. Én is rajta leszek minden erőmm-l. >-ogv mielőbb valami bizonyosat tudjak, ígérem önnek, amint nyomára jutok, vagy megtalálom, azonnal jelenteni fogom ... (Folytatjuk.)
