Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-31 / 126. szám

í 9009* MEGYET NEPP JS AG 1961. május ff. A keveréklakarmóny etetésének eddigi tapasztalatai Nemrégen kezdte meg működé­sét megyénk első takarmányke­verékkészítő üzeme Decsen, ké­szítményei iránt máris megye- szerte nagy az érdeklődés, és a takarmánytápok etetésének elő­nyeiről már az első hónapokban mindenki kedvezően nyilatkozik. Eddig 505 vagon takarmánykeve­rék-cserére szerződtek a tsz-ek, s ezt ebben az évben fogják fel­használni. A bátaszéki Búzaka­lász Tsz például dekádonként 100 mázsa baromfi- és 400 mázsa ser­téstápot etet. Az igények növekedésének ki­elégítése céljából hamarosan megnyílik a pincehelyi és még ebben az évben üzembehelyezik a dombóvári és a paksi takar­mánykeverő üzemet is. A meg­nyitott üzemek a szükségletek szerint két műszakban gyártják a baromfi-, sertés- és szarvasmar­hatápot, A Terményforgalmi Vál­lalat osztályvezetőjével, Kubanek Gyulával és Bay Endre csoport- vezetővel jártuk a megyét, véle­ményeket kértünk a takarmány­tápok etetésének tapasztalatairól. Dr. TÓTH GYULA TENGELICI ÁLLATORVOS NYILATKOZIK Elmondja, hogy 3000 csirkét kezdettől fogva baromfitáppal etettek a tengelici Petőfi Tsz-ben. A csirkék átlagos súlya 9 hetes korban 97 deka, ezt a súlyt a múlt években a hagyományos ta­karmányozással 4 hónapos csir­kék érték el. Ez önmagában is szép eredmény, de az eredményt szépíti, hogy minimálisra csök­kent az elhullott csirkék száma, takarmányozás miatt pedig elhul­lás egyáltalán nem volt. A múlt éven sok kárt okozott a csirke­nevelésben a helytelen, vagy a rossz takarmányokkal való ete­tés. s emiatt sok csirke hullott el. Tóth doktor kedvező eredmé­nyeket tapasztalt a tsz-tagok ház­táji csirkenevelésében is. Idén Tengelicen a háztájiban nevelt és a tsz-en keresztül értékesített csirkéket is keveréktáppal etetik. A háztáji gazdaságokban a te­nyésztés egyéb körülményei nem változtak, csak a takarmányozás. Az elhullás nagy csökkenését itt tehát döntő mértékben az okozta, hogy idén a csirkéket az antibio­tikumokat tartalmazó és vitami­nokkal dúsított csirketáppal ete­tik. A SERTÉSGONDOZÓK VÉLEMÉNYE is nagyon kedvező Tengelicen A Gagarinról elnevezett majort látogattuk meg, ahol a malacokat is sertéstáppal etetik. Sándor Ist­ván és Tan ez Sándor sertéste­nyésztők elmondják, hogy szinte szemlátomást jobban fejlődnek a malacok most, mint régen. Jó ét­vággyal fogyasztják el a tápot és a négyhetes malacok átlagos sú­lya 13—15 kiló. Fazekas József tenyésztő meg­mutatja a 258 darabból álló, át­lagosan 12 hetes és 30 kilós átlag­súlyú süldőállományt, amelyet, ugyancsak keverékkel etetnek. Ezeket a sertéseket 8 hónapos korban 110—120 kilós súlyban akarják értékesíteni. A tengelici Petőfi Tsz kísérle­teket is végez, amellyel tanulmá­nyozzák a hagyományos takar­mányozás és a keveréktakar­mánnyal való etetés különböző hatását, ötven süldőt egy külön ólban csak keverékkel, másik öt- venet pedig hagyományosan etet­nek. Joó András tenyésztő el­mondja, hogy jóllehet még méré­si eredményeik nincsenek, így számokkal bizonyítani nem tud, de az tény, hogy a keveréktápot a sertések jobb étvággyal eszik és az a csoport, amelyik csak keve­réket eszik, szemmel láthatóan is lobban fejlődik. LENKEY IMRE, A KAJDACSI ARANYKALÁSZ TSZ FŐKÖNYVELŐJE gazdaságossági szempontból vizs­gálja a takarmánykeverék eteté­sének előnyeit. Első helyen áll a tápetetés jelentőségében annak gazdaságossága. Lenkey Imre el­mondja, hogy ők ötezer csirkét etetnek takarmánykeverékkel. Náluk is lényegesen csökkent a csirkék elhullása, gyorsabban fej­lődnek a baromfiak, nyolchetes korban 90—95 deka az átlagos súly, de mértek közülük 110 de- kásat is. Egy kiló csirke előállításához 3—3,2 kiló takarmánykeverék szükséges. Ennek ára 8,5—9 fo­rint. A hagyományos etetéssel 10—11 forintba kerülne egy kiló csirke takarmányköltsége. A kajdacsiak idén 15 000 csir­két nevelnek és létrehoznak egy 2000 tyúkból álló tojó-farmot. A tojó tyúkokat is keveréktakar­mánnyal etetik majd, erre a célra közel 400 mázsa tojótáp vásárlá­sára kötöttek szerződést a Ter­ményforgalmi Vállalattal. FEHÉR JÓZSEF, A TAMÁSI VÖRÖS SZIKRA TSZ FŐAGRONŐMUSA arra is kitért, hogy a takarmány- keverék cseréjének mai rendsze­re csökkenti a tsz-ek raktározási gondjait. A Terményforgalmi Vállalat ugyanis a tápért járó egész évi csereterményt átveszi, akár egyszerre is, és ennek elle­nében folyamatosan ellátja a tsz-eket takarmánykeverékkel. A tamási Vörös Szikra Tsz-nek ez sokat segít, mert raktárhiány miatt a múlt évben is több mint 3000 mázsa kukoricát tárolt priz­mában. Fehér József szerint a tamási Vörös Szikra Tsz-ben, amióta ser­téstápot etetnek, a hízódisznók havi súlygyarapodása 3—4 kilóval több, mint azelőtt. A tejelő tehe­nekre is jó hatással van a szarvasmarhatáp etetése, emel­kedik a tfjhozam. Aztán ez a ta­karmányozás nem egyoldalú, megszűnik az a gyakorlat, hogy cséplés után csak árpát, cséplésíg pedig csak kukoricát etetnek egy­oldalúan az állatokkal. Elmondotta, még azt is a ta­mási Vörös Szikra Tsz főagronó- musa, hogy a takarmánytáp ete­tésének gazdaságosságához hozzá tartozik a darálási költség meg­takarítása is. A dolgozók is örül­nek a tápetetés előnyeinek, mert amellett, hogy a munkaegység értékének alakulására kedvezően hatnak az állattenyésztés jó ered­ményei is, a tenyésztők a súly- gyarapodás után most több pré­miumot kapnak. * A vélemények tehát kedve­zőek. Jó az is. hogy közölhetjük: lesz bőséges keveréktakarmány, megyénk üzemei már az idén annyit adnak, amennyire csak szükségük van a tsz-eknek. A Terményforgalmi Vállalat már megkezdi a gazdasági évre szóló tápcsere-megállapodások kötését a tsz-ekkel. amely megállapodá­sok megkötése alapján látja majd el a vállalat a szövetkezeti gazda­ságokat takarmánykeverékkel. Gy J. Változások a gyönki ktsz-ben A változások tulajdonképpen a múlt év őszén kezdődtek, ami­kor saját kezelésünkbe kaptuk a női fodrászok elhelyezését szol­gáló épületet. Az átépítés során külön váróhelyiség létesült, az épületet újra szigeteltük, új pad­ló, mozaiklap< és csempeburko­lat került a megfelelő helyre. Házi villanyvezeték és villany- boyleres melegvíz-szolgáltatás épült be. Ezzel párhuzamosan felállítottunk egy új részleget: a kozmetikát. Helybeli, Budapesten tanult kozmetikusnő került visz- sza hozzánk, akinek fővárosi ta­pasztalatai és kívánságai sze­rint rendeztük be. majd 20 000 forintért az új műhelyt A másik nagy változást szövet­kezetünk életében az ingatlan vásárlás jelentette, amelynek ré­vén — 148 000 forintért — tulaj­donunkba került egy nagy telken lévő épület, amitől eddig is csu­pán egy kerítés választott el ben­nünket. Eddigi telephelyünkből erősen kinőttünk. Kicsik lettek a műhelyek, akadályozták a ter­melést. Nem volt elég raktárunk, udvaron, folyosón, padláson ösz- sze-vissza hevert az értékes anvag, és ez sehogy se felelt meg a szocialista gazdálkodás elveinek, de a tűzoltóságnak sem! Udvarunk zsúfolt volt a gatter- hez hozott rönkökkel, saját épí­tőanyagunkat pedig kénytelenek voltunk szerte a községben tárol­ni. Hiányzott a kulturális és szo­ciális berendezés és a legnagyobb baj az volt, hogy még lehetősé­günk sem volt . az építkezésre, mert egyszerűen nem volt rá sza­bad terület. A megnőtt szövet­kezet vezetésére ugyanaz a két kis szoba állt rendelkezésre, ami 1954-ben. Uj műhelyt nyitottunk a bá­dogosnak is, aki eddig a laka­tosokkal szorongott egy terem­ben és így a motorszerelés régi helyszűkén is enyhítettünk. Tá­gasabb helyiségbe került át a kárpitos műhely is. a régi kisebb műhelyeket pedig a rádiósok kapták. Az asztalos és mázoló műhely beköltözött a régi rak­tárba és így felszabadított egy nagyobb helyiséget, ahova az iroda egy része települt át. így most megszűnt a zsúfoltság az irodában is, és végre jutott az elnöknek js íróasztal. A szociális berendezések terü­letén is tettünk néhány lépést előre Berendeztünk öltöző-étke­ző helyiséget a dolgozóknak, ami mellé vízvezetékkel ellátott mos­dószobát szereltünk fel. Az ét­kezőtől nagy üvegfallal válasz­tottunk el egy nagyobb termet, amit klubszobának fogunk beren­dezni, de — az üvegfal szétnyí­lásával — a két helyiség közgyű­lés, termelési értekezlet tartásá­ra is alkalmas. Szövetkezetünkre alig lehet rá­ismerni. Megállni azonban nem fogunk, hanem — ha kicsit las­súbb ütemben is —, de folytat­ni fogjuk a megkezdett munkát, ahogy időnk és erőnk megengedi. El akarunk jutni ' oda, ho-gy a szocialista elveknek mindenben megfelelő üzemmel álljunk ké­szen a szövetkezetek elé kitűzött feladatok teljesítésére. S. 3. Kis gép — nagy gond! Azt tartja a közmondás, hogy: kis gyerek kis gond — nagy gye­rek nagy gond. Szabadjon e szó­lás-mondást módosítanom ekép- pen: Kis gép — nagy gond! Ha elmondom azt is, miért e megál­lapítás; az olvasó is nekem ad igazat. A Tolna megyei fodrász kis­ipari termelőszövetkezetek dicsé­retes módon fejlesztik üzleteiket. Ma már csaknem minden üzlet­ben kisgépek tucatjai könnyítik a munkát. A gépeket azért vet­ték, hogy könnyebbé, gyorsabbá váljon a munka. A kisgépek se­gítik a modern frizurák, a leg­újabb eljárások bevezetését, ké­szítését. Azonban, bármennyire is gépesítik a fodrászüzleteket, a gond nemhogy csökkenne, hanem egyre nő. Mert például a kül­földről beszerzett, a magyar ke­reskedelem által forgalomba ho­zott gépekhez alkatrészt nem le­het kapni. Ha meghibásodik egy kisgép, azt javítani az országban csak egy ktsz tudja, az is túl­zsúfolt munkával, s Budapesten működik, így természetes, hogy a vidéki ktsz-ek háttérbe szorul­nak. A szövetkezet újabban azt a gyakorlatot követi, hogy egy gépet addig használnak, míg tönkre nem megy, akkor vesz­nek egy újat, és ha elromlik még egy gép. akkor a kettőből valahogyan összehoznak egy mű­ködni képeset. Ezért nagy gond a kis gép, s hogy ez mekkora, azt csak a íodrászüzletek vezetői, dolgozói tudják legjobban. — Pl — „Jelenkor-est" Szekszárdon A Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat rendezésében június 14-én »Jeienkor-est«<-et rendeznek a szekszárdi TIT klubban. Az estre a pécsi irodalmi és művé­szeti folyóiratban rendszeresen szereplő Írókat és költőket hív­tak meg, akik műveikből olvas­nak fel. Részt vesz az esten Tüskés Tibor, a Jelenkor szer­kesztő bizottságának vezetője, Csorba Győző, József Attila-dí- jss költő, Pákolitz István költő, | az írószövetség pécsi csoportjának titkára, Borsos József író, Szol- lősy Kálmán író, Csányi László költő és Buni Géza író. Beveze­tőt mond Letenyei György. A Jelenkornál egészséges fejlődés indult meg abban az irányban, hogy a folyóirat pécsi jellegén túl az egész Dunántúl Irodalmi, művészeti folyóiratává váljék, ennek a fejlődésnek egyik állo­mása lesz a szekszárdi irodalmi I est is. Négyes névadó ünnepség Gyünkön Nagyszabású névadó-ünnepsé-1 get tartottak Gyönkön, amelynek kiemelkedő voltát növeli az, hogy első ízben került sor a já­rási székhelyen ilyen jellegű ün­nepségre. S az ünnepi hangulat­hoz nem kis mértékben hozzá­járult az is, hogy a gyermekna­pon kaptak nevet, s kerültek be az anyakönyvbe a legfiatalabb gyönki honpolgárok. A névadó szülők az úttörők sorfala között vitték az újszülöt­teket a községi tanács feldíszí­tett, érdeklődőkkel zsúfolásig megtelt tanácstermébe, ahol Mer­kel János tanácstitkár bejegyez­te őket az anyakönyvbe. I A négy legfiatalabb gyönki la­kos édesapja: Németh Miklós, a Magyar Nemzeti Bank járási fi­ókjának dolgozója, a községi párt szervezet titkára, Simonovics Im­re rendőr szakaszvezető, Gregor János, a szociális otthon gépko­csivezetője és Németh József rendőr főtörzsőrmester. Az anyakönyvbe való bejegy­zés után Pólyák Sándor, a köz­ségi tanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke üdvözölte a szülő­ket és az újszülötteket, majd Dombai Kólmánné, a járás; nő­tanács nevében mondott üdvözlő I szavakat cdútád a Papp család ezerkilenc- száznegyvenhatban leöl­tözött az orosházi sík vidékről a gyönki lankák közé. István bácsi, a családfő előttem ül. Kockás inget visel, s mun­kászubbonya felső zsebéből vas­kos, bőrből készült igazolvány­tartó kandikál elő. Régi kom­munista. Ezerkilencszáznegy- vennégyben, aratás után a csen­dőrök, mint kommunista-gya­núst letartóztatták. Felesége ma­gára maradt a nyolc gyermek­kel. Erről az időszakról, a mun­kanélküliséggel sújtott, kenyér- telen hónapokról és a Bonóm- telepről, amely Orosháza leg­nyomorúságosabb része volt, úgy beszél, mint egy kellemet­len, lidércnyomásós álomról. Nemrég látogatást tett egy­kori szülőföldjén, s most öröm­mel újságolja, hogy a Bonóm-te- lep viskói helyébe új házak épültek, s a házak előtt min­denütt virágoskert diszlík. István bácsi, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet tehenésze­tének b rigádvezetöje. — Hány gyermekéből nevelt párttagot? — Hatból — válaszolja és so­rolni kezdi a gyermekek neveit és foglalkozását. — A Pista fi­am a Vas- és Fémműveknél dol­gozik Budapesten, ö a legöre­gebb, s egyúttal a legrégibb párttag. Az Anna lányom, a ház tartás vezetésén kívül sehol nem dolgozik, a férje munkás, ö is Budapesten él és politizál. Mert politizálni megtanult még itthon, alaposan. Mint párttag egyik feladatot a másik után vállalja. Júlia a román határ­szélen él, Battonyán. A férje hentes. A férjéből ő faragott kommunistát. Piri a vendéglátó iparban dolgozik, Budapesten. Azt hiszi, kispolgári szolgásokat vett fel a vendéglátónál? Nem! Tévedés. Mint kommunista ö neveli szocialista magatartásra környezetét. — Hirtelen nevetni kezd. Öröme felér egy hadve­zér vidámságával, aki végig­szemléli irigylésre méltó sere­gét. —- Majd folytatja tovább. — János fiam, hegesztő. Tarta­lékos tiszt. Főhadnagyi rangja van. Nem volt könnyű dolgom, amikor kommunistának nevel­tem. Kissé hirtelen természetű volt. Előbb erről kellett le­szoktatnom, aztán jöhetett szó­ba csak a párttagság. A Jóska, sertésgondozó a békésszentand- rási .termelőszövetkezetben. Jó szervezőképessége van. Ahogy a párttitkára mondja, sokat segít a szövetkezeti pártépítésben. — Előrehajol a széken, arca most egészen közel van, s élesen ki­rajzolódnak a szarkalábok a szeme körül. — De ne higgye ám, hogy olyan egyszerűen csak belenőttek a gyermekek a párt­ba. Nem! En magasra állítottam a mércét. Elvégre is élcsapat­ról van szó. A nyolc közül ket­tő azért nem lett eddig párt­tag. Miközben beszélgettünk, má­sok is ülnek körülöttünk. A félkezű Komóczi Anti bácsi Kis­tormásról jött át látogatóba. Most ő veszi át a szót. — Lássa elvtársam, a mi családunkon belül másként ala­kult. Az én apám szocialista képviselő volt sokáig. Világéle­tében politizált. Náiunk tartot­ták az illegális kommunista ta­lálkozókat. Már huszonöt évvel ezelőtt olvastam az illegális saj­tót és kiadványokat. Az apámat elsőnek temették el kommunista módon a vidékünkön és én mégsem lettem kommunista, őrizkedtem a politikától. — Miért? — A szívem mindig a kom­munistákkal dobbant együtt, de féltem. Érti? Nem. tudom ké­pes-e megérteni? Nem volt ám mindig ilyen óriási erő a kom­munisták háta mögött, mint most. En nem mertem vállalni a kockázatot. Megmaradtam szimpatizánsnak. — Tekintete a padlót fürkészi, mintha keresne valamit, aztán még hozzáteszi. — A gyávaság elszakított az apámtól. Megmondom én őszin­tén, mert így van! Nem lett be­lőlem harcos, forradalmár em­ber! (H)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents