Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-05 / 104. szám
Í9C1. májas 5. VOLNA MEGYEI NEpCJSAO O A Högyészi Állami Gazdaság jelene: termelőszövetkezeteink holnapja A KÖZELMÚLTBAN Kiss Pállal, a tizennyolcezer holdas Högyészi Állatni Gazdaság igaz Katójával töltöttem el egy órát. Kiss elvtárs lelkesen beszélt a vezetése alatt álló nagyüzemről, az új termelési, munka- szervezési, gépesítési, nyilvántartási módszerekről, azokról a feladatokról, amelyeket a termelékenység emelésének és a költségkímélő gazdálkodósnak céljából állítottak máguk elé. A rokonszenves, nagy szaktudású igazgató szaval nyomón kibontakozott előttem egy óramű pontossággal dolgozó, a tudományok vívmányait élvező szocialista nagyüzem képe. Ez igen! — ez már igazi nagyüzem — mondogattam magamban, amikor Kiss Pál, a termelési körzetekről, a termelés specializálóséról, a gyárszerű termelésről, a rotációs rendszerű gépesítésről beszélt. amikor megmutatta elő- és utókalkulációs módszereiket, az önköltségszámltás fejlett módját. Az őszinte elismerés érzésével távoztam az igazgatótól és azóta önkéntelenül is összehasonlítom a Högyészi Állami Gazdaságot a termelőszövetkezetekkel. Vajon jogos-e ez az összehasonlítás? Állami gazdaságaink már komoly múlttal, sok-sok tapasztalattal rendelkeznek, termelési, munkaszervezési. vezetési, gépesítési módszereik sokkal fejlettebbek, mint a termelőszövetkezeteké, nagyüzemi feltételeik is jobbak. Az állami gazdaságok már jól „bejáratott”, megszilárdult nagyüzemek. Termelőszövetkezeteink pedig most vannak kialakulóban. a nagyüzemi gazdálkodás első lépéseit most teszik meg, tele vannak gonddal, nehézséggel, sok olyan feltételük hiányzik, amely fejlet^ nagyüzemmé tenné a közös gazdaságot. Tehát nehéz az összehasonlítás. A gyakorlat mégis azt mutatja: bizonyos mértékig jogos és örömmel vehetjük tudomásul. hogy néhány területen a termelőszövetkezetek már állják is az összehasonlítás próbáját. Erről pedig egy másik beszélgetés győzött meg, többórás eszmecsere, amelyet Kolozs Istvánnal, a bátaszéki Búzakalász Tsz íőállattenyésztö- jével folytattam. Kolozs elvtárs a szövetkezet állattenyésztésének helyzetét, fejlődését és terveit ismertette, amelyből kiderült, hogy Bátaszéken a Búzakalász Tsz-ben kezd igazán nagyüzemivé válni az állattenyésztés. Magas színvonalú az állattenyésztés vezetése, szervezése, tudományos alapossággal végzik a bátaszéki állattenyésztők ezt a munkát. Megmutatta Kolozs elvtárs a szarvasmarha-állományról vezetett új nyilvántartási és bizonylati rendszert, amelyből tu dományos következtetéseket tud nak levonni tenyésztői munkájúkban. Az Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszékének kollektívája által készített és a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben Is alkalmazott „Növendékmarha nyilvántartási lap” például olyan adatokat tartalmaz, amely lehetővé teszi a növendékóllatok tudományos megfigyelését és így a továbbienyésztésre legalkalmasabb egyedek kiválasztását. Néhány év múlva Bátaszéken a szövetkezetnek olyan szarvasmarhatenyészete lesz, amelyet országos példának lehet -állítani. SOK GOND, NEHÉZSÉG ÉS KUDARC is jár együtt egy szövetkezeti gazdaság megerősítésével, korszerű nagyüzemmé formálásával. Sok munka és idő kell még ahhoz, hogy Szövetkezeteink olyan nagyüzemek legyenek, amelyekben tömegesen alkalmazzák a modem agro- és zootechnika, a tu domány legfrissebb vívmányait. Addig is bizonyos időnek kell eltelnie, amíg szövetkezeti gazdaságaink úgy gazdálkodnak, mint ma állami gazdaságaink. Azonban nincs messze ez az idő!^ Ma, amikor állami gazdaságaink jelenéről elismeréssel nyilatkozunk, észre kell venni termelőszövetkezeteink eredményeit is. Azt, hogy egészen fiatal tsz-ek, mint például a pálfai Egyetértés, a tolnané- medi Kossuth és mások, milyen szép eredményeket érnek el az árutermelésben Azt, hogy a tamási Vörös Szikra és Uj Elet, a zombai Jóbarátság, a tehgeíici Petőfi, az aparhan- U Búzavirág, milyen komoly állattenyésztést alakított ki. Az állami gazdaságok jelenének és termelőszövetkezeteink eredményeinek Valósága elénk vetíti a szövetkezeti gazdaságok holnapjának a képét. Nagyon szép és biztató ez a * kép. Tudjuk, hogy sok fáradságos munka, sok harc előzi meg ezt a holnapot, de éppen az állami gazdaságok fejlődése mutatja azt is, hogy a fáradság nem lesz Hiábavaló, mert állami gazdaságaink eredményei sem az égből pottyan- tak le, nem máról holnapra születtek meg. Sok nehéz emberi munka, sok ész és szív teremtette meg az évek során ezeket az eredményeket. Az állami gazdaságok néhány esztendővel ezelőtt még olyan nehézségekkel küszködtek, mint ma a termelőszövetkezetek. Nem volt elég gépük, drágán termellbtt, hiányzott sok munkaszervezeti, munkadíjazási és egyéb nagyüzemi tapasztalat. És nem voltak Ilyen nagyszerű vezetők sem, miht Kiss Pál igazgató. Az emberek alkotó munkája az állami gazdaságokban győzelemre vitte a szocialista mezőgazdasági nagyüzem ügyét. A munka, a harc nagyszerű gazdasági vezetőket nevelt, kitűnő szakembereket, akik ma már nemcsak a szívüket, de szaktudásukat is latba tudják vetni. NAGY TÁVLATOKAT TEKINTVE és mérlegelve azt, hogy honnan indultunk ei; rövid idő alatt nagy utat tettek meg állami gazdaságaink, bizonyítván a szocialista gazdálkodás fölényét és a szocialista viszonyok között élő emberek teremtőképességét. Az állami gazdaságok jelene nemcsak elismerést vállhat kj bennünk, hanem hitet is. azt a hitet, hogy néhány év miSlva szövetkezeti gazdaságaink is felérnek ezekre a csúcsokra. Talán még rövidebb idő alatt, mint az állami gazdaságok, hisz a tsa-ek előtt már példák vannak és nagyon gazdag tapasztalatok. Gr. f. Kiváncsi vendégek a selyemgyárban Talán húsznál is több jiötöm- nyi ember, a gyári óvoda »lakói » állnak a kapuban. Kezükben hatalmas virágcsokor. Munkásokat várnak, messzi országok munkásainak küldötteit. A gépkocsikból kiszálló kubai, csehszlovák, német vendégeket percek alatt »virágerdő» borítja. Felborul ilyen kedves fogadtatáson a hivatalos forma. Az előre elgondolt fogadó és válasz beszéd is módosul... Puska Ferencné, a selyem- gyár igazgatója, meghatottan szorít kezet a kedves vendégekkel. A gyári olvasószobában mutatja be a gyár vezetőit, az élenjáró dolgozókat, a járási pártbtzottság munkatársait, a község, a szomszédos gyár, a pamutszövó vezetőit. Húsz perc alatt nem sokat lehet elmondani egy több mint félévszázados gyárról. S az igazgatónő, bár a legfontosabbakat elmondta, mentegetőzve mondja: »Menjünk ki a műhelyekbe, Ott majd meglátják az elvtór- iak, hogyan dolgoznak munkásnőink,« A fonodát mutatják meg először. Heinrich Hanschmann, a nyugatnémet Mercedes-Benz cég szakmunkása negyed óráig áll g fonógép mellett, már rég elmentek a többiek, ó még mindig a munkásnő — Ketterer Erzsébet — mellett van. Kérdések, válaszok. S rövid percek alatt megismerik egymást, a munkát. Egy másik munkásnö- veí Oerhard Simon beszél: »Nálunk — még ha ilyen fiatal és csinos is valaki, mint ön, — ar a szokás, hogy a munkásnő haját szorosan leköti. Akkor nem éri baleset». A fiatal munkáslány arcát kis pír futja el, s szorosabbra húzza fején a tarka kendőt. Kristian FI tick, a gépészeti berendezést szemléli hosszasan. Strobl szaktárs magyarázza a gép működését. Az igazgató elv- társnő a csehszlovák elvtársnőkkel folytat élénk eszmecserét a selyemszobában. S így megy ez végig a nagy gyáron. Minden műhelyben órákig beszélgetnek a külföldi vendégek a munkásokkal. A kubai munkásokat különösen a nők helyzete érdekli. Kérdéseikre alig győznek válaszolni.. . A gyár megtekintése után büszkén vezetik vendégeiket a „elyemgyáriak a bölcsődébe, a napközibe. Megmutatják az üzemi fodrászüzletet, a boltot... S amikor a látogatással végzünk, az óvodában is véget ér már a »műszak». Piros arcú gyereksereg indul haza, s lehet-e azon csodálkozni, hogy Aranka Benkova pozsonyi munkásnő karjára kap egy pötömnyi emberkét, és előkerül egy gumilabda a táskából... A munkásnő és a kislány emniJtt labdázik. A Du na-parti séta, a baráti beszélgetés a műszakról jött munkásnökkel, még csak közelebb hozza a külföldi munkások küldötteit a selyemgyáriakhoz. Este vidám zenészó, kitűnő vacsora, műsor, tánc következik. A fehérabroszos asztalokon virág és vörösen csillogó bor ... A késő esti órákig szórakoztak a vendégek a selyemgyárinkkal. — pj — Virágos Bátaszék Mozgalmat indított el a Hazafias Népfront bátaszéki szervezete annak érdekében, hogy a községet, az utak melletti járdaszigeteket a lakosság virágokkal díszítse, a tereket parkosítsa. A népfront helyi bizottsága. Benkó Iván elnök vezetésével, két esetben is tárgyalta a mozgalmat, majd a tanácstagokon keresztül a lakossággal is megvitatták a tervek kivitelezésének lehetőségeit. A mozgalomba bekapcsolódtak az úttörők is olymódon, hogy szüleikkel megbeszélték a terveket, s részt vettek az utak járdaszigeteinek parkosítására való előkészítésében is. A lakosság magáévá tette a népfront kezdeményezését, egyre több virág nyílik, zöldéit a házak előtt. A község tereinek parkosítását a helyi tömegszervézetek dolgozói vállalták magukra. A tervek szerint még ebben a hónapban — célját elérve — befejeződik a község szépítéséért indított mozgalom. Jánossy Zoltán: Tjkiti E(A VAKOK SZIGETE) Új típusú kávéfőző* és kávéőrlőgép sorozatgyártása kezdődött Az első negyedévben megkezdődött a sorozatgyártása egy új típusú kávéfőző és egy kávéőrlő gépnek. Az új gépek formája tetszetősebb az eddigieknél és különösen az őrlőgépeknél több fémalkatrészt helyettesítettek műanyaggal. Elkészültek a úgynevezett meredekcsöves kazán rajzai is. Ebben a csöveket vízszintes helyett függőlegesen építik be. Ilyen módon növekszik a hőenergia hasznosítása, javul a kazán hatásfoka. A határidő előtt elkészült rajzok alapján megkezdődött a mintadarab gyártása is. Ma Rákospalotán sorsalják a láttát A hónap első sorsolását a fővárosban rendezi meg a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A lottó 18. heti nyerőszámainak, valamint az áprilisi tárgyjutalmak húzását május 5-én, pénteken délelőtt a rákospalotai Csokonai Művelődési Házban tartják. E heti számsorsolás után bonyolítják le az áprilisi jutalom- sorsolást, amelyen a 14. játékhét szelvényei vesznek részt. Ezek között 633 értékes tárgynyereményt — köztük főnyereményként hat öröklakást, egy bárhol felépíthető családi házat és egy Moszkvics személygépkocsit — sorsolnak ki. 23. Meddig még? Meddig még? Hosszú egy ilyen szertartás. Mégis, vége van egyszer, és végre fel lehet állni, meg lehet mozdulni és el lehet engedni ezt az undorítóan hideg kezet, amely az ő szívébe akarta belevágni a mérgezett hegyű lándzsát. Megindulnak a part felé. Feláll az ősi rend szerint a temetési menet és a tam-tam újfa megszólal. Riadt madarak és nyugtalan majmok kísérik a sirató- kat, míg a víz szélére nem érnek. Ott megállnak és hatalmas félkört formálnak, míg a négy tetemhordó a varázsló halott testével megindul a víz felé. Mögöttük egyedül Miene-no megy, viszi a két agyagbögrét és ja- jongva hívja a föld és víz szellemeit, hogy átadja nekik a halottat. Csobban az ezüstösen fénylő hab és az agyaggal körültapasztott testet elnyelik a hullámok. Óriási jajongás hangjai törnek az égre a halk csobbanás válaszául. Miene-no mozdulatlan testtel áll és nézi a finom gyűrűzést, ahol elmerült a legnagyobb ellenség. Nem gyászt érez, hanem örömöt. Most csak a primitív, ősösztönű ember él benne és annak a szivében a győzelem tudata a legnagyobb öröm. 0 maga is égnek löki a karját és ökölbe szorított kezeiből cserepekre hullik a két csésze sok apró darabja. Hangját a habok viszik, a szél átveszi és a végtelenbe szórják a Hold sugarai, mögötte árnyékba hull az egész sziget. Vége a temetésnek. — Megtettem, amivel az új varázsló a réginek tartozott — gondolja Miene-no — most megteszem azt is, ámivel a szigetnek tartozom... És mint aki utat talált az út- talanságban, határozott és biztos léptekkel a tanácskozó-helyre sietett. Már várták a vének. Nem lehetett már nagyon mesz- sze a hajnal, amikor Miene-no elbocsátotta a véneket. Odáig szinte csak 5 beszélt, de neip az orvos, hanem a varázsló nyelvén.-r- Modern tudomány, de ősi szótár... Nagyon vigyáznia kellett arra, hogy minden parancsa megfeleljen az új varázsló személyéhez fűződő várakozásnak. Nem beszélhetett hát például mindenkire egyaránt kötelező orvosi vizsgálatról, hanem ehelyett elrendelte, hogy a Vizek Szellemének parancsára mindenki kivétel nélkül jelenjen meg előtte, hogy mindenkinek megmondhassa azt, amit a Vizek Szelleme parancsol. A vének kezdjék holnap reggel, aztán jöjjenek a férfink, majd a nők, végül a gyerekek. Aki már nem lát, azt vezessék hozzá, aki nem tud járni, azt hozzak el, aki már arra is gyenge, ahhoz ő maga elmegy. A vének tanácsa tudomásul vette ezeket a parancsokat. Ha a Vizek Szelleme így akarja, akkor annak így kell lennie. Nem kérdeztek semmit, nem volt ellenvélemény és eszébe sem jutott egyiknek sem, hogy kételkedjék az új varázslóban. Szó nélkül széledtek szét, hogy idejében továbbíthassák a Vizek Szellemének akaratát. Csak azt furcsállották egy kicsit, ha nem is tették szóvá, hogy ezért a varázslónak semmi ajándékot adni nem kell. Legalább is nem mondta. Vagy majd utólag? Ezen nem érdemes gondolkodni, majd elválik. A régi varázslónál ezzel kezdődött, de annak mindig a Föld Szelleme parancsolta, hogy ajándékot szedjen. Biztosan sor kerül arra is... Miene-no utána nézett az egyenként induló öregeknek. Harmadikul nagyapja indult. Alig-alig húzta már magát. A fiatalember szíve majd megszakadt, amikor látta, milyen nehezen vánszorog előre az öreg. Legszívesebben odaiohant volna, hogy felvegye legt erős karjába és bevigye a maga kunyhójába, ápolja és gyógyítsa — de nem lehet. Neki már nem lehetnek rokonai, mert neki itt már mindenki rokona... — Nagyapám... — nézett utána Miene-no és először érezte, hogy új hivatalának nemcsak előnyei, dé hátrányai is vannak. — Itt fog elpusztulni a szemem előtt és én nem segíthetek rajta... És így pusztult el anyám és így pusztult el az apám és így Tikiti, és így, így a többiek. Hát meddig még? És a véneket lassan elnyeli aZ erdő és a sötét, már csak ketten vannak itt. Feláll az utolsóelpttí is a földről és nem indul meg. Lenyúl a kezével és felemeli a földről az utolsót: a legvénebbet. Egymásnak dőlve elindulnak és nehezen, botladozva mennek, hogy vigyék magukkal a Vizek Szellemének a parancsát. Egyedül marad Miene-no. Körülöleli a csend, hogy ne érezze olyan nagyon az árvaságát és ne hallja olyan nagyon a szíve zakatolását. Észre sem veszi, hogy megindul ő is. De nem hazafelé. Nem. A part felé megy. Akaratlan is a reménység felé húzzák a láthatatlan szálai: és ő megy bódult-engedelmesen, mert még mindig: hátha...? Hátha? Hátha? '"'sillagfények játszanak in •»<•- kát a habok között. Miene-no őket nézi. Leül a partra, térdére könyököl és halkan ő is zümmögni kezd. Zümmögi a — sirató éneket. (Folytatjuk!
