Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-28 / 124. szám

IRODALOM

Ohüvétbet

fi

NÉPMŰVELÉS

A nyári népművelési tanfolyamok elé

ezen belül művelődéspolitikájának megvalósítását. E célkitűzések meghatározzák a továbbképzés tartalmát, az egyes tematikák anyagát és feleletet adnak a „hogyan tovább” kérdésre is. (Ez utóbbinál a gyakorlati munka módszereire gondolok.) A mostani nyári továbbképzésben biztosítani kell, hogy a hallgatók végérvényesen megszerezzék a művelődéspolitikai. művészeti, népművelés- igazgatási ismeretek minimumát. Az egyes tanfolyamokon sokféle téma kerül megvitatásra. A szemléletesség kedvéért néhányat megemlítek:

a) A nacionalizmus elleni harc és a szocialista hazafiság- ra nevelés konkrét lehetőségei és módszerei az ismeretterjesztésben.

b) A giccsről, az ellene való küzdelemről és az ízlésfejlesz- tésről.

c) A klubmunka jelentősége a termelőszövetkezetekben.

d) Mai irodalmunk helyzete stb.

A továbbképzési szakbizottság úgy látja, hogy a tematikák összeállítása jól sikerült, és most már az előadókon és a hallgatókon múlik ennek bizonyítása. A tanfolyamok hallgatóit önkéntes jelentkezés alapján hívjuk be a művelődésügyi osztály és a módszertani tanácsadó káderfejlesztési tervének megfelelően.

Az idei tanfolyamoknak, a számszerűség emelkedésén túlmenően, néhány új tartalmi vonása is van. Mindenekelőtt az, hogy a részvevők nagy része

egy megváltozott falu kulturális életét irányítja, és a termelőszövetkezetekbe tömörült parasztság művelődési igényének a kielégítésén munkálkodik.

Tehát nem lehet nemesebb feladat a népművelők népes tábora előtt annál, mint arra felkészülni, hogy e megváltozott helyzetben mit kell tenni, hogyan és milyen módszerekkel lehet az emberek gondolkodás- módját alakítani, formálni. A másik lényeges új az. hogy a tanfolyamok többsége egy oktatási évet zár le. összefoglalja és rendszerezi az évközi konferenciák anyagát. A tanfolyamok komolyságára jellemző, hogy az általános népművelési szak hallgatói bizonyítván vt kapnak és valamennyi tanfolyam részvevőinek tanulmányi eredményét minősítik. Ugyancsak újszerűsége tanfolyamainknak a tapasztalatcsere lehetősége. A más megyékkel tartott közös foglalkozás bőséges alkalmat nyújt a széleskörű eszmecserére. a részletkérdések aprólékos megvitatására.

A nyári tanfolyamok a népművelési dolgozók seregszemléi. Nem művészeti értelemben vett seregszemle ez, ’ hanem mint ahogy mondani szokták, a front első vonalában harcolók számvetése az elmúlt idény munkájáról és felkészülés a következő népművelési időszak feladatainak sikeres megoldására.

Czank József,

a népművelési tanácsadó vezetője

Jóreggelt, emberek í

így hajnalonta.

amikor még épp csak dereng a fény, s míg fürdenek a fényben a virágok, és zárva kelyhe még a tulipánnak, de már a bodza nyújiózik merészen, de még nem látszik a cseresznye pírja, csak szerelmesen sóhajt az akác, izeg-mozog a kis kökénybokor a hegyoldalon, majd hogy legurul, tölcsért formálok szám elé kezemből, s tavasztérző szívemmel vígra válva, ujjongva harsogom a még érendő hajnal, indul, új élet felé:

— Jóreggelt! Vidám .jóreggelt, világ!

S így reggelente,

amikor az első gép búgni kezd,

s kialszanak az éjszakai fények.

egy kerekeskút énekelni készül,

víz csobban kicsi lavórokba,

gyerek sír, éhez, megszoptatja anyja,

harang kondul a kis házak felett,

kávé gőzöl a fehér abroszon,

búcsúcsók csattan — ide hallani —

lépések koppannak a köveken,

az első biciklicsengő csönög,

amikor indul százezernyi élet,

új hajnalban, az újabb nap elébe.

szerszámnyelek újra kézbe simulnak,

s a munka lázától gyorsul a szív,

ilyenkor tölcsért formálok kezemből.

és úgy zengem bele a nagyvilágba.

ezernyi, százezernyi emberszívnek,

hogy dobbanjon mind. együft az enyémmel,

— Köszöntlek. új napira ébredt világ, békés, vidám jóreggelt, emberek!

AXTALFY ISTVÁN

Hiába hissed

Éhes, vörös virágai közé idegen. bolygónak

Kiváncsi ártatlansággal suhant A kéklő jóidról egy vakmerő hant.

Ki szerette volna tudni, mit hoz a titok-csuklyás holnap! Fiatal akart maradni, míg otthon elzúg a zord idő S a folyóhoz vissza ifjan térve Szemlélni, ki hogyan futott révbe És a régi máglya közelében perzselő-e még a hő?

S aztán legyőzve a távoli világ falánk'virágait Sértetlen szívvel hazaérkezett Értette már, mily nagyot vétkezett Ajándékos jelen helyett vak jövőre bízva vágyait.

Kopár volt a föld, a száraz folyó mit sem tudott adni Ellobbant a tűz, meghalt a kedves A hű képzelet hiába repdes

Hiányzik a meghitt erdő, ahová fészket tudna rakni!

A kívánt élet örökké újul, de jaj, nincs mód kivárni, Hogy az eljövendő bizonyos ból Jusson egy cseppnyi boldogító bor.

Lezuhan a felhők közül, aki csak a földön tud járni! Hiába hiszed ellenkezőjét, szíved is egyre zordul,

$ — Ha ma nem kerested fel otthonát,

í Múlt rejti kedvesed lábanyomát, — j Vigyázz, az idő örök, de visszafelé sohasem fordul! í KONCZ ANTAL

Találkozásom Juhász Gyulával

Az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei megállapítják, hogy a népművelési munkának mind szélesebb körben kell hatnia az emberek tudatára, a marxista világnézetű általános műveltség terjesztésén keresztül. E megállapításból szükségszerűen következnek a feladatok.

Következésképpen a népművelőknek fel kell készülniük arra. hogy az embereket művelni. tanítani tudják.

A tanítás, tudatformálás szerepének fontossága különös hangsúlyt kapott az elmúlt évben azáltal, hogy megyénkben is befejeztük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Nyilvánvaló, hogy a népművelők továbbképzését az adott politikai és társadalmi helyzetnek megfelelően kell tervezni, szervezni és lebonyolítani. 1956 óta minden évben tartottunk különböző fokú és szintű továbbképzőket, Eleinte csak a tiszteletdíjas művelődési ház igazgatókat, népművelési ügyvézető- ket. üzemi kultúrfelelősöket vontuk be, majd később szélesítettük a sort a községi népkönyvtárosokkal. és a legfontosabb művészeti ágak (színjátszás, tánc) csoportvezetői részére is szerveztünk továbbképző tanfolyamokat. Az 1960—61-es oktatási év bizonyos szervezeti változásokat jelentett megyénkben is. Megalakult a megyei népművelési tanácsadó. A tanácsadó egyik fontos feladata, hogy a művelődésügyi osztály és az SZMT irányításával tervezze és kidolgozza — igényeknek és szükségleteknek megfelelően — a népművelés munkásainak politikai és szakmai továbbképzését. annak rendszerét, és módszeres segítséget adjon a munka gyakorlati végzéséhez. Ez év nyarán hat tanfolyamot rendezünk, éspedig a következő ágakban:

1. Függetlenített apparátus

részére május 22-től június 3-ig. Balatonmáriafürdő. (Közös rendezvény Baranya és Somogy megyével.) •

2. Tiszteletdíjas művelődési ház igazgatók, népművelési ügyvezetők és községi népkönyvtárosok tanfolyama: Bonyhád. július 17—27-ig.

3. Színjátszó-rendezők tanfolyama (haladó): Szekszárd, július 17—29-ig.

4. Énekkarvezetők tanfolyama (II. fokú): Szekszárd, július 3—15-ig.

5. Képzőművész-tanfolyam (művésztelep) Dunaföldvár, július 1—29-ig.

6. Néptánc-tanfolyam (haladó): Mohács, július 10—22-ig. (Közös rendezvény Baranya megyével.)

A felsorolt tanfolyamokon 225 községi és üzemi népművelési vezető, kultúrfelelős, művészeti csoportvezető és népkönyvtáros vesz részt.

A továbbképzés alapvető célkitűzése az, hogy elősegítse a népművelés igazgatási és szakterületén dolgozó munkatársak politikai és ideológiai fejlődését. a művelődéspolitikai elvek megértését, hogy a népművelők egyformán értelmezzék, de differenciáltan alkalmazzák, így munkájukkal egységesebben segítse« a párt .politikájának.

Harmincnyolc esztendővel ezelőtt volt. Ez időben egyetemi tanulmányaim Szegedhez kötöttek. Lassan a múlt ködébe süllyedő emlékeimet föleleve- nítgetvén — közülük életre kél Szeged költőjével való egyetlen találkozásom.

Az alábbiakban ennek a megismerkedésnek különös történetét szeretném röviden, a maga igaz hűségében elmondani, hogy ezzel némileg hozzájárulhassak Juhász Gyula irodalmi hagyatékának gyarapításához, ismeretlen verseinek fölkutatásához.

Az egyetemről lakásom felé menet utam rendszerint a Zrínyi utcán (ez valahol a központi egyetem mögött volt) vezetett végig. Itt akkoriban egy egyemeletes ház pincehelyisége fölött kiskocsmát hirdetett a gya- luforgács, bizonyos Pap János vendéglőjét.

Egy alkalommal bepillantottam a kocsmaablakon, s azon át egy 18—19 évesnek látszó leány nyitotta rám hívogatóan sötét szemepárját. Másnap, harmadnap megismétlődött ez a csalogató ablakjelenet, s én legyőzve kamaszos bátortalanságomat, benyitottam.

Egy fröccsöt kértem, s letelepedtem az egyik sarokasztalhoz. Rózsika — így hívták a leányt — szíves készséggel hozta az italt, majd csöndesen visszavonult a borwérő pult

mögé. Én ezután nap mint nap fölkerestem Rózsikáék kocsmáját. Megismerkedtem vele, s megtudtam, hogy nevelt leánya a hibásszemű, vendégriasztó arcú vendéglősnek.

Sokat verselgettem a szegénység e kopott, csöndes tanyájában. Mert bizony csak szegény emberek tévedtek ide: a földbe süllyedt ivóba. Gondolom, tiszai halászlegények, ágrólszakadt rongyosok, no meg magamfajta üreszsebű, éhenkórász diákok.

Volt úgy, hogy hiányzott a jegyzetfüzetem, s jobb híján az ott lévő újságok margójára fir- kálgattam csak úgy ötletszerűen, unaloműzésből a csilingelő sorokat.

Rózsika ezt észrevéve megkérdezte: mit ír? Bátortalanul feleltem: verseket. — Hát maga ilyet is tud? — volt az újabb kérdés. — Szoktam néha-néha — válaszoltam. Említette ekkor, hogy van egy emlékkönyve, s megkért, hogy írjak bele valamit. Erre én készséggel vállalkoztam. S már hozta is a pirostáblás kis könyvet. Én rímes szerelmi vallomásokat írtam a fehér lapokra, éspedig több al- kalommal Is.

Az emlékkönyv lapozgatása közben egyszer csak meglepetve láttam, hogy az én verseim mögött, a lapok másik oldalán is van egy-egy rövidke vers. Aláírás; Juhász Gyula, Juhász

jellegzetes, az egyik verseskötetéből ismert betűivel. Tehát semmi kétség: Rózsika kis könyvébe fölváltva írtam verseket Juhász Gyulával, Szeged híres költőjével. Emlékezetem szerint három-négy Juhász- versre bukkantam a könyvecskében. Nem tudom már, miről szóltak, nem másoltam le egyiket sem. nem akartam az emlékkönyv titkainak megrablója lenni.

Engem voltaképpen ez az emlékkönyv hozott Össze, s ismertetett meg a későbbiek folyamán Juhász Gyulával, ö — amint megtudtam — éjféli törzsvendége volt a vendéglőnek.

Juhásznak az emlékkönyv forgatgatása közben, % úgy látszik, föltűntek az én zsengéim, mert egyszer megkérdezte Rózsikétól, hogy ki írta a verseket. Rózsika elárulta kilétemet. Nyilvánvalóan fölkelthette Juhász érdeklődését egyik-másik versem, mert egyszer Rózsikétól azt üzente, hogy legyek másnap éjfélkor a vendéglőben, szeretne megismerkedni velem.

Én szívdobogva vártam a másnap estét, a nagy költővel való találkozás pillanatát. Mondanom sem kell, hogy másnap már jóval éjfél előtt ott voltam.

Pontosan éjfélkor belépett a kocsmába Juhász Gyula. Kopottas. fekete ruhában volt. Fekete hajáról, sápadt arcát ke;

retező sötét szakálláról, távolokba kutató, borongó tekintetéről nyomban ráismertem, noha azelőtt soha nem láttam, csupán jólsikerült képmását a Nefelejcs című vefsesköteté- ben. Ámbár lehet, hogy akkor is láttam őt., amikor költői jubileumát ünnepelték költő- és írótársai a szegedi színházban. Jelen voltam ugyanis, mint csöndes csodáló ezen az ünnepségen. valahol távol a leghátsó sorokban. Emlékszem, Babits Mihály köszöntötte az ünnepéltetés alól magát mindenképpen kivonni akaró Juhász Gyulát. Bevezető szavai oly hosszú idő után még ma is fülembe csengenek: „Most megvagy. Juhász Gyula, most megfogtunk. Juhász Gyula, most nem menekülsz, Juhász Gyula!...”

Ott volt még ez ünnepélyes alkalommal többek között: Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, sőt József Attila is. Ez utóbbi még mint fiatal diók. Azóta már valamennyien az örök halhatatlanság panteonjában pihennek.

*

Juhász Gyula nem egyedül jött. Sógora, Király (König) Péter, a szegedi fogadalmi templom akkori karnagya társaságában érkezett. Rózsika mutatott be nekik. Juhász kedvesen asztalához invitált. Piros

(Folytatás a 6. oldalon«