Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-12 / 85. szám

1961. április 12, TOTJV4 MEGYEI NÉPÚJSÁG s Három madocsai legény vándorútra készül ügy Állnak itt a tsz- irodAban, az elnök asztala előtt, mintha földbe gyökeredzett volna a lábuk. Konokan hajtogatják elhatározá­sukat, és nem törődnek semmivel. — El akarunk menni... El akarnak menni a faluból, azt se tudják, hová, azt se tudják miért, csak el, el. Mintha meg­szállottak lennének, mintha rög­eszméjükké vált volna, hogy ván­dorútra kelnek. Az elnök hiába beszél, hiába rajzol eléjük lelkesítő jövőt, most már meg sem hallgatják, csak a vállukat rándítják. Rövid interjút készítek velük, kérdezek, és ők válaszolnak. — Hová akarnak menni? — Akárhova. Talán Balaton- fűzfőre... — Mit akarnak csinálni Bala- tonfűzfőn? — Dolgozni — Mit? — Nem tudjuk..* Azt sem tudják, milyen gyúr­ván Balatonfűzfőn, azt sem tud­ják, fel vennék-e ott őket, milyen feltétellel, milyen fizetéssel, mit kellene ott dolgozniok. Egyikük sem végezte el az általános isko­lát. Tarczal János 7., Szintai Fe­renc 6., Vörös Péter is 6. osztályt végzett mindhárom 19 éves, egyi­kük sem tagja a KISZ-nek. Vörös Péternek és Tarczal Jánosnak az apja meghalt a háborúban, Szin- taiék tizen vannak testvérek. KEVESELIK A SZÓRAKOZÁSI', A pedig havonta kétszer van bál Madocsán. Könyvet viszont egyik sem olvas, nem tudták egyetlen szépirodalmi könyv címét sem megemlíteni. Az ujságök közül néha a Ludas Matyit nézegetik, abból is csak a képeket, hosszabb írást nincs türelmük elolvasni. Vörös Pál tagja a Madocsai Népi Együttesnek, tehetséges, jól tán­col, vele még könnyebben is lehe­tett szót érteni, de hát a bárátok: a Tarczal, meg a Szintai menni akarnak, így ő sem marad. Amikor az elnök nem figyel oda. azt hajtogatják, hogy kevés itt Madocsáh a pénz. (Merik ezt mondani, amikor oly szép ruhá­ban jöttek el ide, a tsz-irodába hétköznap, hogy azelőtt a falusi fiataloknak vasárnapra se jutott ilyen ruha). Az elnök aztán el­mondja, persze, hogy keveset kap az, aki keveset dolgozik. Ez a há­rom legény meg ugyancsak keve­set dolgozott tavaly. Idén meg még semmit se. Ha dolgoztak vol­na. munkaegységenként 14 forint előleget kapnának, mint a társaik, az a mintegy 40 fiatalember, meg az a 60 lány, akik a tsz különböző területén szorgosan dolgoznak. Kultúrigény? Erről ném lehet sajnos beszélni, hiszen még a ma­8350 résztvevő 1 kulturális HM* bemutatóin Megyeszerte jól haladnak az ifjúsági kulturális szemle élőké zü- letei. Folyik az immár hagyomá­nyossá vált bemutatókra való fel­készülés. A sikeres munka a KISZ-bizottságok és szervezetek, valamint a népművelési szervek összehangolt munkájának az ered­ménye. A régi, már ismert cso­portok mellett , új művészeti együttesek, és olyan fiatalok is bekapcsolódtak a felkészülésbe, s részt vesznek a bemutatókon, akikkel eddig a kultürális szemlé­ken nem találkoztunk. Általános tapasztalat, hogy a munka elmé­lyültebb, mint az előző években volt, a fő súly a tartalmi tevékeny ségre került. Elsősorban nem a látványos előadásokat tekintik cél juknak a csoportok, — noha az idén is magas színvonalra lehet számítani —, hanem egységgé ko­vácsolják az együtteseket; a kü­lönböző művészeti csoportokat az új, szocialista tartalmú általános műveltség elterjesztése és emelé­se eszközeinek tekintik. Sok cso­port szerepelt már különböző ün­nepségeken, rendezvényeken és ezek a szereplések örvendetes mi­nőségi javulásról tanúskodnak. Javult a színjátszó együttesek műsorpolitikája, a különböző tan­folyamokon részt vevő rendezők munkája nyomán emelkedett a színvonal. Az eddigi adatok szerint a kul­turális szemle különböző ágaiban és rendezvényein 224 csoport vesz részt, 8350 taggal. Ez mennyiségi emelkedést js mutat a múlt évek­kel szemben. A napokban megkez dódtek a kulturális szemle helyi bemutatói, a körzeti és járási be­mutatókra április végén kerül sor. Pártház épül Lápafőn Három hangszóróval működik a községi tanács hangoshíradója Lápafőn. A tanács a közelmúlt­ban vásárolta és szereltette fel a hangoshíradót. A szerelési mun­kálatokat a Dombóvári Vasipari Ktsz dolgozói végezték. Társadalmi munkával párthá­zat is szándékoznak építeni a községben. A társadalmi munka szervezését a párttagok vállalták magukra. Társadalmi munkában készülnek el a pártház tervei és a már meglévő anyagból ugyan­csak társadalmi munkában épí­tik föl az épületet is a község központjában. Közel háromszorosára emelke­dett a József Attila olvasómozga­lomban részt vevők száma a ta­valyihoz képest. Míg a múlt év­ben 811 fiatalt vontak be az ol­vasómozgalomba, addig az idén a jelentkezettek és részvevők szá­ma ez ideig 2114. A KlSZ-Szerve- zetek és a könyvtárak jó kapcso­latának eredménye tükröződik ezekben a számokban. A jó kap­csolat nyomán természetesen nem csak az olvasómozgalom résztve­vőinek száma növekedett, hanem emelkedett a könyvtárak beirat­kozott olvasóinak létszáma és a könyvkölcsönzés is. A legtöbben a paksi járás fiataljai közül ré­szesei a József Attila olvasómoz- galomnak, szám szerint 850, Szek- szárdon 510, a tamási járásban pedig 304 a részvevők száma. docsai népkönyvtár lehetőségeit sem veszik igénybe, mert nem olvasnak. Ez a három fiatalember ritka eset, mert Item jutottak el még odáig sem, hogy kultúrigé- nyük lenne. SZÓRAKOZÁS? Havonta kétszer is van bál Ma­docsán, meg egyéb rendezvények is vannak, a madocsai fiatalok többségének ez elég is. Mégis, mi hajtja akkor el ezt a három fiatalembert? Ezen tűnő­döm, és erről faggatom őket. Ok nemigen tudják megmondani, legalábbis megnyugtatóan megin­dokolni, a beszélgetésből meg úgy tűnik, hogy talán valami ro­mantika, vagy kalandvágy űzi őket az ismeretlen felé. Nincsenek határozott céljaik, elképzeléseik, nincs sepimi konkrét tervük, csak menni akarnak. Lehet, hogy romantika, lehet, hogy kalandvágy viszi őket, de akármi is viszi, egy tény: valami hiányzik életükből Madocsán. Nem tipikus az ő esetük, mert a legtöbb fiatal, aki elment a falu­ról, tudta miért megy el; nem lá­tott jövőt a kíSparcellán. fis most, hogy a szövetkezet hódított tért a nagyüzem ezerféle lehetőségével, most niennek vissza a faluba a fiatalok. Ez rpost már a jellemző: klsparcellák kalitkájából menek- vő fiatalok visszatérnek a nagy- - üzembe. MÉGIS SZÓVÁ KELLETT TENNI ezt a három madocsai legényt, mert az, hogy Ők ilyenekké vál­tak, nemcsak a saját mulasztá­suk. Ez a madocsai eset is felhív­ja a figyelmet arra. hogy többet kell foglalkozni a falusi fiatalok­kal és szép. lelkesítő feladatokat kell bízni rájuk, és nevelni őket komolyan, emberségesen, állan­dóan, türelemmel a távlatok meg­ismerésére, a mezőgazdasági mun­ka megszerelésére. S elevenebb ifjúsági élet kell a falun, Mado­csán is, olyan ifjúsági élet, amely tanít, nevel és amelyben van ro­mantika is, szórakozás is bőven, amely képes lekötni a fiatalokat és betölteni életük nagy részét. Ha így lenne ez Madocsán is, biztos nem jutott volna el idáig és nem készülhe most vándorútra olyan konokul ez a három fiatal legény. (-is -OS) A község szépítéséért A tavasz beköszöntésével Tamásiban is megindult a község szépítése és rendezése, a hiányzó fák helyébe és az eddig még be nem fásított részekre az önkéntes ifjúsági csoportok fiatal fa­csemetéket ültetnek. Ebben a munkában az általános iskolások mellett részt vesznek a gimnázium tanulóig is. Szorgalmasan dolgoznak még a negyedikesek is, akik pedig már az érettségi előtt állnak. A mellékelt kép a negyedikes gimnáziumi tanulók egy csoport­ját mutatja, munka közben. Naponta 60—70 ezer téglát készítenek egy-egy téglagyárban A Tolna megyei Téglagyári Egyesülés hat téglagyárában az idén 44 millió téglát kell gyár­tani. Ez a mennyiség kétszerese a hat évvel ezelőtti tervnek, és mintegy tíz százalékkal több, mint 1960-ban a tényleges terme­lés volt. A tervemelkedéssel egy időben a gyárak termelő berendezését is korszerűsítették. így a terv tel­jesítésé különösebb akadályba nem ütközik. Az idén mégis sok­kal jobban kellett megszervezni a gyárakban a munkát, mert az egyesülés gyáraiban — egy kivételével — teljesen megszüntették a tégla kézi , készítését. Az így visszamaradó téglameny- nyiséget is a géppel kell legyár­tani. Ez növelte meg a napi ter­vet is. Átlagosan a megyében a gyárak naponta hatvanezer tégla termelési tervet kaptak. A tervet legtöbb gyárban túlteljesítik. Putfer elhallgatott. Glory las­san felállt és odaállt Alan háta mögé. Lehajolt, és egy rebbenés- nyi csókkal simogatta meg a férfi haját: — Alan köszönöm... Fogom tud­ni a helyem, és fogok gyógyítani, csak..; .-i- Csak...? — Csak előbb gyógyítson meg engem...! — sírt fel a lány, és eb­ben a pillanatban tényleg olyan volt, mint egy szőke, nagyon ked­ves, de nagypn szomorú kislány, akinek az élet kiáltott oda: Vi­gyázz, jön a mumus...! Az ablakon a trópusi éjszaka könnyű szellője meglebegtette a habfehér függönyt, s az óceán fö­lött felhőből vetett ágyba feküdt a hold. A kapuban az őr egyszerre tisz­telgett Cumberley ezredesnek és Putter kapitánynak. A két tiszt homlokegyenest el­lenkező irányba ment, és csak a távolság nőtt egyre nagyobbra közöttük. A távolság. III. Vége volt a temetésnek. Miene- no magával húzta Uitaka-Tit, aki szinte öntudatlan engedelmes­séggel követte a barátját. Olyan hihetetlen volt minden, valószí­nűtlenebb volt, mintha csak ál­modták volna az egészet. Néhány napja még a kikötőben a boldog jövőt tervezgették, négy napig az óceán ringatta őket, s most itt­hon vannak. Az ám, itthon. Nem ilyen fogad­tatásra vártak. Nem erre készül­tek. Az otthon meleg fényei vilá­gították át azt a gyötrelmei öt esztendőt, amit a fehér urak vi­Jánossy Zoltán: Tjkiti !(A VAKOK SZIGETE) lágában kellett eltölteniök. Mie- r.e-no könnyebb szívvel viselte; 5t az iskola már gyermekkora óta odakötötte. A presbiteriánus misz szió iskolájában tanult és az in­tézet falai sok mindentől meg- védték, amit később keserűen kellett megszenvednie. Kivételes tehetsége már gyermekkorában biztosította neki a tanulás lehe­tőségét, bár férfifejjel, az egye­temi padokban már ő maga is sokszor gondolt arra, hogy kurió­zumnak tartották. Kuriózumnak és egy kicsit kirakatnak. Az egye­temen ő volt az egyetlen »színes«. Nem is ülhetett a többiekkel. Ha nem lett volna olyan kiváló, mint amilyen volt, már az első félévben kibuktatták volna. Kü­lönösen az anatómia processzor — aki született német volt — bánt vele komiszul és állandóan fáji- ságot, alacsonyabbrendűséget és ilyen dolgokat emlegetett. Még ha dicsért, akkor .is fullánk volt a nyelve helyén. — Kitűnő a felelete Miene-no, igazán kitűnő. Szinte hihetetlen, hogv egy színesbőrű ilyet produ­kál.!. ­Miene-no ilyenkor nyelt egy nagyot és igyekezett nem törődni azzal, hogy a professzor ő vele elfelejtett kezet fogni. — Szamár vagyok — rezzen fel az emlékezésből a fiatal doktor. Hagyjuk most már a múltat, in­kább nézzük a jelent... Érezte, hogy halálos fáradtság húzza a föld felé, hiszen nem volt csekélység négy napot és öt éj­szakát átkuporogni abban a lélek- vesztőben, amellyel végül is sze­rencsésen megérkeztek. Uitaka-Ti nem fáradt el ugyan ennyire, de őt meg Tikiti elvesztése szinte letaglózta. Most is szivárog a könny a szeméből, s talán nem is tudja, hogy a barátja húzza őt kézenfogva a falu felé, a régi és egyszerre új otthon felé. Miene-no legszívesebben eldől­ne, s aludni szeretne, hogy ne kelljen szembe néznie azzal a rémmel, ami a tisztás közepén, a Nagyszemű Halálúr Fája tövénél már a megérkezése percében fo­gadta: úgy ült a lelkén ez a fel­ismerés, mint egy gonosz, elűzhe- tetlen lidérc és amikor az első szaggatott feleleteket meghal­lotta, már tudta, hogy a rossz sej­tést még rosszabb, még borzasz­tóbb valóság igazolta. — Haláleső hullott az égből..;. Különösen a dombóvári ket­tes számú téglagyárban ér­nek el a dolgozók kimagasló eredményeket: nem ritka az olyan műszak, amikor hetven­ezer téglát készítenek. A szekszárdi és mázai téglagyá­rakban is hatvan-hetvenezer tég­lát készítenek. Az egyesülés paksi gyárában a második negyedév első napjaiban a tervet nem tudták teljesíteni. Műszaki szakemberekből álló brigád utazik a gyárba, hogy segítsen megoldani egy sor termelést gátló tényezőt. A brigád elsősorban a veszteség­idők vizsgálatát végzi, és javas­latokat tesz a munkaszervezés jobbá tételére, a termelés egyen­letességét is a brigád-vizsgálattól várják a gvár és az egyesülés ve­zetői. A brigád ugyanis a többi gyárakban alkalmazott módszere­ket is alkalmazza maid a paksi gyárban. Az orvos tudományos képzett­sége nem mosolyogta le ezt a2 együgyűen megfogalmazott való­ságot. Itt tényleg haláleső hullott, ha ezt máshol és másként rádió­aktív telítettségű csapadéknak ne­vezik is... Az időpont is egyezett a közeli Bikini-szigeteken lefolyt kísérletek idejével. Az idegeiben még ott reszke­tett a gyászdob ritmusának ret­tenetes üteme, bal kezében pedig egy orchideát morzsolgatott las­san. Tikiti fejére szánta, de a ha­lottnak kevés lett volna ez a vi­rág. őt már a könnyek illették meg, amiről úgy tanulta, hogy férfikönnyekből van Halálország aprópénze. Most akkor nagyon meggazdagodott a Nagyszemű Halálúr birodalma. — Megérkeztünk Uitaka-Ti... Várj egy kicsit, kinyitom a kuny­hót... Némi bajlódás után sikerült is eloldani a háncs-kötést, és sike­rült kinyitni Miene-no tágas kunyhójának az ajtaját. Miene-no egyedül lépett be. Egy kis rendet akart csinálni, mielőtt a barátját bevezeti. Szegényt a fájdalom — úgy látszik — idegileg teljesen összeroppantotta. Nyugalomra és csendre van szüksége. Az orvos célszerű és gyor3 mozdulatokkal rendezgetett a kunyhóban. Most, hogy kézzel­fogható feladatot látott maga előtt, nem érezte tovább a fáradt­ságot. Pár perc alatt el is végezte a legszükségesebbet. Kilépett a kunyhóból, hogy bevezesse a ba­rátját. Uitaka-Ti nem volt a helyén. Eltűnt nyomtalan. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents