Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-15 / 63. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG i961. március 15 Üjabb indiai csapatokat szállítanak Kongóba Washington „közeledik" Stanley viliéhez New York (MTI). Az ENSZ kongói tanácsadó bizottsága hétfőn újabb megbeszélést tartott. A tanácskozásról kiszivárgott hírek szerint a bizottság tagjai elutasították a kongói szakadárok tananarivei értekezletének azt a követelését, hogy az ENSZ hatálytalanítsa a Biztonsági Tanács Kongóra vonatkozó februári határozatát, amely kimondja, hogy a kongói ENSZ rendfenntartó erők a polgárháború elhárítása végett »végső szükség esetén erőszakot alkalmazhatnak«. A bizottság hétfői ülésén megállapította, hogy nem befolyásolja az ENSZ kongói megbízatását az említett értekezletnek az a határozata, amely szövetségi államokra akarja bontani az egységes Kongót. Washingtonban Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium szóvivője tolmácsolta kormányának megelégedését a tananarivei értekezlet hazaáruló határozataival. További kijelentéseiből kiderült, hogy az amerikai kormány szeretné Kongó törvényes kormányával elfogadtatni a határozatot. Az AFP Leopoldville-i jelentéséből is kiderül, hogy az amerikai kormány kiveti hálóját Stanleyviíleben, a kongói törvényes kormány jelenlegi székhelyén. Az Egyesült Államok kongói nagykövetsége közölte, hogy elhatározta, konzulátust létesít Stanleyviíleben. Uj Delhiben kedden bejelentették, hogy elindult Kongóba 150 indiai katona, mint az ENSZ kongói rendfenntartó erőinek átengedett további indiai csapatok első egysége. A közlés szerint a Az ENSZ-közgyűlésnek meg kell vitatnia a leszerelés problémáját A Pravda vezércikke Moszkva (TASZSZ): A Pravda keddi számában vezércikkben foglalkozik a leszerelés ENSZ-vitájával. Egyebek között a következőket írja: New Yorkban folytatja munkáját az Egyesült Nemzetek Szervezetének 15. ülésszaka. Maga az élet tűzte a közgyűlés napirendjére a jelenkor legfontosabb, halaszthatatlanul megoldást sürgető kérdéseit, amelyek között az emberiség a legfontosabbnak a kérdések kérdésének az általános és teljes leszerelés problémáját tartja. N. Sz. Hruscsov, a szovjet küldöttség vezetője az ENSZ közgyűlés 15. ülésszakán mondott beszédében kifejezte a szovjet kormánynak azt a meggyőződését, hogy csakis a leszerelés problémájának gyökeres megoldása — amely előirányozza az atomfegyverek teljes betiltását, előállításuk és az atomfegyver-kísérletek beszüntetését, e fegyvernemből felhalmozott valamennyi tartalék megsemmisítését — mentheti meg az emberiséget az atomháború fenyegető veszélyétől. Most, amikor az ENSZ-közgyű- iés 15. ülésszaka folytatja munkáját, a szovjet küldöttség szilárdan és határozottan kijelentette: késlekedés nélkül folytatni kell és be kell fejezni az általános és teljes leszerelés kérdésének vitáját, hogy ezen az ülésszakon minél előbb megegyezésre lehessen jutni az általános és teljes leszerelési szerződés kidolgozását célzó tárgyalási alap elfogadásában és a tárgyalásokat folytató szerv összetételében. Milyen álláspontra helyezkedtek az említett kérdéssel kapcsolatban a vezető nyugati hatalmak? Mint az amerikai hírügynökségek közölték, Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-képvise- lője javasolta, halasszák el az általános és teljes leszerelés kérdésének megvitatását az ENSZ- közgyűlés következő ülésszakáig. Azzal az ürüggyel javasolta ezt, mert — mint mondotta — a leszerelés kérdése „veszélyes”, ösz- szekapcsolódott a hidegáborúval” és ezért gátolja, hogy a közgyűlés mostani ülésszakán „nyugodt tárgyalásokat’ lehessen folytatni. Nyilvánvaló, hogy ezek az érvek nem helytállóak. Hogyan lehet komolyan „nyugodt tárgyalásokat” javasolni, amikor a leszerelést kihagyták a napirendből: hiszen e problémák megoldásában valamennyi nép érdekelt. Számos nyugati politikus is hangsúlyozta, hogy nagy fontossága van az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának napirendjén szereplő általános és teljes leszerelés problémájának. Az általános és teljes leszerelés ellenfelei természetesen nem merik nyíltan kijelenteni az ENSZ szónoki emelvényéről, hogy nincs szándékukban teljesíteni a népek akaratát. Arra számítanak azonban, hogy manőverezésekkel kihagyják a közgyűlés mostani ülésszakának napirendjéről a számukra „veszélyes” és „nyugtalanító” kérdést és ezzel egyidejűleg a szónoki emelvényre ráncigálják az egyik amerikai újságíró szavaival élve — „a hidegháború ódon kísérleteit”, olyanokat, mint az úgynevezett magyar és tibeti kérdés. A hidegháború kedvelői a „kísértetek” segítségével a' múlthoz hasonlóan most is megpróbálják mérgezni a közgyűlés légkörét, gátolni a népeket érdeklő kérdések és mindenekelőtt a leszerelés megvitatásakor a pozitív eredmények elérését. A népeknek, amelyek érdekeltek a béke fenntartásában, rendre kell utasítaniok azokat a politikusokat, akik szabotálják a leszerelést. Egyetlen államnak sincs joga ahhoz, hogy veszélyes játékot űzzön a leszereléssel és az atomháború szörnyű kockázatának tegye ki a népeket, a világot. Minden jószándékú ember tűrhetetlennek tartja az általános és teljes leszerelés szabotálá- sának politikáját. A népek követelik az ENSZ- től, hogy a világszervezet teljesítse az egész békeszerető emberiség megmásíthatatlan akaratát — írja befejezésül a Pravda. „Földi66 légkör a Yenuson Újabb adatok a Venus légköréről Leningrád (TASZSZ): Nyikolaj Kozirev csillagász, aki régóta kutatja a Venuson lezajló jelenségeket, s többek között felfedezte a távoli bolygón működő tűzhányókat, újabb felfedezéssel gazdagította a csillagászatot. Kozirev színképelemzéssel kimutatta, hogy a Venus légköre nagyjából ugyanazokból a gázokból áll, mind a Földé. Sokáig ugyanis azt hitték a tudósok, hogy a Venus légköre alkalmat- i lan bármilyen életműködés fenntartására. A tudós több ismert gázt, például nitrogént fedezett fel az esthajnalcsillag légkörében. Rámutatott, hogy a Venus légkörében vízgőz is van, s ezt 1960-ban amerikai tudósok léggömbkísérlet tel igazolták is. A legutóbbi felfedezés szerint a Venus-színkép eddig ismeretlen vonalait a neut- ralizált, illetve ionizált oxigén adja* Kiosztották az 1961. évi Kossut h-díj akat nap folyamán repülőgépekre került még 250 indiai katona, teljes felszereléssel, hogy Leopoldville- be utazzék. Báloznak a kongói nép árulói Csőmbe, Kaszavubu és Kalon- dzsi a tananarivei értekezlet több más résztvevőjével együtt hétfőn Elisabethvillebe érkezett. Csőmbe igyekszik nagy sikernek feltüntetni a tananarivei értekezletet, s azt állítja, hogy »Katanga megmentette Kongót«. Ebben az erőltetett és cseppet sem indokolt örömében Lumumba gyilkosa hétfőn este hatalmas bált rendezett az árulók értekezletének befejezése alkalmából. Paul Struye, a belga szenátus elnöke a La libre Belgicuj című katolikus lapban »pozitív kezdeményezésnek« nevezi a tananarivei értekezletet, kénytelen hozzáfűzni azonban, korai lenne azt állítani, hogy ennek az értekezletnek döntő hatása lenne Kongó jövőjére. 15 százalékos növekedést terveztek az idei magyar—török áruforgalomban Ankarában aláírták az idei magyar—török kereskedelmi forgalomra vonatkozó árulistákat. A Magyarország és Törökország közötti kereskedelemről az MTI munkatársa a következő tájékoztatást kapta a külkereskedelmi minisztériumban: — Törökországgal 1949-ben kötöttünk államközi megállapodást, s ez most is a forgalom alapját képezi. 1960 január 1 óta a megváltozott török kereskedelmi rendszernek megfelelően kontingens listák alapján bonyolódik le a forgalom. A listák lehetőséget adnak arra, hogy a két ország között kialakult kereskedelem tovább fejlődjék. Árucserénk tavaly 10 százalékkal haladta meg az előző évit, az idei listákban pedig tizenöt százalékos növekedést állapítottunk meg. Ily módon lehetőség nyílik arra, hogy a két ország közötti forgalom 1961-ben elérje a 21 millió dollárt. A kereskedelem bővítésére jó alapul szolgál a földrajzi közelség, a kedvező szállítási feltételek, a két ország gazdasági élete. A magyar külkereskedelem képviselői azt tapasztalják, hogy Törökországban nagy érdeklődés nyilvánul meg a magyar áruk iránt, ugyanakkor a magyar importvállalatok is több terméket tudnának vásárolni Törökországtól, mint amennyit a jelenlegi török kereskedelmi rendszer lehetővé tesz. Az utóbbi években magyar berendezéssel több gyárat helyeztünk üzembe Törökországban: Ankarában malom, Isztanbulban növényolajgyár létesült és néhány hónapon belül felavatják az ikiz- derei vízierőművet, amely a legnagyobb török erőművek közé tartozik. Ismertek Törökországban a magyar szerszámgépek, teherautók, motorkerékpárok, kerékpárok, varrógépek, mérőműszerek, orvosi műszerek. Exportunkban jelentősek a vegyi cikkek, köztük a gyógyszeralapanyagok és késztermékek is. A magyar áruk ellenében olyan cikkeket vásárolunk, amelyekből Törökország évről évre nagy készlettel rendelkezik és melyeknek exportja a közeli országokba a leggazdaságosabb. Vásárolunk déligyümölcsöt, citromot, narancsot, mazsolát, fügét, továbbá gyapotot, gyapjút, cserzőanyagot, dohányt. A kereskedelmi kapcsolatok bővítése érdekében a magyar külkereskedelem évről évre részt vesz az izmiri nemzetközi vásáron, amelyen áruink már sok sikert arattak. Tavaly például Izmirben 800 ezer dollár értékű árut adtak el vállalataink. (Folytatás az 1. oldalról) LITVIN JÓZSEFET, a DIMÁVAG Gépgyár lakatosát, 40 éves kimagasló szakmai munkássága elismeréséül és szakmájának magas szintre emeléséért; DR. SÖVEGJÁRTO JÁNOST, a műszaki tudományok kandidátusát, a Magnezit Tűzállóanyag- gyár kutatómérnökét, a króm- magnezittégla minőségének tökéletesítéséért, a magnezitércek, valamint a dolomitok zsugorítására vonatkozó tanulmányaiért; LENGYEL LAJOST, a Kossuth Nyomda igazgatóját, a könyvnyomtatás és könyvdíszítés művészi színvonalának emelése terén elért eredményeiért; FEJES SÁNDORT, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetőjét, a hazai korszerű nagyüzemi gyümölcsösök telepítési, üzemszervezési és agrotechnikai módszereinek fejlesztéséért; TÖKE JÁNOST, a kemenesaljai Úttörő Termelő- szövetkezet elnökét, a termelő- szövetkezet gazdasági és szervező munkájában elért eredményeiért; OLÁH JÁNOST, a Héki Állami Gazdaság igazgatóját, a vezetése alatt álló állami gazdaság racionális gazdálkodásának megszervezéséért, kiváló növénytermesztési, állattenyésztési, üzem- és munkaszervezési eredményeiért; ALMÁSSY KÁROLYT, a tokaji állami gimnázium tanárát és BAKONYI JÓZSEFET, a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság főkertészét, a mezőgazdasági gyakorlati oktatásban — különösen a szőlészetben — elért eredményeikért (a díj egyenlő arányban megosztva); BEREND T. IVÁNT, a történelemtudományok kandidátusát, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékének docensét és RÄNKI GYÖRGYÖT, a történelemtudományok kandidátusát, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos titkárát, a magyarországi kapitalizmus gazdaságtörténete területén végzett kutatásokban elért eredményeikért (a díj egyenlő arányban megosztva); SZITA FLÓRIÁNT, a Pesterzsébeti Vasas Művelődési ház igazgatóját — a Pesterzsébeti Művelődési Ház igazgatójaként sok éven át kifejtett tudományos munkájáért. A kormány a művészet és irodalom terén kifejtett munkásságáért a Kossuth-díj I. fokozatával és a velejáró 50 ezer forintos pénzjutalommal tünteti ki: FERENCSIK JÁNOS Kossuth-díjast, az Állami Operaház és az Állami Hangversenyzenekar főzeneigazgatóját, kiemelkedő karmesteri tevékenységéért, különösen Bartók Béla műveinek hiteles tolmácsolásáért. A Kossuth-díj II. fokozatával és a velejáró 35 000 forintos pénzjutalommal tünteti ki: HOLLO LÁSZLÓ festőművészt, a képzőművészek alföldi csoportjában kifejtett kiemelkedő művészi teljesítményeiért, egész élete munkásságáért. Az új Kossuth-díjasok nevében dr. Manninger Rezső mondott köszönetét a kitüntetésekért. GIzenga levele. amelyet Dobi István elvtársnak, az Elnöki Tanács elnökének küldött, a törvényes kormány hivatalos állásfoglalását jelenti, s egyben hűséges kifejezője a kongói nép törekvéseinek is. A tananarivei értekezlet, amelyet az imperialisták csatlósai tartottak, Kongó feldarabolását tűzte ki célul, szöges ellentétben áll nemcsak a Biztonsági Tanács határozataival, hanem a kongói nép alapvető érdekeivel is. Gizenga megállapítja: »A Katangában aljas módon meggyilkolt Patrice Lumumba által alakított kormány, amelyben jelenleg én gyakorlom az elnöki funkciót, törvényes és élvezi a nemzet legfelsőbb szervének, a parlamentnek bizalmát és felelősséggel tartozik a parlamentnek épp úgy, mint az államfő«. Gizenga ugyanakkor megmutatja a kibontakozás egyedül lehetséges módját is, amelynek feltételei: a törvényes kormány gyakorolja a köztársaság egész területén a hatalmat, teremtsék meg azokat a kedvező feltételeket, amelvek lehetővé teszik a kongói parlament normális működését. Ugyanakkor Gizenga Dobi István elvtárshoz küldött levelében külön kiemeli: »A törvényes kongói kormány nem ellensége egyetlen olyan elfogadható megoldásnak sem, amely természetéből kifolyólag nemzeti függetlenségünk ügyével foglalkozik, de a megoldásnak a nemzeti szuverénitás megszilárdításán és a Kongói Köztársaság reális érdekeinek megvédésén kell alapulnia«. A Kongóval foglalkozó legújabb jelentések közül kiemelkedik az Egyesült Arab Köztársaság hivatalos állásfoglalása, amely szerint kérni fogják a Biztonsági Tanács összehívását s az EAK egyben szorgalmazni fogja annak megvitatását is. hogy miért késik a Biztonsági Tanács kongói határozatainak végrehajtása. Míg Wigny, a belga külügyminiszter a tananarivei értekezletet »igen jelentősnek« nevezte, sőt nem átallotta azt mondani, hogy ez »Kongó függetlensége szempontjából döntő politikai esemény«, az egyiptomi sajtó mély séges felháborodással ír a tananarivei értekezletről. Igaz, hogy Wigny hozzátette, a tananarivei határozatok »összhangban állnak: a Belgium által türelemmel folytatott politikával«, ami mögött könnyű felismerni a gyarmatosító hatalmak és bérenceiknek érdekazonosságát. Ugyanakkor több egyiptomi lap, köztük az A1 Ahbar így jellemzi a tananarivei határozatokat: »Azok, akik meggyilkolták Lumumbát, most megsemmisítik magát a Kongói Köztársaságot.«. A tananarivei értekezlet határozatai azonban nem jelentik és nem is jelenthetik az utolsó szót a Kongói Köztársaság sorsát illetően. Az a tény, hogy Gizenga, a törvényes kormány vezetője nem vett részt az értekezleten, sőt — mint Dobi elvtárshoz küldött levele is bizonyítja — a kongói nép nevében tiltakozik minden oiyan akció ellen, amely a fiatal és sokat szenvedett köztársaság léte ellen irányul, azt bizonyítja, hogy a kongói nép nem nyugszik bele az árulók döntésébe. Az Ileo és Kaszavubu által összehívott árulók értekezlete nem illetékes a kongói kérdés megvitatására és rendezésére, s a kongói probléma rendezésénél nem lehet mellőzni a nép által szabadon választott képviselőknek véleménynyilvánítását. A tananarivei értekezlet elárulta a kongói nép alapvető érdekeit, s most a világ- szervezetnek kell a leghatározottabb formában érvényt szereznie a Biztonsági Tanács korábban hozott határozatainak.
