Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-24 / 120. szám

1961. .május 24. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 3 Hegtérül, amit állategészségügyre fordítanak bonyhádi Dóssá Népe Minimálisra csökkent ax állatelhullás Tsx-hen Ahol nagyüzemi állattenyésztés folyik, legnagyobb elővigyázatos­ság mellett is előfordul, hogy egy vagy kéthónapos malac, nagyob­bacska süldő vagy növendékmar­ha elhullik. De ahol tucatszám döglenek a sertések, ott bizony már valami nincs rendjén. Ilyen szomorú eset volt tavaly a bony­hádi Dózsa Népe Termelőszövet­kezetben. Pár hét alatt megdög­lött 98 leendő hízódisznó. Egy év alatt pedig összesen 114 állat hul­lott el a szövetkezetben. A 98 süldő elhullása majdhogynem ka­tasztrófát jelentett. ELFÖLDELTEK 235 000 FORINTOT érő hízó alapanyagot, s ez ugyan­csak zsebbe vágó dolog S miért? — Mert Keserű József, a sertés­gondozó rossz munkát végzett. Nem tartotta tisztán az ólakat, a malacok hasig jártak a trágyában, felütötte fejét a fertőző bélgyul­ladás. Hívtak állatorvost, dr Bor­sodi László időben megállapította a bajt, de hiába figyelmeztetett, a legalapvetőbb egészségügyi rend­szabályokat sem tartották be. Az egészséges malacok együtt ettek a betegekkel, s a következmény az lett, hogy majdnem az egész fal­kát el kellett ásni — kapjuk a magyarázatot Németh Józseftől, a közös gazdaság elnökétől. Ha már tavaly azt a nagymérvű sertéselhullást nem tudták meg­gátolni, legalább OKULTAK-E A TÖRTÉNTEKBŐL? — Okultunk bizony. A felelőt­len állattenyésztőt leváltottuk, Akit helyébe állított a szövetkezet — Bodó Jánosnak hívják — lelki- ismeretesen végzi el munkáját — így Merkl János, az állattenyész­tési brigádvezető. Hadd támasszuk alá ezt még azzal, amit az állattenyésztési napló tanúsít. Megtudtuk, hogy ebben az évben 287 kismalac szü­letett, s mindössze 17 döglött meg, egészen kicsi korában, ami feltét­lenül arra vall, hogy az egész­ségügyi rendszabályok betartásá­ban az elmúlt évihez képest ALAPVETŐ VÁLTOZÁS VAN a bonyhádi Dózsa Népe Tsz-ben. A szövetkezet függetlenített ve­zetői manapság nem kérik, egye­nesen megkövetelik az állatte­nyésztőktől a rendet, a fegyelmet. A sertésólakat minden hónapban egyszer kimeszelik, az istálló pad­lózatát hamuslóggal felmossák, az etető placcot klórmeszes oldattal rendszeresen fertőtlenítik. Az ál­latgondozóknak ma már azt se kell mondani, hogy a beteggya- nús állatokat az egészségesektől különítsék el, ezt megteszik ma­guktól. Ha pedig állatorvosra van szükség, dr. Borsodi Lászlót azon­nal értesítik, aki még eddig min­den alkalommal ott volt, és segí­tett. Dehát az állatorvos Is csak ember, csodát ő sem tehet, mint hoev minden igyekezete hiába való volt tavaly, nem tudta meg­menteni a 98 sertést. A fertőző megbetegedést elsősorban meg Nem minden bürokrácia ami annak látszik Az egyik szövetkezeti szerv megyei ellenőrző bizottsági elnö­kének jelentéséből érdekes számadatokat tudtam meg. Mint Biber László ktsz-elnölc megállapította, az elmúlt év­ben a KISZÖV 15 ülésén 166 határozatot hoztak. S e határo­zatok a megyében működő szö­segítő zott, fontos, termelést határozatokat... De lehetséges, hogy az olvasó soknak tartja ezek ellenére is a 166 határozatot! S továbbra is fenntartja megállapítását: sok határozat — sok bürokrácia!? Ekkor csak javasolni tudjuk: menjenek el a KISZÖV-be, ott vetkezetek munkáját voltak hi- sok érdekes, új dolgot lehet ta­vatottak elősegíteni. Általában úgy vannak az em­berek az ilyen és hasonló ha­tározattal, hogy legyintenek egyet, ilyenforma szavak kísé­retében: »Határozat, bürokrá­cia! E nélkül nem lehet dol­gozni.*' Pedig az ilyen ember­nek nem mindig van igaza. Mert vegyük csak sorra: több mint negyven ktsz-ben mennyi probléma — anyaghiány, köt­bér, létszám, munkabér rende­zés stb. — gond adódik egy év alatt, s ezek nagy részét hely­ben nem tudják elintézni. Csak a felsőbb szerv, jelen esetben a KISZÖV, hivatott fontos dön­téseket hozni, amiért is határo­zatban kell intézkedni. Az ellenőrző bizottság jelen­tése alapos, s csak ennek is­merete alapján mondhatjuk bát­ran, hogy nem minden bürok­rácia — ami annak látszik. Az említett 166 határozatot jórészt megvalósították. Csak három határozatot nem hajtot­tak végre, egyet határidő csú­szással valósítottak meg. Egy határozat aktualitását veszítet­te, egy pedig anyaghiány miatt nem valósulhatott meg. Tehát bárhogy is számoljuk, csak há­rom határozat volt, mely nem valósult meg. S ez örvendetes tény! Különösen, ha még hoz­závesszük a jelentés azon ré­szét is, mely hírül adja, hogy a tárgyalt időszakban a ktsz-ek jelentősen túlteljesítették tervü­ket: terven felül tízmillió forint nyereséggel zárták az évet. S hogy az első negyedévben is hárommillió forint fölött van a nyereség, része van ebben an­nak is, hogy a határozatokat lelkiismertesen végrehajtják; el­lenőrzik a közgyűlések által ho­nulni. A vezetők szívesen ad­nak tanácsot, hogyan lehet a határozatokat végrehajtani! — Pi­kell előzni, s a bonyhádi Dózsa Tsz-ben ma már ezt teszik Kü­lönböző oltóanyagokra, fertőtlení­tő szerekre 20 000 forintot irá­nyoztak elő erre az évre, ami többszörösen visszatérül a szövet­kezetnek. A sertéstenyésztésben ilyen te­kintetben ma már rend van a bonyhádi Dózsa Népe Tsz-ben. Ám, korántsem lehet ezt elmon­dani a szarvasmarha-tenyésztés­ről. A TBC-VEL FERTŐZÖTT EGYEDEK egy istállóban vannak az egész­ségesekkel, s ennek nem lenne szabad így lenni. Az istállót már régen meszelni kellene, s „sok a munka” jelszóval eddig ezt nem végezték el. Amikor ott jártunk, a takarmányelőkészítőben sem olyan volt a rend. mint kellett volna. A kisborjak alá nem rak­tak azon a napon friss almot, mert — ezt Németh József, az elnök mondja — az állattenyész­tési brigádvezető nem intézkedett ideiében. Pedig az ilyet nem sza­bad elfelejteni. Mert igaz ugyan hogy a szarvasmarha-tenyésztés­ben eddig nem volt baj. hogy cl ne kiabáljuk, a 211 szarvasjószág közül tavalv mindössze két kis- borjú döglött meg. De ennek elle­nére. az alapvető egészségügyi rendszabályok betartását itt sem szabad elmulasztani. Megyei tűzvédelmi bizottság alakult A közelmúltban megalakult a Tolna megyei Tanács VB. Ideig' lenes Tűzvédelmi Bizottsága, mely nek a feladata: intézkedéseket tenni a nyári mezőgazdasági ter­mékek tűzvédelme érdekében. A bizottságnak kilenc tagja van, ál­talában olvun szervek képviselői­ből, akik érdekeltek a nyári, me­zőgazdasági termékféleségek beta­karításában. A megyei bizottság megalakulá­sa után hasonló jellegű feladat megoldására járóéi és községi szinten is megalakulnak a tűzvé­delmi bizottságok. A bizottság első ülésén megha­tározta már programját, melynek értelmében többek között ellenőr­zéseket tartanak a mesva terüle­tén a tűzvédelemmel kapcsolat­ban, s a tapasztalatokat bizonyos időközönként megtárgyalják. Az első év őt hónapja S ikeresen teljesítettük a hároméves tervet. Ered­ményeink a vártnál jobbak vol­tak. Megalapoztuk 1960-ban a második ötéves tervet. A Tolna megyei gyárakban, üzemekben alaposan felkészültek a második ötéves terv első évére, ötéves tervünk realitása köztudott, s azt sem titkoltuk még a megva­lósítás kezdetén, hogy bár a terv reális, de alaposan fel kell rá készülni, fel kell kutatni a tarta­lékokat, hogy előbbre tudjunk lépni, főleg az olyan mutatók ja­vításában, mint a termelékeny­ség. Tolna megye üzemeiben az év első három hónapjában eredmé­nyesen dolgoztak. A vállalatok többségében nyereséggel zárták a negyedévet. A termelés a várt fejlődést elérte. A számvetés, mely az ötéves terv első harmadáról szól, nem lenne teljes, ha nem mondanánk el ismételten néhány olyan ta­pasztalatot, mely segítette, vagy akadályozta a munkát. Elsősor­ban szólni kell arról, hogy az év elején folytatták a gyárakban azt a szocialista versenyt, mely a megelőző időben is a termelés legjobb segítőjének bizonyult. Tovább szélesedett, erősödött a szocialista brigád mozgalom. A megyében mintegy félezer brigád tagjai határozták el, hogy a ver­senyük célja nemcsak a termelés emelése, hanem az emberformá­lás, a szocialista munkás nevelé­sének segítése. A verseny meg­felelő nyilvánosságot kapott, így a gyárakban tudják, ismerik a legjobbakat. Sőt külön említésre méltó az a tény, hogy a szak- szervezeti bizottság figyelme ki­terjed most már azokra a dolgo­zókra is, akik nem a legjobb, a legkiválóbb eredményt érik el. de szorgalmas munkájuk nélkül előrehaladásunk nem volna biz­tosított. Az egyszerű dolgozó több helyet kap az erkölcsi meg­becsülésben, többet törődnek eredményeivel, gondjaival. Segí­tik a verseny kibontakozását azok az intézkedések is, melye­ket a műszaki dolgozók tettek. A munkaverseny eredményessé­gének egyik feltétele, a megfe­lelő technikai felszerelés, segéd­anyag, nyersanyag biztosítása a műszakiak feladata. Bár nem egy esetben objektív tényezők hátráltatták a munkát; mint pél­dául az anyagellátás rendszer­telensége, melvet hoivHen meg­oldani nem lehet. Az viszont eredmény, hogy keresik, kutat­39. Glory keze ráborult Putter csuklójára: — Alan, maga ezt éppen úgy gondolja, mint én... Ismerem magát. Jobb szeretném, ha Dad­dy helyett maga lenne az apám... — Glory... — szörnyedt el Alan — ebben a minőségemben nem felelek meg magának? — Nem arról van szó, csacsi... — mosolyodott el Glory, először az indulás óta. — Szóval megfelelek, így, ahogy vagyok? — ütötte Alan a vasat. — Ne legyen olyan kiváncsi, mert kiszállok... Jánossy Zoltán • Zjkiti !(A VAKOK SZIGETE) dik visszajönni, még ha akarna is. És — hátha nem is akar... A fehéreket nem lehet mégis- mkább azokkal merni... Az orvosnak hogy a barátja ják az ilyen objektív nehézség megelőzésének, elkerülésének módját. A megye ipara egészében jő eredményt ért el. Néhány olyan szakmában, — mint például az építőipar, az építőanyagipar és a kenderfeldolgozás —, ahol az időjárástól függ jórészt a munka zavartalan folytatása, az ered­mények alig érik el a tervezet­tet. A téglagyártó iparban pél­dául az első és a második ne­gyedéves sok esőzés miatt sok esetben szinte lehetetlenné vált a terv teljesítése. A néhány tég­lagyártásra alkalmas napon a gépek teljes kapacitását nem tudták kihasználni — helyhiány miatt. Ugyanis a korábban gyár­tott tégla lassan tudott száradni a nedves időben. Az eddigi el­maradást pótolni alig valószínű, hogy tudják a megye téglagyá­raiban. A kendergyárakban — bár egész sor új technológiát alkal­maznak — a szárítóhiány miatt nem tudták a tervet napra-kész- re teljesíteni. Bár a feldolgozó üzemrészek munkája zavartalan, de az áztatás tervének nem tel­jesítése az egész gyári ered­ményt rontja. A tégla és a ken­derfeldolgozó iparban lényegé­ben az időjárás javulásától vár­ható a tervek teljesítése, a le­maradások pótlása. lVíég mindig kísért a hóvégi hajrá. Gyakori, hogy a hónap és a negyedév végén a gyárakban nagy a kapkodás, a határidő közeledése felborítja a munkarendet és ennek követ­keztében jelentősen nő a selejt. Évek óta probléma ez az ipar­ban. Bár némi fejlődés tapasz­talható, de ez korántsem kielégí­tő. A termelést egyenlef*essé te­vő módszerek minden gyárban fellelhetők, a munkások, műsza­kiak képzettsége is megfelelő ahhoz, hogy a munkát úgy szer­vezzék meg, úgy dolgozzanak, hogy a hóvégi és negyedévi haj­rákat meg tudják szüntetni. Második ötéves tervünk első öt hónapja, a kisebb munkával járó hibáktól eltekintve eredmé­nyes volt. A negyedévi, majd pe­dig a félévi termelési tanácsko­zások a hivatottak arra, hogy végleges mérleget vonjanak a munkáról, meghatározzák a dol­gozók véleménye alapján, alanos megfontolással a munka jobbá- tételének módját, felkutassák a rejtett tartalékokat a terv rész­leteiben való teljesítéséhez. — P te a keretből a képet, — neki ezüstre nem volt szüksége — és átfutott vele a saját kunyhójába. Ott betette a diplomája mellé, azzal a szándékkal, hogy még ma éjszaka farag hozzá egy ke­retet. Futva indult a kórházba hogy megtartsa a reggeli vizitet. Uita­ka.-Ti már várta. — Mi újság van este óta? — Két halott... — Gondoltam.... Ezután már a menthetetleneket be sem hozzuk. fogunk foglal­rosszul esett. mint a tej. Mint egy majom XIV. Miene-no és Uitaka-Ti szótla­nul sétálnak hazafelé. Mindegyik el van foglalva a gondolataival. Az orvos szívében valami nevez­Rendben van. Én meg majd hetetlen keserűség sötétlik. Nem Gloryról, de meg kellett hagyni, kimentem... Persze, csak illő ju- áltatja önmagát és nem kendőzi ő maga sem nagyon bízott az el- talomért. el saját maga előtt az igazságot: lenkezőjében. — Na, na... Mit kérne jutái- Glory... Miatta van minden. — Majd meglátjuk — vágott mánvoT’vona'lat iVTeTkeU múl? — Majd bebeszélem magam- közbe türelmetlenül. — Most Érted? kozni, akik még a kezdrM stádi- umbari vannak. És mától Im-dva 111 .. v. ,, -?z rendszeres feljegyzést fogok ve­zetni, a kortörténetet és min­dent... A gyakorlati munka mel­lett, vagy arra építve a tudo­venm. — Magát... — komolyodott el nak, hogy csak álmodtam az égé- menj be a kórházba, oszd ki a Alan. szét... Hiszen úgyis olyan való- reggelit, rögtön megyek én is... __ Csitt... Meghallja ez a de- színűden szép volt az egész... — Elváltak. Miene-no nem a sa­r ék Donaldson és még azt hiszi, keresi a megoldás útját magában ját kunyhója felé ment tovább, hogy maga udvarolni akar... és nem tud elnyomni egy sóhaj- hanem a régi bungalow-hoz, — Nem hallok én kérem sem- tásfélét. amelyet Glory használt. mit... — dördült Donaldson bősz- — Visszamégy lakni a régi Belépett, s azonnal megcsapta szúsan a kormány mögül, amin kunyhódba? — kérdezi Uitaka- a lány már oly jól ismert par- aztán mind a ketten elmosolyod- Ti. fümjének illata. A kis háncs­tak. Már újra orvos vcét mm kínlódó férfi. Ultaka-Ti ugyan nem sokat jegyzett merr - ész­ből, de azért rábólintott- — Értem, persze, hogy értem.» * * * Késő éjszaka, majdnem hajnal volt, mire megérkeztek a kikö­tőbe és Donaldson a mólóhoz — Azt hiszem nem... Ahhoz asztalon még ott a fénykép. Vagy kormányozta a motorost Alan, etesse meg a majmot ., megint rendezkedni kellene, ar- elfelejtette elvinni, vagy talán. ra pedig nemigen lesz időnk... Lehetséges volna, hogy nem is Meg aztán hátha visszajön... akarta elvinni? Hogy szándéko­— A miss? san hagyta itt? Emlékül? — Igen. Leült a képpel szemben és ad­Uitaka-Ti pár pillanatnyi töp- dig nézte, míg a szeme belefáj­rengás után mégiscsak kimondja dúlt. Minden apróságot megta- a gondolatát: nult a képen: a — Afelől ugyan visszaköltöz- éppúgy, mint Glory kezének a a világ legtermészetesebb hang- hetsz... A miss nem fog vLsza- vonalát, a tekintetét, éppúgy, ján az őrmester, de a majom ezt jönni. mint a lába előtt heverő uj­sem bánta. — Mondta neked? loundlandinak a fülhegyezését... Úgy aludt a bárka padlóján, — Nem mondta, de nem enge- Hirtelen gondolt egyet. Kivet­— Én, — hüledezett a kapi­tány. — Mit adjak neki? — Semmit sem szabad... — kiabálta túl a motort Donaldson. — Én már megetettem... — Milyen ennivalót tudott ne­ki adni? — Wiskyt szódával... — felelte — Hogy fogok én most haza­jutni? — fordult Glory Alánhoz. Ebben a hadikikötőben még taxi sincs... — De itt az én kocsim, majd én hazaviszem... — Kedves magától, hogy ilyen ruha mintáját fáradtan is... — Semmiség... De mit gon­dol, nem lenne jó előbb hazate­lefonálni a tábornoknak? Vagy legyen inkábh meglepetés? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents