Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-29 / 75. szám

TSüT. március 29.

TOLIVÁ MEG VEI NÉPÜJSAG

s

Regölyi tavasz ...

A Tavasz randevúra hívja a Földet. Követe, a melengető; csalogató napsugár. Pompás kocsiját szél-paripák röpítik, és a Föld, a természet, a határ zöldbe öltözött fogadni a messziről jött követet. Találkoztak a dombok hajlatában, a hegyek csúcsain és a laposokon. Mindenütt, ahol ébredni készül a tavaszra éhes Föld. Találkoztak, és májusban lesz a kézfogó! És aztán? Aztán beérik a nyár — a Tavasz és a Föld frigyéből megszületik majd az új, hiszen Földanyánk méhé- ben hordja a mindig újat, a mindig vártat.

*

A pillanat komolysága remeg, vibrál, az arcokon. Huszonnégy — a munkában már sokszor megfáradt, de lélekben erős — felnőtt ember, asz- szony. és férfi, apák, édesanyák hajlanak a padra rakott papír fölé a regölyi általános iskola dolgozók iskolájának vizsgáján. Az elnök már kiadta a tételeket, most -a jelölteken a sor. Számot kell adni arról, hogy mit tettek magukévá a hosszú őszi és téli estéken, amikor ki-ki letette az iskola kapujában a mindennapok gondjait, és a tudásra, a szépre szomjas lélekkel lépett a VII. osztály tantermébe, hogy majd^ magával vigye a tudás fényét, hogy megvilágosodjék az, amit eddig sötétség fedett. Nézem az arcokat, aztán szemem hirtelen a kezükre téved. Kidolgozott, napcserzette, inas munkáskezek. Most a tollat és a ceruzát vezetik. De tegnap, vagy holnap ezek a kezek vallatták, vagy vallatni fogják a földet, az ünneplő ruhájában pompázó termőanyát, hogy szül jön nekünk, mindannyiunknak életet, kenyeret, holnapot. Nézem a kezüket, és közben megformálom magamban az életüket. Vallanak ezek a kezek. Aztán, — mert sorra járom szememmel mindegyiket— forró öröm hullámzik végig , bennem, mert felfedezem a Nagymamát! Most már csak úgy írhatom, hogy Nagymama, mert első pillanatban úgy szólítottam meg magamban. Hatvan évesnek gondolom. Vállára nehéz, fekete berliner kendő bo- ,rul, szemüvege kicsit lecsúszik

orráról, haja — nagyon fehér haja — rakoncátlanul kibukik a kendő alól. ír! önfeledten, szinte mámorosán ír! Készül a vizsgára. Már nem is nézek másfelé, csak Öt nézem, és szeretném tolni az időt, hogy hallhassam, csak öt hallhassam. Mi hozta vajon ide? Milyen erő lakozhat ebben a Nagymamában, hogy 60 éves fejjel beült az iskola padjaiba, hogy megtanulja a fajhő és a forráspont precíz meghatározását? Vajon mi késztette arra, hogy fáradt szemére szemüveget vonva tankönyvből kutassa a Hunyadiak dicső tetteit, vagy Arany János balladás művészetét? Ezer kérdés zsong homlokom mögött, és aztán hallom. Beszél Mátyás királyról, és mesél a kolozsvári bíróról, szinte sóhajnak tűnik minden szava, amikor Szondi két ap- ródja tragédiájáról beszél. A számok bűvös -világa és a fizika rejtelmei oly egyszerűvé, oly természetessé válnak szavai nyomán, szinte kézzel tapinthatom. Aztán elhallgat, és nagy. beszédes szeme élő kérdőjelként tekint rám: »vajon sikerült-e ?■« Nem merek ránézni, félek észreveszi, hogy valami elhomályosította szemem. Nagyon, nagyon lassan formálom

a szót. Sokat akarok mondani, és szépet, emberit... aztán nem jut többre, csak annyira: »köszönöm... Nagymama!«

Mert az — Nagymama, aki 59 éves korában beült az iskolába, hogy segíthessen tanulni kicsi unokájának. Mi ez? Tavasz! A lélek, az Ember tavasza. A mi életünk, mindennapjaink tavasza. A mi holnapunk ígérete. A kicsi unoka, akinek most nyiladozik értelme a mi világunkra, megfogja a Nagymama kezét, és a Nagymama fáradt-eres kezébe zárja a gyermekét, és mennek együít az iskolába, tanulni. A máért — lezárni a tegnapot — és építeni a holnapot. A miénket.

Honnan az erő? — kérdeztem az előbb. A tavaszból, a mi tavaszunkból, megváltozott és mindig változó, szépre áhító életünk előrelendítő erejéből.

Az elnök búcsúzik, látom, szeretne ő is valami nagyon szépet, emlékezetest mondani, de küszködik a szavakkal. — Megértem, olyan nehéz beszélni akkor, amikor az ember szíve telve van muzsikával.

Szalai Tibor

Adóelengedést kérnek az olasz cirkusz-vállalatok

Az olaszországi cirkusz vál- rifát, nagyobb állami segélyt és lalatok kérelemmel fordultak a társadalombiztosítást követelnek kormányhoz, hogy csökkentsék a hétezer olaszországi cirkuszi ólad ójukat, mert különben »lassú, kalmazott számára. A levél meg- de biztos halálnak néznek elébe«. állapítja, hogy egy nagyobb olasz A cirkusz vállalatok központi cirkuszvállalat évi hatvannégy- ügynöksége, az Ente Nazionale egyer dollárt kénytelen adóban Circhi beadványt intézett az kifizetni és kb. évi százkilenc- olasz szenátorokhoz és képvise- venezer dolláros fenntartási költ- lökhöz, kérve, hogy támogassák ségei vannak. Az országban 6 a cirkuszok kérelmét. Alacso- nagy, 15 közép és 40 kis cirkusz nyabb adókat, olcsóbb vasúti ta- működik.

Jíí eg (fejtették a maipi írás titkát

Néhány nappal ezelőtt izgalmas hír járta be a világsajtót: szovjet tudósok megfejtették a maya írás titkát. Ilyenkor önkéntelenül is felvetődik a kérdés, mit is tudunk hát erről a népről?

1863-ban a madridi Királyi Könyvtár egyik látogatója egy

így legalább némi értelmet kaptak.

Egyiptomról, Babilóniáról, Görögországról és a többi ókori népről mindig voltak értesüléseink. Ezeknek a nemzeteknek halódása évszázadokig tartott és közben átadták — ha hiányosan és tökéletlenül is — kuliúrkincscik

nagyon öreg, poros, megsárgult i javát az utódoknak. Amerika fel- kéziratot húzott elő a polcról. Cí-! fedezése után a spanyol hódítók

me »Reláción de las cosas de Yucatan« (Jelentés a yucatani dolgokról) volt. A kéziratban néhány különös, érthetetlen rajz szerepelt. Minden átlagos ember sietve visszarakta volna, de Charles Etienne Brasseur de Bour- bourg nagy szorgalommal kezdte bogozni a rejtélyes jeleket s hamarosan többet meg is oldott belőlük. A röviddel előtte megtalált hatalmas maya kőépületek, furcsa istenek, szobrok, feliratok

Jegyzetfüzetemből:

Ki a jobb kőműves?

Az értekezlet, amelynek jó hangulatát a nyereségrészesedésen kívül az is biztosította, hogy az elnöki beszámoló szép eredményeket ismertethetett a mérlegzá- rő közgyűlés előtt, egy vitatott pontot nem tudott megoldani, s ki tudja, hogy e nagy horderejű kérdést le lehet-e zárni a XX. század végén, amikor az ember minden bizonnyal már úgy jár a Marsra, mint most a boltba. Arról szólt ugyanis a vita, vajon a szekszárdiak, vagy a. bátaszéki és a tolnai kőművesek jobbak-e?,

A kérdés úgy vetődött fel, hogy a tanácskozás egyik résztvevője dicsérőleg szólt a bátaszékiekről, mondván, hogy olyan szépen, jól rakják még az ipari tanulók is a »Z«-falat, hogy az igazán becsületére válna még a legtapasztaltabb kőművesnek is. Végül tanulságként a következőket mondotta: »Ilyen igényesnek kell lenni az oktatásnál, el kell érni ezt a szakmai színvonalat«.

Több se kellett. Alig volt utána felszólaló, aki ne érintette volna ezt a kérdést. Voltak, akik így szóltak: »Nézzék csak meg a vágóhidat, ott megláthatják, milyen szép »Z«-falat raktunk. Felveszi a versenyt akármelyik bátaszéki munkájával«. Mások így vélekedtek: »Való igaz, hogy a tolnaiak meg a bátaszékiek tudtak szépen dolgozni, hiszen bejárták egész

De hol vannak ők ma már? Meghaltak. Az új generáció pedig semmivel sem jobb, mint ami a megyeszékhelyen található«.

És jöttek az érvek, azt bizonygatva, hogy a szekszárdi kőművesek szaktudásban, a munka kiválóságában legalább is elérik a két szomszédvár színvonalát. A vita, bármennyire is érdekesen zajlott, mégis csak egyoldalú volt. mert nem hallgatta végig sem a tolnai, sem a bátaszéki kőműves.

Könnyen lehetséges, ha erről a vitáról értesülnek a világot járt kőművesek és azok leszármazottai, hogy ebből is olyan vita lesz, mint aminő már évszázadok óta Tolna és Paks hajósai között zajlik, t. i. a tolnaiak is, meg a paksiak is azt vallják, hogy ők a legjobb hajósok. A tolnaiak érvként azt hozzák fel. hogy őseik Kolumbusszal együtt mentek Amerikába, míg a paksiak azt állítják, hogy ők fogták meg a hajóról Amerika partjai felé dobott kötelet és ők vontatták a nagy felfedező hajóját a kikötőbe. Ma már — évszázadok távlatában — kj tud igazságot tenni közöttük? Senki.

Legfeljebb úgy lehet elejét venni eev ilyen hosszan tartó vitának, ha a három helység kőművesei összemérik erejüket, döntőbíró jelenlétében. De ki vállalja ezt a szerepet, azt még

szinte lefejeztek, megsemmisítettek egy magas fokon álló kultúrát. A maya papok feljegyzéseit elégették. Jelenleg mindössze három ercd.eti darab van világszerte. Az egi/iket Drezdában, a másikat Párizsban, két összetartozó kódexet pedig Spanyolországban őriznek.

Régészek tucatja foglalkozik a rejtélyes emlékek felkutatásával, írásuk megfejtésével. Jelenlegi tu dúsunk szerint még nem lehet meghatározni a maya kultúra kezdetét. A »régi birodalom« végső dátuma i. u. 610. Ez az ún. »naptárkövekből« kétségtelenül megállapítható. Ekkor hirtelen, minden külső támadás nélkül felkerekedik az egész nép, otthagyja hatalmas városait, házait és kivándorol a kietlen északra. Az okot ma sem tudják pontosan a régészek bár évtizedek óta folyik a vita felette.

A szovjet kutatók írás-megfejtése talán éppen erre nyújt majd valamelyes támpontot. A tudományos világ kíváncsian várja hivatalos közlésüket és a megfejtés módját, az egyes jelek értelmét tartalmazó dolgozatukat.

KŐHEGYI MIHÁLY

— A tbc elleni küzdelem szekszárdi járási társadalmi bizottsága a napokban alakult meg.

1 Még márciusban és április elején a többi járásban is megalakulnak a tbc elleni küzdelem társadalmi bizottságai.

— „Szeresd a művészetet” címmel dr. Telepi Katalin, a Nemzeti Galéria tudományos kutatója előadást tart Szekszárdon a városi művelődési otthonban április 6-án. délután 6 órai kezdettel az Ifjúsági Akadémia előadás- sorozata keretében.

— A Kaposvári Csiky Gergely Színház áprilisban háromszor vendégszerepei Szekszárdon. Április 7-én Kállai István és Fényes Szabolcs „Majd a papa” című zenés vígjátékét, 15-én Lav- renyev: Amerika hangja című színművét, és 22-én Moliere: A nők iskolája című vígjátékét adja elő a városi művelődési otthonban.

— A Hazafias Népfront Dombóvári Járási Elnöksége március 31-én ülést tart,

— Uj könyvek. Barta Lajos: Munkí'sprcok (Kossuth Kiadói, Bodó Béla: Brumj az iskolában mesekönyv (Móra Kiadói. BóPuccini életregénye (Zeneműkiadó). Granasztói Pál: Vallomás és búcáú — regényes önéletrajz (Magvető), Hustáci Sándor; Névtelenek — regény (Magvető), Nemes György: Kilenc hónap — regény (Kossuth Kiadó).

— Á középiskolai tanulók száma Tolna megyében évről-évre növekszik. Az 1959—60-as tanévben 3249 volt a középiskolai tanulók száma, a mostani tanévben pedig 3492.

— Melyik a legrégibb kutyafajta? Az angol Kennel Club szerint a vizsla. Az angol kutyatenyésztők klubja tudományosan foglalkozik a kutyatenyésztés problémáival. Megállapítása szerint összesen 850 kutyafajta létezik. ezek közül azopban igen sok rríár jóformán teljesen ismeretlen. A legrégibb kutyafajtának azért éppen a vizslát tartják, mivel i, e. több évezredes egyiptomi sírokban is találtak már vizslákat ábrázoló rajzokat.

— A televízió műsora: 18.30: Hazai tájak. Kéoek a Dunántúlról. Magyar kisfilm. 18.45: A, világegyetem örök törvényei. Magyar kisfilm. 19.00: Bánk bán. Közvetítés a Nemzeti Színházból;

kay János: Bohémek és pillangók. 22.00: Hírek.

TOUR A3ZOK

Meteorológia

Csúnyán elbánt velünk Sándor, József, Benedek. Ezúttal zsákban hozták: a hideget. A hölgyek ijedten rakták vissza a naftalin- szagú szekrénybe a habkönnyű tavaszi holmikat.

Miska bácsi, a juhász is szorosabbra gombolta a subát. A szőrmés része került belül. Fején a kucsma azonban )e°:ényesen állt.

— Visszajött a tél! — mondom. — Lesz még néhány kemény hetünk.

— Nem lesz — válaszolta az aszkéták rendíthetetlen nyuga1 - mával.

— Nem? — kérdem csodálkozva.

— Nem! Olyan ez az idő, mint én - vagyok.

_ ? ? ?

— Hát hiszen gondolhatja. Én is szeretnék újra ifjú lenni. Néha- néha, egy-egy percre annak is érzem magam. De csak egy-egy percre... Ért engem?

« •• • • •

A p

r o

í r

d e t é s e k........

A2 apróhirdetés díja; szavanként hétköznap 1,— Ft, vasárnap és ünnepnap 2,— Ft. Az első és minden további vastaqon szedett szó két szónak számít.

Eurónát. sőt fél Ázsiát is. sokat j »cm tudni, annyi bizonyos, hogy láttak, sokat tanultak, s kétség-, e teendőket nem váll alia el: kívül jó szakemberekké lettek. I K. Balog János

Szereti a szép otthont? Forduljon bizalommal a teveli Vegyes Kisipari Termelőszövetkezethez. Telefon: 6. Vállal: tatarozást, átalakítást, javítást és mázoló munkát. Szolid árak! (164)

Danúvia motorkerékpáromat ráfizetéssel elcserélném oldalkocsis Pannóniával, vagy oldalkocsis IZS-zsel. Cím a szekszárdi hirdetőben. (176)

150-es Zetka kifogástalan állapotban eladó. Érdeklődni lehet a hőgyészi Vasipari Ktsz-nél. (177)

Figyelem! Sjzőlőoltványok következő fajokban kerülnek eladásra: olaszrizling, bánátrizling, mézesfehér, muskátoto- nell, Csabagyöngye, szőlőskertek, muskáthamburg, mathiász, sasz- lamenka, afuzáli, ex-zsébet. Ezek szépséghibás másodrendűek. Ár darabonként egyötven Ami nem ered meg, azt ősszel díjmentesen pótlom. Filó József, Abasár 6. sz. (175)

Sezlon, rekamié, dívány, ásybe- tét és egyéb kárpitos munkák javítását jótállással vállalja: Vorn, kárpitos, Szekszárd, Baka u. 23.

A Szekszárdi Szesz- és Udítő- italipari Vállalat értesíti a megye lakosságát, hogy zsiradékok „ ..... v;-,"

átvételekor azonnal csereszappant ! val° he~

ad, és kéri a kintlevő zsiradékok I sürgős beszállítását. (178) I'

— Igen.

— No, akkor jó! — mondja mosolyogva, s barázdás homloka alatt tisztán, gyermekien moso- iyog, nevet a szeme.

A falu nevelői

Szabó József: Klári című regényét olvasom. A regény egyik főszereplője, Laci bácsi, i mi'5 yen oktatja a falura került fiatal tanárnőt: . »Nem a. nagyvilág dolgával kell foglalkozni most a tanítónak, hanem a faluéval. Mert azt nem tudja megcsinálni az újság, meg a rádió!« Elgondolkodom. Az öreg tanító a cseppben látta meg a tengei-t. A maga eszközeivel nevelt, épített, ha népi is látott teljesen tisztán... ,

És azok, akik diplomával a tarsolyukban elzárkóznak a falútól: »Nem akarnak elsüllyedni»», nem gondolkoztak-e!?

Milyen szeretettel várná őket a falu! S volna egy-két pi'obléma is. melynek megoldásánál tudásukra, fiatal lendületükre igen nagy szükség lenne!

Meg, nincs is olyan messze a falu a várostól!

Csak nem szabad azt érezni!

A könyv hatása

A minap egy régi ismerősöm keresett fel. Bejelentette, hogy közeleg a világ vége. Nem vettem komolyan. Erre, a későbbi magyarázatomra megsértődött. Kezébe nyomtam ezért a nemrég elhúnyt Ráth-Vég István könyvét. »Butaságok az emberiség kultúrtörténetében«. Ez a címe.

Néhány nappal később ismerősöm vissza is hozta a könyvet.

— Érdekes — mondta egykedvűen, de a jövendöléseivel ezúttal felhagyott.

Lám, ezúttal többet ért egy jó rönyv, mint az órák«. «„i." i-„ szélgetés, bizonygatás.

Balls Tibor Tengelic