Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-29 / 75. szám
igei. március 29. TOLNA MEGYÉI NEPŰJSAG 8 Három hónap távlatából ELÉG NEHEZEN MENT AZ INDULÁS — emlékeznek vissza a .január eleji napokra a szakályi Kapos Völgye Tsz tagjai. Bár a kezdet kezdetén kialakították az újonnan megalakult tsz-ben a munkaszervezetet, a brigádokat, munkacsapatokat, a tagokat nem foglalkoztatták. Ezekben a napokban az emberek csoportokba verődve tanácskoztak mindaddig, amíg a tagosító bizottság hozzá nem fogott a munkához. Ezután elkezdték a vetőmagok és az állatok részére a takarmányalap összegyűjtését, a tervkészítést. s e munkák végzése közben fokozatosan szűnt meg az idegtépő tespedés. A vezetőségi tagok a vetőmag és takarmány összegyűjtése idején csaknem valamennyi taghoz eljutottak, s váltig azt hangoztatták; »A tsz jövője a megindulástól függ és rossz gazda az, aki a saját kárán tanul«. És közben a februárban tava- sziasra forduló időjárás is a tsz vezetőségének kedvezett. A parasztember, ha csak nem ágyban- fekvő beteg, nem marad meg a négy fal között akkor, amikor már pirkad a föld. így voltak a szakályi gazdák is. Az első napokon csak néhányan, később mind többen jelentkeztek munkára. Az udvarokból kihordták a trágyát, szántottak, vetettek. KISS FERENC BÁCSI, kertészeti brigádvezető, az egyik nap azzal állított be az elnökhöz, hogy biztosítsanak deszkát, mert melegágyakat akar készíteni. El is készült a melegágy, de ekkor újabb probléma adódott. Nem kaptak melegágyi ablakokat. A leleményes szakályiak azonban nem jöttek zavarba, nylon-lepedőket vásároltak, ezeket lécre feszítették ki, így pótolták az üveghiányt. — Szükségmegoldásként a nylont itt is fel lehet használni, bár használatánál nagyon kell vigyázni, mert a csírázó mag, de a zsenge palánta is könnyen befülledhet, ha nem vagyunk elővigyázatosak. Ha már tavaly kezdtük volna a közöst, az idén már nem kellene ilyesmivel vesződni — mondja Kiss bácsi. Ez így is van, de mindenesetre tiszteletre méltó az az erőfeszítés, ahogy a szakályi tsz-parasztok igyekeznek úrrá lenni az egyik napról a másik napra adódó nehézségeken. a szántást követte a VETÉS. A Kapós Völgye Tsz tagjai ma már együtt örülnek a 30 holdas, szépen zöldellő borsónak, az 50 holdas tavaszi árpa- táblának, a kikelt zabnak. Igényes és jó munkát végeztek, úgy, ahogy azt, mint egyéni gazdák megszokták. A kikelt vetés egyöntetű és olyan szép, mint egy hatalmas zöld szőnyeg. Nincsenek hiányos sorok és bevetetlen fordulóhelyek. Garay János, csokoládébevonattal ' és krémmel Hát igen. Bizony szép dolog a hagyományok megbecsülése. A történelem, művészet nagyjai igazán megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. Ezért neveznek el utcákat, tereket róluk, némelyik nagyság emlékét szobor örökíti példaként állítva életét, munkásságát az elkövetkező nemzedékek elé. A kegyelet és megbecsülés adott a mi városunkban is utcát Béri Balogh Adómnak, teret Garay Jánosnak — neki szobrot is ■—, utcát József Attilának, ugyancsak utcát és iskolát Babits Mihálynak. Hunyadi János nevét is visefi egy utca, Zrínyi Miklósét nemkülönben... de sorolhatnám tovább is. Most azonban városunk egyik költő-szülöttjét kiemelkedő megtiszteltetés érte. Éspedig... Az ember ugyebár több okból is bemehet a cukrászdába. A többi között azért, hogy egyék valamit. Akkor megáll az üvegfalú hűtőszekrény előtt s mustrálgat- ja a benne sorakozó földi javakat. Krémes, mignon, rigójancsi, sarokház, torta — többféle is —, linzerkoszorú, párizsi csúcs, Tát- ra-csúcs, és így tovább, sorakoznak egymás mellett, fölött és mögött. S ott oldalt, ott valami új, valami újabb cukrászati remek kelleti magát. Alapvető különbség természetesen nincs közte és a régebbi, hagyományos tésztaféleségek között, hiszen ezen is van krém is, csokoládé is, de a forma új. S ha már valami új kínálja magát, nosza próbáljuk ki, hiszen nem egészen három forintért mindenki magáénak vallhat belőle egy-egy darabot. A vevő miután kinézte magának az új süteményt, az eladó felé fordul és megszólal: — Ha szabad kérnem... az ott... nem, nem azt, hanem a mellette lévőt... Igen, igen. Az az. Sajnos, nem tudom a nevét. Az eladó: — Az kérem?! Újdonság. Garay-szelet. Nem, nem i-vel, ynszilonnal. Igen, igen a költő. Garay János. Itt született Szekszárdon. Hát igen. Szép dolog a, hagyománytisztelet.. S ha valaki cuk-! rászsüteményre éhes, megehet. egy-két garayjánost. Ajánlhatom. ízletes. Bár én sokkal jobban szeretem Garay-ban a verseket, s különösen az Obsitos t. És azonkívül, én az ilyenfajta »hagyománytiszteletet«, inkább hagyománytiszteletlenségnek nevezném. Mint ahogy annak tartom azt, is, amire mindennap rá- kényszerítenek. Nevezetesen, odaállni a trafik elé s azt mondani: »Kérek egy doboz Kossuthot«. Sajnos, a szenvedő alanyt, Garay Jánost nem lehet meginterjúvolni ebben az ügyben. Pedig érdemes lenne. (—ei) 69. Tehát minden úgy igaz, amint elképzelte. De hát mi ennek az embernek a bűne? Hogyan jutott a csalárd pénzhez? Szerencsés szűkölt. Elcsukló hangon könyörgött Benkőnek: — Ne hagyj el, ugye nem gyűlölsz? Gazember vagyok, becsaptalak téged. De könyörgök bocsáss meg nekem! Benkö elszánt volt, hideg és könyörtelen: — A teljes igazságot tudni akarom! Szerencsés eltámolygott az ablakig, megfordult és két tenyerével megkapaszkodott az ablak párkányában. Benkőt nézte, esedezve, végső kétségbeeséssel. — Ha tudnám — motyogta félhangosan —, hogy még nem késő, hogy még vissza lehet fordulni. Mindent bevallanék, mindent jóvátennék. S megint elhallgatott, amint aki ígéretre, vagy legalább biztatásra vár. De Benkő néma volt és arca mozdulatlan, mint egy szoboré. — Ha tudnám — ismételte eszelősen, most már hangosan Szerencsés —, hogy még jóvá lehet tenni... Benkő nyomatékosan válaszolt: — A mi életünk óralapján van egy piros vonal, s ez a piros vonal az osztályárulás határa. Azon innen az is visszafordulhat, aki megbotlott, elesett. Neked kell tudni, meddig mentél el! Szerencsésből zokogva, hörögve tört fel a tiltakozás: — Én nem vagyok áruló! El estem, elbotlottam, de áruló nem Figyelik és ellenőrzik egymás munkáját, nem nézik el a hibákat. Nemcsak a vezetőség, hanem maguk a tagok is már a kezdet-kezdetén felléptek a hanyagul dolgozókkal szemben. »Saját magunk károsodunk, ha elnézzük a hibákat« — hangoztatják és büszkék arra, hogy a járásban az új tsz-ek között ma már az elsőkkel emlegetik munkájukat, eredményüket. Az asszonyok munkájáról is csak a legjobbakat mondja Takács Gyula elvtárs, a tsz elnöke. — Igaz, hogy januárban a szenegáli tsz-látogatás után nagyon verték a vasat az asszonyok. »Ha megengedi a lazaságot, akkor velünk gyűlik meg a baja« — mondották. — Akkor arra kértem őket, segítsenek, álljanak mellénk. Megígérték, hogy segítenek, de be is váltották a szavukat. Valameny- nyien dolgozni akarnak. Érdemes lett volna fényképfelvételt készíteni akkor, amikor a hagymát ültették. Csak úgy tarkállott a határ, lehettek vagy kétszázan. Nap mint nap nagy igyekezettel jelentkeznek munkára, de jelenleg még nem tudjuk őket rendszeresen foglalkoztatni — mondotta. A szépen megművelt földek, n zöldellő vetések láttán napról napra nő a bizakodás a szorgalmas szakályi tsz-tagokban. A cukorrépa és a takarmányrépa elvetése után a napraforgót vetették. Répát 25—25 holdon, napraforgót 300 holdon termelnek, ezekhez jön még a kukorica és az egyéb kapások. Lesz munka bőven. csak későbh se csökkenjen a most megmutatkozó lelkesedés, munkakedv. — Most már nemcsak a földjeinken látszik meg a nagyüzemi jelleg, hanem az állattenyésztésben is, — mondja az elnök. — Van 31 tehenünk és 9 boriunk. Meg tudtuk oldani az állatok elhelyezését is. Lassan kialakul