Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-30 / 76. szám

1961. március 30. TOLNA MEGVFI NEPÜJSAG Á termelés növelése nélkül hogyan emelkedhet a munkaegység értéke a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz-ben? Megjegyzések a közös gazdaság terveihez Hihetetlenül hangzik, de tény, hogy a íácánkerti Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben két -egy­mással ellentétes termelési es pénzgazdálkodási terv alapján folyik a gazdálkodás. Az egyiket Loboda István, a közös gazdaság elnöke vetette papírra, amit a közgyűlés elfogadott, de a já­rási szervek irreálisnak tartottak. A másikat Varga Imre, a fő­könyvelő és Bán Gyula, a főag- ronómus dolgozta ki. Ezt nem fo­gadta el a közgyűlés (nem is ter­jesztették elő) ellenben a járási tanács mezőgazdasági osztálya ezt szentesítette és a bank en­nek alapján folyósítja minden hónapban a munkaegység-előle­get. A két terv között ■ ellentmondás van amit nem árt elemezni. Nézzük hát az elnök készítette tervet. Eszerint 45 000 munka­egységet teljesít az idén a szö­vetkezet tagsága, s minden mun­kaegységre 52 forint osztalék jut. Loboda István, az elnök saját ter­vét egyetlen alapra építette fel, arra, hogy általában 25—30 szá­zalékkal kevesebb munkaegységet kap mindenki a Végzett munká­ja után, mint amit a munkaegy­ségkönyv előír. Ez a gyakorlat­ban úgy fest, hogy míg tavaly 55 munkaegységet fordítottak egy hold cukorrépa megtermelésére, addig az idén, csak harmincat ít:nak jóvá. Kevesebb munkaegy­séget kap az elnök is, az agro- nómus, a főkönyvelő, a brigádVe- zető, az állattenyésztő és így to­vább. Attól függetlenül, hogy milyen értékű munkát nyújt a közösségnek. így emelkedik — az elnök terve szerint az egy mun­kaegység értéke Fácánkerten leg­magasabbra ebben az esztendő­ben a szekszárdi járásban. A ta­goknak persze — ha a tervet megvalósítják — károsodásuk végeredményben nem lesz, mert jövedelmük a tavalyihoz képest nemigen változik, mivel hogy a terv szerint nemigen emelkedik a termelés és nem a termelékenység. Ezt a tervet a járási szervek nem hagy­ták jóvá, mert semmi garancia nincs arra, hogy minden úgy lesz, mint azt Loboda István el­képzelte. Nézzük most a szakemberek által kidolgozott tervet. Ebben az áll, hogy ebben az esztendőben 51 600 munkaegységet használnak fel, s több mint 1 800 000 forint kiadása lesz a szövetkezetnek. Ezeket alapul véve minden mun­kaegységre 39 forint 50 fillért a fácánkeiti Ezt hagyták ! tudnának osztani Vörös Hajnalban, jóvá a járási szervek, úgy szik ezt tekinti érvényesnek a Nemzeti Bank, mert ez a reali­tásokra épült fel. A szakemberek figyelembe vették azt, hogy ta­valy a tervezett 45 000 munka­egységgel szemben 63 000-ct hasz­nálták fel, és a tervezett 45 fo­rint helyett 33 forintot osztottak minden munkaegységre. A tava­lyi nagyarányú munkaegység-túl­lépést a szakemberek sem tart­ják indokoltnak, ezért terveztek Az építkezések és a határidők , nyomán, lát- öt évben A nyereségrésxesedés: 9,43 filter Építők ünnepelnek. Kilenced­szer hangzik el az évzáró beszá­moló. Kilencéves a Bátaszéki Épületkarbantartó Ktsz. Kilenc év munkáját is szám baveszik, pe­dig csak 1960-ról szól a beszá­moló, az értékelés. Tizenkét kőműves kisiparos kezdte a szövetkezeti utat. Tizen­két ügyeskezű iparos fogott a nagy műhöz: szövetkezetei alakí­tott a jövendő boldogulásra. S ahogy teltek az évek, egyre több kisiparos jelentkezett tagnak. S mind több gép segítette a nehéz fizikai munkát. S most, hogy a milliós vagyonú szövetkezet le­zárta, hivatalos formában is, az 1960-as évet, fehérasztal mellé ülnek, ott koccintanak a sikerre, a jövő még szebb eredményeire. Mert terveik vannak, nagyszerű terveik. S azt megvalósítani a szövetkezet nyolcvan egynéhány kisiparosa hivatott... — Mennyi a nyereségrészese­dés? — kérdem az egyik szövet­kezeti tagtól. , — Nem sok — válaszol — csak 9,43 fillér! — Hát ez tényleg nem sok — biz-nyitom én is, hirtelen nem is Tűz Szakólyban Súlyos kimenetelű tűz ke­letkezett kedden Szakály köz­ségben. A kisebbfajta tűzvésznek is beillő eset okozója az ötéves Lukács Nándor volt. A felügyelet nélküli gyerek megtalálta a konyhaablakban ha­gyott gyufát, s azzal a szomszéd szalmakazalja alatt pipára gyúj­tott. A szalmakazal meggyulladt, s a viharos erejű szél szinte pil­lanatok alatt a hatodik szom­szédig vitte a tűzcsóvákat. Ekkor kezdődött meg a szinte emberfeletti munka, a tűz meg­fékezése. A tűz oltását a helyi ön­kéntes tűzoltók a község lakos­ságával kezdték, de hamarosan a segítségükre érkeztek a Hőgyé- szi, az Ürgevári Állami Gazda­ság önkéntes tűzoltói, valamint a szekszárdi és a dombóvári ál­lami tűzoltók. Az együttes erőfeszítést siker koronázta. De még így is két ház zsúpteteje, szalma- és szénakaz­lak, gazdasági épületek, felszere­lések, sertés, termények lettek martalékai a tűznek. A kár az eddigi megállapítások s-orint több tízezer forintra tehető. tudom mire vélni e nagy víg- ságot, már-már szomorúan nyú­lok a pohárhoz, hogy ijedtsége­met enyhítsem, amikor kacagva folytatja: — Kilencegésznegyvenhárom század fillér — munkabér-forin­tonként. Én például háromezer­kétszáz forintot kapok! Számítsa ki, mennyi munkabért kaptam a múlt évben. — Most nem, inkább koccint­sunk arra, hogy jövőre is leg­alább ennyi fillér nyereségrésze­sedést tudjanak osztani, egy munkabér-forintra... ... és koccintottunk... — Pj — 70. Hogyan? Mit mond Szerencsés? Hogy Júlia... Éppen ma? Ez kel­lett még, Benkő megint részvét- teljes pillantást vetett Szerencsés elkínzott arcára. Mintha Szeren­csés alatt megnyílt volna a föld. A bűneiből, gyarlóságaiból és té­vedéseiből ácsolt máglya recseg- ve-ropogva temeti maga alá. Ben­kő fájdalmasan nyújtotta volna ki érte a karját. Csak megment­hetné ezt az ember! Nem a bű­neit, nem vétkeit és nem gyarló­ságait. De ezt a sokat szenvedett, elgyötört embert. De hát minden Épül, szépül országútik. A léte­sítmények tízezreit készítik lázas igyekezettel a megyében is. Több építővállalat, ktsz munkásai való- sítiá.c meg Tolna megyében az építési programot. Mezőgazdasági üzemek, gazdasági épületek léte­sülnek az éoítők keze, munkája Különösen az elmúlt értünk el kimagasló eredményeket. Gazdagodott a falu: iskolák, művelődési házak, gazdasági épü­letek egész sora bizonyítja ezt. A kormány és a párt politikáját valósítjuk meg megyei szinten, s mindjárt nozzátehetjük: ered­ményesen. Munkánkat a siker kísérte vé­gig, eltekintve a kisebb-nagyobb az idén csak 51 000-et. S vé-! hÍbíl^ól, mel^ gül megemlítjük még, hogy a szakemberek terve szerint a munkateljesítést Szigorúan a munkaegység-könyv szerint ír­ták volna jóvá mindenkinek. A ’•van. hogy mégsem ez történik, mert végeredményl'-" « szó'. A kezet Loboda István terve szerint gazdálkodik, a járási szer­vek pedig minden tekintetben a szakemberek tervéből kiindulva ítélik meg a szövetkezet gazdál­kodását, ennek alapján folyósí­tanak hiteleket. Látszat-eredmények Nem akarjuk Loboda Istvánt vádolni, hiszen több mint egy év-1 tizede kitűnően irányítia a fácán­kerti Vörös Hajnal Termelőszö-, vetkezetet. De az ilyen látszat­eredményekre való törekvéssel nem érthetünk egyet. Nem értünk egyet azzal sem, hogy a tervek kidolgozásánál, aminek alánján a j szövetkezet gazdálkodik, egvsze- pészeti részt, amit pillanatnyilag rűen meg se hallgatta a szakem­berek véleményét. Ez a kettős terv szerinti gazdálkodás semmi­képpen sem vezethet jóra, előbb- utóbb összekuszál mindent. Úgy