Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-11 / 109. szám
TOLVA MEGYEI VEPŰJSAÖ 1961. május 11. Azönkoltségszámítás tapasztalatai a termelőszdvetkezetekbem Mennyiségi szemlélet helyett az állattenyésztésben is honosítsuk meg a forintszemléletet Kétségtelen, hogy a növénytermelésben könnyebben és sokkal hamarabb érvényesül a nagyüzemi fölény, mint az állattenyésztésben. Az állattenyésztés nagyüzemi feltételeinek megterem tése nehezebb, meg drágább is, több szakértelmet és több pénzt is kíván. Az állattenyésztésben általában a befektetések lassabban térülnek meg, mint a növénytermelésben. A tenyészállatot például hosszú ideig kell nevelni, sok költséget fölemészt, addig, piíg hasznot hoz. Aztán kevés tsz tudta tmég kialakítani az igazi tenyésztörzset. Sok tsz még az egyéni gazdaságokból összeverbúválódott vegyes állománnyal foglalkozik. Talán ezek és más nehézségek is fokozzák termelőszövetkezeti vezetőink hajlandóságát arra, hogy inkább növénytermeléssel foglalkozzanak, sokszor az állattenyésztés rovására. Az elmondott nehézségek ellenére, sok termelőszövetkezet örvendetes eredményt tud felmutatni az állattenyésztés költség- gazdálkodásában. Kétféleképpen számoljuk az állattenyésztésnél az önköltséget. Egyik módszer az, hogy a takarmányt üzemi önköltségi áron számoljuk fel, így a üzeín gazdaságosságára kapunk választ az önköltség mutatószámából. A másik módszer szerint elszámolási áron számoljuk el a takarmányt, az így kapott önköltségi mutatószám, már alkalmas arra, hogy a tsz-ek eredményeit egymással és az állami gazdaságokkal is összehasonlítsuk. A két mutató között lényeges különbség van, amit az indokol, hogy a takarmányfélék önköltsége sokkal kisebb, mint az elszámolási ár. Az uzdi Táncsics Tsz-ben például egy liter tej önköltsége 1,03 forinttal, a kurdi Uj Életben 92 fillérrel alacsonyabb üzemi önköltségi áron. mint elszámolási áron. Ugyanez vonatkozik a hizlalásra is Szélsőséges példa az uzdi Táncsics Tsz. ahol 5,33 forint és a döbrö- közi Zöld Mező Tsz, ahol 8.66 forint a különbség a kétféle áron számított egy kiló ráhizlalt súly önköltsége. Az állattenyésztés költségalakulását vizsgálva, mendenekelőtt az. ötlik szembe, hogy ott a leg- j jövedelmezőbb az állattenyész- j tés, ahol olcsó takarmánnyal, nagy hozamokat érnek el. Ér- I dekes, hogy egyes tsz-ek kevesebb takarmányértékkel több hozamot. más tsz-ek magasabb takarmányértékkel alacsonyabb hozamot termelnek. Amely tsz- ekben magas takarmányértékkel kevés hozamot érnek el, ott vagy nagyon rossz az állatállomány minősége, tehát komoly fejlesztésre van szükség, vagy pedig szakszerűtlen a gondozás és a tenyésztői munka. Tejtermelésben jó hozamokat ért el az uzdi Táncsics Tsz, ahol 2917, a dombóvári Alkotmány Tsz, ahol 2851, a döbröközi Zöld Mező Tsz, ahol 2827 liter volt az egy tehénre eső évi tejtermelés átlaga. Ezek ben a tsz-ekben jól alakult a tejtermelés önköltsége is. Ennek ellenére a termelőszövetkezetek tejtermelése még nem elég gazdaságos. Sürgetően követelik az önköltségi mutatók is azt, hogy tsz-einkben általánossá kell tenni a szakszerű tenyésztési munkát, a tenyésztésre beállított állatok gondos kiválasztását és nevelését. A hizlalás jobban jövedelmez a tsz-eknek, mint a tejtermelés. A nagydorogi Uj Barázda Tsz egy kiló marhahúst elszámoló áron 12 forintért, üzemi önköltségi áron 11,53 forintért állított elő. Egy kiló hús értékesítése a tsz-nek 6—7 forint hasznot hozott, mert a költségek kedvező alakulása mellett, jó minőségű hízott marhákat állítottak elő, amelyeknek zöme exportra mehetett. A sertéshizlalás is jövedelmező volt Nagydorogon, annak ellenére, hogy ez a tsz tavaly kezdte meg a közös gazdálkodást. Elszámoló áron 12,34 forintért, üzemi önköltségi áron 11.40 forintért állítottak elő egy kiló sertéshúst. Érdekes jelenséggel találkozunk az uzdi Táncsics Tsz-ben, ahol egy. kiló sertéshús előállítása, elszámoló áron 13,80 forint volt. üzemi önköltségi áron pedig 7.90 forint. A kétféle mutató között a nagy különbséget az okozza, hogy ez a tsz olcsón állítótta elő a takarmányt. Az állathizlalás önköltségi adatai arra is fényt vetnek, hogy a saját tenyésztésből nyert hízóanyag hizlalása, sokkal jövedelmezőbb, mint a vásárolt anyag hizlalása. Szélsőséges példa erre két tsz-nek, az aparhanti Búzavirágnak és az uzdi Táncsicsnak az összehasonlítása. Az uzdi Táncsics Tsz saját tenyésztésű sertéseket, az aparhanti Búzavirág Tsz pedig vásárolt sertéseket hizlalt. Az uzdi Táncsics Tsz-ben nagyrészt ezért, két és félszer jövedelmezőbb volt a sertéshizlalás, mint az aparhanti tsz-ben. Lényeges kérdés a növendékállatok nevelésének a jövedelmezősége. Itt is a súlygyarapodást vettük össze a ráfordításokkal. Uj tsz jó eredményét kell ismét J megemlíteni, a nagydorogi Uj Barázda Tsz-t, ahol minden növendékmarha nevelése az elmúlt évben 408 forint tiszta haszonnal járt. Vegyes képet mutat a baromfi- tenyésztés, a juhászat és a haltenyésztés képe. Mindhárom ágazat általában jövedelmező, de az önköltségi mutatók között nagy eltérések vannak. így nehezen lehet ezekből végleges következtetést levonni. Kiugróan jövedelmező a nagydorogi Uj Barázda Tsz-ben a gyapjútermelés. A nyírási átlag hat kiló volt. egy kiló gyapjú önköltsége 18,16 forint volt így, mivel az elszámolási ár 47,92 forint, egy kiló gyapjúért 29.76 forint nyereségre tett szert a tsz. A haltenyésztés önköltsége legjobb Aparhan- ton, ahol 15—16 forintos értékesítési árral szemben 8,50 forintért állítottak elő egy kiló halat. Mi a legfőbb tanulság az állattenyésztés költségeinek elemzéséből? Az, hogy a szembetűnő eredmények mellett még mindig nem egyértelműen jövedelmező a tsz-ek állattenyésztése. Tehát a tsz-ek vezetőinek és tagjainak az állattenyésztés felé kell fordulni, mégpedig úgy. hogy állandóan csökkenteniök kell a tenyésztés és hizlalás költségeit. Olcsó beruházásokkal, fejlett, korszerű takarmányozási és tenyésztési módszerek elterjesztésével meg kell vetni a nagyüzemi állattenyésztés alapjait, hogy ezáltal egyre több állati terméket, egyre olcsóbban állítsanak elő a tsz-ek. A példák azt. mutatják, hogy ahol jól fogják fel ezt kérdést, ott az eredmény nem marad el. Számos új termelőszövetkezetünk van — pél dául a nagydorogi Uj Barázda Tsz — ahol már az első esztendőben kiváló jövedelmeket nyertek az állattenyésztésből, A nehézségeket megismertük, a megoldásra is vannak már példák, amelyek azt mutatják, hogy a nehézségek leküzdéséhez nemcsak pénz kell, hanem legalább annyi szív. szakértelem és akarat is. Cziczer István—Gyenis János Következik: Állandóan fokozni kell a lófogatok, traktorok és tehergépkocsik kapacitásának kihasználását. Olvasóink hangja Bizottságban A víz szerelmese A faddi kulturális seregszemlén a bíráló bizottságba választottak be. Tulajdonképpen nem is kellett sorrendi kérdésekről vitázni, mert a seregszemlének nem is ez a célja. Mégis; öt tárgyjutalmat kellett odaítélni. Az első tárgyjutalom kiosztásánál nem kellett a fontolgatás. A Sárpilisi Népi Együttes feltétlenül megérdemelte. A többi négynél azonban a bíráló bizottság is tanácstalan volt. Az együttesek felkészülése az előbbi évekéhez képest ugrásszerű javulást mutatott. Néztük, nézegettük egymást... Nagyon nehezen állapodtunk meg... Azóta eltelt jóegynéhány nap, de bizonytalan érzések fognak el néha még most is: jól bíráltunk-e ? És jól van ez így! Szép az, ha a felkészültség annyira lelkiismeretes, a munka annyira jó, hogy a tanácsadó tanácsát is erősen meg kell bírálni! Az oklevelet már könnyebb volt kiosztani! Bállá Tibor levelező, Tengelic Egyre jobb a műsor a kétyi kultúrotthonban — de kevés a mozielőadás Nagy sikerrel mutatkozott be a kétyi KISZ színjátszó csoportja. A csoport Ábrahám Béla által betanított 3 egyfelvonásos vidám számot adott elő. A közönség jól szórakozott, amit úgy nyilvánítottak, hogy sokszor tapsorkán kísérte az előadást. Előtte egy héttel a teveli színjátszók mutatkoztak be Kétyen. Móricz: »-Nem élhetek muzsikaszó nélkül« című darabjával. A művelődési otthon jelenlegi műsorában vöröskeresztes előadások hangzanak el. Nemrég a helyi orvos, aki már 50 éves munkásságra tekint vissza, számolt be a fertőző betegségekről. A következő előadásokon az emberi szervek fontosságáról volt szó. Mindegyik előadást filmvetítés kísért. Most már egyre jobb műsor van a kultúrotthonban. de moziélőadás kevés és sok filmet nem láthatnak a falu lakói. Most már csak itt van hiba. Andorka Sándor, levelező. Kéty Vá lasz fényképezőgép-ügyben A fényképezőgép-vásárlás öröm helyett ürömmel című cikkre válaszolok, mit Lovas Irén nagymányoki lakos írt. Valóban nálunk vásárolta azt a bizonyos Altix NB. fényképezőgépet, az is helytálló, hogy azzal a panasszal jött közvetlenül a vásárlás nap já n hozzám, hogy a fénymérő nem működik. Kezembe fogva a gépet, a fénymérő működött, rész letesen elmagyaráztam, hogyan kell kezelni. A kedves vevő megelégedéssel távozott. Amikor másodszor is visszajött, ugyanezzel a panasszal: -Hogy a fénymérő nem mindig leng ki-<, a tüzetes kipróbálás után ismét csak azt mondhattam, hogy a fénymérő jó. Ezt tudva mondtam azt, hogy nem érdemes elküldeni Pestre, hiszen véleményem szerint nem a fénymérő működésében van a hiba. Ha felküldjük Budapestre garanciális javításra, pontosan ugyanígy fog visszajönni: ami természetes, hiszen a fényképezőgép fénymérője kifogástalanul működik. A fényképezőgépeket, ismétlem, hathónapi garanciával adjuk el. s az esetleges hibát ingyen helyrehozzuk. SZIKRA PÉTER boltvezető, Bonvhád Levelekre válaszolunk A nagyablakos előszoba falára festett képek hajókat ábrázolnak. A sarokban kötegbe kötött hosz- szú horgászbotok. Az ablakon keresztül szélestörzsű diófák látszanak. A ház gazdája, Molnár György, kopott bör-lemberzsekben ül előttem. Mözsön mindenki -tengerész Molnárnak« ismeri. Beszélgetésünk elején kiderül, hogy sosem járt tengeren. Dunai hajós volt, harminchat éven keresztül. Négy évvel ezelőtt nyugdíjazták. Ritkán lehet itthon találni. A nyugdíj nem szakította el a víztől. Naphosszat a Duna partján üldögél. Horgászgat. A felesége szerint -nem sok eredménnyel"”. Nem a halért, hanem a vízért lelkesedik, soha nem lankadó szenvedéllyel, az egykori uszálykormányos. A vízen érzi otthon magát, nem a lakásban. — Melyik volt a leghosszabb útja a Dunán? — Amikor Regensburgtól Iz- mailig hajóztunk. Pontosan két- ezer-háromszázhetvenhárom kilométer. — Milyen nyelveket tanult? Iskolában nem tanultam idegen nyelvet. Amikor hajós lettem, akkor kezdtem ismerkedni a nyelvekkel. Akkor sem könyvből tanultam, csak ellestem a szavakat. Németül, szlovákul perfekt beszélek, s a románt, bolgárt, szerbet is elég jól ismerem. — Mi a legkedvesebb hajósélménye? — Egy -Braila-i« bál. Ott teleltünk. Kitakarítottunk egy uszályt, tükörfényesre -féder- vájszoztuk« a padlóját és meghívtuk a román, bolgár, német, szerb hajósokat is. Nacionalista világ volt akkor, de ott, azon a bálon nem voltak nemzetiségi ellentétek. Nagyon jól szórakoztunk. — Mikor lelkesedett legjobban életében? — Amikor Szamuely Tibort hallottam beszélni Szolnokon. A vörös hadseregnek megalakulásától bukásáig tagja voltam. Sza- muelyre olyan tisztán emlékszem, mintha tegnap láttam volna. — Melyik uszályon szolgált legtovább? — A 619-es uszályon hat és félévig voltam hajóslegény. Sokáig dolgoztam ezenkívül a Zoltán gőzösön és a Cserháton is. — Van családja? — Egy fiam van. Ö is hajós. Többre vitte mint az apja: kapitány! — Volt a Dunán életveszélyben? — Egy esetben. Eltörött a vontatóhajó kereke. Az uszályt, amelyen voltam, nyolc kilométerre sodorta a víz. Mielőtt a sziklás részhez értem volna, az utolsó percben kimentett egy motoros- hajó. — Mit tart a világ legszebb foglalkozásának? — A hajós szakmát. — Miért? — Mert a vízen élni a legnagyobb élvezet. Búcsúzás után utam a Duna irányába vezet. Közel vagyunk már a nagy folyamhoz, amikor hajóduda hangja üti meg a fülemet. A szövetkezeti földeket nézzük a mezőgazdásszal. Amikor a hajóduda hangját elsodorja a tavaszi szellő, Molnár Györgyre gondolok, akinek szíve hevesebben dobog, valahányszor csak hallja a hajó dudálást. (H) Gyeuei István, Dalmand-Vörös- egyháza. örömmel vettük, hogy a földművesszövetkezettel kapcsolatos panaszát részletesen megvitatták az ügyvezetővel. Különösen az a része tetszett levelének, melyben azt írja: »A beszélgetés során még rámutattunk egy-két hiányosságra és égető problémára, mely a helyi boltnál adódott. ígéretet kaptunk Právics elvtárstól, hogy ezeket a hibákat a legrövidebb időn belül kiküszöbölik«. Ehhez már csak annyi hezzátennivalónk van, hogy így kell ezt a jövőben is csinálni. A problémákat azon nyomban közösen kell megbeszélni, s így közösen hamar tudnak is rajta változtatni. Egyúttal ezzel a módszerrel a tagság állandó ellenőrzése is biztosítva lesz. Csak így remélhető, hogy az előző levelében foglalt hibák és hiányosságok elkövetése a legminimálisabbra csökkenhet. Együttműködésükhöz, jé eredményeik eléréséhez sok sikert kívánunk. Tóth Dénes levelezőnek. Az »A1- sópéli képek« című írását megkaptuk, s örömmel használtuk fel. Népünk felszabadulás utáni fejlődését mindenki láthatja, hiszen szemünk előtt folyik le. Mégis nem árt elsősorban a fiatalok okulására a levelében irt összehasonlítást — a múlt és jelen között — megtenni. Levelének segítségével ezt igyekeztünk bemutatni.-A Népújság szorgalmas olvasóinak egyike«. Döbrököz. A fiatalok kívánságát tartalmazó levelét örömmel vettük és közöltük is.- Reméljük, hogy a község fiataljai, öregei összefogva valóra tudják váltani kívánságukat. Most csak arra van szükség, bogy a fiatalok ígéretükhöz híven a létesítmények megvalósításában is ilyen harcos módszer szerint vegyenek részt, Szabó Károly, Bonyhád. A rádiójával kapcsolatos panaszos levelét eljuttattuk a Földmű vessz,'i- vetkezetek Tolna megyei Központjához. Értesíthetjük, hogy a központ igen gyorsan intézkedett. Erről szóló levelüket az alábbiakban közöljük: »Érintkezésbe léptünk a Vas- Műszaki Vállalattal és megállapodtunk abban, hojy a földművesszövetkezet a már többször ja • vított Badacsony rádiót a panaszostól visszaveheti és helyette űj készüléket adhat. A földművesszövetkezet részére a vállalat a visszavett rádióhoz új garancia- levelet fog küldeni. A földművesszövetkezetnél pedig intézkedtünk, hogy Szabó Ká- rolytól a rádiót vegyék vissza és helyette új készüléket adjanak«*,
