Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-12 / 85. szám
4 ■ H>í ji: :\UJ‘ TOLNA MFGTn VÉPÜJSAO •961. április 12, 3 &éjié*4 — 3 Az emlékek hűséges barátaink. Mindig velünk vannak. Ha csak egy hetet töltünk el valamelyik nagyvárosban, akkor is az emlékek tömkelegét hozzuk magunkkal, amikor visszatérünk. megismertem: szov.iet gyártmány. A töltényhüvelyt elhoztam magammal. Ha íróasztalom fiókiá- A moszkvai Dinamó metróállo- ban megnillantom, mindig a vom mást elkerülve, körülbelül, tizenöt nercig tartó autóbusz-utazás után útelágazáshoz érkeztünk. Buszunk az észak felé ágazó Le- ningrádszkoje Sossze helyett a nyugat felé vezető Voloka- lamszkoie Sosszera tért rá. Kiértünk a városból. A nyírfákkal övezett volokalamszki országúton robogtunk végig. Eszembe jutott a regény, amelyet a volokalamszki országút jut be. eszemBécsben a Kleines Theaterhez közel, ahol a Lothringer strassze a List strasszeba torkollik, különös jelenetnek voltam szemtanúja. Feltűnően csinos, jól öltözött, kíváncsiságtól sarkallva, betértem egy külvárosi sörözőbe. A hangulat meglehetősen emelkedett volt. A csapos, miután látta, hogy egyetlen szót sem tudok a cseh nyelvből, féldeci szilvapálinkát tett elém. A pálinka ellen tiltakozva, a kiürült söröspoharakra mutogattam és magyarul ismételgettem: ..Sört kérek!" A csapos végül is elértette szándékomat, s ekkor szélesvállú, atlétatrikós férfi lépett hozzám, és hibátlan magyarsággal megkérlokalamszki országút hős védőiről fiatal, platinaszőke hölgybe bele- dezte: ..Budapestről jött?” olvastam kisdiák koromban. Fel- elevenedett képzeletemben Mo- mis-Uli Baurdzsán és Panfilov tábornok alakja, s a békés napsütésben fürdő utat próbáltam úgy elképzelni. ahogy Beck leírta. Mielőtt a Juszupov kastélyhoz érkeztünk, ahol világhírű művészeti kincseket halmozott fel az egykori orosz földbirtokos, átmentünk a Volgát és a Moszkva folyót összekötő csatorna alatt. Amikor a magas gáttal övezett csatorna aluljárón áthaladtunk, kötött az utcán egy részeg huligán. A szakállas, bőrlemberdzsek- Bólintottam. Bemutatkoztank kés. dülledt szemű fiatalember egymásnak. Az asztalhoz hívott, német nyelven sértő ajánlatokat Engedelmeskedtem a meghívástett a szőkeségnek, aki miután r.ak. Hatan ültek az asztalnál. látta, hogy a szemtelen fiatalembert nem tudja lerázni a nyakáról. a sarkon beforduló rendőrhöz fordult segítségért. Amikor a fiatalember észrevette. hogy a váratlanul felbukkanó rendőr elől nem lehet menekülni, éktelen káromkodásba kezdett. Legnagyobb meglepetésemre maCsak az atlétatrikós tudott magyarul. Rakodó munkások voltak. Magyarul tudó újdonsült barátom Bratislavából került Prágába. Sok sört ittam akkor éjjel. Vendég voltam. „Muszáj" volt inni. A körülöttem ülőkből barátság és a fölöttünk hömpölygő vízen ép- gyárul káromkodott. Disszidens szeretet áradt felém. Éreztem, pen egy hajó úszott a Volga felé. A Juszupov kastély előtt megálltunk néhány percre egy fenyőerdő mellett. A volokalamszki országút árokpartján, ahova letelepedtünk. rozsdás, gyalogsági lőszer hüvelyét pillantottam meg p ki'ornÄterkß tövében. Alakiáról volt! Nagyon szégyelltem gam: helyette. Éjszaka történt. A prágai Bu- benec városrészben, a nyílegyenes Pod Kosta pv dereka fáján p ma- hogy ez személy szerint nem nekem sgól. hanem az egész magvar népnek, amelyet testvéri szálak férnek a szocialista Csehszlovákiához. Ez a »rögtönzött« vendégség egyik legszebb csehszlovákiai emlékem. Tibor Olvasóink hangja Soha többé háborút! A múlt hét;n voltam Hőgyé- szen és nagyon örültem, i.ogy olyan gyönyörű váróterem van ott a buszra várakozók részére, és a szép betonút is imponáló, amit nem lehet eleget dicsérni. Én már több mint egy éve nem voltam Hőgyészen, s azóta egész sor villaszerű lakóház is épült a vasúti állomás felé vezető országút mellett, ejyik sz bb, mint a másik. Sajnos én már beteges, asztmás, reumás, 60 éves ember vagyok és ritkán jutok ki most már a falunk határán túl, de e1- mondhatom. a fe'szrbad'’'á' ótn épül és sz pül igszán h zárk Természetes, minél lakittabb helységről van szó, annál több építkezés van, üzem és gyár alakul. Forgalmat is 1 az 50-hez lehet mérni a felszabadulás előtti forgalomhoz viszonyítva. Azelőtt busz soha sem jött be falunkba. most pedig naponta négy is jön. Azonkívül annyi teher- és ?• Hv autó, motorkerékpár halad naponta itt az országúton, amit megfigyelek, hogy bizony a fel- szabadulás előtt Szekszárdon sem volt ennyi gépkocsi és egyéb járműforgalom, mint most, ennek a kicsi Félsőnánának. Minél jobban eltávolodunk a második világháború befejezésétől, annál jobbak lesznek a megélhetési viszonyok is. Ez tudnivaló dolog. Ezért harcoljunk minden erőnkkel, hogy soha többé háború ne legyen a Földön, mert egy újabb háború romba döntené mindazt, amit az emberiség eddig szépet, jót építészetben és kultúrában alkotott. Csak azt sa'ná- lom, hogy nem vagyok már egészséges, dologképes, erőte'jes és fiatal. Vógel János Felsőnána p Élénk kulturális élet Kétyen Néhány éve hetenként még csak egy filmelőadás volt Kétyen és esetleg évenként egy színdarab. Ma éppen az ellenkezőjét látjuk. Minden este van valami rendezvény. Ha az 1961-es esztendőt nézzük, akkor is nagyon sok mindenről be tudunk számolni. Az első jelentősebb esemény az idén megalakult kultúrcsoport Hej kereskedelem, kereskedelem... A címet olvasva nyugodtan elmondhatják egynémely kereskedők, kereskedelmi vezetők: már megint piszkálnak bennünket! Úgy bizony. Noha ez nem pisz- lrálódás, — mint hiszik egyesek —•, hanem tény, megállapítás, és jogos panasztétel. Az, még akkor is, ha nem egyes emberek fordulnak oda élőszóval, szemtől-szem- be, hanem az újság hasábjain adunk nekik hangot. Vegyük sorba ellenérzéseinket, — ha úgy tetszik, panaszainkat: A KIRAKAT NEMCSAK REKLÁM A ruha- és cipőmodellek mögé festett tájképek ne akarjanak versenyre kelni Picasso egy-egy remekművével, de ne váljanak a giccs képzőművészeti megjelenésének eklatáns példáivá sém. Példálózás helyett felhívjuk a vásárlók figyelmét, nézzék meg jól a kirakatokat... (Arról nem is beszélünk, hogy a cipőbolt egyik kirakatában vasárnap este, kivilágítva hevert egy fűrész (!?), amit szombaton a kirakatrendezők ottfelejtettek. Ez nem giccs, hanem egészen más.) A reklám ízlésformálás. Bele lehet ordítani valakinek a fülébe így is, úgy is. De ha a következményekre gondolunk, akkor „úgy” nem lehet. Ez is egyik feladata a szocialista kereskedelemnek. Nemcsak, hiszen van-e a képzőművészetnek még egy ága, amely minden nap, a nap minden szakában láttatja magát, hat, befolyásol és ízlést alakít? A kirakat ott van szemünk. előtt, csalogat, arcunkba kiált, ági [ tál, befolyásolni igyekszik. No, de hogyan? Kielégítőnek találják a j jén, hogy Szekszárdon is legyen kirakatok jelenlegi állapotát a népművészeti bolt. Meglett. Az kereskedelem szekszárdi és Tolna öröm mellett azt is meg kell mon- megyei vezetői? Mert mi nem! I dánunk, nem sok köszönet van MINDEN BOLTOT A MEGFELELŐ HELYRE Mennyit harcoltunk annak ide8sávú tesszük Az üzemek, vállalatok, köz- ki, amikor az elmúlt évben a épületek bejáratainál csaknem gyönki járás termelőszövetkeze- mindenütt megtalálhatók a fali- tei a nyári mezőgazdasági mun- újság-táblák, amelyeken a helyi kák elvégzésére versenyre hívták vonatkozású cikkeken kívül az ki a tamási járás termelőszövetérdeklődők közérdekű hirdetmé- kezeteit. A felhívás meghatároz- nyeket is találnak. Elolvasva a la a verseny feltételeit, a különkiollózott újságcikkeket, tudó- böző gabonafélék betakarításá- mpst szerezhetünk fontos politi- nak határidejét, amelyeknek az kai eseményekről, üzemi, községi aratás kezdetétől számítva 14 vonatkozású ■hírekről, képekkel illusztrált rendezvényekről. A faliújság, ha jól van szerkesztve és cikkeiben olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek a dolgozókat érdeklik, nélkülözhetetlen eszköze a közvélemény helyes irányú kialakításának. E megállapításból kiindulva azt mondjuk, a faliújság nem felesleges, szükség van rá. napon belül meg kell történni. Foglalkozott a tarlóhántás, a be- hordás és a cséplés befejezésének augusztus 31-i határidejével. Félreértés ne essék, nem a ver senyf elhívás szövegét kifogásoljuk, mert úgy gondoljuk, az hasznos és mozgósító hatású lehetett a maga idejében, 1960. júliusában, ~ De joggal kérdezzük, , azóta nem foglalkoztak az illeMas kérdés az, van-e időt allo tékesek a falyujság anyagának falnijság és mindjárt meg is jelfrissítésével? Kétségkívül nem, mert különben úgy, ahony neadhatjuk rá a választ, nincs. A gyönki járás egyik községében például a tanácsházán elhelyezett táblán idejét múlta felhívás éktelenkedett, A felhívást abból az alkalomból adták künk, nekik is feltűnt volna az, hogy az 1960. nyarán kiadott r'tr senyf elhívás bizony már ide- H múlta. P-né benne. Erről persze nem a bolt dolgozói tehetnek, hanem az a sajnálatos körülmény, hogy „ha két vevő bemegy, háromnak ki kell jönnie”. Tehát a bolt kicsi. Példátlanul kicsi. A másik baj: miért kellett a népművészeti boltot oda dugni, ahova tették? Nem érdemelt volna meg reprezentatívabb helyet? Mielőtt bárki mentséget találna, hadd példázódjunk, ha már olyan előkelő helyre került az edénybolt, és ilyen eldugott helyre a népművészeti bolt, nem lehetett volna fordítva csinálni? A válasz csak egy lehet: dehogynem! Még egy panasz e téren. Hovatovább egyre szaporodnak a maradék boltok. No persze gyárt a mi iparunk selejtes, másodrendű árút is, de korántsem annyit, mint amennyire a szekszárdi „leértékelt . áruk boltjaiból” következtetni lehetne. Talán nem ártana néminemű összevonás és akkor több hely jutna az egyéb, valóban mutatós, a szocialista kereskedelmet jól reprezentáló boltoknak Újabb panasz: MÉG MINDIG MEGOLDATLAN A BOLTOK VASÁRNAPI nyitvatartAsa Egyes szakszervezeti szervek ugyan a kereskedelem segítségére siettek ebben a kérdésben — véleményünk szerint álszociális szempontok hangoztatásával —, de ez mit sem könnyít a szekszárdi háziasszonyok helyzetén. A kenyér- és tej bolt mellett nem ártana vasárnap, ha csak egy-két órára is, nyitva tartani egy élelmiszerboltot is. Ezek a panaszok, (no persze akad még egynéhány a modorta- lan kiszolgálást illetően is), de a panaszok nem törvényszerűek. Nem azok, mert bekövetkezetük megelőzhető lett volna. A városi tanács sok esetben hozott helves határoztatot a boltok elhelyezését illetően. stb„ sajnálatos azonban, hogy a kereskedelmi szervek, ezeket a helyes határozatokat figyelmen kívül hagyták. Summázva: Á közvélemény természetesen sokszor tévedhet, s helytelen álláspontot foglalhat el egy-egy kérdésben, de az az igazság mindörökre igazság marad: A kereskedelem Várt a vásárlókért, és nem fordítva! (-i -y) Nem feledhetjük el a péntek tőnként elhangzó ismeretterjesztő előadásokat sem, amelyeket nagyon sokan rendszeresen látogatnak. Az előadások szinte minden témakört felölelnek. Februárban a bonyhádi járási művelődési ház színjátszói mutatták be Moliere: Tartuffe című színművét. Február végén és március elején a farsangi kabaréműsor próbái folytak, amelyeket telt ház előtt mutattak be. A hét két napján, amikor nincs más program, TV-nézés és ping-pon- gozás folyik. sikeres bemutatkozása volt. Majd Horváth Lászió és Füzesi Árpád ^Ktty az idén kapott n-gvon jó nagysikerű szakelőadást tartott. Minőségű utat. de nemcsak a köz- Nem feledhetjük el a Péntek es-flekedés fe.lőd.k erre amjnt a példa bizonyítja, hanem a kultu-. ralis élet is. Andorka Sándor levelező, Kéty Helyesen intézkedett a szövetkezet vezetősége? Nem akarok turkálni és keresgélni a földművesszövetkezetek rendeletéi és paragrafusai között, mert nem ez a hivatásom, de kíváncsi vagyok arra, — és még sokan —, hogy van-e olyan rendelet, amely kimondja, hogy a hanyag boltvezetők leltárhiányát a tagságnak kell kifizetni? Eöldművesszövetkezeti tag vagyok a dalmandi szövetkezet boltjánál. Az év nyereséggel zárult. így a vezetőség nyilvánosságra hozta, hogy a vásárlási könyv értéke után 3 százalékot visszatérítenek. Mire visszatérítésre került a sor. már csak 9,5 százalékot fizettek. A bolt vezetőségétől érdeklődtem, hogy mi ennek az oka? Indokolásuk a következő: Az előző boltvezetőnek 13 000 forint leltárhiánya volt. Ezt kellett belőle kifizetni. Kérdezem: helyesen intézkedett-e a szövetkezet vezetősége, vagy nem? Ha az intézkedés helyes, akkor a következő boltvezetők annyit tulajdoníthatnak el a tagság vagyonából, amennyit akarnak, vagy amennyire szükségük van?, A tagság úgyis kifizeti! Gyenei István Dalmand-Vörösegyháza Ifjúvá avató ünnepély Mucsiban Talán a nap sem süthetett volna szebben, s a tavasz első virágai jobban nem díszíthették volna e szinte külön kis világot jelentő falut, amikor először ünnepelte fiataljainak ifjúvá avatását. Igen először, mert eddig ilyen nem volt. Pedig volt fiatalsága, voltak tizenhat évesek, de a hétköznapok ezernyi gondja mellett, főleg a múltban erre nem kerülhetett sor. Már azért is nevezetes esemény, mert a fiatalok születése, szabadságunk hajnalára, 1945-re is emlékeztet. Azóta tizenhat év telt el, tizenhat év már igazolta, hogy a ma fiatalsága elé sokkal szebb és boldogabb jövő vár. Ilyen, s hasonló gondolatok jegyében folyt az igen szép és maradandó emléket nyújtó első ifjúvá avató ünnepély Mucsiban. Lázas készülődés előzte meg az ünnepélyt. B oruzs Barnabás elvtárs, a járási anyakönyvi felfigyelő, a helyi tanácselnökkel és titkárral, Novák Ferenc és Mihol János elvtárssal, már kora reggel járta a falut, hogy személyesen is meghívják az ünnepeiteket. Szinte nem lehet kifejezést találni, mely híven tükrözné azt a meleg hangulatot, igyekezetei, szorgalmat, közös akaratot, melynek eredménye az ünnepi terem valóban ünnepi köntösbe öltöztetése jelentett. Hatalmas vörös drapérián aranysárga betűk hívják magukra a figyelmet: »A szocialista építés nagy feladatokat állít elénk. — Fiatalok tehát — Dolgozni föl, mind, lankadatlan. Amíg az élet fénye ég!« Hát lehetett volna kifejezőbb gondolatot találni a tizenhat évesek számára? Azt hiszem nem. Szinte egészen természetes, hogy ebben a meghitt hangulatban senki sem mondhatott ellent annak, hogy néhány szóval ne köszöntse az ünnepeiteket. Az ünnepséget Mihol János vb-titkár nyitotta meg, majd Novák Ferenc vb-elnök mondott ünnepi beszédet a fiatalokhoz. A járási pártbizottság részéről Kurucz József elvtárs köszöntötte tizenhat éveseinket, A kapott személyazonossági igazolványok jelentőségéről, a fiatalok fokozottabb felelősségéről Lendvai András rendőr főhadnagy elvtárs szólt. Majd az úttörő-pajtások köszöntötték szavalatokkal, dallal és virágcsokrokkal a tizenhat éveseket. , Befejezésként borospoharakkal koccintottak, mert a fiatalok egészségére inni is kell. Természetesen az éjfélig tartó tánc sem maradhatott el. így sikerült igazán kedvessé tenni ezt a lapot, az ifjúvá avatottak számára Mucsiban, ebben az eldugott kis faluban, elsőnek a dombóvári járásban. Sz. Gy-né Muesi
