Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-15 / 63. szám

1961. március 15. TOLNA MEGYEI VEPŰJSAO s Híradás a dunaföldvári kosos gazdaságokból Az Alkotmányban 580-an vállaltak növényápolást A termelőszövetkezeti falu négy közös gazdasága közel 15 000 hold földdel rendelkezik. Legnagyobb a 11 esztendős múltú Alkotmány Termelőszövetkezet, amely az idei télen földterületben és taglét­számban — a tavalyihoz viszo­nyítva — közel hatszorosára nö­vekedett. A kertészettel együtt, mintegy 2000 holdon termelnek kapásnö- vónyeket az Alkotmány Tsz gaz­dái. Az erre vonatkozó tervek ké­szen vannak, amiből kitűnik, hogy a többi között ezer holdat vetnek be kuko­ricával, 300 holdat naprafor­góval, 150 holdat burgonyá­val és 100 holdat cukorrépá­val. A jó termés egyik feltétele, — a növényápolás — már most bizto­sítottnak látszik. Eddig ugyanis 580 szövetkezeti gazda jelentette be a vezetőségnek, hogy részt kí­ván venni a növényápolásban. A területet a vezetőség felosztja az 580 tag között. Külön megállapo­dást kötnek a vezetők a tagokkal, amely magába foglalja egy-egy munkafolyamat elvégzésének ha­táridejét, azt, hogy hány munka­egységet és ezenfelül mennyi prémiumot kap a tag. Az Aranykalász Tsz-ben e héten kezdik a sertéshizlalást A három fiatal dunaföldvári termelőszövetkezetben ma még hiányzik a közös állattenyésztés technikai alapja. Nincsenek nagy­üzemi istállók. Az Aranykalász Termelőszövetkezet tagjai a ma­guk erejéből segítettek ezen. A vezetőség megszervezte az építőbrigádot, amelyet Arany Já­nos irányít. Az építőbrigád ser­téshizlaldának alakította át két szövetkezeti gazda elhagyott ta­nyáját. A vezetőség pedig száz > sertés hizlalására szerződést kö­tött. Hízónak való süldőket az ál­latforgalmi e héten szállít az Aranykalászba. Takarmányakció­57. Júlia pongyolára vetkőzött, s a férjét fürkészte: — Mi történt? Valami baj van? — kérdezte. Szerencsés révetegen bámult a levegőbe. — Nagyon kellemetlen história ez, Júlia. Átkozottul kellemetlen. Először is összerúgtam a patkót Benkővel. — Ajjaj, éppen most, amikor párttitkár lett? Miért nem vagy óvatos? Jaj, hát hogy lehetnék én mindig melletted? Haragszik rád? — Nem. Egy tervet vittem az osztályvezetői értekezlet elé és ő megkontrázta. — Szép kis barát, mondhatom — biggyesztette a száját Júlia. — Eh, ehhez te nem értesz, Jú­lia. Nekem rosszul esett ez, és bár jól odamondogattam neki az értekezleten, úgy érzem, nem arat tam valami fölényes diadalt. De Benkő azt mondja, ebből nem lehet köztünk semmi, még csak nézeteltérés sem. Látod, Júlia, akárhogyan, akármint, ez a Ben­kő egy tisztaszívű ember. Bi­zonyisten szégyellem magam, ha rá gondolok. — Mit jelentsen ez? — borult el Júlia. — Benkő felkért a pártbizott­ság nevében, hogy tartsak egy pártnapi előadást. Tudod-e, miről kellene szónokolni? Az élősdiség ellen. A patkány szellem ellen. A tolvajok ellen, akik becsapják és megkárosítják a társadalmat. Júlia értetlenül bámult a fér­jére: — Na? Megtartod és kész — mondta könnyedén. Szerencsés kutató pillantást ve­ban is részesül a szövetkezet. De van takarmányalap a közösben is, mert minden gazda egy-egy hold közös használatba adott földje után 27 kiló szemeskukoricát adott. így mintegy félezer mázsa kukorica jött össze, aminek egy részét elvetik, másik részét vi­szont megetetik. A közösben 200 sertést ter­veznek meghizlalni az idén az aranykalászbeliek. De célul tűzték ki azt is, hogy a háztáji gazdaságából mindenki legalább egy kövér disznót érté­kesít a tsz neve alatt. Ezzel kap­csolatban megtudtuk, hogy janu­ártól napjainkig az Aranykalász gazdái háztáji gazdaságukból 100 hízott disznó értékesítésére szer­ződtek. Gépvásárlásra adtak kölcsönt a Duna Gyöngye Tsz tagjai A Duna Gyöngye Tsz viszony­lag sok korai zöldségféle megter­melésére és értékesítésére kötött szerződést. Hatvan holdat már bevetettek babbal, amit zölden értékesítenek, míg 170 holdon ko­rai cukorborsót termelnek. Van a szövetkezeti tagoknak, mintegy 70 holdat kitevő gyümölcsösük is. Cseresznyét és meggyet például annakidején Tolna megyéből el­sőnek a dunaföldvári gazdák szál­lítottak piacra. Ennek a lehető­sége most is megvan, amit ki akarnak használni. A szállítások megkönnyítése és meggyorsítása érdekében teherautó vásárlását tervezik a szövetkezeti parasztok. Kezdő tsz-ről lévén szó, a közös­nek pénze még nincs. Hogy e leg­nagyobb akadályt leküzdjék, el­határozták, hogy a teherautó árának egy részét kölcsön adják a szövetkezet­nek. A döntés pár napja született, s már 25 000 forint együtt van, amit a tagok adtak össze. Gyűlik a pénz a közös alapban is. amit a közös használatba adott földek aranykoronái után szavazott meg az alakuló közgyűlés. Az így ösz- szejött pénzt pedig traktorvásár­lásra akarják fordítani a Duna Gyöngye Tsz gazdái. Sorol a borsó a Virágzó Tsz határában Jandrelovits Ferenc, a Virágzó Tsz elnöke és Hepp László, a fő- agronómus ottjártunkkor érkez­tek meg határjárásról. Elégedet­ten újságolták, hogy a három hét­tel ezelőtt elvetett borsó kikelt. Ha minden jól megy, május de­rekán szedik a zöldborsót. A többi koratavaszi mun­kák is jól haladnak a Virágzó Tsz-bcn; mintegy 1300 hold földet felszántottak, s közel 300 holdat már be is vetettek az elmúlt napokban. Nagy eredmény ez, hiszen a szán­tás előtt le kellett takarítani az ősszel kintmaradt kukoricaszárat. Nem egy nap volt, amikor 30 pár fogat és 150 gyalogmunkás dolgo­zott a határban. Tolmácsoljuk a Virágzó Tsz gazdáinak kérését is; nevezetesen azt, hogy az erre hivatott megyei szervek jelöljék ki a majorköz­pont helyét. Ez nagyon sürgős, mert szeretnék elkezdeni az is­tállóépítést. Tömésfalból tervez­nek — a nyári munkák dandár- iáig — lóistállókat építeni. S mi­után a tavaszi vetést befelezték, hozzálátnának a földhordáshoz, a faltöméshez. Az elmúlt két hét alatt mep- változott a dunaföldvári határ képe. Ez idő szerint már csak itt-ott lehet látni lábonálló ku­koricaszárat, pedig az ősszel több ezer holdon maradt kint. Megál­lás nélkül dolgoznak a gépek mind a négy termelőszövetkezet­ben. Az Alkotmány határában például 20 traktor szánt éjjel­nappal. Szaporodnak a frissen szántott barázdák a termelőszö­vetkezeti község határában. A négy közös gazdaságban arról szereztünk tudomást, hogy e hét végére tervezik a szántás befeje­zését. De hírül adhatjuk azt is, hogy valamennyi közös gazdaság határában zöldell a borsó, kikelt a mák, csírban van a korán el­vetett tavaszi árpa, s szaporán végzik az ősziek tavaszi ápolását. Horváth József: ARANYKALITKA tett felesége arcára. Valóban nem értené Júlia, miről van szó? Le­hetséges, hogy mindez nem ha­tol fel az értelméig? — De Júlia — mondta elborul- tan Szerencsés — hát odaállha­tok én egy dobogóra, egy piros drapériával letakart asztal mögé, és szónokolhatok én azok ellen, akik becsapják és megkárosítják a társadalmat? Handabandázha- tok én az élősdiség, az ingyen­élés ellen? Júlia egyszerűen nem értette, micsoda skrupulussal viaskodik ez az ember. Nem érezne magá­ban elegendő szónoki előadói ké­pességet ehhez a témához? De hiszen ezek közismert fogalmak, alapvető erkölcsi kérdések, tele van velük az újság és egyébről sem szól a rádió. — Mondd meg Benkőnek — ju­tott eszébe az ötlet, hogy segítsen neked. Nekiültök, feljegyzel né­hány slágvortot és megvan. Szerencsés leszegte a fejét. Eb­ben a pillanatban értette meg a Szerencsés aggodalmait. — Szárazon, feddőn beszélt: — Csak most kezdem érteni, mi rág tégedet. Micsoda észjárás! Élősdiség? Ingyenélés? Csalás? Miféle zagyvaság ez az egész? Hogyan gondolhatsz te ilyesmire? Először is örülnöd kellene, hogy felkértek erre az előadásra. Hi­szen ez kitűnő alibi! De te képes vagy mindent elrontani. Még majd elcsuklik a hangod. Úristen, milyen pipogya, milyen gyámol­talan is vagy te! Más kapva kap­na az alkalmon, hogy elhesseges­sen minden apró gyanút, te pedig tépelődsz, mint egy megszeppent gyerek. Másodszor: mi igenis a magunkéból élünk. Nem va­gyunk tolvajok és senkin sem élősködünk. Sőt! Mi adunk! Mi egy sereg emberrel kimondottan jót teszünk! Mi kenyeret adunk a szabóknak, a cipészeknek, a var­rónőknek, a cselédlánynak és még isten tudja, ki mindenkinek. A mi házunk tárva-nyitva a ven­dégeink előtt. Mi embereket se­gítünk, szárnyszegett embereket, mint ezt a tehetséges, de utcára dobott Bencsiket is. Jótétemények fűződnek a nevünkhöz. És akkor te ilyen badarságokon töröd a fejedet, ezzel a képtelenséggel emészted magad? Júlia szelídre fogta a hangját és gyöngéden átölelte Szerencsés vállát: — Verd ki a fejedből ezeket a butaságokat. Légy okos és erős! Szerencsés feje tele volt kusza gondolatokkal. Az asszonv fölé­nyes érvelése valamelyest meg­nyugtatta. Talán teljesen feloldó­!D A forradalmi hullám olyan erővel söpört végig egész Euró­pán, hogy minden eresztékében recsegett-ropogott az önmagát túl­élt feudális társadalom. Az 1848- as esztendő roppant vállalkozása, a mindenfelé kibontakozó forra­dalmi harcok betetőzését jelen­tették a polgári társadalmi rend kialakulásának, s egyszersmind arról tanúskodtak, hogy a politi­kai hatalomból is részt kér — sőt most már az egészet — az új rend, a polgárság. Március 15-én, a ma­gyar történelemnek e nevezetes napján, ennek a — most már nem óhajnak, hanem — határozott követelésnek adtak hangot a pesti ifjak, köznemesek, polgárok és a majdani hatalomra hivatott osztály, a proletariátus előfutárai. Forradalom és szabadságharc. E két feladat várt a magyar nép­re, s e két feladatának megoldá­sára vállalkozott — ha nem is mindenesetben a leghatározottabb következetességgel, ha egyes ve­zetőinek jóvoltából felemás meg­oldások akadályozták is néha a harc szélesebbkörű kibontakozá­sát — és nem lehet elvitatni a vállalkozás nagyszerűségét, di­csőségét s azt, hogy népünk tör­ténelmének ragyogó szakasza az a másfél év, amikor az európai forradalmak utóvédjeként szem­beszegült a szövetkezett reakció­val. Bukásában is nagyszerű és már láttatni engedi az új kor kö­zeledtét, befejezését jelenti ugyan a 48-as forradalmak szakaszának, de miként a többi európai forra­dalmakban, úgy a magyar forra­dalomban is egyre határozottabb erővel jelentkezik a plebejus, a népi irányzat, s már helyet kért magának a munkásság, amely ép­pen száz év múltán lesz hivatott — még, egy közben elbukott dicső emlékű kísérlet után — befejezni, betetőzni, sőt továbbfejleszteni 48 munkáját. Hét évtized utón látott hozzá ismét a magyar nép, de ekkor már annak az osztálynak vezeté­sével, amelynek eljövendő szere­pét 48-ban csak a forradalom leg­jobbjai látták, a forradalmi fel­adatok megoldásához. A szövetke­zett európai reakció azonban vér­be tudta fojtani ezt a forradal­mat, a dicsőséges 19-est, hogy újabb három évtized múltán most már a mi hazánkban is egyszer s mindenkorra megoldódjanak azok a célkitűzések, amelyeket Kossuth, Táncsics, Petőfi neve fémjelez. Megvalósuljanak úgy, hogy ne csak a 48-as feladatokat valósítsuk meg, hanem a törté­nelmi szükségszerűségnek megfe­lelően továbbfejlesszük, diadalra vigyük a szocialista forradalmat. Ezért, és éppen ezért a munkás- osztály, a kommunisták az igazi és egyetlen örökösei 1848-nak. S éppen száz év múltán, éppen akkor lett valójában és tényle­gesen szabad, független a magyar nép, amikor a forradalom felada­tait is megoldotta, amikor a szo­cializmus nagy családjához tarto­zónak vallja magát. A 48-ban még csak megsejtett jövő század így lett folytatója, betetőző je, to­vábbfejlesztője a XIX.-nek. Soha még emlékkel néni pró­báltak annyiszor visszaélni, mint 1848-éval. De, hogy eredményte­len maradt a Horthy-fasizmus belső bitangjainak kísérlete, csak­úgy, mint 1956. hazaárulóinak szándéka, éppen 48 erejét mutat­ja, azt, hogy Kossuth, Táncsics, Petőfi emléke nem alkuszik, s hogy amit zászlaikra, a nemzet háromszínű és a világszabadság vérvörös lobogójára írtak, megva­lósítani csak egyetlen, a történel­mi fejlődés által elhivatott osz­tály, a proletariátus képes, leg­jobbjai, a kommunisták vezetésé­vel. Ezért a miénk, és csakis a miénk 1848. L. Gy. Tsz-látogatást, tudományos előadást szervez a Hazalias Néptront Paksi Járási Bizottsága A Hazafias Népfront Paksi Já­rási Bizottsága a termelőszövetke­zetek megszilárdítása érdekében több eredményesnek ígérkező tér vet vett fel első félévi munka­tervébe. A munkaterv ezzel kap­csolatos részében szerepel többek dott volna, ha nem kísérti egy éles látomás, amely egy pillanat­ra sem tágít előle. Benkő arca, derűs, szerető te­kintete. Igen, mintha megint szemközt ülnének és Benkő most már szá­mon kérné tőle egész életét. — Gyakran elfogja ez a szorongató érzés és ilyenkor kiszárad a tor­ka és pirosság ömlik szét az ar­cán. Szinte babonás tisztelettel bámul fel erre az emberre. S ha gondolatban fölidézzük előtte, szűkül a lelke, mint a megvert kutya, amely nem is a versét fáj­lalja, de restelli, hogy ösztönei­nek engedve megcsalta gazdáját, bemászott a tyúkólba és felfalta a tojásokat. Az egyetlen ember, akinek nem tud magabiztosan, pökhendien a szemébe nézni. Most már maga is csodálkozott az osztályvezetői értekezleten le­zajlott epizódon, hogyan is tudott visszavágni Benkőnek? Szerencsés egy idő óta a ma­gasból bámészkodott lefelé min­denkire. Úgy érezte, futkosó tör­pék, silány emberkék rohangász- nak körülötte két krajcár után, akik ha egy-egy új göncöt vagy vacak rádiót vagy netalán egy hitvány karórát vesznek maguk­nak, azt hiszik, övék lett a vi­lág. Egy sem ér fel őhozzá? Mi­lyen nyomorúságos, szennyes kis életek vannak. Hányszor jönnek be hozzá kétszáz forintos előle­gek engedélyezéséért, hát micso­da rongy élet az olyan? Néme­lyik úgy fest, mint egy ágról- szakadt. Ez a Bolgár is, micsoda fráter! Minden nap zsíroskenye­ret ebédel. Csoda-e, ha ezeket az embereket ő úgy vezeti orruknál fogva, ahogyan akarja? között, hogy a járás gyengébben működő termelőszövetkezeteiből látogatást szervez valamelyik eredményesebben dolgozó közös gazdaságba, hogy az ott látottak, tapasztaltak segítsék a gyengébb szövetkezetek gazdálkodását. Tér. vezik például, hogy Madocsáról, Bölcskéröl Dunaszentgyörgyről, Kajdacsról látogatást szerveznek a pálfai termelőszövetkezetbe az ott bevált munkamódszerek ta­nulmányozása érdekében. Ugyancsak a termelőszövetkeze­tek munkájának eredményessége érdekében, a mezőgazdasági táj­kultúrák kialakításával kapcso­latban, tanácskozást szerveznek a termelőszövetkezetek szakembe­rei részére. Erre a tanácskozás­ra előadónak meghívják dr. Je- ney Pált, az Agrártudományi Egyesülés titkárát. A gyümölcs­ös szőlőtermesztés gazdaságossága szempontjából már megtörtént a járás ilyenirányú felmérése, de más mezőgazdasági kultúrákra még nem. E kezdeményezéssel azt szeretné elérni a járási bi­zottság, hogy a szövetkezetek szakemberei tudják, milyen kultúrák termesztésére legmegfe­lelőbb az a talaj, amelyen gaz­dálkodnak. Akcióbizottságot szerveznek az­zal a céllal, hogy havonkint egy­két esetben ellátogatnak egy ter­melőszövetkezetbe, ott elbeszél­getnek a közös gazdaság tagjai­val, megtárgyalják velük a prob­lémákat, javaslataikat, vélemé­nyüket a munkaszervezésről, az esetleges hiányosságokról, majd este ugyanezt megtárgyalják a szövetkezet vezetőivel is. S ha problémák merülnek fel, javas­latot tesznek annak megoldási módjára. Ebben a bizottságban helyet kap a nőtanács és a KISZ képviselője is. Ugyancsak a szövetkezetek megszilárdításával kapcsolatos a jogi bizottság tevékenysége is; előadások rendszeres szervezése a szövetkezetekben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents