Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-16 / 89. szám
Gerendák árnyékában Juci biztos léptekkel haladt végig az állványon. Nem törődött az alatta feszítő mélységgel, nem zavarta a szél sem. amely pedig beleakaszkodott pufajkájába. Ha öt évvel ezelőtt valaki azt mondta neki. hogy otthagyja a faluját és a városba jön malte- rosnak. bizony szemébe kacagott volna. De hát mit hoz az élet? Egv váratlan karambol, egy váratlan temetés, és az ember sorsa egyszerre kettétörik ... Hiába képzelte másképpen az életet, a sok vád és rosszindulat úgv zúdult a fejére, hogy menekülnie kellett. Oh. ha előre látta volna a dolgokat, akkor ő is másképpen csinálta volna. Nem. nem anyagi érdekből, csak a gyerek miatt, aki most az ő nevét viseli... Évekig rá sem tudott nézni férfi-népre. félelem szorította össze a szívét, ha valaki közeledett hozzá. Persze, megesett lány, gondolták róla. ezzel könnyű elbánni ... És ki hiszi el róla az igazságot? Azt. hogy ők csakugyan össze akartak esküdni, még akkor is. ha az öregek nem egyeznek bele. Már megbeszéltek maguk között mindent, mikor a szerencsétlenség történt... Akkor azt hitte, hogy nem éli túl. .Tai- veszékelve dobta le magát a földre... Most már mii '.egy. Él. Nemcsak ő. hanem a gyerek is. Jóska fia. Legalább maradt neki valami Jóskából. Hiába akarták a szülék elvetetni, nem engedte. Talán már késő is lett volna ... Azt mondják, hogy az orvosok is csak az elején csinálják meg az ilyesmit. Szóval azóta sem nézett férfire. Lehet, hogy otthon nem hiszik, és a pletyka úgy kúszik körülötte ma is. mint a mérges kígyó, mindegy, ö már túl van rajta. S talán maid jön egyszer valaki, aki elhiszi neki az igazságot. Talán ‘ egy özvegy ember, akinek szintén van gyereke, akinek megvan a saját gondja, bánata, és megértőbb a más bajával szem- b eh. A szél fütvörészve süvített el a füle mellett, és belekapott szőke hajába, amely kissé kilógott kék féíkendője alól. Jólesett itt fent állni, még ha szélben is. és innen nézni lefelé a világra. Milyen más képe van felülről «mindennek. Az emberek összezsugorodnak és mesebeli törpéknek látszanak. Csak két-három emelet az egész, és máris megváltozik a világ ... Vajon kik fognak itt lakni? Nem. nem irigyel ő senkit, mégis néha azokra a szerencsésekre kell gondolnia, akik beköltöznek ebbe a bérházba. Már nem tart soká, ők elkotródnak innét, s azok bejönnek ... Hozzák a bútorukat, a motyóiukat... —i Hé. Juci! Ne álmodozz! — kiáltja lentről valaki. Persze, a Pista bácsi. Meg is feledkezett róla. — Gyüvök mán! — süvít neki vissza, azután indul lefelé. — De belejöttél a légtornászás- ba! — mondja odalent az öreg. Nem fái, hogy így beszél hozzá, tudja, hogy kicsit az apja helyett gyámkodik felette. Ha valaki udvarolni kezdett neki a legények közül. mindig figyelmeztette, hogy ki a rendes, és ki az. akitől szabadulni kell. Ö persze csak nevetett. s azt mondotta mindig, hogy nem kell neki senki sem. Nem is kellett. De most ez az úi legény izgatja. Ez más. Ebben talán meg lehet bízni. Ezzel jó lenne egyszer elmenni valahova... Szívesen megkérdezné az öreget, hogy miként vélekedik róla. de nem meri. Hátha kibeszélné ... mert mégis csak gyarló az emberi természet. — Te. Juci... mondanék neked valamit, de csak négyszemközt. A lányba belenvilal a kíváncsiság. — Tyű fene ... Csak nem gyónni akar nekem? — Eszem ágában sincs! Inkább téged akarlak meggyóntatni. — Gyóntassa az öreganyját, ne engem! — von vállat Juci és nevet hozzá. Mi jutott megint eszébe ennek a Pista bácsinak? Bizonyára egy férfiről akarja lebeszélni. Szerencsére éppen jelzik a delet. nem tűnik fel. ha külön vonulnak. Behúzódnak az egyik. malterszagú lépcsőházba, ott veszik elő a papírba csomagolt ebédjüket. — Te Juci... Tudod, hogy én szót egymással. — Mert csak azt akartam mondani. hogy Miska rokonom. — Rokona? — buggyan ki a lány száján a, csodálkozás. — Az édes bátyám gyereke ... Azért is gyütt ide. hogy együtt legyünk. Juci melegséget érez a szíve körül. Nagy harapásokkal falja a kenyerét, pedig nem is ízleli, hogy mit eszik. Egészen más jár az eszében. Úgy látszik, rendes az is. mint az öreg ... Most már biztos. hogy rendes ... — És nincs még neki menyasz- szonya? — kérdezi halkan. — Akadt az is. de nem volt érdemes az öcsémre ... — Ahá ... értem mán ... Nagy itt a huzat, menjünk kijjebb! — Kinn meg a szél visz el. — Mégis egészségesebb! — Te. nem innánk egy üveg sört. jobban csúszna le ez a szalonna? — kérdezi hirtelen Pista bácsi. A lány mosolyogva bólint. Éppen meglátta Miskát. amint feléjük tart. Szép szél legény, kissé hátracsaova viseli a sapká ját. — A bódéhoz mennek. Pista bátyám? — kérdezi. — Ühüm ... gyere, igyunk meg egv Kinizsit! A vendégeim vagytok ... — De Pista bácsi, azt nem lehet ... — szabadkozik a leány. — Tőlem elfogadhatod, már túl vagyok a veszélyes koron. Különben is hű akarok maradni az anyjukomhoz! — mondja az öreg fenségesen, mint egy próféta. Azután megindulnak hárman a közeli bódé felé. Ott már többen állnak és isznak. A fehérköpenyes kartársnő alig győzi kiadni a sok Kinizsit. Pohár persze nem jár hozzá, csak szájukhoz illesztik az üveget, úgy kortyolgatnak. A fér- fiszemek rátapadnak Jucira és az új legényre. Mintha némi irigység lobbanna bennük. Juci eddig még sohasem jött sörözni, még akkor sem. ha hívták. Mi ütött beléje? így megvadult ettől a Miskától? Juci nem vesz észre semmit, előkeres zsebéből egy kis tükröt és belenéz. — Nagyon kócos vagyok? — kérdezi és kendője alá simítja a „Aranyalmák“ és „vadalmák“ A hollywoodi női sajtóklub idén is kiosztotta hagyományos almáit: »aranyalmákat« azoknak a színészeknek, akik a legkevésbé zárkóznak el az újságírók elől és »vadalmákat« az olyan sztároknak, akik a legeJlenségesebben fordulnak szembe a sajtóval. Idén Nanette Fabray, Janet Leigh és Jack Lemmon kapott »aranyalmát«, Debby Reynolds és Elvis Presley pedig »vadalmát«. jót akarok neked. Hát éppen ezért meg kell mondanom, hogy Miska tegnap érdeklődött utánad, hogy miféle lány vagy te. Én csak annyit mondtam, hogy rendes ... meg. hogy a vőlegényed meghalt az esküvő előtt egy héttel. Azóta se néztél senkire... — Ja... az az új fiú? — játssza a lány a közömbösét, pedig torkában zakatol a szíve. — Tetszik neked az a fiú? — kérdezi Pista bácsi és hirtelen a szemébe néz. Juci zavarba jön. Mit is feleljen? Nem, nem árulhatja el magát. — Hát... még nemigen ismerem ... alig váltottunk néhány haját. — Nem baj... — mondja a legény és megállnak együtt, kicsit távolabb a többiektől. Pista bácsi közben törtet a sörért. Sőt jön is már vissza, hoz három üveggel. — Hármat vettem. Ne smuci- goskodiunk! — jelenti ki határozottan. — De legközelebb mi fizetünk! — erősködik a lány és úgy kacag, hogy kivillannak fehér gyöngyfogai. És miközben isznak, eszébe jut a fia... Mégis csak jó lenne, ha szegény gyerek azt mondhatná va- lakiftek — ..apa” :.. Szabó Ibolya T T» T* cd tíz adaa^án [Lázár Pál rajzaJ A kijeyi magyar plakát-kiállítás sikere Két hét alatt 30 000-en tekintették meg az Ukrajnai Művészek Szövetségének egyik kiállítási csarnokában megrendezett magyar plakát-kiállítást. A látogatók nagy elismeréssel adóztak a magyar plakát-művészek szakmai tudásának, érdekesnek és sajátosnak tartották a témák megoldását. Különösen nagyra értékelték Macskássy János, Szilas Dezső, Papp Gábor és Darvas Árpád alkotásait. A kijevi lapok sokat foglalkoztak a kiállítással. Kiemelték 'a plakátok témabőségét; a kiállításon ugyanis politikai plakátokon kívül színházi és moziplakátok, valamint reklámplakátok is szerepeltek. A Vecsernij Kijev című lap a magyar plakátok nyomda- technikai megoldásának magas színvonalát dicsérte. JÓZSEF ATTILA: ARS POETICA Most lenne József Attila 56 éves..? Költő vagyok — mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás — fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. Más költők — mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az érzelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. Nincs alku — én hadd legyek [boldog Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz. Én nem fogom be pörös számat, A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón, e század: rám gondol szántván a paraszt; engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi előtt este suhanc, a rosszul öltözött. S hol táborokba gyűlt bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübögni rímeit. Én mondom; még nem nagy az lember. De képzeli, hát szertelen. Kísérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem! Tolna megye művészeti emlékei A széplaki rom Ahol a Cikó felé vezető út a vasutat keresztezi, . nem messze, egy kis dombon, magános rom áll. Régi korok, £ egy hajdan elpusztult község emlékét őrzi. Nyolc évszázaddal ezelőtt épült a román stílusú templom szentélyrésze. Maga a templom kőből épült, két toronnyal. A romot — amely ma a hidasi brikettgyár füstölgő kéményére tekint — maradandóvá tette Vörösmarty Mihály »Széplak« című költeménye. Idézzük néhány sorát: »Téped is, oh Völgység! Az idő kiragadjon-e tőlem. Szóljak-e mindenről, ha dal ébreszt, csak ne terólad, És ha neved zendül, nagy késő korra lejutván, Senki ne tudja, hogif oly szentté lett tájad előttem? De te nevezve maradsz kedvemben, búmban egyenlőn, Legkésőbb napomig, s mely tájadon őrzi regéid, Állni fog emlékeim közepeit a széplaki bús rom.« B. I. Kilenc sor boldogság Füled rózsáiban a hang: ődöngő méh. kering, hogy agyad bokrait beszállja. — Mit hámozol ki a szárnyverésből? Kitisztult szemed zöld levelén a harmat meggyöngyösödött izgalom: lecsöppen, hogy szívedre fűzd. s Karod fonott haranghúzója, félreveri bennem a szerelmet: ég a falu a szívem alatt. KÖKÉNY LÁSZLÓ
