Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1961. ápriÜs 2. a SL^akatisLág^gjaL T izenhat évesek. Akkor látták meg a napvilá- got, amikor felvirradt a szabadság hajnala az egész magyar népnek. Már nem hallottak bombasivítást, ágyúdörgést, vagy, ha igen, nyiladozó értelmükkel még nem tudták felfogni, mi az. Amikor járni tanultak, az első, győzelmes lépéseket tette a felszabadult nép az új élet építésének útján. Egyidősek a szabadsággal. Huszonötén vannak, lányok. Ipari tanulók a tolnai pamutszövőgyárban. Valamennyien tele optimizmussal, életkedvvel, a múltról nem lehet emlékük, tapasztalatuk, hiszen ők már az új világ szülöttei, neveltjei. Az ő gondolkodásmódjukról, ismeretkörükről mérhető le talán a legjobban, mekkorát fordult alig másfél évtized alatt a világ. Az iparitanuló-iskola osztályfőnöki óráján látogattuk meg őket, hogy beszélgessünk a múltról, jelenről, jövőről. JEGYZETFÜZET Először írásban tettünk fel néhány kérdést, lássuk, kiről milyen fogalmaik vannak a mai tizenhatévesefenek? A kommen- cióról még csak akadt néhá- nyuknak valamiféle homályos elképzelése, de a huszonötből mindössze egy lány akadt, aki válaszolni tudott erre a kérdésre: „Mi a jelzálog?” Ha huszonöt évvel ezelőtt bárkitől megkérdezték, pontosan tudott rá válaszolni, mert a bankuzsorával mindenki kapcsolatban volt valamilyen formában. Az persze lehet, hogy írásban nem tudott volna válaszolni, mert — nem tudott írni; Mi a kaució? Senki sem tudta, s mikor elmeséltük, valamennyien elszömyedtek. Molnár Juci így kiáltott fel: — Akkor úgy kellett megvenni a vőlegényt? Hiánytalanul elsorolni a titulusokat és rangsorban elmondani, ez aztán végképp nem ment. Hiába, nem áll rá a szájuk a „nagyságos, méltóságos, kegyelmesre”. Az egyik lány válasza: „Azelőtt nagyságáztak, meg uraztak. Többet nem tudok.” A másik: „Húsz évvel ezelőtti megszólításokat nem hallottam, de ha egy régebbi könyvet olvasok, vagy egy régebbi témájú filmet látok, ott hallani lehet több olyan megszólítást, ami számunkra idege n.” Igen, idegen. Mint ahogyan idegen az a letűnt világ is. — Általános derültség fogadja a következő kérdést: Ki látott már életében eleven grófot? Eredménytelen az a próbálkozás is, hogy valaki a húsz évvel ezelőtti, az iskolákban akkor tanított szigorú szabályok szerint kérvényt írjon, segélyért, vagy felvételért folyamodjék a gyár vezetőségéhez. Nem. A mai fiatalok már nem tudnak „alázatosan könyörögni”, „meghallgatásért esedezni”. Jellemző, hogy a papír megválasztásánál egyikük miniszterpapírt — ez alatt kockáspapírt értve — mondott. Sőt, van a lányok közt olyan, akinél zsákszámra áll a cukor. Szülei tsz-tagok. Szóba kerül az is, hogyan tanultak szakmát régen a fiatalok. Papp Erzsi értelmesen és szabatosan válaszol: „Régen inasnak szegődött, aki szakmát akart tanulni. Más munkát is kellett végeznie. Nem nyolc órát dolgozott, hanem túlóráznia kellett.” A válasszal mindenki egyetért, csak Gy. Szabó elvtárs, az osztályfőnök nem. „Ezt akkor nem túlórának hívták” — jegyzi meg mosolyogva. Dehát elég volt a múltból, térjünk a jelenre. A képen Takács Erzsi látható. Ö majdhogynem pontosan egyidős a szabadsággal, április 9-én született, 1945-ben. Albérletben lakik két kolléganőjével. Mit csinálnak szabad idejükben? A kérdésre gyorsan jön a válasz: Moziba járnak, olvasnak, kézimunkáznak és természetesen tanulnak. Mert ő is szeretne jó szakmunkássá válni. Mit olvasott utoljára? Ber- kesi: Októberi vihar-át. — Hány pár cipőre van szüksége egy mai lánynak? — Parázs vita kerekedik. Van, aki ötre esküszik, mások bizonygatják, hogy legalább hat pár kell. ■— S van is ennyi? — Persze, hogy van. — Nyújtsa fel a kezét, akinek van karórája. Huszonegy kéz emelkedik a magasba. — Kerékpárja? ;.t Ketten tétováznak, majd egyikük megkérdi: — A motorosok is jelentkezzenek? — Nekik ugyanis kerékpárjuk mellett motorjuk is van. Pannival járnak a gyárba. Drágább, mint az autóbusz, de úgy mondják, nyáron kényelmesebb. — Kinél nincs otthon rádió? Csend Egy kéz sem emelkedik. Aztán arról érdeklődtünk, mi a véleményük a hozományról? Lényegében valamennyi válasz egyforma. Molnár Juci ezt írta: „Szerintem a hozomány nem szükséges. Ma már vagyon miatt, szerelem nélkül házasságot nem kötnek... Az olyan nő élete csak szomorúság, bánat ... Szerintem a leghelyesebb, ha a fiatalok közösen szereznek meg mindent.” A jövőre vonatkozó terveket illetően alig van különbség a válaszok között. „Jó szakmunkás akarok lenni...”, „Eredményesen szeretném letenni a szakmunkásvizsgát és továbbra is a gyárban dolgozni...” „Jó lenne a vizsga után jó gépeket kapni.” „Az ősszel beiratkozom a gimnázium levelező tagozatára, hogy meglegyen az érettségim.” Egyébként tizenketten nyújtották a kezüket arra a kérdésre, hogy ki akar középiskolában tovább tanulni. „A szakvizsga után több tervem van. Először is az első fizetésből veszek magamnak ruhát, utána bútorra gyűjtöm a pénzt. Ha ez mind megvan, kirándulás, szórakozás jöhet számításba.” — olvassuk az egyik válaszban. Takarékoskodni, minden hónapban félretenni a keresetből, dolgozni, tanulni, szórakozni, külföldre utazni. Ezt tervezik a mai tizenhatéves lányok. A mára és a jövőre vonatkozó kérdésekre adott válaszok 5-öst érdemelnének, ha osztályozná valaki, ötöst, mert a tolnai textilgyár üdvöskéi nemcsak csinosak, elragadóak, vidámak, életörömtől duzzadok, hanem realisták is. A múltra vonatkozóan már gyen gécske válaszok születtek. De erről nem ők tehetnek. hanem a történelem, amely a húsz évvel ezelőtti világot örökre és visz- szavonhatatlanul eltemette. A mai tizenhatévesek életszemlélete, gondolkodás- módja — és tegyük hozzá ismeretköre - már a mi világunkat fejezi ki. Jantner János — Letenyei György A rossz költő jó költeménye Z. rossz költő. Olyan természetesen és magától értetődően rossz költő, hogy már fel sem tűnik, az olvasók és kritikusok régen tudomásul vették, sőt bi- zonyos mértékig tisztelik is következetes és vitathatatlan te- hetségtelenségét. Z.-vel azonban váratlanul történt valami, talán megittaso- dott a szesztől és a szerelemtől, mert verse, amely itt van előttem, ihletett alkotás, nemes és tiszta költészet. Érdemes ízlelgetni sorait; egy-egy ríme úgy zeng a fülünkben, mint a madárdal. Amulva olvasom a költemény alatt Z. nevét. Nem akarok hinni a szememnek, újraolvasom a verset s megpróbálom valami kapcsolatba hozni a rosszhírű szerzővel. Hiábavaló erőlködés. Ismerünk költőket, akiknek nevét csak néhány vers visszhangozza: így lesz-e vajon Z.- vel is? Ez a megrendítő vers, a költészetnek ez a kis gyöngyszeme meg tudja-e majd változtatni a róla kialakult ijesztő véleményt? Vegyünk egy másik példát. Amikor a múlt század második felében Thaly Kálmán közzétette a »kuruckori« verseket, az egész országban magasra csapott a lelkesedés; iskolai önképzőkörökben szavalták, egyetemi előadásokon méltatták az Esztergom megvételéről, vagy a kölesdi csatáról szóló rigmusokat. A visszahatás azonban megdöbbentő volt. Amikor Riedl és Tolnai kimutatta, hogy a kuruc költészetnek ezek a remekei közönséges hamisítások, Thaly túlbuzgalmának szüleményei, a versek esztétikai értéke is füstté vált, mindenkit felháborított a csalás ténye, épp úgy, mint Macpherson Ossian-hami- sításai esetében, jóllehet a skót bárd nevében elkövetett csalás Petőfit is, Aranyt is versre ihlette. Thalyval kapcsolatban jegyezte meg elmésen Riedl, hogy a vers egy kicsit a váltóhoz hasonlít: értéke attól is függ, hogy ki írja alá. Úgy látszik, szegény Z. menthetetlen, Ha igaza van Riedl Frigyesnek, ennek a szép versnek csak az a hibája, hogy Z. írta alá. Ez pedig, úgy látszik, jóvátehetetlen. Két autós történet Jóska már elmúlt negyven éves, de az a típusú ember, akire most is azt mondják, belevaló melósgyerek. Jókedvű, szorgalmas, mindig töri valamin az eszét, többszörös újító is. Amióta felcseperedett, az volt a vágya, hogy saját autója legyen. Most aztán valóra vált a régi álom, ott a vadonatúj Trabant, s Jóskával madarat lehetne fogatni. A felesége is dolgozik, s tulajdonképpen az asszony fizetését tették félre, meg hitelt is vettek fel az OTP- tői, de az a fontos, hogy saját autóján veheti most már vasárnapi kirándulásra a családját. Jóska boldog, pedig van vagy tizenötezer forint adóssága, s bár néha furdalja ezért a lelkiismeret, az öröm sokkal nagyobb. A vállalatnál, ahol a felesége szerény tisztviselő, persze azonnal híre ment, hogy Jóskáék autót vettek. S hamarosan ki is alakult a vélemény: no ezeknek aztán jól megy! Az asszony szabadkozott, hogy sok az adósságuk, s igazán csak a férje miatt ment bele a vásárba, de beszélhetett. Kollégái csak legyintettek. Amikor a negyedévi prémium elosztásra került sor, az asz- szony nem kapott egy fillért sem. Megérdemelné, szó se róla. de aki autót vesz, az igazán nem szorul rá arra a nyomorult négyszáz forintra. * Hősünk, nevezzük Jósva- feöynek, elmúlt már negyven éves. Sokáig ügyvédeskedett, de a munkaközösségben sem tudott annyit keresni, amennyit szeretett volna, így aztán nemrég egy vállalatnál jogtanácsos lett. Úgy adódott, hogy az asz- szony is el tudott helyezkedni; egy másik vállalatnál kapott szerény tisztviselői állást. Gyerekük nincs, viszont volt félretett pénzük, így természetesnek tartották, hogy vesznek egy autót. Az autó mégis csak autó, a pénzt pedig valami hasznos dologba fektették. Az autóvásárlásnak persze gyorsan híre ment, s a vállalatnál, ahol az asszony dolgozik, tiszteletet és irigységet váltott ki. Az asszony, szerényen tiltakozott: — Ö, tele vagyunk adóssággal. Én meg is lettem volna nélküle, de mit csináljak, a férjem annyira akarta. A vállalatnál néhány napon belül mindenki megtudta azt is, hogy Jósvafeöyék »tele vannak adóssággal« s néha még Lipták néni, az öreg takarítóasszony is sajnálkozott: »Hát bizony, nem csoda, ha gondjaik vannak. Drága dolog manapság egy autó!« Amikor a vállalat vezetői szétosztották a negyedévi prémiumot, mindenki természetesnek tartotta, hogy Jósvafeőyné is kapjon négyszáz forintot. — Az igazság az, hogy nem érdemli meg, nem ér a munkája semmit, — mondta valaki. De letorkolták: — Ne sajnáld tőlük! Tele vannak adóssággal. Autót vettek. Ilyenkor az a négyszáz forint is számít! Folytatjuk tovább a kérde- zősködést. Rendkívül érdekes, izgalmas, hiszen a nemleges válaszok igen sokat mondanak. Kapásból kérünk választ arra, hogy ki tudná megmondani: Mibe kerül egy negyed kiló cukor? — Kettőhetven ... kettőnyolcvan . . . kettőhetvenöt... Nem tudják. Ugyan ki megy ma a boltba negyed kiló cukorért? Hiszen legtöbb család egyszerre szerzi be hat-nyolc kilós, egész havi cukorszükségletét, CSÁNYI LÁSZLÓ KÖKÉNY LÁSZLÓ: Ne csodálkozz rajtam, s meg se lepődj Ne csodálkozz rajtam, meg se lepődj: nem vagyok én senki. Arcomon az írás és a kezemen. Nem rejtek én semmit. Amim van, s az a félszárnyú mosoly, az is tiétek. — Mert mit adhatok én, ki szóra-éhesen tűnődöm a kígyózó mondatokon? ... Hisz olyan szép a vers, amikor megvonaglik s kicsit sziszegve felszegi fejét s az értelem szálas-törzsire tekcredik. Higgyétek el: ezt mondom magamnak én is. Valahogy úgy van a költő, mint a martinász: tűzből vesz próbát, de piros szerelmét is belé keveri. És én sem vagyok különb, mint ök, ott a tűznél, Hol folyik a vas mert testvér a munkánk: kiolvasztani az ércből a férc'’ s beönteni, hogy millió örömből: erőműből, rézkilincsből tükrözzön korunk szeme-fénye.
