Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-23 / 95. szám

1961. április 23. Toms irncrpt WEPÜJSÄ0 3 A községi pártvezetőség feladatairól (Naki tapasztalatok) Több mint fél éve annak, hogy Nakon öttagú községi pártvezető­ség alakult. Az átszervezés utáni helyzet tette szükségessé létre­jöttét. Ugyanis két termelőszövet­kezeti alapszervezet és egy taná­csi pártcsoport szerveződött az elmúlt év első felében. A községi pártvezetőség tagjainak többsége régi, nagy mozgalmi tapasztala­tokkal rendelkező elvtárs. Nem hiányzik egyikből sem a lelkese­dés, sem a mozgalmi munka sze- retete. A községi pártvezetőség mégsem tudta betölteni hivatását, nem fejtett ki olyan méretű mun­kát, amilyenre a meglévő lehető­ségek kihasználása mellett képes lett volna. Miért? Az okok sok­félék! A naki kommunistákkal történt beszélgetésem alapján a következő fő okokra bukkantam. Terv nélkül dolgoztak A községi pártvezetőségnek nem volt meghatározott programja. Hiányzott tevékenységéből a terv­szerű munka. Fél év alatt mind­össze kétszer ültek össze, s csak az egyik ülésen hoztak határoza­tokat. A pártvezetőségi tagok ennek ellenére tevékeny politikai mun­kát folytattak. Munkájukból azon ban hiányzott a határozott köz­ponti irányítás. A dombóvári já­rási pártbizottság párt- és tö­megszervezeti osztálya legutóbbi osztályértekezletét Nakon tartot­ta. Az értekezleten részt vevő köz­ségi pártvezetőségi tagok úgy ha­tároztak. hogy a jövőben kéthe­tenként tartanak vezetőségi ülést és kollektív döntés alapján hatá­rozott feladatokat szabnak meg a vezetőségi tagok számára. A tanács és a pártvezetőség közötti viszony Egyik elvtárs azt mondta be­szélgetésünk során, hogy a tanács „kivette a vezetést a községi párt- szervezet kezéből”. Megvizsgál­tam e problémát. Véleményem szerint nem így történt. Az ellen­tét csak látszólagos. Ugyanis a tanács, mint a község államhatal­mi szerve, rendszeresen tartott üléseket, megvitatta a problémá­kat, elemezte az elvégzésre váró helyi politikai teendőket és ennek alapján irányította a község poli­tikai, kulturális és gazdasági éle­tét. Ugyanakkor a községi párt­vezetőség nem működött mint kol lektív tanácskozó és irányító szer­vezet, nem hozott határozatokat, hiányzott az egységes cselekvés. Nem az a hiba tehát, hogy a tanács működött, hanem az, hogy a pártvezetőség nem volt moz­gásban. A tanács azért követett el néhány hibát, mert a községi pártvezetőség nem tudott kellő elvi politikai segítséget nyújtani részére. Ha a falut érintő fontos politikai kérdéseket először a pártvezetőség tárgyalja meg, s csak azután kerülnek ezek a ta­nács elé. kisebb a hibalehetőség. Szembetűnő hiba volt néldául a tanács részéről az elmúlt évben a félévi bizony ítvánvosztáskor', amikor a községi általános iskola igazgatóját írásban utasította, hogy a bukások számát 13-ról A Szekszárdon hősi halált- halt Nyikolaj Vlaszov hozzátartozói Mázán és Tamásiban A Magyarország felszabadítá­sáért folyó harcokban 1944 . őszén Szekszárd határábán hált hősi halált Nyikolaj Vlaszov gárdaőr­nagy a szekszárdi szovjet hősi te metőben alussza örök álmát. A hős szovjet tiszt özvegye Maria Vlaszova és fia, Kim Nyikolaj Vlaszov bányamérnök megyénk­ben tartózkodnak; A hős fia Kim Nyikolaj Vlaszov szovjet bányamérnök meglátogatta a má­zai bányaüzemet Itt az üzem mű­szaki, párt-, szakszervezeti és KISZ-vezetői fogadták, s elbeszél­gettek vele. Majd a bányával is­merkedett meg, előbb térképek­ről, majd ezt követően természet­ben is. Kellemesen lepte meg, hogy a föld alatt 200 méterre ta­lálkozott olyan dolgozókkal, akik saját nyelvén beszéltek vele. A bányából való felszállás után megkérdeztük, mi a véleménye bányaüzemünkről ? Mosolyogva mondta el, hogy a mázai bánya geológiai viszonyai sokkal nehezebbek, mint az ő bányájuké. Ennek dacára nagyon megtetszett neki a bánya jó álla­pota, rendezettsége, és főleg tisz­tasága. Megkért bennünket, hogy tol­mácsoljuk az üzeme, a Rosztov környéki Komiszárov akna dolgo­zóinak forró elvtársi üdvözletét minden bányász részére. Végezetül kijelentette, hogy mi itt, ők pedig otthon, a Szovjet­unióban a mind jobb és mind több termeléssel közösen erősít­jük a szocialista tábort a nagy békeharcában. Imrő László levelező, Máza A hős özvegye Az édesanya, a hős szovjet tiszt özvegye pedig — áruházi eladó a foglalkozása — az első tamási konzerv-, édesipari, pék­sütemény-. üveg-porcelán-, játék­árukból összeállított kiállítást te­kintette meg. Sok szépet és jót lehetne írni a kiállításról, a rendezés, a szép-j ség, a korszerűség és a háziasszo­nyok második műszakjának segí­tése szempontjából. A kiállításról Maria Vlaszova ezt mondotta: ji’S1 "./! T. ui» ,,Megtekintettem-'az örk>k keres­kedelmi' leállítását. .Önök kultu­ráltan kereskednek,' nagyon szép a kiállításuk. Sok vevőt kívánok önöknek. Kí­vánom, hogy vevőiket minél job­ban tudják kielégíteni”. 15. Putter kapitány nem csinált belőle maga előtt sem titkot, hogy ez az egész vállalkozás, amelynek a gondolata elől nem tudott ki­térni, túlságosan kockázatos ah­hoz, hogy ép bőrrel meg lehessen úszni. Maga az a tény, hogy a tábornok lányát belerántja egy ilyen dologba, elég arra, hogy saját nyakát szegje. Egy kicsit elgondolkozott az eshetőségeken, aztán csengetett az ügyeletes tisztért. Újra katona volt és míg hajójával foglalkozott, nem is gondolt másra, örömmel látta, hogy ez a nagyszerű gépe­zet, amit ő gyakorolt be, kitűnően működik. A szolgálat pontos, és tudja a feladatát, minden ember és anyag a helyén, és az emberek elégedettek és boldogok. — Vajon tényleg boldogok? — ötlött fel benne. — Hát Do­naldson? És az örökké kesetű Grey? És a többiek, akikbe nem látok bele annyira, ahogyan sze­retném. azok is boldogok? És én? Én boldog vagyok? Az ügyeletes tiszt engedélyt kapott a távozásra, s a kapitány most már zavartalanul fűzhette tovább a gondolatait: — Mi a boldogság? És miért ép­pen most jut eszembe, hogy ezen gondolkozzam? Végül is mindegy, hogy mi a boldogság, ha magunk boldogok vagyunk .. . Eh, az ör­dögbe is, nem vagyok filozófus, hogy ezzel bajlódjam. A boldog­ság — boldogság. Én pedig iga­zán boldog vagyok ... Azaz ... Várjunk csak. Azt hiszem, még­sem vagyok boldog. ,\ Itt van például Glory. Ha rá gondolok, akkor... Kopogtattak az ajtón. — Igen... — szólalt meg és érezte, hogy ez a kopogtatás még igazán várhatott volna egy ki­csit. Az első tiszt lépett be. 7 főre csökkentse év végére. Az igazgató nagyon helyesen, vitába szállt ezzel az „utasítással”. A bukások száma év végére a pe­dagógusok jó munkája eredmé­nyeként hatra csökkent. A legfontosabb teendők A községi pártvezetőség leg­fontosabb teendője, hogy megfele­lően elossza tagjai között a mun­kát. Adjon politikai segítséget a naki termelőszövetkezeteknek, pártalapszervezeteknek, a tanács­nak, a KISZ-nek, a nőtanácsnak és az MHS-nek. Rendszeresen számoltassa be a felsorolt szervek vezetőit a végzett munkáról. Ele­mezze a községet érintő legfon­tosabb politikai és gazdasági kér­déseket és kollektív döntés alap­ján szabja meg a feladatokat. Ér­tékelje a munkát, dicsérjen és bí­ráljon. A párt, a tanács és a ter­melőszövetkezetek élén kipróbált, lelkes elvtársak állnak, akik nagy dolgok megoldására képesek, ha egységes rendszerbe fogja mun­kájukat a községi pártvezetőség. ___________________________(H)__ É pítkezés salát erűből A kisdorogi Március 15. Ter­melőszövetkezet tagsága az ered­ményesebb gazdálkodás szem előtt tartásával saját erőből tör­ténő építkezéshez fogott. Építenek egy 16 vagonos magtárt és egy garázst. Létesítettek egy kovács­műhelyt, amelyet már nagyon nélkülöztek. A faluban eddig nem volt kovács és ez igen megnehe­zítette a tsz gazdálkodását, mi­után patkolással, kocsijavítással és az egyéb kovácsmunka elvé­geztetésére a 4—5 kilométeres távolságra lévő teveli tsz-hez, ha ott nem értek rá, a 14 kilométer távolságra eső Bonyhádra kel­lett menniök. •egy.. .. .................. , é s -'most ír tsz-kozségbe újból visszátérő- szakmunkást <- bíztak- meg. Á műhely felszerelésében a szomszédos állami gazdaság adott segítséget a kisdorogi Már­cius 15. Tsz-nek. A gyarmati ifjúság napja Az egész világ ifjúsága a gyar­mati fiatalokat ünnepli. A nem­zeti felszabadító háborúk és a félgyarmati népek munkásosztá­lyának első soraiban küzdenek a fiatalok. Százak és ezrek áldozzák életü­ket, szenvednek börtönrács mö­gött, küzdenek halálmegvető bá- tarsággal a szabadságért, Ázsiá­ban, Afrikában és Dél-Ameriká- ban. Recseg-ropog a kolonializmus rendszere. Uj ifjúság nevelődik a gyarmatokon. Olyan ifjúság ez, amely már nem ismeri a szolga- lelkűséget, amely bátran ragad fegyvert jogaiért. A felszabadult gyarmatok fia­taljai szinte csodákra képesek. Bátorságukról, hazaszeretetükről legendák beszélnek. Napjaink nagy eseménye, a kubai nép győ­zelme, a kubai ifjúság győzelme is. Kuba ifjúsága követi Castrót, és a legnagyobb áldozatoktól sem retten vissza, Castro seregében huszonkét éves őrnagyok, tizen­kilenc éves századparancsnokok is vannak. Az ifjúság lobogó lel­kesedése és tettvágya egyik nagy segítője a kubai forradalomnak. Megyénk fiataljai a mai napon mindenhol megemlékeznek a gyarmati fiatalokról. Testvéri üdvözletünket küldjük azoknak, akik Algériában és Laoszban fegv verrel a kézben küzdenek az im­perializmus ellen. A szocialista országok sokmillió fiataljával együtt támogatásun­kat és együttérzésünket küldjük azoknak, akik még nem jutottak el a fegyveres harcig, de már szervezkednek, az illegalitás rend­kívül nehéz körülményei között szervezik az eljövendő nagy har­cokat. Végül is melegen öleljük keblünkre gondolatban azokat* akik már kivívták a szabadságot* akik elsöpörték a kolonializmus maradványait, és új életet kezd­tek. Hatalmas, világméretű átala­kulások korát éljük. A gyarmati rendszer felbomlása, amelyet Le­nin a századfordulón megjöven­dölt szemünk előtt játszódik le. Uj országok nevei tarkítják a világ térképét. A szabadságukért és függetlenségükért küzdő ki­csiny népeket az imperializmus legnagyobb hatalma, az Amerikai Egyesült Államok sem képes el­tiporni. A szocialista tábor le­győzhetetlen ereje lefogja az ag- resszorok kezét. A gyarmati fia­talok tízmillióinak hitet, erőt, bá­torságot nyújt a harchoz a szo­cialista világrendszer léte. Megyénk fiataljai az elmúlt évek során gyakran találkoztak gyarmati fiatalokkal. Sosem felej­tem el azt a néger fiút, akinek az egyik szekszádi ifjúsági naggyű- lésen, amikor szűnni nem akaró tapssal, és éljenzéssel ünnepelték, a meghatódottságtól könny jelent meg a szemében. A tolmács út­ján megmagyarázta, hogy őt az amerikai fehérek közül sokan el­lenségnek tartják, itt viszont min­den ember testvérének tekinti, s ez kimondhatatlanul jóleső érzést nyújt számára. fl szekszárdi színjátszók nagy sikere Pécset! és Kaposvárott A Tolná megyei BM -Főkapi­tányság és- a Városi' Művelődési Ház 'egyesített .-Színjátszó csoport­ja» áz - elmúlt héten Pécsett és Kaposvárott mutatta be Tabi László: Különleges Világnap c. 3 felvonásos víg játékát. Mindkét alkalommal a zsú­folásig megtelt nézőtér közönsége Jánossy Zoltán: ni (A VAKOK SZIGETE) — Ne haragudj, Alan, hogy za­varlak, de az ügy rendkívül! sür­gős. Már kerestelek mindenütt. A kaszinóban mondták, hogy el­jöttél ... Putter igyekezett nem mutatni a bosszúságát, pedig nem szeret­te, ha nagy feneket kerítenek a dolognak. — Miről van szó? — Este jött egy bizalmas rádió­gramm. Neked szól. de utólagos engedelmeddel én átvettem, mert rendkívül sürgős jelzéssel érke­zett. — Kérem. — Tessék. Amíg a kapitány keze kinyúlt a papírlap után, a szeme elfog­ta Peter Grey egyetlen pillantá­sát. Káröröm és gúny vigyorgott rá azokból a szemekből, de most igyekezett ezzel nem törődni. Majd alkalomadtán. Inkább el­olvasta a címzést, majd felsza­ladt szemöldökkel egymás után kétszer is a szöveget: „Sürgős. - , Szigorúan bizalmas. Alan Putter kapitány D—37 romboló, kikötőhelyén.' Az Amerikaellénes Tevékeny­séget Vizsgáló Bizottság megke­resésére felhívom, hogy a rádió­gramm kézhezvétel ítői számított 48 órán belül fenti bizottság ki­kötőhelyi ki rendel: -egén saját ér­dekében előzetes meghallgatásra jelentkezzék. További 48 órán belül részletes írásbeli jelentést kérek. Ma 0 h-tól helyettesítésé­vel az első tisztet bízza meg. Parancsom vételét sürgős, szi­gorúan bizalmas jelzéssel kézhez­vételkor nyugtázza. Flottaparancsnok.” Putter halkan füttyentett. — Gyönyörű ... — húzta el a száját, aztán anélkül, hogy az el­ső tiszthez egyetlen szót szólt vol­na, felvette a telefont és kapcsol­tatta az ügyeletes rádiós tisztet. — Rádiógrammot adok... — és nyugodt, rezzenés nélküli han­gon nyugtázta a parancsot. Az­tán cigarettára gyújtott, és az első szippantás után váratlanul meg­szólalt. — Peter Grey, egy kicsit korai az öröm ... Az első tiszt elképedve bámult a kapitányra, s érezte, hogy rák­vörös színűre vált az arca. — De Alan ... — Köszönöm, ne fáradj. Kü­lönben — szólt és felállt — reggel nyolckor jelentkezzék nálam. Át­adom a parancsnokságot, de csak nyolckor ... Intézkedjék, hogy ad­dig senki ne zavarjon. Grey csikorgó foggal és nem is leplezett dühvei csak annyit mon­dott: — Parancsára... — és mikor kilépett a kapitány szobájából, korántsem volt olyan bizakodó hangulatban, mint amilyennel hosszantartó tapssal jutalmazta és az előadás végén melegen ün­nepelte az előadás szereplőit. Mindkét előadáson megjelen­tek a helyi színházak képviselői is, akik ugyancsak nagy tetszés­sel fogadták az együttes szerep­lését. oda belépett. Azt hitte, hogy Put­ter meg fog rémülni, és előre örült, hogy ezt milyen nagysze­rűen ki fogja aknázni. Ebből bi­zony semmi nem lett, sőt... Káromkodott egyet, és eltűnt a szobájában. VI. Miene-no egy felfordított csó­nak fenkére ült, hogy egy kissé megpihentesse agyonfáradt tag­jait. Ölom-nehéz volt keze, lába és a szempillái mindenáron le akartak csukódni. Tudta, hogy ha enged a kísértésnek, azon mód el­alszik, s talán napokig sem éb­red fel. Helytelen pedig így ki­zsarolni az erőt, ez előtte is nyil­vánvaló volt, azonban nem en­gedhetett egy makulányit sem az önként vállalt kötelesség terén. A sürgető szükségnek ezer azonnali végrehajtást követelő parancs­szava volt, és amíg nem jön se­gítség, addig egyetlen ember nya­kába zúdul minden. Addig nincs megállás és pihenésre nincs idő. Most sem azért jött ki a partra, hogy megszökjék a dolga elől, hanem mert kötelességének érez­te azt is, hogy figyelje az érke­zőket, akiknek az eljövetelében sziklaszilárdan hitt. A türelmet­lenség is naponta többször erre kergette, és közben érezte, hogy minden új ki jövetel csak egy új csalódás, tehát feleslegesen el­vesztegetett pszichikai energia. Tudta és mégsem bírta megállni, hogy mindig új reménységével aprólékosan szemügyre vegye a horizont minden pontját. Most is ezzel van elfoglalva. A szemeit meglocsolta egy kis ten­gervízzel, hogy az álmosságot va-. lamennyire ellensúlyozza, és az­után a Nap után betájolja magát hogy el ne tévessze az irányt, ahonnan a segítségnek érkeznie kell, (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents