Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-30 / 101. szám
Majakovszkij : FH DPS 1 Régi május elsejék MÁJUS — régi naptárainkban |,.pünkösd hava” — az esztendő "ötödik, a régi rómaiaknál harma- Jdik — Maja istenasszonynak — r szentelt, jó korai felkelésekkel L kezdődő hónapja, mert egyes he- ‘lyeken a legények már napfelkelte előtt siettek az erdőkbe kivág- 'ni a legszebb virágzó fiatal fákat, (hogy azt szalagokkal és virágok- fkal díszítve a kedves leány ab- ilaka elé állítsák. Ez a szokás bi- Jzonyára még a régi római „majáikul túsz” maradványa, a lombfa- | leadás és virágzás ünnepének emlékeként él, s szokás, hogy a má- Ijusfa csúcsán lévő kendőért ver- fsenymászást vagy céllövést ren- ldeznek, de minden időben a kirándulások ideje volt az első má- J.iusi hajnal, ennek szép bizonysággá Szinyei-Merse „Majális” c. viliághírű olajfestménye is. Május elsejének megünneplése Jakkor vált világméretűvé és iga- rzán jelentőssé, amikor az 1889. jévi párizsi munkáskongresszus fhatározata alapján a világ szerve- \zett munkásainak a nemzetközi Ragyogj! Egek napszeme, tied az erő! Pokolba a felhővel, mely kényesen lebeg! Vidám gyűlésre, csillagok, most bújjatok elő! Oszoljatok, mint burzsujok, ti kövér fellegek! Gyere ki, ember! Gyere ki, munkás! Bújj elő! A pince-sötétből fel, gyülekezz! Gyanakszol? Nézz hát, van itt, amit láss! Indulj! Gyere! Fuss ide!- Jól igyekezz! Esz manométere! Mérd ma a számot, Számold, hány lobbanó szív tüzel itt. Keleti szélvész vihara támad? Kavarja a munkások porszemeit? Gyere, te kormos, kátránytól ragadó! Ne állj egyedül! Eljött a te órád! Ma itt ISO millió menetel — 300 millió láb. Dalolj! Menetelj! Zengő riadót fújj! Határok omolnak! A régi ellen, rajta! Egymilliárd és ötszázmillió ujj! Pipacsszínű zászlód emeld a magasba! Lázas ének. lázadj! Láncodat lerázzad! Nézzétek — mifelénk — lüktet és dagad. es 12 milliárd szív-dobbanás árad értetek, — értitek? — egyetlen perc alatt. Jöjjetek! Gyűljetek! Földkerekség népe! A Szovjet nyújt kezet, ingyen, nincs is ára. Serkenj egységes május elsejére és másodikára és századikára. (Fordította: Hegedűs Géza) 3« a tíwcuz Itt a tavasz! — künn a kertben anyám palántát ültet, zöldell a bokoj, s ahogy elmegy a szilvafák alatt csöndesen, lassan — kicsit meghajol. Kötényéből apró magokat hint: mákot... és néhány négyzetméteren — egészen lenn, a kert szögletében — nyár közepén majd dinnye is terem. Itt a tavasz! — költő, nézd a tájat, gyerekkorodtól. bizony, változott. — Két lováról beszél apám, s mondom: hü társai lesznek a traktorok ... Itt a tavasz! — indulnak a gépek a mező felé, fürge szorgalom mindenütt; aztán gyorsan jön a nyár s majd az ősz is — szép telten, gazdagon ... FAZEKAS LAJOS munkásszolidaritást kifejezésre juttató ünnepe lett. A munkaadók — a kapitalisták — mindjárt kezdetben tiltakoztak május elsejének általános munkaszünettel és ünnepi felvonulásokkal való megünneplése ellen. A munkásság zajos tüntetésekkel felelt a munkaadók tiltakozására, akik válaszul rendőröket vezényeltet- tek a munkások felvonulásának megakadályozására. Szerte a világon — így hazánkban is ■— 1890. május elseje volt az első munkásszolidaritási ünnep. Budapest munkássága hatalmas tömegben, szép egyenletes sorokban, kezükben orgonavirágcsokrokkal a Városligetbe vonult fel. A népszerű „Lizsé” — a Városliget — fái alatt sétálgató királyi rendőrök dehogyis sejtették, hogy ez a május reggel nem egy egyszerű majális, hanem egy új, diadalmas korszak kezdete volt, hiszen eleinte csak egy kis csoport, aztán százezres tömeg énekelte mór: »Piros zászlót, veres zászlót Lobogtatja a szellő, Jer alá ja, jer alá ja Te jogtalan szenvedő. Testvérünk vagy, mért ne tartanál velünk. Ha munkás vagy, nem lehetsz mi ellenünk!« kező percekben már újra ott lobogott — a harctól kissé megtépázva, de diadalmasan — az ünneplők előtt. És az elkövetkező években egyre hatalmasabb tömegek emelték magasabbra és magasabbra a vörös zászlót, nemcsak Újpesten, Csepelen, Pesterzsébeten, Budapesten, az országban, hanem szerte a világon, és minden május elseje egyre viharzóbb erővel és lelkesedéssel vonultatta fel a dolgozó tömegeket, tüntetni a választójogért. a munkaidő törvénybe iktatásáért, de még sok vérnek kellett elfolyni a harctereken, az utcák kövein, amíg a diadalmas Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nyomán Magyarországon is megünnepelhettük az első szabad május elsejét 1919-ben. A proletárforradalom a magyarországi szakaszán egyelőre visszavonulásra kényszerült és a két világháború közti esztendőkben még csendőrszuronyok árnyékában ünnepelhettünk csak május elsején, de a jövendő győzelmeinek fénye ott világított az ünneplők tekinteteiben. Ez a nagyon rövid története apáink május elsejéinek. Borsi Darázs József Erre már elfelhőzött a királyi ) rendőrök homloka, akkor meg imár végképpen borús lett. ami- |kor a zöld gallyakkal díszített i emelvényre siető ünnepi szónok la nyolc óra munka, nyolc óra szó- irakozás, és nyolc óra pihenés ki- Ivívásáért szólította harcba az [ünnteplő tömegeket, akik a Váci út 1 gyáraiban s a többi munkahelyeden napi tizenkét óránál is töb- Ibet dolgoztak a létminimumot " sem biztosító munkabérekért. A budapesti, városligeti mun- Lkásnagy gyűléssel egyidőben Var- | sóban, Párizsban, Bécsben és Londonban, és szerte a világon a |munkásság mindenütt ezeknek a jogoknak a kivívásáért, diadalra- Ijuttatásáért tüntetett ezen az első, "nagy májusi ünnepen. A következő évtizedek május elsejéit azonban a reakció fenye- getődzései borították már homályba. A világ kapitalistáinak, és uralkodó arisztokrata, úri és polgári köreinek sehogy sem volt ínyére a proletáriátus növekvő harci kedve, ereje, és elhangzott a világ reakciós hatalmasainak ajkáról, hogy egyszer és mindenkorra elejét kell venni a nemzetközi munkásmozgalom kifejlődésének. 1892-ben például Hódmezővásárhelyen főszolgabírók, rendőrkapitányok, fegyveres fogd- megek, strázsák és pandúrok iz- gágáskodtak a tüntető tömegek körül, de ezektől a tüntetésektől egyre jobban megfájdult a hatalmasok feje. 1895-ben az újpesti munkások élén haladó zászlóvivő kezéből már rendőrattak próbálta kicsavarni a vörös zászlót, s ha pillanatra ez sikerült is, a követMÁJUSI DAL . Régi ág, új virág! Hej. csupacsók új világ! Csupa-kék! Csupa-fény! Veled minden az enyém! Csupa-vágy! Friss parázs! Sok suhancnyi kis darázs! Csupa-dal! Szerelem! Lásd, mit tettél Te velem? Csupa rím mindenütt, Hallod? Szívem erre üt. Űj a csók s a remény; Űj ritmus, új költemény. Mindenütt a neved! Ha a szemed rámnevet. Ég a szám! Add a szád! Egy életen vártam Rád! Reszkető kis kacsók Fonnak át, míg tart a csók! Szerelmünk csupa tűz! Mindörökre összefűz. Űj virág! Szent virág! Drága, drága új világ! Csupa-kék! Csupa-fény! Veled vagyok ember én! VÁGVÖLGYI LÁSZLÓ Májusi meditáció Űj térképet rajzolnak a fények, új-szívű jövendő dobban az emberben; perceink seregét a tavaszba küldjük: a négyégtájú idő együtt meneteljen. Földrészek sói, vegyü létéi naponta egymásra találnak bennünk; a természet s a társadalom szerint egymás sorsában keli újjászületnünk. A világ vére folyik ereinkben, s egymás kezét fogjuk láthatatlanul: párhuzamossá válnak most a lelkek, s a legnémább nép is beszélni tanul. Hegyek és szigetek mocorognak, — helyükre új hegy, új sziget lép, s mintha a folyók meg a tengerek is az örök-mozgás eszméjét hirdetnék. A tavasszá, nyárrá érő változás beteljesül Északon és Délen; a népek hitének magasfeszültségét a boldogság érzékeny műszerével mérem. A lelkesedés virágzó lángjait fegyelmezett, szoros csokorba kötöm; a munka örömének csillagai kigyúlnak minden gyáron és rögön. ... Ezerféle nyelven beszélünk, de a szók közös mederbe ömlenek, — így találkoznak a béke tengerpartján az egymás felé közelgő nemzetek. KÓPIÁS SÁNDOR Májusi záporok — 1890. május 1 — májusi záporral pofozta a napot s hatalmas villanással csapott tüzes mennykőként dörgő fellegekből győztesen, ékesen az első Akarat s a vörös eső mosni kezdte s bontani homokszemekre a talajt, erőt dagasztva a hosszú sorokból orkánként hömpölygött, röpült a dal Pétervártól Bécsig, Bdapestig és kereskedő, bankár s szivaros urak gerincén borsódzott a hideg zuhany s vacogtak, vacogtak — míg májusi záporok jöttek újak s kibontott gondolatok vörös zászlói az égő hajnalokba belevésve lobogtak, ragyogtak. NÉMETH GÁBOR Tolna megye művészeti emlékei A so moly i templom-rom > * ■ A Tamásiba vezető úttól nem messze jobbra magános templom romja áll. Körülötte traktorok ekéi hasogatják a földet. A barna talajt sárga foltok tarkítják; valószínűen az elpusztult házak nyomai. A XIV. században épült gót támpilléres templom Somoly falu temploma volt. A falu lakói rácok voltak — a romot a környékben ma is rác templomnak nevezik. Valószínűen az 1600-as évek végén pusztult el. A török dúlás után visszajöttek az elmenekült földesurak, vagy azok utódai, és kezdték újratelepíteni az elnéptelenedett községeket, vagy újakat alapítottak. A rácokat is adózásra, robotra szorították, akik ezt nem tűrhették, elköltöztek a határőrségi rácokhoz, vagy a török hódoltság alatt álló Szerbiába. így pusztult el Somoly, és őrzi ma emlékét az egykori templom csonkult tornya. B. I.