lesz teljes a kén, ha meg­említjük: illetékes járás; szervek közgazdasági, üzemszervezési és politikai szempontból még egy­szer felülvizsgálják a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz két terme­lési tervét. Ezt feltétlenül meg is kell tenni, mert a kettős tervgazdálkodás, ami most folyik Fácánkerten, semmi­lódhatunk, hogy ha elkészül a kazángyártó gyár, — talán majd ősszel elsőkként kaphatnak ka­zánt, és akkor beköltözhető lesz mindkét létesítmény. Határidő elcsúszást jelentett ez. Okoljuk ezért az építőt? Nem te­hetjük. Az építő a tervtől nem térhet el. Vagy egy másik példa: Néhány száz méter villanyvezeték miatt nem teljes egy. »elkészült« gazda­sági épület. Itt sem építőt kell elmarasztalni. De az igazsághoz tartozik, hogy nem mindig a ter­vező miatt »csúszik« a határidő, oka nem egy esetben az építő vállalat is. , 1 És mi a teendő: ha építkezünk, akkor tartsuk be a határidőt, s a létesítményt a szó értelmében készen adjuk át az építtetőnek? Elsősorban növelni kell a felelős­ségérzetet. Az építőmester, mű­vezető, segédmunkás, mérnök és technikus felelős azért, hogy a lé­tesítmény határidőre elkészüljön. Nemcsak beszélni kell a terv tör­vényfogalmáról, így is kell csele­kedni. S akkor megoldódnak a mostani hibák? Nem biztos! Mert együtt kell működni tervezőnek az építővel s az építtetőnek segí­teni kell a maga módján a léte­sítmény mielőbbi átadását. Úgy véljük, az építkezéseken eddig folyt »kísérletezések« ideje már lejárt! Már dolgozni kell! Terv szerint! Pontosan úgy, ahogy a tervek előírják, és a ha­táridőt is be kell tartani. De eh­hez jól megalapozott, reális ter­vek is szükségesek. Az építők, tervezők és építtetők tehetnek en­nek érdekében legtöbbet. S raj­tuk is múlik a siker. Őket dicsé­rik, és valljuk be, néha szidják is! Pedig tudnak úgy dolgozni az nem is gyártanak az országban építők, hogy munkájuk után csak — más típusú kazánt beszerelni dicséretet lehet hallani! pedig nem lehet. Még vigaszta- — p — átadásában késést eredményeztek. A siker elsősorban azt jelenti, hogy a létesítmények elkészültek, azt, hogy vannak, hogy már hasz­nálják őket. A hibák, pedig a lé­tesítmények határidejének eltoló­dását jelentik. Mert erről van sző. Építünk, új létesítményt ho­zunk létre, legtöbbször lakóhá­zaknál tapasztalható, betartjuk a határidőt, de egyes építkezések­nél sajnálatos objektív és szub­jektív tényezők miatt a határ­időkből kicsúsznak az építők. Pedig ez kétszeresen is hiba. Mert nem elég az, hogy elkészít­jük az építményt átadásra, azt használatra kell elkészíteni, s úgy átadni. Nem kell messze menni, hogy példát találjunk erre. A szekszárdi rendelőintézet, a me­gyei könyvtár új épületei is ezt bizonyítják. Elkészült mindkét lé­tesítmény. A tervezők, kik a lé­tesítmény tervét készítették, olyan kazán építésére tervezték a gé­Békeest Kcslaznón Jólsikerült békeestet tartottak a napokban Kalaznón. Több mint kétszázan gyűltek össze kalaz- j nóiak a kultúrotthon nagytermé- az ben. I Beszédet mondott Magyari Bé- l la, a Hazafias Népfront gyönki já­rási titkára. Előadásában a képpen sem eredményezhet jót. I Moszkvai Nyilatkozat alapján tár­gyalta a békeharc feladatait. helyzetét és Előadás előtt az általános isko­lások szavaltak, majd utána a tánccsoport szórakoztatta a meg­jelenteket. Befejezésül a Teuton kard ak­ció cimű filmet vetítették le. Horváth Józsii: ARANYKAUTKA ütötte a fülét az asszony fölényes, jóindulatú búcsúzkodása: — Nem, köszönöm, hogy háza­lásért. Most menjen szépen haza. Ma igazán nem lehet rám pa- mentegető szó — önmentegetés is. nasza. Pá! Szerencsés utolsó szavai tóm- Aztán feltárult az ajtó és fény- pán visszhangzottak Benkőben. özön ömlött szét a szobában. Jú­Az elbeszélés véget ért. Mintha ezek az utolsó szavak reményke­dően, tisztábban csengtek volna. Mintha Szerencsés könnyített volna" a lelkén. Benkő felállt, szótlanul járkált a szobában, Szerencsés üveges te­kintettel meredt az asztal lap- Szerencsés jára. Csak most... most józanul! maga elé, — bátorította magát Benkő gon­dolatban. — El ne hibázd a követ­kező lépést, mert még egy rossz lépés és ennek az embernek menthetetlenül vége... Talán még most... Oh, ha sikerülne megmen­teni! Szerencsés úgy ült ott, mint egy kialudt vulkán. Benkő a rájuk zuhant est homályában úgy látta, mintha Szerencsés már csak ön­maga árnyéka volna. Még arra sem rezzent fel, hogy nz előszoba nagy hirtelen meg­tolt gyöngyöző, önfeledt kacagás­sal. Júlia jött meg a színházból. lia szertelen kacagással rontott rájuk: — Na nézd csak, majdnem megijesztettek, maguk haszonta­lanok! Jóestét, Benkő elvtárs, maga itt? De arcára fagyott a mosoly. apatikusan meredt mozdulatlanul ült az asztalnál, s úgy hatott, mint egy kísértet. Benkő az ablaknál állt. félig leszegett fejjel, elrévedező tekintettel, komoran. Júlia egy szempillantás alatt mindent, de mindent megértett. Egész testében megreszketett. Lángnyelvek csaptak ki szemgöd­réből. Hisztérikusan a fejéhez ka­pott. majd térdben megroggyan­va. levetette magát a földre. Si- koltva zokogott fel: — Rettenetes, ezt nem élem túl! Rettenetes... A tehotet’en düh valósággal Benkő undort érzett, amikor meg- fojtogatta. Majd hirtelen térdre ereszkedett és hangosan átkozó- dott: — Mit csináltál, te barom! Te, te senki! Te részeg disznó! És én egy ilyen nyomorult disznóval éltem egy födél alatt! Ennek ad­tam oda mindenemet! Ezért har­coltam én foggal és körömmel, te, te köpedelem! Elárultál, tönkre­tettél. Te mocsok! Oh, teremtő Isten, miért versz engemet? Megint a földön fetrengett és a perzsaszőnyeget marcangolta. Az­tán talpraszökött, s mint egy vad­macska közeledett Benkőhöz: Mit akar tenni? — sziszegte. — Csak maga tud mindenről, senki más. Hallgasson! Csak nem árul­ja el a barátját? Ugye, nem? Benkő keményen felelt: — Térjen észhez végre. Ezzel a viselkedésével nem segíthet. Szerencsés felkelt az asztal mellől. Benkő is, Júlia is rásze­gezték pillantásukat. Szerencsés arcán szelídség és megnyugvás uralkodott. Mintha lelkének nyo­masztó terhét mind kiöntötte volna. Most engesztelő szóval for­dult Júliához: — Te. Júlia — mondta különös, erőltetett hangsúllyal — vesd Je azt a nercbundát, nem tudom nézni rajtad. Az asszony hangja vad indulat­tal csattant: — Mi közöd neked az én nerc­bundámhoz? — Mondom, vesd le, hiszen nem a tiéd — mondta szinte nyö­szörögve Szerencsés. Júlia ajka lángot lehelt. Torka- szakadtából felordított: — De igenis az enyém! — Leg­alább ezt az egy rongyot nem ra­bolod el tőlem, te útonálló! Azzal az asszony átrohant a másik szobába. Szerencsés szívé­be szinte valami apostoli türelem költözött. Mit mond ez a Júlia? Hogy én útönálló. Hát persze, igaza van. De hová is rohant ez nz asszony? Hát persze, összekap­kodja néhány holmiját, aztán el­megy, végérvényesen elmegy, ta­lán soha többé nem látja majd. Szerencsés megtántorodott. Mind két kezével meg kellett kapasz­kodnia az asztal szélében. Júlia is elmegy hát. És én? — riadozott Szerencsés. — Én itt maradok? Hát nem me­nekülhetek sehová? Én mindig csak itt? Benkő... — Benkő — kiáltott most már hangosan — hát te is elmész? Itt hagysz egyedül? Benkő már az ajtó kilincsét fogta. De a küszöbön megtorpant és hátrafordrH. Hangja szenvte­len volt és fakó: — Mindenkinek helyt kell áll­nia magáért. Becsaptad azokat, akik hittek neked, akik szerettek és felkaroltak. Felelned kell ma­gadért előttük! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents