Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-23 / 95. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁO lDöl. április 23. Kodály Háry János-át mutatta be megyénkben a Déryné Színház A tízéves fenn­állását ünneplő Állami Déryné Színház, amely egyre nagyobb népszerűségnek őr vend Tolna megyé ben is, megyénk számos községében nagy sikerrel mu­tatta be Kodály Zoltán: Háry Já­nos című dalmű­vét. A darabot a többi között be­mutatták Bonyhá- don, Iregszemcsén és Pakson is, min denütt nagy kö­zönségsiker mel­lett. Az előadás­sal a nyár folya­mán Szekszárdra is ellátogat a színház és a 900 éves városalapítá­si ünnepségek ke­retében a szabad­téri színpadon mutatják be Ko­dály remekművét. Az alábbiakban az előadásról mu­tatunk be képeket. A nagyszokolyi „KGST“ 8 termelőszövetkezetek üzemszervezési kérdéseiről rendezett ankétot a Hazaiias Népfront paksi járási bizottsága A MÜLT vagyont gyűjtő haj­szájában, a földszerzés lázában gyakoriak voltak a birtokpe­rek, s ezek után az apákról fiúkra szálló gyűlölködések. A gyűlölködés sokszor még a falu határán is túl jutott olyannyi­ra, hogy az egész falu ellenke­zésével találkozott, ha egyik, vagy másik község fiatalja, ne adj isten, a szomszédos község­be járt udvarolni. A vagyono­sabb, nagyobb határú község — kezdve az elöljáróktól az egyszerű lakosokig — lenézték a kisebb határrésszel bíró köz­séget. Ilyen volt a múlt faluja dió­héjban. s ezt szüntette meg a többi között a közös gazdaság kialakulása. Az új, kibontakozó életforma, a közös cél. a közös munka és a gond fokozatosan hozza közelebb egymáshoz az embereket, a falvak parasztsá­gát. így van ez Nagyszokolyon és Magyarkesziben is, a két szomszédos községben — ame­lyeket azelőtt sok minden — ma már csak a néhány kilométeres távolság választ el egymástól. A két szomszédos község öt termelőszövetkezete közül rang­idős a nagyszokolyi Béke Tsz, amely' a járásban az elsők kö­zött alakult. Vezetői többéves tapasztalattal rendelkeznek, a tsz állattenyésztési brigádveze­tői tisztjét pedig dr. Szakács Sándor körzeti állatorvos tölti be. Szakács elvtárs, aki idestova öt esztendeje foglalkozik a kor­nyék állategészségügyével, gyakran megfordul az újonnan alakult fiatal tsz-ekben, s ala­pos ismerője a problémák­nak. Észrevette, hogy amíg a nagyszokolyi Aranykalász Tsz- ben szűkösen van alomszalma, és pótlására drága munkaegy­ség-ráfordítással szecskázott ku- . koricaszárral almoznak, addig a magyarkeszi Petőfi Tsz-ben alomszalma-felesleg mutatko­'jam* m s&s1 megbeszélve, egyezseg .lőtt let- : ré: a magyarkeszi Petőfi Tsz 80 ' mázsa álómsZalmáíyal "segítette a szóntózédós .kézség' Aranyka­lász Tsz-'ét. *v :' , .’ — Ez adja az, ötletet arra, hogy állandósítani kellene a két község termelőszövetkezetei kö­zötti jó kapcsolatot. Nagy örö­mömre szolgált az. hogy amikor erről a járási pártbizottság tit­kárával, Szabó István elvtárs­sal beszéltem, ő is helyeselte — mondja Szakács elvtárs. A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG titkárának helyeslése és bizta­tása újabb ötletet adott a fia­tal körzeti állatorvosnak, és a beszélgetés után egy hétre is­mét felkereste a járási pártbi­zottságot. — Szabó elvtárs, mi lenne a véleményetek arról, ha á tsz-ek kölcsönös segítését szervezetté tennénk olyan fórmán, hogy az öt tsz vezetőivel közös megbe­szélést hívnánk össze a magyar­keszi Széchenyi Tsz-ben? — Jó az elgondolás, és minél előbb meg kell valósítani. Amennyiben pedig segítségre van szükség, csak bátran szól­jatok. — Éppen erre akartam rátér­ni. Szeretném, ha ezen az úgy­nevezet „KGST” alakuló ülé­sünkön részt vennél, Szabó elv­társ. A megbeszélés, amelyen Sza­bó István elvtárs, a pártbizott­ság titkára, az öt termelőszö­vetkezet elnöke, agronómusa, állatorvosa és párttitkára vett részt, a késő esti órákig tartott, de megérte. Azóta működik az úgyneve­zett tsz „KGST”, és vállvetve több közös problémát sikerült megoldaniuk. A magyarkeszi Hunyadi Tsz sertéstenyészeté­ből hiányzott a fehérje. Az Aranykalásztól borsót • kapott, ezt pedig csereértékben árpával segítette az Aranykalász Tsz-t. Többször lebonyolítanak közös szállításokat. Az agronómusok gyakran találkoznak, és kicse­rélik szakmai tapasztalataikat. A NAGYSZOKOLYI KÉT TSZ, az Aranykalász és a Béke vezetősége közös nevezőre ju­tott a háztáji földterület és a munkaegység-előleg nagyságá­ban. Döntöttek arról is, hogy ha­vonta egyszer rendszeresen ösz- szejöri az öt tsz vezetősége — minden alkalommal más-más tsz-ben — s közösen beszélik meg a tennivalókat. A terme­lőszövetkezetek vezetői osztat­lan örömmel fogadták a kom­munista állatorvos kezdemé­nyezését, és a jövőre nézve is igen hasznosnak találják. — Még kevés a tapasztala­tunk a mi »KGST«-nk műkö­déséről — mondja Tóth Fe­renc a Béke Tsz elnökhelyet­tese. Működésünk során figye­lembe kell vennünk azt is, hogy bár csak néhány kilométerre van tőlünk Magyarkeszi, mégis csak mások az arányok és má­sok a szokások. A JÖVÖ TERVEIRŐL dr. Szakács Sándor beszél olyan lelkesedéssel, amilyen lelkese­déssel fogott hozzá a két terme­lőszövetkezeti község közelebb hozásához. Kisegítik egymást, adott esetben munkagépekkel és munkaerővel. Az állatte­nyésztésben dolgozók részére állattenyésztési tanfolyamot szerveznek a maguk erejéből. A tematika most van kidolgo­zás alatt, s ebben a munkában részt vesz Varga István, a Béke Tsz agronómusa, Hargitai Elemér, a Széchenyi Tsz agro­nómusa és dr. Szakács Sándor körzeti állatorvos. Magyarkesziben a három ter­melőszövetkezet közös szerelő- műhely létesítését tervezi, kö­zös költséggel. A saját erőből történő építkezések könnyebbé tételére az öt termelőszövet­kezet egy betonkeverő gépet vásárol majd. Közös tervek, közeliek és tá- voliak, de szépek, mert vala­mennyi a közös tulajdon gya­rapodását, a közösségi élet meg­szerettetését, az emberek gon­dolkodásmódjának megváltoz­tatását szolgálja. Pozsonyi Ignácnc A Hazafias Njépfront paksi járási bizottsága a mezőgazda- sági tsz-ek üzemszervezési és üzemgazdasági kérdéseiről ren- dfezett ankétot Pakson termelő­szövetkezeti elnökök, községi nép­front-elnökök, agronómusok rész­vételével. Az ankétra meghívták Jerney Pál egyetemi magántanárt, a Magyar Agrártudományi Egye­sület titkárát is, aki egyszer már tartott előadást Pakson, s azóta rendkívül népszerű volt a paksi gazdák, körében. Az ankét keretében Jerney Pál tartott előadást, amelyet nagy érdeklődéssel hallgattak a részve­vők, s amely előadás rendkívül nagy hatást gyakorolt a hallgató­ságra. Nagy segítséget nyújtott a termelőszövetkezetek munkájának megszilárdításában, javításában. A hallgatóság egyöntetű megálla­pítás^ szerint az utóbbi idők leg­kiválóbb ilyen tárgyú előadása volt. Ezt mutatja az is, hogy a paksi járás több termelőszövetke­zete meghívta Jerney Pált, a nyár folyamán látogasson el szövetke­zetükbe, tartson határszemlét és a határszemle keretében nyújtson közvetlen segítséget a közös gaz­daságnak; A Népújságban OLfSSTUK »KÖSZÖNTÖTTÜK ÖREGEINKET« Pohárcsengés, nevetés Idő és — búfeledés A riporter arra vír, Milyen lesz a bál? S lám, mit lát? Az öregek Nem is lassú gyerekek. S a vén keringő dallamán Az emlék messze száll... »LAZADÓ ELLENFORRADALMÁROK KÚBÁBAN* Partra szálltak, dúlnak, ölnek Mindent elsöpörnek? Szó se róla! Futni fognak! Futnak mint a nyúl, az őz. A nép haragia, mint a tenger Mindent elsöpör, legyőz! BATl A termelőszövetkezetek építkezéseit segíti a Bonyhádi Vasipari Ktsz gatter-üzeme ^Gerendát, párnafát, szarufát, licet és deszkát készítenek sok — főleg jegenye- és nyárfa — rönkből. Jelentősebb üzemzavar nem volt az utóbbi hónapokban, az öreg gatter jól működik, de né­ha szükség van a gatterosok — Lőwy Ernő, Bicz József és Kiss József — éberségére. Igaz, hogy a fűrész még a vasszögben sem akad el, elvágja az ácskapcsot is (egész halom különböző vasdara­bot gyűjtöttek össze, amit a fű­rész „szedett ki” a rönkből), de legutóbb komolyabb akadály ke­rült a fűrész útjába. Egy acélmag­vas puskalövedék, ami a második világháború idején került a nyolcvan centiméter átmérőjű fa­törzsbe. Ezzel már nem tudott „megbirkózni” a fűrész, és csak azért nem keletkezett üzemzavar, mert sikerült a gépet pillanatok alatt leállítani. ■ ■nimiiiHiiiiiiiinnil Az új „paripa Az egyik ház kapuján kilép egy asszony. Megáll, szétnéz az utcán, mintha, csak várna vala­kit. Néhány házzal odébb, átét­lenben, a termelőszövetkezet ud­varából kifordul egy fogat. Az asszony odakiállt a kocsisnak: “t— Még nem jött meg a von­tatói — Nem. De most már jönnie kell... Az asszony visszamegy, a ko­csis befordul egy másik utcába. Néhány perc múlva feltűnik a faluvég felől egy vadonatúi. vi­lágoskék Szuper-Zetor, dagadó zsákokkal megrakott pót kocsit húz. Néhány asszony, férfi ül a zsákok tetején. Megáll a ház előtt, ahonnan az előbb az asz- szony kijött. Leengedik a pótko­csi oldalát, a férfiak leszállnak. az asszonyok egymás után segí­tik vállukra a zsákokat: Néhány an odamennek a trak­torhoz, nézegetik, vizsgálják. A vezetőt kérdezik: — Aztán jól megy? Beválik majd? — Biztos, hogy beválik — vá­laszol a vezető. — Nagyon jó gép ez. — Vigyázz is rá. Közös tulaj­don, és nem kevés pénzt fizet­tünk érte. A zsákhordók is visszajöttek, bekapcsolódnak a beszélgetésbe, ügy mustrálgatják -a. traktort, mint a kényes ncr'rnó*. Paripa is. vasparipa, Jónéhány .lói munkáját végzi el. Most éppen a tagokhoz fuvaroz. A simontornyai malom­ba vittek búzát őröltetni. A Szuper-Zetort a tolnanémedi Kossuth Termelőszövetkezet alig egy hónapja vásárolta. A bejá­ratás után nemrég állították munkába. Vettek hozzá egy bilié nős pótkocsit is — mint a szö­vetkezet főkönyvelője mondja — saját pénzből. A következő lépés az lesz, hogy fűkaszat, rendsod­rót, ekét is vesznek a traktor­hoz, ezekre is megvan a pénz. Uj paripát vásárolt a szövet- zet, olyat, amelyik tán húsz négylábúval is felveszi a ver­senyt ...

Next

/
Thumbnails
Contents