Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-26 / 97. szám
1961. április 26. TOT,NA' MFC,TFT NEPÜJSÄG J A bizalom ereje ! Jegyzetfüzetemből: Tíz évvel ezelőtt, diák koromban együtt laktam Dránovics Istvánnal néhány hétig, a földesi üzemegység irodájában. Nőtlen fiatalember volt, s az iroda munkahelyül és lakhelyül szolgált számára. Azóta ritkán találkoztunk és kevés szót váltottunk. Amikor legutóbb Gyönkön jártam, elém bukkant másfél mázsás hatalmas alakja, s hosszasan beszélt az elmúlt tíz évről, jóról és rosszról, mindenről amit átélt és tapasztalt. Pártonkívüli. Termelőszövetkezeti elnök. Szakmája: mezőgazdász. A Vörös Csillag Termelő- szövetkezetben áldatlan állapotok uralkodtak, amikor élére került. Most az erős közepesek közé tartozik. Rend, tisztaság és fegyelem tapasztalható a szövetkezetben. Dránovics Istvánnak erős szív- fájdalmai vannak. Az orvos éjszakánként gyakran injekciózza, de azért dolgozik. »Csak akkor kérem a rokkanttá nyilvánításomat, ha teljesen egyenesbe hozom a szövetkezetét« — mondogatja. Sokat beszélt nekem a bizalomról, amely jólesett neki és amelyet szeretettel és odaadással viszonzott, amikor »zengett az ég«. Története nagy tanulságot szolgáltat számunkra. Dióhéjba foglalva a következő történt. Dránovics Istvánt 1954-ben el- bocsájtották a Biritói Állami Gazdaságból. Akkor kellett otthagynia a földesi üzemegységet. Mi a bűn? Dránovics István sertéstenyészt őkkel tanácskozik. amikor már kézzelfoghatóvá váltak az eredmények, amelyeket hosszú évek fáradságos munkájával kicsikart. Sok mindennel vádolták! Legfájóbb volt számárai hogy osztályidegennek bélyegezték, holott szegény családból származik. Bírósági ügyek zúdultak a lkába. A bíróság alapos vizsgálat után megállapította, hogy ártatlan. 1955-ben rehabilitálták. Munkája nem volt! A paksi járási tanács mezőgazdasági osztálya felvette volna beosztott agronó- musnak, de a pártbizottság egyik osztályvezetője közbelépett és megakadályozta. Néhány nap múlva a gyönki járási tanács alkalmazta a mező- gazdasági osztály főagronómusa- ként. Rágalmazó levelét küldtek Tjamisz (Bittcikén Rosszul gazdálkodott az elmúlt évben a bölcskei Rákóczi Tsz: rossz volt a vezetés és a munkafegyelem egyaránt. Változás az elmúlt év őszén kezdődött. Példa rá, hogy a Rákóczi Tsz tagjai a kritikus időjárás ellenére csaknem ezer holddal több kalászos gabonát vetettek el időben, mint 1959 őszén. S az idén tavasszal földbe kerülő növények 95 százalékát őszi szántásba vetették, ami nagy szó, ilyen tsz kevés van Tolna megyében. Mindez meg is látszik most a határban. Szép minden, jó termésre van kilátás, ami balommal tölti el a Rákóczi T - előszövetkezet gazdáit. Igaz, amit tehettek ezen a tavaszon, meg is tették, hogy bő termést takaríthassanak be az ősszel. A többi között összesen 25 vagon műtrágyát szórtak ki az elmúlt év őszén és ez év tavaszán. A kukoricán kívül április közepére minden tavaszi növényt elvetettek. s úgyszólván teljesen saját erejükből létrehozták a 175 holdas nagyüzemi kertészetet. A gyümölcsösökben már negyedszer permeteznek, s egybehangzó vélemények szerint Bölcskén a jónál hán-almafák még soha nem Ígértek olyan bő termést, mint az idén. De lesz-e elég munkáskéz a növényápolás és a termények -betakarításának dandárjában Bölcskén? — vetődik fel a jogos kérdés. Erre a Rákóczi Tsz-ben határozott igennel válaszolnak. Tudniillik minden négyszögöl kapál- nivalónak kijelölt gazdája van, s ugyanígy biztosított minden szál széna és egyéb növények betakarítása. A pártszervezet kezdeményezésére, még a télen, többször tanácskoztak a vezetők, a hét növénytermelési brigád tagjaival. Megállapodtak abban, hogy ki mekkora kapásterület megművelését tudja vállalni, s erre alapozták a termelési terveket. A területet szétosztották brigádokra, azon belül pedig munkacsapatokra. E módszer Bölcskén bevált. Bizonyság rá. hogy az első sarabolást már elvégezték. a mákot kiegyelték, a borsó, a lencse virágzik, a kertészetben kiültették a korai palántaféléket, s ma már a cukorrépát kezdték egyelni a Rákóczi Tsz növénytermelői. Közvéleménykutatást rendezett ö vezetőség a prémiumrendszer kidolgozása előtt is. A szövetkezeti gazdák többségének kérésére ebben az esztendőben a terv teljesítése és túlteljesítése esetén a termés tíz százalékát kapja prémium címén, aki előállította. A prémiumrendszernek ez a formája mindenki számára érthető, s már most látszik, hogy a termelésre ösztönzően hat. Hiszen a szövetkezetben nap mint nap közel négyszázan jelentkeznek közös munkára. Úgy lenne teljes a kép, ha név szerint is megemlítenénk a ,bölcs_ kei Rákóczi Tsz gazdái közül azokat.* akiknek oroszlánrésze van abban, hogy bizalomkeltő az idei tavasz Hogy mégse tesszük azért van, mert ezt kérték tőlünk. Azt mondták, a maga módján éppen annyit tett ezért a párttitkár, az elnök, az agronó- mus, mint a traktoros, a bognár, a kovács, a kocsis, a tehenész, a kertészeti brigád tagja és a növénytermelő. S ha ezt többen mondják Bölcskén, biztosan így is van. Dorogi Erzsébet 17. Váratlan izgalom és egyelőre meg magyarázhatatlan talány volt az egész, és Miene-no észrevette, hogy elhagyta a nyugalma. Mozdulatlanságot parancsolva magára tovább figyelt. Az ablak alatt a guggoló alak lassan oldalt nyúl. A hold fényében valami csillan. Lándzsa...! A leselkedő, mint az íj, pattan, — felugrik előbbi helyzetéből és a lándzsát teljes erővel bevágja az ablakon arra felé, ahol az- orvos ágya van. Aztán megfordul, s beugrik az erdőbe, hogy elfusson. A második lépésnél azonban földbegyökerezik a lába. Valami artikulátlan, állati nyöszörgés tör elő a torkából, s mire mozdulni tudna, Miene-no kilendülő ökle nagyot csattan az álián. Az eszméletlenül fekvő testet az orvos hajánál fogva kihúzza az árnyékból, s úgy fordítja, hogy megismerhesse az arcát. Egy kis keserű fintorral aztán hangosan ki is mondja az eredményt: — Gondolhattam volna... Egy azonban bizonyos: ez a fickó se lesz többet az én szigetem varázslója... Bement a kunyhóba, a sötétben kitapogatta az orvosi táskáját s visszament a varázslóhoz. Egy injekció, pici kis tűszúrás. Halálos tűszúrás. Még remegett a keze, amikor az ágyból kihúzta a lándzsát. Jól sejtette. A hegye mérgezett volt. — Én győztem, nem ő... — gondolta a férfi, de egyáltalán nem tudott örülni ennek a győzelemnek. utána Paksról. A levelet elolvasták előtte és azt mondták: »Mi bízunk benned! Tudjuk ki vagy! A levél semmit sem számít! Végezd nyugodtan a munkádat!« Alig dolgozott néhány hónapot munkahelyén, amikor kirobbant az ellenforradalom. A paksi párt- bizottságon dolgozó »rosszakarója« pártmunkáshoz méltatlanul viselkedett azokban a súlyos napokban. Dránovics István azon- I ban helytállt! A bizalmat szeretettel és odaadással viszonozta. Megakadályozta, hogy a gyönki •’ rfvsi tanács mezőgazdasápi osztályvezetőjét az ellenforradalmárok leválthassák. Csillapította a megtévesztetteket. Védte a bajbajutottakat. Igen. védte! Az egyik államvédelmi főhadnagynak azt mondta: »Tudom, hogy most a »sárgacipősöket« akasztják pajtás, de te ne félj! Ha akarod elmegyek hozzád és megvédtek a támadástól«. — És a pártonkívüli, egykor osztályidegen- séggel vádolt Dránovics István 1956. október 26-tól, november 2- ig az államvédelmi tiszt lakásán aludt, az előszobában. A tiszt átadta neki pisztolyát és ő vállalt minden kockázatot. November 4-én, amikor megalakult a munkás—paraszt forradalmi kormány. Dránovics István néhány társával egy Dodge-wip- ponra ült. Ö vezette a gépkocsit. Végigjárták a járás termelőszövetkezeteit. Erőt. bátorságot öntöttek az emberekbe. A bizalom meghozta gyümölcsét! Dránovics Istvánból harcos embert csinált. Ma is harcol! Harcol minden tudásával a termelőszövetkezet felvirágoztatásáért. Pártonkívül', de magatartása a párt emberformáló erejét példázza. Haypál Tibor Lassan döcög a vonat, a kupéban a kellemetlen hűvös időtől az utasok többsége szinte vacog, beszélni sem igen van kedvük, így a szokásos zsivaj helyett viszonylag csend honol a őrüléses másodosztályú kocsi- an. Az egyik kétüléses pádon azonban nem zavartatják magu- sem a hidegtől, sem a csend- 1. Élénk eszmecserét folytai két rsszony, régi, 17 éves emlékéket idéznek. Fontos világpolitikai eseményről, az Eichmann-perről beszélnek. Pontosabban a nagy pernek csupán egyetlen rövid szaváról. Ez az egy szó így hangzott el az izraeli tárgyaláson: »Nein«. »Nein« — ez a szó hozta ki sodrából azt az ötven esztendő körüli asszonyt, aki a beszélgetés hangadója. —, Ezt a pimaszságot! Nem találtam szavakat, amikor a rádióban meghallottam a hírt, hogy nem érzi bűnösnek magát — kel ki magából őszinte haraggal — mondja az idősebb. Milliók gyilkosa nem érzi tettének súlyát! Hófehérnek tartja magát, ártatlannak, mint a ma született bárány. — Várhattunk tőle mást? — kérdezi szomszédja, aki nem sokkal lehet fiatalabb nála. Olyan hangsúllyal teszi fel a kérdést, amelyben a Válasz is benne van. -‘- Én láttam — mondja rövid szünet után hogy milyen szomorú menet volt Pakson, amikor a németek parancsára felszámolták a Villany-utcai gettót, és az emberek — mellükön a sárga csillaggal — szuronyos csendőrök kíséretében elindultak a vasútállomás felé. Délelőtt 10 óra lehetett, amikor mintegy kétszázan, kis csomagokkal a kézben, vonultak szomorúan .., 1944-et írtunk akkor. — Hány ilyen halálmenet volt... — veszi át a szót ismét az idősebb. A szerencsétlenek semmit sem vétettek. Nem voltak sem jobbak, sem rosszabbak, mint mások. — Es mégsem érzi bűnösnek magát — ez a visszatérő gondolat a beszélgetésükben, nem tudnak napirendre térni a cinikus válasz felett. Egymás után kerülnek szóba a német fasiszták gaztetteivel foglalkozó, a közelmúltban megjelent cikkek és a régi, személyes élmények alapján 1944 tavaszának, nyarának eseményei. Sok részletet, epizódot már elfelejtettek, néha keverednek is az események a visszaemlékezés során, de azt ma is nagyon jól tudják: a fasizmus zúdította ránk a háborút, a fasizmus dúlta szét a családi életet, a fasizmus szülte a világtörténelem legnagyobb temetőit. És tudják, — mert a döcögő vonaton erről is meggyőződtünk hogy ma sem nyughát a békére vágyó emberiség. Nem nyughatunk, mert Eichmamn egykori cinkostársai a fasizmust élesztgetik Nyugat-Németországban, ismét dolgozik a német, francia, angol és az amerikai tőke, hogy miként ~ második világháború előtt, most is fegyvert adjanak azoknak, akik kezéből súlyos áldozatok árán a népek envszer már kiütötték a gyilkos eszközöket. Értik a világ eseményeit, csudán arra nem tudtak feleletet adni, horu mit tartanak bűnnek - < "isztok, ha milliók halálba küldését sem érzik ahnak? ' De egyáltalán tud-e valaki, aki elveti a fasiszták farkas-törvényeit, erre a kérdésre elfogadható választ adni? K. BALOG JÁNOS Bonyhádon pártszékház épül Pártszékház épül Bonyhádon a Perczel Mór utcában, a leány- kollégium melletti beépítetlen telken, A bonyhádi járási pártbizottság székházát egyemeletesre tervezik, s az irodákon kívül egy tanácstermet is építenek. Az új Székházban nyer elhelyezést a -járási párfbizottgágon kívül a Jánossy Zoltán: (A VAKOK SZIGETE) A varázsló váratlan halála nagy izgalomba hozta a szigetet. Évszázados hagyománya volt a varázslók tiszteletének, a sziget bármely lakója százszor inkább hitt a varázslatok erejében, mint Miene-no orvosságaiban. A doktor örült — ha nem is zavartalan, tiszta lelkiismerettel —, hogy a gyógyítás első számú közellenségével nem kell tovább harcolnia. Ez alatt a néhány nap alatt is voltak már éles összetűzéseik és ezekben mindig az orvos maradt alul, mert a varázsló — ha kifogyott az érvekből — azzal zárta, le a beszélgetést: — A szigetemén parancsolok, te csak engedelmeskedhetsz... Azt is észrevette Miene-no, hogy egy-egy betegnél hiába hagyta ott az orvosság-tablettákat, a varázsló nem engedte bevenni, hanem mindet beleta- posta a földbe és közben átkokat mondott a , fehér emberek gonosz varázslatára. Ettől kezdve minden alakalommal a doktor előtt kellett bevenni az orvosságot. Voltak, akik vonakodás nélkül megtették, de többeknél csak hosszas rábrw.,'ís után sikerült annyit elérni, hogy lenyeljék az orvosságot és ne tartogassák a szájukban, hogy egy alkalmas pillanatban kiköphessék. Miene-no nagyot sóhajtva látott neki, hogy számba Vegye az orvosság-készletét. Csüggesztő volt az eredmény, bár nem is számított jobbra. A lehangoltságút még csak növelte, hogy odakint szünet nélkül szólt a tam-tam, mert a varázsló halálakor ez a szabály. A temetésig nem szabad elhallgatni a tam-tamnak: éjjel, nappal dübörög és monoton hangja kikezdi a legerősebb idegzetet is. Igaz, hogy a varázsló miatt ez az utolsó bosszúság. Utolsó? De' hiszen... Az ám, holnap már új varázslót kell’választani, mert varázsló nélkül nem élhet a sziget, márpedig új varázsló, új bosszúság, új akadályok és új küzdelmek beköszöntését jelenti... Miene-no komoran csomagol- gatta vissza a vízhatlan ládába a felíeltározott gyógyszereket és azon gondolkozott, hogy valamit tenni kslly amíg nem késő... De mit? Leült az ágya szélére és végiggondolta az összes eshetőségeket. •A _ . községi pártbizottság, valamint a járási KISZ-bizottság is. A bonyhádi járási pártbizottság székházának építését június 15-én kezdi meg a Komlói Építőipari Vállalat és a beruházásból az idei évben egymillió forint kerül felhasználásra. Egyik rosszabb kilátásokkal fenyegetett, mint a másik, és nem talált egyetlen alkalmas személyt, akit ő jólélekkel varázslóvá választott volna. Az egyik már nagyon előrehaladott, volt a betegségben, a másik még rosszabb lett volna, mint az eddigi, a harmadikat a szigetbeliek nem választották volna meg. Kit lehetne úgy varázslóvá tenni, hogy az neki is segítségére legyen? A következő pillanatban homlokára ütött. Egészen felvidúmod- va ugrott fel az ágyról és elkezdett futni a Nagyszemű Halálúr Fája felé, ahol a halott várázsió egykedvűen nézett már a semmibe, lezáratlan, üveges szemeivel. A nyakában ott volt a majomfogakból készített lánc: ez volti a varázslók hivatali jelvénye. Miene-no odalépett a halotthoz és minden segítség nélkül leakasztotta nyakából a láncöt és zsebre tette, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog a világon. Visszasétált a kunyhójához és fertőtlenítő folyadékot készített. Beletette a hatalmi jelvényt és szinte mosolyogva nézte, hogy az évtizedes piszok hogy válik le a lánc fog-szemeiről. Odakint a tam-tam siratta a varázslót, aki meghalt, itt bent a kunyhóban az orvos egyetlen mozdulattal a saját nyakába csatolta a majomfogakat és egy pillantást vetve a tükörbe, keserű humorral nyugtázta ötletének az életrevalóságát: — No, doktor úr, ez lesz csak a nagy varázslat... Miene-no a sziget varázslója... (Folytatjuk)
