Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-16 / 89. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK’ öse’oeo j' TOLNA MEGYEI "\ Vasárnap 1961. április 16. XI. évfolyam 8^. szám * ARA: 70 FILLÉR II Szovjetuniónak a világűrben aratott sikerei a szocialista ország tudományos és műszaki fejlődésének törvényszerű fokozatai Jurij Gagarin sajtóértekezleten számolt be a világűrben tett útjáról Moszkva (TASZSZ). Jurij Ga­garin, a világ első űrhajósa, szom­baton Moszkvában sajtóértekez­letet tartott. Már a reggeli órákban özön­lött a tömeg a Tudósok Háza felé. A mintegy ezer személyt be­fogadó terem zsúfolásig megtelt a legnagyobb szovjet és külföldi A sajtóértekezletet Alekszandr Nyeszmejanov, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia elnöke nyitotta meg. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a ..Vosztok”-űrhajót, ame­lyen Jurij Gagarin április 12-én történelmi jelentőségű útját meg­tette, minden szükséges berende­zéssel ellátták az űrhajós bizton­ságos repülésének és leereszke­désének biztosításához. Az űrha­jóban több berendezés kettős biztosításé volt. A műszerek ré­vén az űrhajós-pilóta bármely pillanatban meghatározhatta tar­tózkodási helyét. Az űrhajó indítási előkészítése és egész repülőútja alatt állandó kétoldalú rádiókapcsolatot tar­tottak fenn az űrhajóssal. Nyeszmejanov hangsúlyozta, hogy Gagarin páratlan bátorsá­got, kitartást és önuralmat tanú­sított. 1 Az utat megelőző éjszakán az első űrhajós jól aludt. Néhány órával az út megkezdése előtt ébresztették fel. Szívverése a repülőút előkészítése idején és a rakéta indítása után is 70—75 között mozgott. Tréfálkozó han­gulatban Volt és jókedvé csak erősítette benne azt a meggyőző­dést, hogy az út sikerülni fog. Amikor Gagarinnak jelentet­ték, hogy kiadták a parancsot a rakéta-hajtóművek megindításá­Ezután Nyeszmejanov akadé­mikus Jurij Gagarinnak adta át a szót. Sok ember érdeklődik az élet­rajzom iránt, — kezdj Gagarin. ■— Olvastam a lapokban, hogy vannak az Amerikai Egyesült Ál­lamokban komolytalan emberek — távoli rokonai Gagarin herceg­nek, akik úgy gondolják, hogy én ennek a hercegnek vagyok az utó da. Csalódnak — mondja nevetve Gagarin. — Komolytalanul és nem egészen becsületesen járnak el e^ek az emberek. Egyszerű szovjet ember vagyok én. Az űrhajó hőse 1934. március 8-n, a Szmolenszki terület kolhoz parasztjának fiaként született. Szülei az 1917-es forradalomig ezegényparasztok voltak, Nagyap­hírügynökségek, lapok, a rádió és a televízió tudósítóival. Az újságírók viharos ünnep­léssel fogadták a teremben meg­jelenő Gagarin őrnagyot, aki mosolyogva, két kezét magasba emelve üdvözölte az egybegyűl­teket. ra, az űrhajós vidáman felkiál­tott: »Nos, gyerünk!-« Nyeszmejanov akadémikus el­mondotta, hogy az űrhajó pályára bocsátásának folyamán, midőn a nagyteljesítményű rakéta-haj tó­művek dolgoztak, s az űrutas érezte a túlterhelés, a vibráció és a zaj hatását, Gagarin a re­pülésnek még ebben a feszült pillanatában is minden szüksé­geset közölt, mégpedig nemcsak közérzetéről, hanem az űrhajó fülkéjében elhelyezett rendszerek munkájáról is. Az űrutas az atmoszféra sűrű rétegein áthaladva, amikor meg­pillantotta a Földet, felkiáltott: "Ez aztán gyönyörű!-« Megtörtént a legnagyszerűbb hőstett, új, ragyogó oldal került az emberi civilizáció történetébe — hangsúlyozta a Szovjet Tudo­mányos Akadémia elnöke. Kijelentette, hogy ez a Kommunista Párt és a szovjet kormány vezette szov­jet nép, a tudósok, konstruk­tőrök, mérnökök, technikusok és munkások nagy kollektí­váinak hőstette. Jurij Gaga­rinnak. a szovjet haza nagy­szerű fiának hőstette, akinek neve immár legendássá vált. Ebben a hőstettben minden jel­képes — mondotta. Jelképes az, hogy az első űrhajós szovjet em­ja és nagyanyja ugyancsak Sze­gényparaszt volt. — Igv aztán láthatják, hogy őseim között nincsenek híres her­cegek, — mondta tapsvihar kí­séretében és hozzáfűzte, hogy csa íódást kell okoznia „úgynevezett rokonainak”, Jurij Gagarin elmondotta, hogy az ipari szakiskola befejése után belépett a szaratovi ipari techni­kumba. Legrégibb álmóm — hangsú­lyozta Gagarin, — hogy repülő lehessek. Repülni akartam, és ezért a technikummal egyidőben ’’efeieztem a szaratovi repülőklub lanfolyamét. Mint az űrhajós közölte, 1957- i ben elvégezte az Orenburg: repülő bér volt, hogy az első űrhajót, amelyen Jurij Gagarin repült, Vosztoknak hívták, jelképes az is, hogy a repülésre reggel került sor. s ez a reggel új korszak haj­nalává vált. Mostantól kezdve 1961 április 12-e örökre összekapcsolódik Ga­garin hőstettével. Alek"""ndr Nveszmejanov emlé keztetett Konsztantyin Ciolkovsz- kij nagyszerű előrelátására. Hangsúlyozta, hogy a csillagok­hoz vezető utat a XX. század kü­szöbén a senki által el nem is­mert lángeszű Ciolkovszkij mu­tatta meg először az emberiség­nek. Műveiben kifejtette az űrha­józás alapjait, annak a tudomány, nak az alapjait, melynek legra- gvogóbb diadalát a; emberiség éppen ma ünnepli. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöksége nevé­ben Nyeszmejanov elnök üdvö­zölte Gagarint, a nagyszerű szov­jet embert, az űrhajó Kolumbu­szát. Nyeszmejanov az első űrhajós pilótához fordulva a következőket mondotta: „Századok múlnak el, de az ön neve mindörökre emlé­keztetni fogja az embereket arra a nagyszerű hőstettre, amelyet a szovjet tudósok, tervezők vittek véghez és ön vitt véghez, amikor megvalósította az ember útját a kozmikus térségbe, ön az emberi­ség szolgálata nevében a bátor ság, a merészség és a hősiesség példáját adta az egész emberiség­nek”. Alekszandr Nyeszmejanov ez­után átnyújtotta Jurij Gagarin­nak a ..Konsztantyin Ciolkovsz­kij” aranyérmet, amellyel a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának elnöksége tüntette_ ki. (Ezt az érmet azoknak ítélik oda, akik kiemelkedő munkát vé­geztek a bolygóközi közlekedés területén.) iskolát, ahol megkapta a vadász­repülői kiképzést. Elmondta, hogy állhatatos kéré sere vették fel azok közé. akiket űrhajózásra előképeztek. Ezután közölte, hogy a szovjet tudósok által kidolgozott rendszernek meg felelő előkészítésben vett részt, alaposan tanulmányozta a tech­nikát. — Nagyon boldog vagyok — jelentette ki Gagarin — határtalan hálát érzek a Kom munista Párt és a szovjet kormány Iránt azért, mert ne- ’•em adták e-t a megbíza­tást. Az utat hazámért, a hős szovjet népért, a Kommunis­ta Pártért tettem. A technikát igen jól ismertem, megbízható, — fűzte hozzá — és én ugyanúgy, mint minden baj­társam, egyáltalán nem kételked­tünk a repülőút sikerességében. Gagarin hozzáfűzte, hogy a ma­gasban is kifogástalan volt a köz­érzete. Amikor az űrhajó ráhe­lyezkedett pályájára, tehát áz út első, úgynevezett aktív szakaszá­ban sem a túlságos megterhelés, sem a zaj, sem a vibráció nem hatott rá nyomasztóan. Ilymódon eredményesen végre­hajtotta a repülőútra megadott programot. A pálya elfoglalása és a hor-. dozórakétáról való elválás után — mondotta Gagarin — jelentke­zett a súlytalanság. Ez az érzés eleinte kissé szokatlan volt, bár rövid időre azelőtt is átestem súlytalanságon. Hamarosan hozzá­szoktam. Hangsúlyozta, hogy vé­leménye szerint a súlytalanság hatása nem érezhető a szervezet munkaképességén, az élettani funkciók teljesítésén. Közölte, hogy az egész repülő­út alatt eredményes munkát vég­zett a megadott program szerint, sőt evett is és vizet is ivott. Több vonalon, többek között telefonon és rádión állt kapcso­latban a Földdel. Figyelte kör­nyezetének jelenségeit és észle­leteit továbbította, megfigyelésé­nek eredményeit az űrhajó nap­lójába is bevezette és magneto­fonra felvette. Gagarin elmondta, hogy ezután a repülés programjában előirány­zott, meghatározott időben meg­érkezett a leszállási parancs. Az űrhajót megfelelő irányba térí­tették, működésbe lépett a fékező berendezés. A leszállás a repülés programja ban előírt módon történt. A föl­det érés a megadott körzetben történt. Gagarin részletesen beszámolt az űrrepülés közben tett megfi­gyeléseiről. A Föld 175—300 kilométer ma­gasságból kitűnően látszik. Felü­lete hozzávetőleg ugyanolyan ké­pet mutat, mint nagy magasságok­ban repülő, sugárhajtású gépről szemlélve. Nagyon jól megkülönböztethe­tők a hegységek, a nagy folyók, a szigetek, partvonalak, tavak. Nagyszerűen láttam a Földet bo­rító felhőket,' s a Föld felületére vetett árnyékukat — mondotta. Az égbolt egészen sötét színű — folytatta az űrhajós —, s a csil­lagok fényesebbek és határozot- tahb körvonalúak, mint a Földről szemlélve. Magának a Földnek igen jelleg­zetes és nagyon szép kék fényko­szorúja van. Ez a fénykoszorú igen jól látható, amikor a horb zontot szemléljük. A világoskék színtől a kéken, a sötétkéken, ibo­lyán keresztül a mély feketéig egyenletes az átmenet. Az árnyékból való kijutáskor — folytatta Gagarin — a Nap át­világítja a földi atmoszférát, s az egész féhykoszorú valame'yest más színt ölt. Magán a Föld ho­rizontján világos narancsszínű sá­vot lehet megfigyelni, amely ké­sőbb a szivárvány minden színé­ben pompázva megy át az égbolt mély fekete színébe. Nagyon gyorsan bekerültem a Föld árnyékkúpjába. A sötétség gyorsan beköszöntött — mondta. Hozzáfűzte, hogy ebben az idő­ben a Föld felszínén semmi sem volt látható. Először az óceán fö­lött haladtam el. A csillagok vi­szont igen jól látszottak. A Föld árnyékkúpjából való kijutás ugyancsak igen gyorsan és hirte­len ment végbe — közölte Gagarin; A kozmikus repülés tényezőinek hatását — hála a jó kiképzésnek — igen jól viseltem el — mondta és hozzáfűzte, hogy jelenleg ki­tűnően érzi magát. Gagarin elismerését fejezte ki a szovjet tervezőknek, mérnökök­nek és technikusoknak, az egésa szovjet népnek, mert megterem­tették a nagyszerű »Vosztok« űr­hajót, a kitűnő berendezést, és a rakétát, mely ilven óriási űrhajó­kat képes pályájukra eljuttatna Jurij Gagarin kijelentette, hogy tanulásának, életének és munká­jának minden lépésekor állandó­an érezte a Kommunista Párt — amelynek tagja — gondoskodását és figyelmét. Tapssal fogadták, amikor Ju­rij Gagarin elmondotta: Különösen ki akarja emelni azt a szerető emberi gondos­kodást, amellyel a Szovjet- wíVfoan a Kotntnim's'•>. Párt. a kormány és személy sze­rint Nyikita Hruscsov veszi körül az egyszerű embereket. Az űrhajós-pilóta közölte, hogy közvetlenül a Földre való vissza­térése után meleghangú, szívéi lyes táviratot kapott Nyikita Hruscsovtól, aki üdvözölte az űr­repülés sikeres befejezése alkal­mából. Űrrepülésünket — hangsúlyozta Gagarin — a szovjet népnek, a Kommunista Pártnak, a szovjet kormánynak, az SZKP. XXII, kongresszusának ajánlbttuk. A megjelentek tapsától kísérve Jucii Gagarin kite'öntette: sokszor és magabiztosan fo­gunk repülni. Valóban meg fogjuk hódítani a kozmikus térséget. Mindig örülünk más országok tudományos sikereinek, — mon­dotta Gagarin — örömmel üdvö­zöljük majd a Kozmoszban más országok űrhajósait, sok sikert kívánunk nekik a világűr békés meghódításában, együttműködést akarunk velük a kozmikus térség békés használatában. A sajtóértekezlet részvevői vi­haros tapssal fogadták Gagarin e szavait. Újult erővel ünnepel­ték. amikor a hős űrhajós a kö­vetkező szavakkal zárta nyilatko- zatát: „Én magam még sokat sze- retnék repülni a világűrben, megtetszett az űrutazás. Szeret­nék elrepülni a Venus és a Mars felé, amolyan igazi nagy utat megtenni”» Alekszandr Nyeszmejanov beszéde „Hazámért, a hős szovjet népért, a Kommunista Pártért tettem" Jurij Gagarin beszámolója űrutazásáról

Next

/
Thumbnails
Contents