Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-29 / 75. szám

4

ÍOLffA MEGYEI WEPÜJSÄG

Í9B1. március 29,

Kormányhatározat a munkásszállásokról és a gyermekintézményekről

A hivatalos lap keddi számában a munkásszállásokkal, valamint a gyermekintézményekkel kapcsolatos kérdések szabályozásáról kormányhatározatok jelentek meg. A két kormányhatározatról Kisházi Ödön, munkaügyi miniszter, a Magyar Távirati Iroda munkatársának kérdéseire az alábbi válaszokat adta:

— Mi tette szükségessé a határozatok kiadását?

— Az országos felmérés adataiból megállapítottuk, hogy az ösz- szes munkások kereken 12 százaléka lakik munkásszálláson. A megfelelő korban lévő gyermekeknek is jelenleg csupán körülbelül egyharmadát tudjuk bölcsődében, óvodában, napközi otthonos óvodában, illetve iskolai napközi otthonban elhelyezni. Mindkét területen a jelenleg nyújtott

. nagy kedvezményeket tehát a dolgozók kisebb része élvezi, holott a kedvezmények anyagi fedezetének legnagyobb részét — irtott csaknem egészét — az államkasszából biztosítjuk, következésképpen ezeket a terheket végső soron a dolgozók túlnyomó nagy többsége viseli, akik pedig fezekben a kedvezményekben nem részesülnek. Ezenkívül a mai helyzetet az is jellemzi, hogy a térítési díjakban nagyfokú és teljesen indokolatlan aránytalanságok vannak. Jellemző példa, hogy a vállalati — és egyes helyeken a tanácsi — gyermekintézményekben a térítési díjnál általában nem a szülők összkeresetéből indultak ki, hanem a havonta együttesen 4—5000 forintot kereső szülők ugyanennyit — napi 1—2 forintot fizetnek gyermekeikért, mint a sokkal kevesebbet kereső szülők. A két határozat alapvetően azt a célt szolgálja, hogy igazságosabbá tegyük a terhek elosztását.

— Hogyan érvényesül ez a munkásszállásokra vonatkozó határozatban?

— A munkásszállások létesítése is szociális vívmányaisk közé tartozik. Nagy előnyt jelent a lakóhelyüktől távol dolgozó munkások számára, hogy nemcsak munkalehetőségükről, hanem elhelyezésükről is gondoskodunk.' Régebben ezek a szállások még nem voltak kifogástalanok. Az utóbbi évek során azonban az építőiparbán, a bányászatban, a vasiparban, a textiliparban és más iparágakban is jelentősen fejlődött a munkások elhelyezésének kulturáltsága.

Számos olyan munkásszálló épült, amelyek minden komforttal ellátott, szállodaszerű elhelyezést nyújtanak. A jobb elhelyezés magától értetődően maga után vonta, hogy a szállások fenntartására egyre nagyobb ösz- szegeket fordítunk; beruházás és felújítás költségeit nem is számítva, évente csaknem 300 millió forintot. Az ott lakó dolgozók térítés címén viszont évente összesen csupán 16,5 millió forintot fizetnek, azaz az évi fenntartási összegnek csak 5,5 százalékát.

— E számok világosan mutatják, hogy a munkásszálláson elhelyezett dolgozók a szállás és egyéb juttatások (fűtés, világítás, takarítás, ágyneműhasználat, stb.) igénybevételéért csak egészen jelentéktelen összeget, sőt egyes helyeken semmit sem fizetnek. Ebből adódóan a munkásszálláson lakó dolgozó, illetve az otthonában lakó dolgozó jövedelme között aránytalanság, feszültség keletkezett, különösen ha a munkásszálláson lakó fiatal dolgozónak nem kell család eltartásáról gondoskodnia. A ma megjelent rendelkezésnek az a célja, hogy megszüntesse ezt az aránytalanságot, ezért a munkásszállás igénybevételéért megfelelő térítési díj fizetését írja elő.

— Milyen összegűek az új térítési díjak?

— A munkásszállások térítési díját a határozat a szállások színvonala szerint állapítja meg. A szállásokat öt kategóriába sorolja és ennek megfelelően a térítési díjat havi 15 forinttól 180 forintig terjedő összegben szabja meg.

— ’ A kormány figyelembevette, hogy az építőipar vállalkozó munkahelyein foglalkoztatott dolgozók helyzete jelentősen eltér a más dolgozók helyzetétől. Kisebb- nagyobb időközökben új munkahétre vonulnak fel, emiatt többletköltségeik vannak. Ezért a változó munkahelyen foglalkoztatott építőipari dolgozók az egyes kategóriákra megállapított 'összegnél körülbelül 10 százalékkal alacsonyabb térítési díjat fizetnek, sőt a családfenntartók még ebből a díjból is további 15 százalék kedvezményt kapnak.

— Milyen egyéb lényeges rendelkezést tartalmaz még a kormánynak ez a határozata?

— A határozat kimondja, hogy munkásszállásokon csak az a dolgozó lakhat, aki a szállást fenntartó vállalattal, vagy a szál-1 lás felett felügyeletet gyakorló miniszter által meghatározott!. egyéb vállalattal munkaviszony-; t>an áll és állandó lakásáról nem. tud naponta bejárni munkahelyére.

Jelenleg ugyanis a munkásszállásokon sok olyan dolgozó lakik, aki már nem illetékes a szállás igénybevételiére. mert nem a szállást fenntartó vállalatnál dolgozik, s elveszi a helyet a vállalat más igényjogosult dolgozója elől, ami viszont veszélyez teti a vállalat munkaerő utánpótlását. A rendelkezés szerint a dolgozónak a szállást el kell hagynia, ha a munkaviszonya megszűnik.

— Vannak jelenleg olyan munkásszállások is, ahol a dolgozók családjukkal együtt laknak. Ezek a családi " szállások nem azt a célt szolgálják, amiért a kormány a munkásszállásokat létesítette. Fenntartásuk további igen nagy költségekkel terheli a népgazdaságot. Erre tekintettel a határozat megtiltja, hogy a jövőben ilyen családi szállásokat létesítsenek, s hogy újabb családokat helyezzenek el munkásszálláson,

— Mi indokolja a gyermekintézményekkel kapcsolatos kérdések szabályozásáról szóló kormányhatározat kiadását?

— Mint említettem, ennek a határozatnak is az a célja, hogy megszüntesse az eddigi aránytalanságokat, igazságosabb teherErősödő barátság.,.

Uj barátság szálai szövődnek a szekszárdi gimnázium és a baktai KISZ-szervezet fiataljai között. Eleinte ez a közeledés csak a sportkapcsolatok felvételében nyilvánult meg — sakk- és labdarúgó-csapataik mérkőztek meg egymással — majd a gimnazisták klubdélutánon látták vendégül a szőlőhegyieket.

Ezt a rendezvényt egy másik követte: a baktai kiszesek meghívták a B-alapszervezet fiataljait a nyereségrészesedéskor tartott báljukra.

Ezzel azonban nem ért végett a találkozók sora, mert a gimnázium KISZ-tagjai egy újabb klub délutánt szerveztek meg a múlt vasárnap. Itt már sokan kedves ismerősként üdvözölték egymást, S ezek az ismeretségek még tovább mélyültek a kellemesen eltöltött délután folyamán. Színessé tette ezt a találkozót egy rövid kultúrműsor, illetve a szellemi verseny. Tánc közben alkalom nyílott vidám szórakoztató játékokra is. Elénk derültség követte az ügyességi vetélkedéseket, a krémesevő versenyt és a bambiivá döntőt. Ábrahám Lászlónak (IV. b. o. t.) ismét oroszlánrésze volt a jólsikerült est rendezésében, amely olyan ötletekben, min: pl. a léggömb borotváló verseny, bővelkedett.

Ahogy a jó hangulatból, a közösen eltöltött kellemes délutánból kivettük, ezzel közel sem ért véget a két szervezet ismeretségének története, hanem ahogy valamennyien remélik, folytatása következik,., — M —

elosztást biztosítson, s emellett lehetőleg elősegítse, hogy a szülők gyermekeiket lakásukhoz közelebb eső intézményben helyezhessék el.

— Közismert, hogy népi államunk sokféle formában igyekszik a családos dolgozók helyzetén köilnyíteni. Csak utalok arra, hogy évente egymilliárd huszonhárommillió forint családi pótlékot fizetünk ki; különböző társadalombiztosítási kedvezményben részesülnek a szülő nők, ingyenes az általános iskolai oktatás, olcsók a tanszerek, állami hozzájárulás folytán mérsékeltek a gyermekruházati cikkek árai, stb., a különféle kedvezményekben — vagy azok nagyobb részében — valamennyi családos dolgozó részesül, de a szülők egy része a gyermekintézmények révén még külön juttatásokat is élvez. Az egy-egy gyermekre jutó kiadás összege ugyanis — a beruházások és a felújítások költségeit itt sem számítva — az óvodákban havonta körülbelül 400—600 forint, a bölcsődékben 900—1000 forint.

— Jelenleg — mint a bevezetőben már utaltam erre — a különböző gyermekintézményekben elhelyezett gj’ermekekért a szülők nem egységes elvi alapokon nyugvó térítési díjrendszer szerint fizetnek, s ez sok aránytalanságot ég feszültséget idézett elő. A kormány új határozata megszünteti az aránytalanságokat, amikor úgy intézkedik, hogy bármely szerv ■' d fenntartott gyermekintézmény nen egységes térítési díjat kell fizetni.

— S mekkorák a díjak?

— A határozat szerint bölcsődékben, óvodákban, napközi otthonos óvodákban és általános is- i kólái napközi otthonokban egy- í aránt azonos elvek szerint alakul- i nak a térítési díjak: a szülők; összkeresetétől függnek, de a j többgyermekes családok — a csa-1 Iádban élő gyermekek számától fiig'gően — kedvezményben részesülnek. Ilyenformán a térítési díjrendszer figyelembe veszi a szociális szempontokat: a térítési díj gyermekenként és naponta az alacsonyabb keresetű sokgyermekes szülőknél lehetséges 1 forinttól, a legmagasabb keresetű egygyermekes szülők által fizetendő 15 forintig terjed.

— Az új térítési díjak után változik-e a gyermekek ellátása?

— Az egységes térítési díjjal egyidejűleg a határozat alapján egységesítik a gyermekintézményekben az ellátás napi nyersanyag költségeit is. Ennek összege a bölcsődékben továbbra is napi 6 forint 50 fillér, az óvodákban egységesen napi hat forint lesz. Ez az egységesítés jelentős állami többletkiadással jár, mivel jelenleg sok gyermekintézményben csak 4 forint 20 fillért fordíthatnak erre. A 6 forintos nyersanyagköltség az óvodákban és az általános iskolai napközi otthonokban napi háromszori étkezést tesz lehetővé.

— A kormány úgy rendelkezett, hogy a gyermekintézményekben elhelyezett, étkezést igénybe nem vevő. gyermek után a szülők napi 1 forint térítést fizetnek. Akinek gyermekei ilyen elhelyezésben részesülnek, azok számára könnyebbséget, megnyugvást jelent, hogy gyermekük ezért a csekély összegért fűtött napköziben, pedagógus felügyelete alatt van, tanulhatja meg a leckéjét.

— A magvar forradalmi munkás-paraszt kormány két határozatát most hoztuk nyilvánosságra, de rendelkezéseik május 15-én lépnek életbe. Ennek célja az, hogy a közbeeső időben az érintett dolgozók megismerhessék a határozat részleteit és egyéni körülményeik alapján szállásuk, illetve gyermekük gondozásának vonatkozásában esetleg a jelenlegitől eltérő megoldást találjanak. Másfelől ez az időszak lehetővé teszi, hogy a szervek felkészüljenek a határozat végrehaj- j tására — fejezte be nyilatkoza-1 tát Kisházi Ödön, munkaügyi I miniszter,

A kultúra ma Várdombon „hiánycikk“

— Az. kérem nálunk nincs — mondja egy pufajkás férfi (traktorosnak nézem), amikor a művelődési otthon iránt érdeklődöm tőle. Majd hozzáteszi:

— Már nincs. Csak volt... A helyére, ha kiváncsi esetleg?

A helyét aztán valóban megláttam. Csak a helyét, illetve az épületmaradványokat. A többit Fábián János elvtárstól, a községi tanács elnökétől tudtam meg.

A szerencsétlenség tavaly augusztusban történt. Egy reggelre leégett a művelődési otthon. S azóta...

— Azóta nincs — veszi át a szót Fábián János. — Sajnos. Pedig kellene! Képzelje el az elvtárs, olyan falu ez, amely igényli a kultúrát, szórakozni, művelődni itt is vágynak az emberek. De hát így?! Pedig tavaly már megvolt a felújítási terv. Tizenkétezer téglánk is volt, meg negyvenezer forint, amit erre szántunk. De közbejött a baj, a téglái felhasználtuk tűzoltószertár építésére — arra is szükség volt. A pénzt meg természetesen felhasználta másutt a megyei tanács.

Mi tagadás, ezt helyesen tette a megyei tanács, hiszen negyvenezer forintból új művelődési otthont nem lehet építeni, itt pedig a felújítás mit sem ér, új épületre vari szükség.

Fábián Jánosé ismét a szór

— A lakosság már tíz év óta igényli az új művelődési otthoni. Az igénynek tanácsüléseken és egyéb alkalmakkor hangot is adtak. Elkészítettük mór a tervet is. Másfélmillió forintra lenne szükség.

(Azt hiszem a másfélmillió forint azért túlzás. Kevesebből is lehetne olyan épületet emelni, amely a célnak, igényeknek, a. község számarányának tökéletesen megfelelne. Tehát talán lehetne egyszerűsíteni a tervet. Kevesebb pénzt mégis csak köny- nyebb szerezni).

— 207 ezer forintunk lenne községfejlesztési hozzájárulásból, két évi összeg ez, arra is bizton lehet számítani, hogy hozzávetőlegesen háromszázezer forint értékű társadalmi munkát végez a lakosság.

(Itt megint félbe kell szakítani a várdombi tervezést: Mindaz, amit elmondtak már, számottevő összeget jelent. Ha a művelődési otthon tervkészítésénél lejjebb szállítanák az igényeket, valószínűleg közelebb jutnának a megoldáshoz).

Javaslatot tenni az ügyben nagyon nehéz. A megyei tanács szűkös anyagi eszközökkel rendelkezik, elsősorban tehát a helyi erőkre kell támaszkodni, s ha azok elég erőteljesnek bizonyulnak, talán remélni lehet támogatást is.

Mindenesetre jelenleg ez a helyzet:

— Filmvetítés a községben nincs, a nyáron szervezünk majd szabadtéri mozit, mint tavaly. A könyvtárat — sorolja Fábián János tanácselnök — az iskolába szorítottuk be, szükségmegoldásképpen. Az állami gazdaság művelődési otthonába járnak el néha a falu lakói, de ritkán, mert az messze van. Mások autóbuszra ülnek és Szekszárdon néznek mozit. A gépállomás klubszobájában van televízió, de az is messze van.

Száz szónak is egy a vége: a kulturális . igények Várdombon jelenleg kielégítetlenek. Az újságíró viszont bízik abban — a köffiég vezetőivel és lakóival együtt —, hogy a kiélégítetlenség nem hosszú távlatra szól.

I.. Gy.

Családi ház —

Az elmúlt években megye- szerte a családi házak százait építették a dolgozók. Az állam jelentős segítséget ad az építőknek, hosszúlejáratú kölcsönt nyújt, az anyagellátást biztosítja stb. Nincs olyan község a megyében, ahol ne épült volna házak tucatja az állam segítségével.

Minden család vágya egy kertes családi ház. Ez a vágy a takarékoskodás, az állami segítés nyomán egyre gyakrabban teljesül, A családi ház építési módozatok, az eddigi tapasztalatok szerint, nem voltak olcsók. Kétszoba összkomfortos családi ház építési költsége 110 ezer forinton felül van. Természetesen az igényektől függ jórészt az építési költség.

Magánkisiparosok, ktsz-ek építik a házak többségét. A határidők, mert a család is készít »építési határidőt-« leggyakrabban elhúzódtak, s később jutottak az új otthonba az építők. Hégi szólásmondás az, hogy ha valakinek nincs gondja, építsen házat. Most e gondot kívánja levenni az építtetők válláról a Bátaszéki Épületkarbantartó Ktsz.

A Tolna megyei kisipari termelőszövetkezetek építőszakos részlegei az év elején, de már a múlt év végén is költségvetéseket készítettek, hogy menynyiért tudják elkészíteni kulcsátadásra a családi házak különböző típusát. A költségek 115 ezer forintos átlag körül alakultak, családi házanként. A bátaszéki építő kisiparosok szövetkezete 95 ezer forintért épít családi házat.

Az építési költség szokatla95 000 forintért

nul alacsony. Felvetődik a kérdés, vajon mit ad, mit épít a kfsz ezért?

A szövetkezet vezetőitől kértünk ezzel kapcsolatban tájékoztatást. Elmondották, hogy fő céljukat valósítják ezzel meg: a lakosság érdekeit kívánják még jobban szolgálni.

Éppen ezért dolgoztak ki egy olyan kislakás-építési tervet, melyet különösebb megerőltetés nélkül, minden dolgozó megvalósíttathat a szövetkezettel. Az építtetőknek semmi gondja nem lesz. A megbízatás után csak néha, ellenőrizni leéli, kimenni a családi házhoz, a kulcsátadásig minden gond a ktsz-é.

A családi húz méretei a következők: Két szoba egyenként 4,5x4,5 méteres. Egy konyha 4x3,2 méteres alapterületű. Fürdőszoba, kamra és nagy előtér egészíti ki a lakást Az épület murva-beton alappal készül, üreges falazással — höszigete- lőbb, mint a tömör fal, — cse- réptetőzet-sátortetőn.

A ktsz-ben több építtető járt már, hogy megbízza a szövetkezetei, építsen számára házát, A tárgyalások néhány esetben már előrehaladott állapotban vannak és valószínű, már az idén elkészül néhány 95 ezer forintos családi ház. A megyében nyilván nc.gy érdeklődést kelt a ktsz 95 000 forintos ajánlata, mi is bízunk abban, hogy a bátaszéki iparosok módszerét több ktsz vezetői követni fogják, és új építési módokat találnak, melyek megkönnyítik a lakosság családi ház építését. — p —

Vöröskereszt küldöttgyűlés Szekszárdon

Az elmúlt napokban tartották a Magyar Vöröskereszt szekszárdi járási küldöttértekezletét. Az elnöki megnyitó után Esküdt La- josné, a járási szervezet titkára tartotta meg a vezetőség beszámolóját az elmúlt két év munkájáról.

A vezetőség beszámolóját hosz- szú vita követte.

Puiz Ferenc elvtárs, az MSZMP járási bizottság munkatársa javasolta, hogy az élenjáró szervezetek adják át tapasztalataikat és módszereiket a gyengébb szervezeteknek, hogy ők is fel tudjanak zárkózni az élenjárók mögé.

Dr. Pánczél Gézáné, a vöröskereszt megyei titkára a véradás jelentőségéről beszélt. Majd 17 aktívának osztotta ki az élenjárók kitüntetését.

Piísrt József levelező, Bátasaék