a közös sertés- és lóállomány is. és mindez még jobb munkára buzdítja tagjainkat. A HÁROM HÓNAP közös munkában eltöltött napjai közelebb hozták effvmáshoz az embereket. Ahogy eltűntek a földeket elválasztó barázdák, úgy közelednek egymáshoz az emberek. Bár ez egy lelki folyamat, amelyet türelmes munkával és meggyőző szóval lehet gyorsítani. P-né Jól működik a kurdi Új Élet Tsz fegyelmi bizottsága Két éve működik öttagú fegyelmi bizottság a kurdi Uj Élet Tsz-ben. A fegyelmi bizottságnak az a feladata, hogy a közös vagyon herdálóinak megbüntetésére tegyen javaslatot a közgyűlésen. Azok megbüntetésére, akik felelőtlenül kezelik, megkárosítják, vagy meglopják a szövetkezet vagyonát. De feladata az is, hogy fellépjen a lógósok, a munkakerülők ellen, akik a munkából való elmaradásukkal károsítják meg a szövetkezetét. Működésének két évében tizenhét ügyet tárgyalt meg a tsz fecyelmi bizottsága és hozott bűn tető, vagy felmentő ítéletet, örvendetes az, hogy az egyszerű szövetkezeti tagok bejelentései alapján értesülnek a tsz vezetői a legtöbb fegyelemsértő ügyről. Ebből is az látszik, hogy a tagság többsége mindjobban fellép a fegyelmezetlenségek ellen. A 17 ügy között volt egy-két egészen súlyos is, ilyenkor a fegyelmi bizottság példás ítéletet hozott, amelyet a közgyűlés megvitatott,. jóváhagyta, vagy módosította á büntetést. A fegyelmi bizottság munkája nehéz. Az egyes ügyek megítélése nagy körültekintést és tárgyilagosságot kíván. Előfordulhat az is, hogy éppen a fegyelmi bizottság tagjának rokona, jóbarátja követ el fegyelmi vétséget. A fegyelmet sértő tagok megbüntetését csak akkor támogatja a szövetkezet közössége, ha ez a büntetés igazságos, ha nyoma sincs benne az elfogultságnak, vagy a részrehajlásnak. Ismertetünk egy-két vétséget és azt is, hogy a fegyelmi bizottság javaslatára milyen büntetést szabott ki a szövetkezet legfőbb szerve, a közgyűlés arra, aki a fegyelmezetlenséget elkövette. ■ A múlt év őszén fordult elő* hogy egy szövetkezeti tag a ku- koricaföidön hagyott néhány mázsa kukoricát. Amikor a szállítási munkák befejeződtek, ez a tag akkor elkezdte hazaszállítani a »kint felejtett« kukoricát. A »szövetkezeti szarkát« leleplezték, a lopott kukoricát elkobozták és tíz munkaegység megvonásával büntették. Egyedülálló eset fordult elő kukoricamorzsoláskor. A szövetkezeti tagok megvásárolhatják a szövetkezettől a kukoricacsutkák zsákszámra, mérés nélkül. Az egyik tsz-tag, aki a morzsolásnál dolgozott, zsákokat hozott magával, azokat félig kukoricával töltötte meg, felül, pedig csutkával. Majdnem három mázsa kukoricát akart így ellopni a termelőszövetkezettől. Ezt is leleplezték, tettét bejelentették. A fegyelmi bizottság a »szövetkezeti szarkát« eltiltotta azonnal a morzsolástól és tíz munkaegység levonásával, ezenkívül még 500 forint pénzbüntetéssel sújtotta. Nemcsak a bűnöst büntetik meg a kurdi szövetkezetben, hanem azt is, aki a vétségben segítséget nyújt. Fakitermelés idején egy tag fát lopott és megkérte az egyik kocsist, szállítsa neki haza a lopott fát. A fegyelmi bizottság nemcsak azt büntette meg, aki a fát lopta, hanem ugyanúgy a kocsist is, aki a fát elszállította. A fegyelmi bizottság munkáin nehéz, de sokat segít az, hogy a tagok többsége támogatja a bizottság tevékenységét. És a munkának szép jutalma az, hogy csökken a fegyelemsértés, javul a közös vagyon védelme, féltése, egyre kevesebb szövetkezeti tagot kell a fegyelmi bizottságnak megbüntetni. _________— gy — Vá ltozatos program áprilisban a bonyhádi járási művelődési házban A bonyhádi járási művelődési ház április hónapban is változatos programmal várja a szórakozni, művelődni vágyó közönséget. A különböző ünnepségek, táncestek, ismeretterjesztő előadásokon kívül a jövő hónapban, 16-án rendezik meg a körzeti kulturális seregszemlét, 19-én az Állami Déryné Színház vendégszerepei Kodály Horváth József: ARANYKALITKA vagyok! — Megint reménykedve kínlódva hadart: — Mondd, ugye megbocsátasz nekem, ha mindent bevallók? Én nem kérem, hogy mentsél ki ebből a szörnyűségből, csak annyit kérek, hogy te bocsáss meg! Benkő megrázta a fejét, nyomatékosan mondta ki a szavakat: — Én nem vagyok pap, én nem osztogatok feloldozást. Nálunk az a rend, hogy bűnöket csak az bocsáthat meg. aki ellen elkövették. Ülj le ide, és embereid meg magad. A teljes igazságot követelem. Szerencsés lerogyott az asztal mellé. Lehunyta a szemét és remegő ajakkal beszélni kezdett. Benkő zúgó fejjel ült és hallgatott. Szinte együtt szenvedett Szerencséssel, vele együtt élte át életének borzasztó epizódjait. Időnként rajta kapta magát, hogy csordultig megtelt részvéttel. Riadtan hessegette el magától ezt az együttérzést és tárgyilagosságot erőltetett magára. Szerencsés hangja olykor felforrósodott. Szenvedélyesen és ítélkezőén beszélt tulajdon vétkeiről. Mintha az az ember, akinek életútját most feltárja, ott iilne a vádlottak padján, ő pedig az ügyészi emelvényről ostorozná a bűnöst és bűneit. S ezek az ügyészi vádak, érvek kérlelhetetlen logikával csattannak el, mélységesen igazak, s ugyanilyen kíméletlen meztelenségükben tárulnak fel a bűnök indítóokai is. Hiszen az ügyész tökéletes biztonsággal igazodik el a bűnök lényegében, s a bűnös lelki világában egyaránt. Benkőnek ez jólesett. Hát mégis van ennek az embernek lelkiismerete! Egy kicsit az emberség próbaköve is ez: tudsz-e kíméletlen és hajthatatlan ítélőbíró lenni magad felett? Mert nincs szabadulás a hínárból anélkül, hogy könyörtelenül szembenéznél önmagaddal és ne magad mondd ki a legkeményebb ítéletet! Belátsz mások lelkének rejtekébe? De belátsz-e a magadéba? Mert ezt a rejtekhelyét süket és vissz- hangtalan taplófallal eltakarja előled az emberi gyarlóság, esen- dőség, s az önszeretet. De ember vagy, s megtisztulhatsz, ha nyílt tekinteted áthatol ezen a rétegen is, és haraggal tudod illetni tulajdon hibáidat. Benkő, miközben Szerencsést hallgaita .megriadt a gondolattól, hogy neki kell ítélkeznie fölötte. De ez lehetetlen! Ezt nem teheti meg. Felmentést sem adhat. Háry Jánosával, 22-én a közgazdasági technikum irodalmi színpada tart előadást, 27-én kerül sor a zeneiskola növendékeinek hangversenyére. Április 29-én a Pécsi Nemketi Színház vendégjátékában gyönyörködhet a bonyhádi közönség. 30-án pedig megrendezik a járási kulturális seregszemle bemutatóit. pálcát sem törhet, mert ő is felelős Szerencsés sorsának alakulásáért. Főként azért, mert süketen, vakon ment el Szerencsés magatartása, az árulkodó jelenségek egész sora mellett, s nem követelte idején az igazságot, hagyta barátját, mígnem elnyelte az ingovány. Talán éppen a kettőjük barátságára való tekintettel nem léptek fel az, elvtársak erélyesen Szerencsés gesztusai ellen. Meglehet, de annál rosszabb neki, aki majomszereiét palástjával óvta meg a fúvó széltől is. Hallgatni? Fedezni? Azt nem lehet. Benkő kommunista meggyőződése azonnal tiltakozott a gondolat ellen. Még a múltkor, amikor csak sejtések és feltevések bizonytalan giz-gazábán járt, s korántsem látta á teljes valót, felbukkant benne az a gondolat, mi lenne, ha nem venne tudomást semmiről? De most már teljes határozottsággal alakult ki benne a szándék: ebben a pártnak, nála hivatottabb bíráknak kell ítéletet mondaniok. fis nemcsak Szerencsés fölött, de az ő hibái, mulasztásai és elvtelensé- ge felett is. Benkőt különösen az töltötte el rossz érzésekkel, hogy okvetlenül eljön az óra, amikor állnia kell Kulcsár Pista bácsi rosszalló tekintetét. Bár hallgatott volna rá! Nincs biztosabb iránytű egy pártmunkás számára, mint a tapasztalt, egyszerű kommunisták hangja. Menthetetlenül eltéved az, aki nem figyel szakadatlanul erre a hangra. (Folytatjuk-)
